Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)

1917-08-01 / 181. szám

2. oldal. S Z A M 0 fe e teremben, mint a múltban Í3, a pártpoli­tika kizárásával egyedül a város fejlődését és gyarapodását, a lakosság jólétét célzó békés munka fog folyni, ismételve kifejezem Méltóságod főispánt kinevezése felett őszinte örömünket és felkérem, hogy a hivatali es­küt letenni méltóztassék. A polgármester nagyhatású és zugó él­jenzéssel fogadott beszéde után az uj főis­pán letette a hivatali esküt, amelynek szöve­gét dr. Lénáid István főjegyző olvasta fel előtte. Ennek megtörténtével Bélteky Lajos, ref. lelkész, a törvényhatósági bizottság tagja üdvözölte Jékey Sándor főispánt a következő beszédben: Móltóságos Főispán ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Igen tiszteit Közönség! A hivatali eskü elhangzása után biza­lommal üdvözlőm Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósági bizottsága és egész közönsége nevében, Méltó iágos Főispán urat; — a szomorú jelen után egy jobb jövő el- következésének az édes reményével. A most folyó napokkal együtt 3 ho3z- szu esztendőnek minden borzalmait szenved jük már át, az emberiség kultúrájának min­denkori nagy szégyenére. E nagy világrengésben milliók és mii liók pusztultak el, régi rendszerek elavult felfogásai megdőltek, fejedelmi koronák meg­inogtak, országok trónjai porba hullottak s hatalmasnak hitt államférfiak a cselekvés színteréről letűntek. — Beláthatatlan követ­kezményű átalakulás alatt áll az egész for­rongó világ. A szörnyű vérzivatar nyomán epedve várják minden jobb lelkek : egy nyugodtabb, békésebb és egy boldogabb jövő hajnalbasa dását. És úgy tetszik a jelekből, mintha itt is — ott is derengeni kezdene már a régen felhős láthatár s közeledne a végső kibonta­kozás. Ifjú királyunk bátor szóki mondással s a korona fényével és tekintélyével világított reá amaz igazságra, hogy az ott künn har­coló vére hullásával, a front mögött küzdő nép pedig keserves verejtékével szerezte meg a jogot hozzá, hogy intézze ennek a haza nak a sorsát, mely fennmaradását e nehéz időkben neki köszönheti. Sőt nem állapodott meg a sokunknak fülében oly szépen csengő szavak hangozta- ] tásánál, de az uj rendszer megteremtése végett olyan férfiakat állított az ország fe­lelős kormányzatára, kik a küzdő, dolgozó népre támaszkodva demokratikus alapokon óhajtják megvalósítani: az uj, modernebb, életképesebb Magyarország kiépítését, annak a változó világrendbe való beillesztését s igy az összes emberiségre áldásthozó, tartós béke utjának az egyangetését. Az uj kormány programújának hom­lokterében áll az annak egész jellegét meg­adó: radikális választói jog kiterjesztés. — Azután mellé sorakoznak: a köztérnek ará­nyos és igazságos megosztása ; a városok önkormányzati szellemben való újjá szerve­zése, hitelügyeinek s háztartásának a rende­zése ; a háborúval járó nehéz körülménye­ket leginkább érező városi polgárság meg­erősítése ; népjóléti, szociális intézmények létesítése; a középosztály s tisztviselői kar mostoha sorsán való segítés. — Szóval egé­szen uj, üdvös, szociális és városi politika, melynek megvalósítását többé megakadá­lyozni nem lehet. Bizalommal fogadjuk tehát Méltóságos Főispán urat, mint e szép programmal jött uj kormány hozzánk kinevezett bizalmi em­berét. — De osztatlan bizalommal fogadjuk főként azért, mert közelünkben lefolyt eddigi élete, működése, szivjósága, közismert erober- szeretete, szilárd elvhüsége és mégis pártat­lansága : garantia nekünk arra, hogy a Prog­ramm becsületes megvalósítása érdekében fog velünk és értüns munkálkodni s minden jo és uemes ügynek lelkes támogatója lesz. Nem a távol ismeretlenből szólította a kormány bizalma ide. — Családi összeköt tetése, gondtalan gyermek és ifjú kora, ed digi több mint negyedszázados hivatali pá­lyája, Méltóságodat mind-mind Szatmárvár- megye és Szatmárnémeti sz. kir. város ér dekeihez csatolják, amelyek törvényhatósá­gának élére állította most a férfi kor delén, a legfelsőbb helyről jött megbízatás. Méltóságos Főispán ur bizonyára jól ismeri a múltból e város közéletét. — En nélfogva tapasztalhatta, hogy ennek lakossága minden felekezeti, vagy pártárnyalati tuizó vetélkedéstől tartózkodva, a megértés hig­gadtabb politikáját követte mindig. — De még ha lettek volna is eddig ellentétek, azoknak is el kell simulni és e szörnyű vi­lágítóiét közepette s majd a romok eltaka­rítása es egy uj, jobb jövendő kiépítésének nagy munkájában egymásra kellene mindnyá­junknak találni. — Hiszen e hosszú háború megtanított volna már reá, hogy a sok külső és belső ellenség között, egyedül csak a ma­gunk erejére számíthatunk. Bizalommal kérjük azért Méltóságodat legyen támogatója mindazok nemes törekvé­seinek, kik az ellentéteket félretéve, e város előhaladasa érdekében — itt e tanácsterem falain belül s kint a társadalomban is —, igaz meggyőződés által vezetve, önzetlenül munkálkodnak. Ez esetben, erősen hisszük, beteljesül majd a mi vágyunt, hogy az áldott béke idejének eljöttével az uj, modernebb, élet­képesebb Magyarország északkeleti része jövő közlekedési, gazdasági és kulturális fej­lődésének, Szatmárnémeti sz. kir. város lesz ama tekintélyes gáczponíjává, melyre föld­rajzi fekvése — itt a termékeny nagy ma­gyar alföld szélén — már a múltban is predestináíta s melyhez való jogosultságát a háborús tapasztalat is igazolta. Abban a biztató reményben, hogy ez valóban igy lesz, — Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága és egész közönsége nevében még egyszer bizalommal és meleg szeretettel üdvözlöm Méltóságos Főispán urat s Istennek- minden áldását kérem ve lünk való egyetértő működésére. Végül a főispán emelkedett szólásra és az alábbi szavakban válaszolt a hozzá eddig intézett beszédekre: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Hálás köszönetét mondok a tek. tör­vényhatósági bizottságnak azért a meleg fogadtatásért, amelyben engem részesíteni kegyes volt azért az ékes szavakért, ame­lyekkel engem a város igen tisztelt polgár- mestere a törvényhatóság nevében üdvözölt. Ez a meleg és szives fogadtatás re­ményt nyújt nekem arra nézve, hogy a tek. | törvényhatóság támogatását megnyernem si­kerül, mert ezen hathatós támogatás nélkül gyenge erőimmel nem tudnák megküzdeni a reám váró nehéz feladatokkal. Nem mint idegen jövök e nemes vá­ros falai közzé, a boldog diákkor édes emlé­kei elszakíthatatlan kötelékekkel kötnek ide, ahonnan 30 év előtt könnyű szívvel és re­ményekkel telve indultam neki az élet küz­delmeinek. Most pedig visszatérek ide, hogy azóta szerzett tapasztalataimat, munkaked- j vemet, a város iránt érzett szeretőiemet e j nemes város szolgálatába állítsam. Magammal hozom azonban politikai í elveimet is s állásom természetéből kifolyó- i lag teljes erővel kívánom képviselni itt — a j más politikát követők meggyőződésének tisz- j teletben tartásával — azt a politikát,Jamely i az engem megbízó kormány programmját képezi. Ez a programm felöleli a reánk kény- szeritett világháború mielőbbi diadalmas be­fejezéséhez szükséges eszközök és erőforrá­sok előteremtését majd a háború befejezté­vel, a háború okozta sebek gyógyítását há­borús jótékonysági és népjóléti intézmények egész sorozatának létesítését, valamint a de­mokratikus választói jognak mielőbbi tör­vénybe iktatását. Meg vagyok győződve róla, hogy Szat­márnémeti szabad királyi város közönsége ebből a reánk váró nagy munkából dereka­san ki fogja venni a részét, hiszen a város annyi tanujelét adta már hazafias áldozat­készségének, jótékonyságának, mély szociális érzékének, szabadelvű és demokratikus fel­fogásának, hogy bizonyára örömmel fog üd­vözölni és támogatni minden oly akciót, amely a nemzeti szempontok szem előtt tar­tása mellett a népjo^ok kiterjesztésére és a szellemi s anyagi jólét emelésére irányul. A várvavárt bike bekövetkezése után fő­gondunkat kell hogy képezze egészséges vá­rosi politika inaugurálásával Szatmárnémeti szab. kir. város érdekeinek úgy gazdasági, mint kulturatéren való hathatós előmozdítása. A városnak minden erre irányuló jogos aspirációja lelkes támogatót és szószólót fog nyerni bennem. Készséggel támogatok min­den olyan mozgalmat amely a város vala­mely jogos kívánságának kielégítését van hí­vatva szolgálni. ' Eljárásomban nem akarok ismerni rang-, állás és vallás felekezeti külömbségeí, teltei­met mindenkor a azabadelvüség a kölcsönös megértésre való törekvés és a türelem fogja vezetni; politikai elveimnek teljes és csór bithatatian fenntartása mellett ellenfeleimnél is azt fogom keresni, ami összeköt, nem pe dig ami elválaszt, hogy amikor nem politikai kérdések forognak szőnyegen, vállvetve mű­ködhessünk a város érdekeinek előmozdítá­sán. A közigazgatás terén a jojf és igazság képeztndik programmomat, a törvénynek nem a betűjét, hanem a szellemét óhajtom alkalmazni. Ennek a demokratikus programtanuk a végrehajtásához kérem én a tek. törvény- hatósági bizottság, a város kiváló polgármes­terének, a kipróbált városi tisztikarnak, a város minden egyes polgárának őszinte és hathatós támogatását bizton remélve, hogy a béke bekövetkeztével az uj kor hajnalán Szat­márnémeti szab. kir város mint a kultúra, a magyarság, a gazdasági jólét erős vára fogja betölteni azt a fényes és kiválógpoziciót, amely öt mint északkeleti Magyarország fő­városát megilleti. Ezzel a hő óhajtással szivemben fogla­lom ei Isten nevében Szatmárnémeti szab. kir. város főispáni székét. Hatalmas éljenzés, zugó tapsok fejez­ték be a főispán székfoglaló beszédét, majd a polgármester indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a beiktató közgyűlésen el­hangzott beszédeket jegyzőkönyvében meg­örökíti. Ezzel a főispán a közgyűlést berekesz­tette. A köz-yülés befejezése után a főispán a küldöttségeket fogadta, amelyeknek min­den tagjával váltott pár barátságos szót. A főispán előtt a következő küldöttsé­gek tisztelegtek : a róm. kath. papság, a róm. kath. hitközség, á gör. kath. egyházak, a lutheránus egyház, a két izraelita hitköz­ség, a Szatmáron állomásozó katonai ható­ságok parancsnokai, az összes jótékony nő­egyletek, a Szatmármegyei Gazdasági Egye­sület, az ügyvédi kamara, mindkét főgimná­zium, faipariskola, kir. tanfelügyelőség, kir. ügyészség, felmérési felügyelőség, kir. adó­hivatal, dohánybeváltó hivatal, a kir. köz­jegyző, a polgári iskola, folyammérnökség, a Máv. összes hivatalai, a posta és távirda hivatal, kereskedelmi társulat, az általános ipartestület, a pénzintézetek, a városi tiszt­viselők, rendőrség, csendőrség. Az általános tisztelgések befejezése után a főispán külön fogadta a szatmári 48-as és függetlenségi párt nagy küldöttsé­gét, amelyet dr. Nagy Vince orsz. képviselő vezetett elébe A képviselő igen szép be­szédben üdvözölte a főispánt, aki lelkes sza­vakkal köszönte meg a párt üdvözlését. A közgyűlés ezzel véget ért. * _______(1917. augusztus 1., 181. szám.)

Next

/
Thumbnails
Contents