Szamos, 1917. szeptember (49. évfolyam, 208-233. szám)

1917-09-14 / 219. szám

(1917. szeptember ií., 219. szám.) S Z’A MOS 3, oidal kötött szerződéseket, az ellátandó háztartá­sok számát, a helyi intézmények rendelke­zésére álló tüzelőanyag készleteket és ez alapon javaslatot tesz az Országos Szén­bizottságnak a törvényhatóság szénkoatiogen- sére nézve. Ezen adatok alapján az Orszá gos Szrnbizottság meg fogja állapítani a Szatmár várost megillető fűtőanyag mennyi­ségét, másrészről a lehetőséghez képest gon­doskodni fog arról, hogy Szatmár ezt a kon- tingest aránylagosan és folytatólag megkapja. A beérkező fűtőanyag (szén, brikett, koksz) mennyiségek megfelelő szétosztásáról az 0. Sz. által közlendő elvek szerint a helyi szén­elosztó bizottság fog gondoskodni. Az el­osztásnál különös gond forditandó arra, hogy az ellátásban igazságtalanságok ne le­gyenek és hogy a szegényebb néposztá­lyok fűtőanyaggal való ellátása zakla­tás és écsorgás nélkül legyen lebonyo­lítható. A törvényhatóság területén levő ipari üzemek, a katonai intézmények, a m. kir. csendőrség és a közforgalmi vasutak szén­ellátása nem tartozik a helyi elosztó bizott­ság hatáskörébe. A szatmári szénelosztó bizottság f. hó 12 én alakult meg a városháza kis tanács­termében. A bizottság elnökül megválasztotta dr. Lénárd István városi főjegyzőt, előadóul Székely Endre városi aljegyzőt. A bizottság tagjai lettek : Hirsch Sándor takarékpénztári főkönyvelő. Kovács Ábrahám fakereskedő, Fischer Hermann fakereskedő, Petheő György jószágigazgató, Kövessy Győző fő­mérnök, dr. Papp Ottó városi tanácsos, Feuerwerker Herman kereskedő, Léber Antal erdőtanácso3, .Roth Lajo3 bankigazgató, Rocz Gyula kereskedő, Markó Kálmán vil­lamosnál igazgató, Fischer Jenő főkönyvelő, Wertheimer Sándor és Rosenblatt József kereskedők Ó3 dr. Nagy József szatmárhegyi rendőrkapitány. A bizottság működését nyomban meg­kezdette. Szatmár és a Vörös Kereké sorsjáték, Részesedik-e Szatmár a sorsjá­ték millióiból? A szatmári jegy­zés kilátásai. — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, szept. 13. A Vörös Kereszt Egylet központi fő­gondnokának nyilatkozata alapján nemrég közöltem a Szamos hasábjain, hogy a most jegyzés alatt álló Vörös Kereszt sorsjegyek millióit minő célokra használják fel ! Részle­tes kimutatást közöltem az előreláthatólag 30 millió koronánál jóval nagyobb összegre rugó eredmény felhasználásáról és módom­ban állott hivatalos helyről elhangzó nyilat­kozat alapján megirni azt is, hogy ezekből a milliókból minő aranyban részesednek a nyeremőnykölcsön kibocsájtása ügyében egy­mással megállapodásra jutott jótékony intéz­mények. A Szamos szerkesztőségének megbízá­sából illetékes helyre most azt a kérdést in­téztem, hogy a nyereménykölcsön jövedelmé­ből közvetlenül részesedneb-e valamely Szat­mári jótékony intézmények. Erre a kérdésemre a következő nyilat­kozat közlésére kaptam felhatalmazást: — A Vörös Kereszt nyereménykölcsön jövedelme országos jelentőségű jótékonysági akciók céljaira használtatik fel és igy magá­tól értetődően ez a felhasználás közelről ér­dekli a szatmári jótékonysági intézményeket is. Arra való tekintettel, hogy a jövedelem­nek egy tekintélyes részét az Országos Ha­digondozó Hivatal rendelkezésére bocsájtják, ez az összeg elsősorban és legfőkép rokkant­célokat szolgáló intézmények kibővítésére é3 létesítésére forditíatik és igy a tekintélyes összegből feltétlenül jutni fog azoknak az intézményeknek is, amelyek e célból Szat- máron állíttatnak fel — A háborúban rokkanttá vált szat­mári katonák mindenesetre érezni fogják a szatmári közönség áldozatkészségét és igy a Szatmáron jegyzett összegek végső eredmé­nyükben szatmári katonát is adnak vissza a munkának. — A Munkásbiztositó Pénztár országos jellegű tüdőbeteg akciójában, amelyre a pénz tár a neki juttatandó milliókat fordítja, szin­tén szerepe lesz Szatmár városának é3 igy ezen a réven is részesülni fog Szatmár a sorsjáték feleslegének eredményeiből. Informátorom elmondotta végezetül még azt is, hogy Szatmárról igen biztató jelentő­sek érkeznek az eddigi jegyzésekről és a város áldozatkész közönsége ezúttal is pél­dáját adta nemes gondolkodásának. P. J. Tisztelettel kérjük azon vidéki előfi­zetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy elő­fizetéseiket megujitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. Egyben kérjük mindazokat, kik aug. 15. óta érvényben levő előfizetési dijakat hiányosan küldték be, a különbözetet is beküldeni szí­veskedjenek, nehogy idő előtt ke'ljen a lap küldését beszüntetni. A kiadóhivatal, aw>ww<awwvwi«»ii*<iwaíiiwiwgw»»aHW>Miaw’a; í HÍREK j ■mumiinrmi jií r>in«wnww8niff A bolgár királyné halála. Szófiából jelentik: Eleonora boigár királyné szerdán délután meghalt. Az ötösök hazahozataláért. A műit héten szóvá tette a Szamos, hogy a szat­mári cs. és kir. 5 gyalogezrednek Mező­kövesden, Mezőkeresztesen és Szentiványban állomásozó keretei elmennek jelenlegi szék­helyükről és jövő állomásukként Kisszeben van kiszemelve. Mivel az ötösök befogadá­sára Kisszeben sem sokkal alkalmasabb, mint a borsodi falvak, felvetettük azt a gon­dolatot, hogy Szatmár városa tegye meg a lépéseket, hogy a szatmári fiukat hozzák haza Szatmárra: a Szatmár/ól és környéké­ről idegenbe szakadt öreg néptölkelök vagy harctéri szolgálatra alkalmatlanná vált fiatal katonák hadd éljenek lakóhelyükön, ne le­gyenek elszakítva családi körüktől, dolgoz­zanak szabad óráikban műhelyeikben, üzle­teikben és babár magukon viselik is a ma­gyar fajnak örök dicsőséget szerzett csuka­szürke ruhát, maradjanak meg szatmári pol­gároknak. Cikkünknek azonban csak egy helyen volt hatása: az ötödik gyalogezred katonái között, akik elképzelhetetlen öröm­mel fogadták hazahozataluk eszméjének várva-várt felvetését. Ott azonban, ahol va­lamit tehetnének is az eszme végrehajtása érdekében, nem sok hatása volt a cikknek. Szatmáron most a politikai és ezzel kapcso­latos személyi kérdések szenzációi tartják lekötve a figyelmet. Közügyre, az érettünk harcoló szatmári hősök közügyére nincs idő. Pedig, hogy mennyire nem lenne remény­telen ilyen irányú mozgalom, ha az illetékes helyről indulna ki, azt igazolja egy aradi híradás, amely arról szól, hogy az aradi hon­védek pótzá3zlóaljának hazahelyezóse érde­kében indított akció sikerrel járt. Barabás Béla főispán lelkarolta az akciót és mindent elkövetett annak keresztülvitele érdekében. A főispán közbenjárása sikerrel is járt: Szúr- may miniszter levélben értesítette Barabás főispánt, hogy készséggel teszi meg az aradi honvédek hazavitele érdekében szükséges lépéseket. Feltételül mindössze azt köti ki a miniszter, hogy a város adjon módot arra, hogy a zászlóalj állományának együttes el­helyezésére adjon módot. — Ismételjük, hogy Szatmáron eddig semmi hatása sem volt az általunk felvetett eszmének. Nálunk most a politikai jutalmazások, lekötelezések és bosszuállások járják a demokrácia jegyé­ben. Nálunk szervezkednek az általános vá­lasztói jog érdekében, amiből jut majd a katonáknak is. Pedig nem tudjuk, hogy ha az ötösöket megszavaztatnák, nem tartanák-e sürgősebbnek szegények azt, hogy Szatmárra helyezzék őket. Van-e vérhasjárvány Szatmáron ? Ezzel a kérdéssel fordultunk a városi tiszti orvosi hivatalhoz, miután a rendőrkapitány­ság épületének kapuján oly figyelmeztetés volt olvasható, hogy a városban több vérha3- megbetegedés fordult elő. A tiszli orvosi hi­vatal a következő értesítést adta: Vér has a városban ez idő szerint mondhatni nincsen. Minthogy azonban országszerte min­denütt van, sőt egyes környékbeli községek is meg vannak fertőzve különböző ragályos betegségekkel, ezért a közönséget a leg­nagyobb óvatosságra kell inteni, hogy ezekben az időkben azon szabályokat, ame­lyeket a hatóság a kolera tárgyában ki szo­kott hirdetni, szigorúan betartsa. E szabályok első sorban a kezeknek tisztán tartására, a nyers gyümölcs élvezetétől való tar­tózkodásra stb. vonatkoznak. Úgy a ma­gánháztartásokban, mint a középületek­ben a legnagyobb tisztaságra kell töre­kedni. Nyers és megbizhatlan helyről származó ételeket ne együnk. Ez a kis­kátéja a járvány elkerülésének. Odette. Alig van mozilátogató, ki e nevet ne ismerné az Urániában kifüggesz­tett reklámképröl és aki kérdést ne intézett volna legalább is egyszer, hogy »vájjon mi­kor jön ez a darab, ez szép lehet“. Nos, tehát itt van, elérkezett a várva-várt bemu­tató. Még Budapestet is jóval megelőzve, nálunk az Urániában kerül ma, pénteken be­mutatóra e rendkívüli nagy slágerfilm hogy aztán innen az utólórhetetlen siker jegyében végigvonulva az egész müveit világon cso­dálkozást és bámulatot keltve a nézőközön­ség minden rétegében. Felelői szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. 699—1917. t. t. szám. Körözés. 1917. év szeptember hó 1-én Rozsáivi József 11 éves nagy növésű, Markovits Elek Fiainál alkalmazott gulyás fin nyomtalanul eltűnt. Eltűnésekor barna csikós rövid nadrág sárgás szinü rövid, foltozott kabát, viseltes fekete kalap és egy szürkés fekete kendő volt rajta. Felhívom az eltűnt gyermekről tudomás­sal bírót, hogy hivatalomhoz tegyen jelentést. Szatmár-Németi, 1917. szeptember 5. Tereh, rendőrfogalmazá

Next

/
Thumbnails
Contents