Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-09 / 188. szám
SZAMOS 5. oldal, •ki értelmiségénél fogva hivatva volna a vezetésre, magyar földön ezentúl hazafiatlan irányú nevelést ne nyerhessen. Hazafias pap, hazafias tanító, jó szolgabirő, azaz jó közigazgatás és a nemzetiségi kérdés jóformán ki lesz küszöbölve. A magyar értelmiségnek pedig, különösen nemzetiségi vidéken, az illető nép nyelvének elsajátításával, jó bánásmóddal, igazságossággal hozzá kell férkőznie a nép szivéhez és meg kell nyerni tudnia annak bizalmát. Felekezeti kérdésekben a nemzeti munkapárt hü marad liberális világnézetéhez* abhoz a liberalizmushoz, melynek tradíciói messze visszanyúlnak a múlt század küzdelmes évtizedeibe. A nemzeti munkapárt álláspontja szerint a magyar nemzeti gánius egyforma szeretettel öleli át ennek a hazának minden fiát, aki ezt a szeretetet hűséggel és ragaszkodással, ha kell áldozatkészséggel viszonozva és becsületes produktiv munkálkodással kiérdemli, de elfordul mindazoktól faj és felekezeti kü- lömbség nélkül, a kinek elvük: ube bene ibi patria, akik hűtlenek és embertelenek, a kik productiv munka helyett csak másokon élősködők és tisztességes kereset helyett tisztességtelen utakon elégit’k ki kapzsi vágyaikat a kiknek bálványuk az »Én“ és bárgyu- sággal azonos fogalom a közérdek altrui ta felkarolása. A belső politika terén a szociális feladatok egász sorozata tárul elénk ; ezeknek a feladatoknak egy részét a háború kibővítette, más részét mint újat állitott be. EzekeJJ a feladatokat két főcsoportra lehet osztani, az anyagi és a népesedési regeneráció feladataira. Az anyagiak közó tartozik az ellenség pusztította vidékek felsegitése, lábraállitása; állam és társadalom vállvetett munkájával ennek sikerülni kell. De ennél még egy nagyobb és állandóbb feladat teljésitése vár reánk és ez az, hogy képessé tegyük a magyar nemzetet s háború után ránk nehezedő óriási tehertöbbletek elviselésére. Ennek előfutárjait máris látjuk a háború alatt behozott uj adónemekben, de igazán csak a háború után fogunk szembenézni azokkal a teherőriásokkal, melyekkel — ha élni akarunk — mégis okvetlenül meg kell birkóznunk. Régi igazság, hogy Magyarország eminenter agrár állam és beláthatlan időkig az is fog maradni; ennélfogva kétségtelen, hogy az uj terhek oroszlánrésze a földmiveiéssei foglalkozókra fog zúdulni — annál i* inkább, mert a földbirtok az, mely az adózás alól semmikép el nem bujhatik. Ha tehát azt akarjuk, hogy a földbirtokos osztályok a nagy adóterhek alatt össze ne roskadjanak, ezeket mindenkép erősíteni kell és képessé kell tenni az uj terhek elviselésére. Azért, ha valaha volt jogosultsága és indoka egy agrár politikának, — mely Magyarországon az ipar és kereskedelem érdekében is áll, — akkor soha inkább — mint az elkövetkező időkben. Többtermelés és jobb értékesítés az eszközei a teherviselési képesség fokozásának. Tőbbtermeléshez a jobb és mélyebb időjárási viszonyoktól független talajmüvelés, talajjavítás, belvizszabályozás, tehát öntöző és levezető csatorna rendszer, olcsó kamatú bölcsön szükségeltetik; a jobb értékesítéshez kiviteli piacok teremtése — kellő védvámok, előnyös gazdasági szerződések, jó és biztos közlekedési utak. olcsó vasúti tarifák szükségesek. Mindezen irányban az államnak vezető szerepet kell vinni, elvégezni ezt, a mi ezekből állami kötelesség, ösztökélni, segí(1917. augusztus 9., 188. szám.) teni azt, ami állami, egyesületi vagy szövetkezeti feladat és létesíteni mindazt, ami uj produktiv termelési ágaknak nyit tért — és uj jövedelmi forrásokat tár fel. A népesedési regeneratio feladatát szintén óriási mértékben tolta előtérbe ebben a rettenetes világháborúban hozott páratlan emberóletáldoeat, Ezt a veszteséget kiheverni — azok kihamvadt életét ujjal pótolni, a meglevőt megtartani — egy hatalmas dicsőséges békés küzdelem perspektíváját nyitja meg a háhoru után. Ennek fázisai a gyermek szaporulat előmozdítása, az egyke rendszer kiküszöbölése és a korai házasságok lehetővé tétele utján úgy a katonai, mint polgári életben; a törvénytelen gyermekek védelme, leleocházak, menheiyek, anyagondozó intézetek létesítésévé); jutalmazása a többgyermekes családoknak, — adóztatása a gyermekteleneknek és nőtleneknek — egyszóval minden eszköz felhasználása a cél érdekében. A meglevő emberélet védelme, közegészségügyi intézmények, kórházak léte sitésével, a betegségek elleni hathatós küz delemmel. Ide sorolom amerikai véreink vissza- vándorlásának megkönnyítését is főként a földszerzésnek lehetővé tétele által. Természetes, hogy a háború okozta egyéb sebek lehető szanálása is állandó gondunk tárgyát kell hogy képezze; ezek a hadi özvegyekről, hadi árvákról, hadi rokkantakról való goudoskodás. Itt említem meg, hogy kötelességünk hős katonáinknak is a földtulajdonszerzést lehetővé tenni és ez az a tér, ahol még a radikálisabb eszközök igénybevételétől sem szabad visszariadnunk. Nagyok a feladatok, melyeknek megoldására felhív a hazafias kötelességérzet parancsszava ; mindezen feladatok megoldá sát a nemzeti munkapárt még kormányzó párt korában már kezdeményezte és a reális megvalósítás utján vitte előre oly jó nyomokon, hogy a ma uralmon levő kormány- férfiak egymásután kezdenek ttraozni a dicsérettől és hangoztatni, hogy nekik csak kitűnő elődeik nyomdokain kell tovább hala dniok! Azok dicsérnek most legjobban, kik az ellenzéken legjobban gáncsoltak. Önmaguk vallják be, mennyire igaztalanok voltak, — úgy, hogy ami jót hoztak — nem uj — ami uj — nem jó. De ne kicsinyeskedjünk, mikor nagy feladatok hívnak munkára, tettre. Két nagy életbevágó feladat, mely a munkapártra vár, melyért küzdelembe menni kész, mert acélozza energiáját az a tudat, hogy Magyarország legszentebb, lególetbevá góbb érdeaeiért lép a küzdő porondra. Egyik Magyarország közjogi és területi integritása, a másik a magyar nemzeti egységes állam és ebben a magyar nemzet suprematiája. Egyiket fenyegeti az osztrák szlávbarát politika — másikat a a radikális válaszfói reform erőszakolása. A kettő között meg van az az összefüggés, hogy a radikális reform az osztrák szlávbarát politika útjait egyengeti. Az osztrák császári trónbeszéd Ausztriában szükséges alkotmányjogi revízióról beszél — különös tekintettel Csehországra s az osztrák Reichsratban a cseh nemzeti párt önálló cseh királyság követelését állítja fel, melybe beakarja kebelezni az északnyugat felvidéki magyar vármegyéket, az osztrák am- nestia rendelet kegyelemmel jutalmazza a cseh bazaárulókat, nem is említve egyéb aggasztó tünetet és vakmerő megnyilatkozást. A hűtlenségnek és hazaárulásnak példáit nyújtó csehek, a kiknek gyávasága és árulása miatt annyi és annyi jó magyar fiúnak kellett a harctereken elpusztulni annak a Magyarországnak rovására követelnek jo gokat, annak* a Magyarországnak területét akarják megcsonkítani, annak súlyát, tekin télyét letiporni, a melyik a harcban híven és rendíthetetlenül állott és ontja vérét, áldozza életét trónért, hazáért és Ausztriáért is ! Es az osztrák kormány? Mindezt tűri — nem! Keveset mondtam! istápolja — előmozdítja, jutalmazza — hisz ez az ő — Czernin külügyminiszter politikája — a cseh, — a szlávbarát politika. Es a magyar kormány? Az erős magyar kormánynak menni kellett az útból, hogy helyet adjon egy gyengébb magyar kormánynak. Távol áll tőlem magyar h&zafiságát és jószándékát kétségbe vonni, de chablonos, erőtlen megnyilatkozáson kívül egyebet a miniszterelnök úrtól nem hallottunk ; nagyfokú bizalmatlansággal kell eltelve lennünk annál inkább, mert hiszen ennek a csehbarát osztrák politikának csendes pártolói gróf Károlyi pártjának őrszeme is ott ül a kormány- padokon. Vázsonyikollegájával együtt, a kinek Kaposváron volt maró gunyja a nemzetvédő munkapárt ellen, de nem volt egy szava sem a vakmerő cseh törekvések ellen. Es a kormánytámogató ex ellenzéki pártok ? Mit várjunk ezek után a Károlyi 48 as párttól? Gróf Károlyi Mihálynak vannak buldogjai a nemzeti munkapárt hívei ellen, de nincsenek buldogjai a csehek ellen. Romboló, érthetetlen politikájuk kártevéseitől mentse meg a jó Isten ezt az országot — egyebet nem mondhatunkÉs a többi pártok ? A volt ellenzék tigrisek átvedlettek csendes bárányokká. Hallgatnak! A máskor oly hajszál finom közjogi érzékük eltompult ős nem reagál, a hatalom asztalánál való osztozkodásra fordul főfigyelmük. Hol vannak a patent nagy hazafiak ? Hol vannak nemzeti, katonai, közjogi követelményeik ? Elmúltak, mint a tavaszi hó! Hol vannak a 48 as nagy elvek ? Üres jelszó lett már ebből is, melynek cégére alatt fesztelenül csinálják a 67-es activ politikát, mert még elveik fenntartását sem tartották mostani kormányvállalásukkor kijelenteni, a mint azt első koaliciós kormányalakításuknál még megtették. Mindezeknél fogva egyedül a' nemzeti munkapártra hárul a kötelesség, hogy a nemzeti érdekekért sikra szálljon; teszi ezt teljes leikével, lelkesedésével, azzal a meggyőződéssel, hogy a párt érdeke szorosan össze van forrva az ország érdekével és azzal a hittel, hogy a magyar nemzeti genius szellemében cselekszik. Éppen azért azzal a reménnyel, hogy ebben a küzdelemben számíthat minden elfogulatlanul és hazafiasán gondolkodó honpolgár támogatására és hogy az igazi hamisítatlan a jélszavaktól el nem vakított magyar közvélemény a magyarok Istene segedelmével diadalra juttatja a nagy nemzeti érdekekért megvívandó küzdelmét. Mert nem lehet, hogy annyi jó magyar vér azért omlott volna, annyi szép magyar élet azért pusztult volna el, hogy az ősi egységes Magyarország romjain a nemzeti jellegétől megfosztott, egységében megbontott, frakciókra szétosztott, demagógia uralmának alávetett, sulyavesztett idegen érdekeket szolgáló nemzetközi uj Magyarország épüljön fel: a nemzetközi demagógi és a stokholmi gyászmagyarok uj Magyarországa. Jöjjön, tömörüljön minden magyarul érző fia ennek a hazának a mi lobogóink alá, mely ma egyedül képviseli az igazi nemzeti küzdelmet a nagy nemzeti érdekekért. Már jönnek is kimagasló egyéniségek, kik eddig magyar hazafias meggyö ződésüket az ellenzéken vélték legjobban szolgálhatni, most meggyőződtek, hogy a magyar nemzeti érdeke« harcosainak tábora a mi táborunk. Halijuk meg az erdélyi magyarorszég vészkiáltását! Szívleljük meg az ellenzéki
