Szamos, 1917. szeptember (49. évfolyam, 208-233. szám)
1917-09-15 / 220. szám
2. oldal, SZAMOS Rozanow és Goldenberg az orosz ellenforradalomról. I A német-osztrák-magyar demokráciára appellálnak. Stokholm. szept. 14. Az Est munkatársát, Adorjánt, fogadta Rozanow és Goldenberg, az orosz munkástanács két tagja, akik kijelentették, hogy Oroszországban teljes az anarchia. Szerencsére az legutolsó pillanatban a forradalom valamennyi eleme megértette, hogy a forradalom vívmánya veszélyben vannak és a kormány mögé állottak. Ezután igy folytatták : — Elérkezett a pillanat, amikor a német-magyar- osztrák demokráciának az orosz forradalom segítségére kell sietnie. Meg kell akadályozni, hogy a központiak offenziváia Oroszország ellen tovább folyjon és és hogy Pétervárt elfoglalják, mert Pétervár eleste halálos csapás volna az orosz demokráciára. Nyíltan kimondjuk, hogy Hindenburg és Kornilow tulajdonképen szövetségesek a forradalmi demokrácia ellen. Az uralkodó német körök nem akarnak szomszédságukban megtűrni egy köztársaságot, ezért mindent elkövetnek, hogy a dinasztiát ismét a trónra ültessék. A pápa békeakcióia. Lugano, szept. 14. Hir szerint Ausztria-Magyarország válasza a pápa jegyzékére, melyet a legnagyobb feszültséggel várják, már megérkezett. Németországét holnapra várják. A Vatikánban meg vannak győződve arról, hogy a központi hatalmak válasza kiköszörüli a vatikáni politika diplomáciai vereségének csorbáját. A öuvárhajóháboru Berlin, szept. 14 (Wolff.) A buvárhajók újabb 49,000 bruttótonnát sülyesztettek el, közöttük egy 6000 tonnás csapatszállító gőzöst, amely útban volt Szaloniki felé. Felbivás a varhegye közön- ségéljez! A háború ridegen sújtó keze nem egy kenyérkereső apát, fiút és fitestvért szakitott már el övéitől s a kenyérkereső elvesztése számtalan családnál teremtett elviselhetetlen szükséget. Ennek enyhítésére hivatali elődöm megalakította a „Hadbavonultak családjait segélyező központi Bizottságot“ s felhívást intézett a vármegye közönségéhez, hogy a mélyen sújtott, szűkölködő családok segélyezésére nyújtson anyagi támogatást s mindenki erejéhez képest adakozzék. A felhívás szép sikert eredményezett s nem egy család áldja az adakozók jóságos tettét, kiknek jószívűségéből nem egy család talált kétségbeesett helyzetében enyhülést. Az adakozásból rendelkezésre állott összeg ma már elfogyott s ott áll a Bizottság, hogy a közelgő s a szükséget hatványozóan fokozó tél idején nem lesz képes további segélyt nyújtani. A támaszukat vesztett, szükséget szenvedő embertársaink és a segítségért könyörgő családok nevében is azon kéréssel fordulok a vármegye közönségéhez és egyesekhez, hogy nemesszivü adományaikkal enyhítsék a sok helyen már is beköszöntött nélkülözés keserű napjait, s állítsák meg a kenyér után siránkozó gyermekek könnyeit. Adományokat a Szamos szerkesztősége is elfogad és nyugtáz. Nagykároly, 1917. szept. 14. Jékev Sándor i főispán. tC- ■* •* OS» S* » »* -9 *•-♦ -•» • ■« ki ajságirók háza. j Felavatták Budapesten a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének házát. Szatmár, szept. 14. Sok esztendővel ezelőtt amikor, a vi- j déki újságírás Magyarországon még csak a j gyerekkorát járta, —ami végeredményben i nem is volt olyan nagyon regen — bizony ; nem igen gondollak arra a vidéki sajtók j munkásai, hogy elérkezik az ideje aonak is, < amikor nekik, a közönség érdekeit nappalo- , kon és éjszakákon át szolgáló névtelen mun i kásoknak díszes házuk lesz az ország fővá- | rosában. Ma már elérkezett ennok az ideje ; is és az a házavatás a vidéki újságírók szempontjából kétségkívül sokat jelent. A Vidéki Hirlapirók Országos Szövet- j sége háromemeletes bérpalotát vásárolt Bu- ' dapesten. Mi, újságírók, a magunk dolgait j nem igsn szoktuk a rendelkezésünkre álló ; újságok hasábjain a nagy nyilvánosság elé j vinni, ez a házvétel azonban annyira fontos j hatáskör a magyar vidéki újságírás históriá- | jában, hogy kénytelenek vagyunk foglalkozni vele és örömmel jelentjük az újságírók ügyesbajos dolgai iránt mindig meleg érdeklődést mutató közönségünknek, hogy hosszú és keserves esztendők küzdelmei után a vidéki újságírás is elérkezett abba a révbe, ahol legalább egy házat mondhat a magáénak. Ez nagy dolog, különösen nagy dolog nálunk, ahol a vidéki újságíróknak hosszú esztendők becsületes, de keserves munkája után sikerült csak pozíciót szerezniük és eljutni arra a nívóra, ahol ma vannak. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének háza Budapesten, a Rózsa-utcában , vao. A Szövetség igazgatósága a Rózsa utca 47. számú háromemeletes bérházat vásárolta meg. igen méltányos áron. Az igazgatóság körültekintését mi sem jellemzi jobban, mint az. hogy a 2100<> korona bérjövedelmet hajtó házat békeidőbeli áron, 230.000 koronáért vásárolta meg és igy lehetővé tóttá, logy a Szövetségnek kötvényezett vagyona az eddiginél jelentősen nagyobb jövedelmet biztosítson a Szövetség számára. A ház ünnepélyes avatása a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének vasárnapi közgyűlését megelőzve, szombaton délben volt, amikor is a közgyűlésre összegyűlt vidéki hirlapirók, akiknek sorában képviselve volt a Szamos szerkesztősége is, megjelentek a háznál és azt a Szövetség nevében birtokukba vették. Maga a házavatás nem volt va!ami különösön ünnepélyes aktus, beszéd nem hangzott el, bankett sem volt, csak egy pár öreg újságíró szemében jelentek meg a könnyek, tgy pár öreg ujságiró beszéde csukiott el, amikor végignézett azon a szép pesti palotán, amely immáron a mienk: vidéki ujságiióié. A házon két nameetiszinü lobogó volt, kitűnő elnökü ik, Szávsy Gyula a homlokzatra arany betűkkel kiíratta már : »Vidéki Hi lapirók Országos Szövetsége.“ 0 vezetett bennünket végig az uj helyiségeken, a titkári irodán, az igazgatóság tanácskozóterméé, azután megmutatta azokat a vendégszobákat, amelyeket vidékről Budapesté utazó újságíróknak boesájt rendelkezésére a Szövetség. Egyelőre két ilyen vendégszoba van, de rövidesen megszaporodik ez a szám és öt vendégszoba áll majd a vidéki hirlapirók rendelkezésére. Ez a ház találkozója lesz a vidéki sajtó munkásainak akkor, ha közügyekban az ország fővárosába utaznak, később, a háború után, elénk tar- sas élet fejlődik majd ki az újságírók házában, amely nekünk, vidéki újságíróknak igen sokat jelent és amiért mi, vidéki újságírók, mindig hálásak leszünk azoknak, akik bennünket hozzájuttattak ehhez a házhoz ííem lesz Meggarofszigon szeszesital. A pénzügyminiszter rendeiete Szatmár, szept. 14. A pénzügyminiszter rendkívül lantos és nagyjelentőségű intézkedése kelt most feltűnést azokban a körökben, amelyek a szesz feldolgozásával foglalkoznak. A múlt hó végén kormányrendelet jelent meg, amely szerint a szeszgyárak egész szesztermelését zár alá helyezi a pénzügyminiszter, ami azt jelenti, hogy szeptember eliojótöl fogva a magánosok kezébe tiszta szesz egyáltalán nem kerülhet. A háború második évében kezdődött a szesz letoglalási folyamata. Akkor a kormány egyelőre a szeszgyárak termelésének negyven százalékát helyeztette zár alá, amig a fenmaradó hatvan százalékot szabadon fel lehetett használni magáncélokra is. Erre az intézkedésre az késztette a kormányt, hogy egyes szeszgyárosok, valamint az azokkal összeköttetésben álló ügynökök és szeszrak- tártulajdonosok hihetetlen drága áron hozták forgalomba a szeszt és voltak olyanok, akik máról holnapra milliomosokká váltak a szesz manipuláció következtében. Mivel a pénz • ügyminiszter azt látta, hogy a fenmaradó hatvan százalékkal is rendkívül üzelmeket folytatnak, egy esztendővel ezelőtt elrendelte, hogy csak negyven százalék használtassák fel, a termelés hatvan percentjére _______(1917. szeptember 15., 220. szám,)
