Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-22 / 199. szám
(1917. augusztus 22., 199. szám.) SZAMOS 3. oldal. drága tejfelt két nö részére, akik azonban nem juthattak már hoz2á a finom tejtermé kekhez, mert a főhadnagy bekisértette az elárusitónöt tejfelestől együtt a rendőrségre. A legjellemzőbb a dologban az, hogy amig a kofa beletörődött a helyzetbe és szótlanul indult a rendőrségre, addig a két vevő — két nő — magából kikelve tiltakozott a főhadnagy beavatkozása ellen. Weinwurm főhadnagy az árdrágításnak ezt a két elősegitöjét is feljelentette a rendőrségen. Amikor a templom tornácán ülő falusiak látták, hogy mi történik a tejfel körül, rendre szállingózni kezdtek. Ment mindenki, amerre látott és vitte a batyuját. Népvándorlásközben azután látni lehetett, hogy a derék népek mind zöldséget, tejet, tejfelt, túrót, vajat cipelnek tovább magukkal. Egész piacra való áru volt összehordva a templom oszlopai között, amelyet ott, biz tosnak vélt helyen maximális áron felül árusítottak. Valószínűnek tartjuk, hogy úgy az egyházi hatóság, mint a rendőrség nyomban el fogják kergetni ezeket az élelmes kufárokat a templom tornácáról. Szalmárnjeggéliól. Az Országos Közélelmezési Hivatal külön határrendőrségi ki- rendeltségeket állít fel a szat- mármegyei csempészet megakadályozására. — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, aug. 21. Többször hirt adott már a Szamos arról, hogy Szatmármegyéből a szomszédos Bereg, Ugocsa és Máramarosmegyéken át igen nagy mértékben csempésznek ki élelmiszereket főként Galiczia felé. A hatóságoknak ellenőrzése nem tudta megakadályozni ezt a csempészetet azért, mert nem állott elegendő számban hatósági közeg ren delkezésre. Most jelenthetem a Szamos szerkesztőségének, hogy értesüléseim szerint az Országos Közélelmezési Hivatal kebelében működő határrendörségi osztály, amelyiknek Pamlényi Gábor határrendőrtanácsos a vezetője, szigorú rendszabályokat készül életbe léptetni a szatmár/negyei csempészet megakadályozására. A rendszabályok életbeléptetését siettette az a sok feljelentés, a mely a Bzatmármegyei Fehérgyarmat környékéről történő csempészetekről adott hirt. Értesüléseim szerint a legközelebbi napokban katonákból és határrendőrökből álló különítményeket állítanak fel Szatmármegyő- ben, ezeknek a különítményeknek katonák lesznek a tagjai, de mindegyik különítménynek a vezetője egy hivatásos határrendőr lesz. A különitmények nemcsak a vasutakat és a főbb útvonalakat vizsgálják át, hanem Ez az intézkedés azért érdekli közelről Szatmár vármegyét annak ellenére, hogy a vármegye nem fekszik közvetlenül a határ mellett, mert a határ mellett tekvő vármegyék területein alig van termő vidék és a kicsempészett élelmiszer Szatmár vármegyéből jut a határvármegyéken keresztül, természetesen horribilis árak mellett Galiciába. Ezek az intézkedések alkalmasint lehetővé teszik, hogy az élelmiszerek nagy része Szatmármegyében maradjon. Padi Jób. flz önálló magyar hadsereg. Budapestről jelenti tudósítónk: A Budapesti Hírlap szerint az önálló magyar hadsereg felállításának gondolata komoly formában napirendre került. Schulla Ede — kerületi parancsnok. A cs. és kir. hadügymtniszterium az ungvári cs. és kir. kiegészitö kerületi parancsnokság parancsnokává Schulla Ede volt 5 ös, jelenleg 76. gy.-e.-beli őrnagyot nevezte ki. Az uj parancsnok a múlt hét folyamán foglalta el hivatalát. Előléptetések és kitüntetések a 12. honvéd gyalogezredben. Az augusztusi előléptetések során a szatmári 12. honvéd gyalogezrednél a következő tisztek léptek elő : őrnaggyá: Fleischmann Oszkár népfőhadnagyokká : Tóth Béla, Osgyán Albin, Kiss István, Majos Imre, hadnagyokká: Deutsch Aladár, Halász Géza, Koczat László, Csikkeiy József, Banner László, Károlyi Árpád, Egressy Miklós, Péter István, Pau ik Mihály, Huszti Béla, Márta József, Vajay Gábor, Udvary Jenő, Uszkay Dezső, Kemetényi János, Figus Albert, Gerszi Károly, Asztalos István, Keresztúri Sándor, Szilágyi Lajos, Szilágyi József, Markovits Sándor, Kovács Kálmán, Gribovszky György, Farkas Dezső Hock László, Szabó Lajos. A király Grünfeld Hermann 12. honvéd gyalogezredbeli hadnagynak, aki a helybeli kir. kath. főgimnáziumnak volt a növendéke, a 10 isonzói csatában az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a III. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta a hadi diszitménnyel és a kardokkal. Károlyi Árpádot, Károlyi Sándor kültelki áll. isk. igazgató fiát, a 12 honvéd gyalogezred tart. zászlósát, február 1 iki visz- szamenő ranggal hadnaggyá nevezte ki; a kinevezett egyidejűleg az ellenség előtti vitéz magatartásáért a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel másod zben lett kitüntetve. Károly csapatkereszttel dekorálták a következőket: Kundt József alezredest, Teltz Péter tart. hadnagyot, dr. Hátszádi Péter, Krentz Ede, dr. Lautsch Károly népf. főhad nagyokat, Papp István tart. főorvost, Manz- bart Imre, dr. Szalai Sándor, Baress István tart. hadnagyokat; Badzsega Miklós, Sulyok István és Egressy Miklós tart. zászlósokat. A legénységi állományú egyénekből a következők kapták meg a Káro y csapatkeresztet: Karácsonyi Gyula tiszthelyettes, Oláh törzs- őrmester, Fehér János, Leichter Sámuel, Herskovics Mihály őrmesterek és Kapics Demeter szakaszvezető. állandóan ellenőrzik azokat az ismert és ismeretlen hegyi és erdei ösvényeket, amelyeket eddig nem tudtak ellenőrizni a rendelkezésre álló kicsiny hatósági létszám miatt. Valamennyi ösvényt és utat figyelemmel kísérnek majd ezek a fegyveres kü'ö nitmónyek, amelyek minden kocsit és csomagot a legtüzetesebben vizsgálnak át és meg fogják akadályozni az élelmiszereknek nagy mértékben való kicsempészését. Halálozás Bura József nyugalmazott szatmári törvényszéki irodatiszt Nagyváradon hosszas szenvedés után 68 éves korában elhunyt. Cáfolat egy valótlan tudósításra. A Szatmármegyei Közlöny f. évi 34. számában a vármegyei munkapárt szatmári alakuló közgyűléséről szóló tudósítására alulirott, aki jelen voltam azon a közgyűlésen, a következő cáfolatot közlöm : Az illető tudósítás először is azt állítja, hogy bár a munkapártiak mindent elkövettek hogy többen legyenek, mégis alig voltak harmincán a gyűlésen. — Másodsorban azt állítja, hogy olyanokat is beválasztottak a választmányba, akik nem voltak jelen és a párthoz nem is tarloz mk, amiből az látszik, hogy a munkapártnak ebben a vármegyében n'ncs talaja. Végül hivatkozik ez utóbbi állításának bizonyítása céljából arra, hogy az installációs közgyűlés a kormányt egyhangúlag üdvözölte. A valódi tényállás a következő: Dacára a szorgos munkaidőnek, a munkapárt alakuló gyűlésén majdnem kétszázan voltak jelen. De számtalan táviratot is kaptunk, amelyben buzahordásra, cséplésre való hivatkozással igen sokan mentették ki magukat. Ez állításaimat, ha bárki kétségbe vonná, bizonyítani tudom, amivel bizonyítva lenne, az is, hogy a Sz. K. tudósítója elvakult és alaptalan tudósítást adott lapjának. Hogy a munkapártnak a megyében nincs talaja, ennek cáfolatául hivatkozom arra, hogy a megye sok százados történelmével összenőtt, összeforrott családjainak tagjai, nem különben a lelkészek, a jegyzők és birák mind lelkesedve tették magukévá program munkát és éltették vezérünket, gróf Tisza Isvánt. A sajtó nagy hatalom, amig hasábjain az igazságot hirdeti, de malom alá való zuglap az, amely pártszemponttól elvakitva, elferdítve közöl valamit. Ami a kormány üdvözletét illeti, a Sz K. szerkesztője, aki jelen volt a közgyűlésen hallhatta, hogy az indítványozó főtisztelendő a néppárt nevében, a .keresztény Magyar- ország“ megteremtésének reményében indítványozta üdvözlését a küszködő kormánynak. Mi pedig nem akarván a főispáni installációt zavarni és tudván,' hogy megyénkben szervezett néppárt úgysincs, mosolyogva tértünk szó nélkül napirendre az indítvány fölött. Mint gazda ösmerem a napraforgó kacérkodását a nap fényével. De ha visszatekintek a Sz. K. múltjára, konstatálnom kell, hogy ennek a növénynek tiszteletre méltóan több időre van szüksége, hogy a nap fölé forduljon, mint a fentjelzett lapnak. Domahidy István. A kamarai segély kiosztása. A rendőrkapitányi hivatal tudatja az érdekeltekkel, hogy a kereskedelmi és iparkamarai segély f. évi augusztus hó 23-án, azaz csütörtökön délután 3 órakor fog a városházánál ki- osztatni. Éjszaka szállítják el a búzát a falukból. Amig a szegény tisztviselő és a háborún meg nem gazdagodott többi pénztelen ember éhesen várja, hogy hogyan és mikor fog hát hozzájutni a kenyérnek valójához, a pénznek bőviben tobzódó gazdagok megtalálják a módját, hogy — ha pénz van és nem számit — hogyan kell kijátszani törvényt, rendeletet, maximális árat, amiben természetesen nagyban segíti őket a derék termelők kapzsisága. Egy közeli falu orvosától kapjuk az alábbi levelet, amely elmondja, hogy micsoda forgalmat csinálnak a községekben a fuvarok, amelyek éjszakának idején csempészik ki a maximális áron felül szerzett búzát a faluból. A levél így szól: „A csöp- lés már javában folyik, tehát búza már van, Sok szegény ember tudakozódott nálam is. hogy mi módon ju'hat búzához. Felvilágosítottam, hogy a termelőktől szerezzék be, de azt felelték, hogy igen sokan tettek kísérletet, de sehoi nem kapnak búzát. Saját szükségletemet fedezendő, magindultam elsősorban oda, ahol már ígéretet is kaptam, hogy a szükséges mennyiséget megkapom. Midőn a búzát kértem, elutasított k, hogy nincs, meri kevesebb termet, mint amennyire számítottak. Sietve kíséreltem meg más birtokosoknál, csak egyrészét évi szükségletemnek. Sehol, senkinél nincs búza. Talán eltűnt a kalászokból, ahol magam láttam, hogy van. Véletlen vezetett a nyomra. A nagy hőség folytán nyitott ablaknál alszom és az egész éjjel olyan kocsiforga'om van, hogy a kocsi- zörgéstől nem lehet aludni. Több ízben a szép holdvilágnál az abiakoa kinézve azt láttam, hogy minden kocsi zsákokkal megrakodva halad vigan tovább. Utánajárván a
