Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)

1917-07-24 / 174. szám

2. oldal. SZAMOS (1917. juliu3 24., 174 szám.) társainak & haditörvényszék elé való á'.litá- , sát követeli. Stokholm, julius 23. Az orosz kormány elhatározta a boise viki mozgalom kiirtását. A forrongások fő- bűnöseit letartóztatták. Lenint eddig nem találtak meg. A letartóztatottakat a kormány hszaám’ás miatt perbefogja. Lugano, jul. 23. Az olasz lapok szerint a kozákok Le­nin és valamennyi hívének kivégzését köve­telik. Pétervár utcáin véres harcok fejlődtek ki az államim és a Leninhez hű csapatok között. Pétervár, jul. 23. Hivatalosan jelentik : A hormány elhatározta, hogy mindazot kát, akik kormányellenes fegyveres felkelés­rendeztek, vagy abban résztvettek, letartóz­tatja és a haza és a forradalom ellen elkö­vetett árulás vádja alatt a bíróságnak átadja. Pétervár, julius 23. Kornilov tábornokot, Pétervár volt ka­tonai parancsnokát, Gutor helyébe a délnyu­gati harcvonal főparancsnokává kinevezték. Stokholm, julius 23. A Szocialdemokraten biztos forrásból arról értesül, hogy Pétéi várott kihirdették a statáriumot. A Pravda tolseviki párti újság szer­kesztőségét megostromolták. A tüntetők Le­nin üldözését követelik. Stokholm, julius 23. Pétervárott a miniszterválság meg van oldva. Valamennyi miniszter a helyén ma- j rád. A Novoje Vremja ismét megjelenik. A j vyborgi városnegyedben a munkásoktól száz- j ötvenezer lövedéket elszedteki Zürich, julius 23 j A Pravda által kiadott röpiv erő­sen támadja Kerenszkit és felhívja a népet, hogy távolítsa el e veszedelmes embert. A fővárosban a helyzet vesze­delmes, csak látszólag nyugodt. A : Kerenszki által Pétervárra hozott \ csapatok megkezdték az üldözést, a kormány ellent eleinek hajmeresztő gyilkolását. Az áldozatok száma ez­rekre megy. A fronti hírek növelik a zűrzavart. Berlin, jul. 23. A Kölnische Zeitung jelenti: Oroszországban a diktatúra ké­szülőben van, amely a szervezett polgárságra, a földbirtokosokra, a íöldbérlőkre és a parasztokra fog támaszkodni. Lioyd George válasza a kancellár beszédére. London, julius 23. (Reuter.) A belga függetlenségi nyilatkozat év­fordulóján Lloyd George beszédet tartott. Kifejtette, hogy a világ sohasem felejti el Belgium érdemeit a nemzetközi jog meg­alkotásáért. Belgium átjáró kapu a központi hatalmak és nyugat között. A belga semle­gesség! nyilatkozat az európai jognak záró­köve volt. A belga nép híven és lojálisán teljesítette kötelességét Európával szemben. Ha a belga kormány elfogadta volna a né­metek ajánlatát, feláldozta volna nemzetbe- csületét és árulást követett volna el Európa ellen. Belgium megszenvedi hivatásának tel­jesítését, három esztendő óta szenvedi a megalázottság kínjait, de nagyobb lesz mint valaha volt. A világ civilizációja tartozik ezzel neki. Németország uj kancellárt kapott. A régit papírkosárba dobták a junkerek, ahová nemsokára maguk is követni fogják. Ügyes j::-ríd Tc'.t a ianc:lLlrő. Volta': mondatai, melyekben komolyan ahrja a békét, azon­ban Németország katont köreit is kielégí­tette, mert Elszász, Belgám és Kurland an- nektalását célozták. Ovan kijelentések voltak ezek, melyek smét vérfürdőbe döntik Európát. A néretek dolga, bogy milyen kormányt ahrnak, azonban a mi dolgunk, bogy mil'en legyen a kor­mány, mellyel a béki megkötjük. A kancellár beszédéből azt következteti, hogy a német vezető helyeken jelenleg a háború mellett varnak, Beszédmodor a fenyegetés Belgium iránt. A buvárhajóhar&t ellensúlyozzuk produkcióink növelőiével és tengeri veszteségeink csökkenésével. A szabad Némúországgal békét köthetnénk, az autckratikus uralom alattival semmi esetre sem. A végsőkig harcolunk az emberiség jövőjének meg­védéséért és biztosításiért. Tisza JstVíi bcszftle a estit bazaántlíK ellet. A képviselőház ülése. — A Szamos fővárosi tudósítása. — Budapest, julius 23 A parlamentben Szósz Károly elnököl. Bemutatja Palugyai Móric, Batthyány Ti­vadar, bgron Gábor, Kürtby Lajos és Pallavicini György uj mandátumait és Csuha István, Bosnyák Géza, Meskó László és Putnoky Móric főispánoknak mandátumaik­ról lemondó levelét, valamint a főrendiház üzenetét a letárgyalt javaslatokról. Hreljano- vits horvát képviselőnek engedélyt adott, hogy sürgős interpellációra, Tisza István grófnak pedig arra, hogy a napirend előtt felszólaljon. Tisza István meggyőződése szerint a német birodalmi gyűlés határozatának vissz­hangot kell keiteni a magyar parlamentben, mert ezzel a bőkének tesznek szolgálatot. Németország és a monarchia között a szö­vetséget a monarchia létérdeke hozta létre, i Ennek megsértése becstelenség volna. Tel- ' jesen összhangban vagyunk szövetségeseink­kel a háború lényeges céljait és befejezését illetőleg. A tények meghamisítása, mintha ebben valami változás állót volna be a há­ború kezdete óta. [Zaj balról. A Károlyi­pártiak kiabálnak.] Lovászy : A Fremdenblatt mást mond! Holló : Németország békét akar, maga még most is háborút akar ! Tisza (élesen Hollónak): Vakmerő va­lótlanság ! [Óriási zaj. Rendre! kiáltják bal­ról.] Holló : Maga folyton provokál! Tisza : Önök nem fogják az igazság szavát elfojtani! Önök folyamodhatnak a legmegvetésre méltóbb eszközökhöz . . . (Óriási zaj balról, a Károlyisták felugrálnak, a padokat verik és .rendre ! kiálják.J Az elnök csenget. Tisza kéri, hogy kerüljék az ilyen jele­neteket, mellyel a béke ellen cselekszenek. Hivatkozik a háború alatti összes nyilatkoza­taira. Mindig hangsúlyozta, hogy készen ál­lunk a tisztességes békére. A birodalmi gvü- lésen elhangzottak és a gyűlés határozata teljes összhangban áll az általa vallott poli­tikával. Betbmann és Tisza elmehetnek, de az igazság megmarad. Ezeket nem szabad elhomályosítani engedni, mert kom- promitáija a magyar nemzetet. Az összes harctereken beigazoltuk, hogy szövetségünk verhetetlen. Az orosz of- fenziva ellenhatását látjuk. A bu várhaj ók hónaponként annyi tonnát sülyesztenek el, melyek mutatják a kimerülés jeleit. Azért nem vagyunk még közelebb a békéhez, mert vannak jelenségek, melyek tápot adnak a merényletnek, bogy a magyar nemzet feldarabolt véres cafataival akarják elérni céljukat. Rámutat a cseh politikusok kijelentésere. E mélyen fel­háborító nevetséges kérdésekkel nem í ícgk '.kozik. A csehek kijelentették, leg’ az utolsó napokban eljövő békekong­resszuson az angolok és franciák intő- zik el a cseh állam felállításának kérdé­sét. Nem akar a kimondhatatlan nevű csehekkel polemizálni, csak kérdi, bogy Ausztriában minden szabad? A magrar kö&ei-t minden tagjának kötelessége számon kérni Ausztriától, hogy teljesí­tette e kötelességét? Ezekkel szemben, mert hazaárulás a külföldi ellenséges aeropigra bízni az ország egves részei­nek eisza/ntásáf. Kéri a kormányt, bogv cselekedjék és gondoskodjék arról, hogv a monarchiát ne komprommitálják és ne veszélyeztessék és a béke ügyét ne ká­rosítsak ilyen kvalifikál hatatl an bünte­tendő cselekményekkel. Eszterbizy Móritz gróf miniszterelnök nyomban válaszol. Kijelenti, hogy teljes erő­vel rajta lesz, hogy az elhangzott nyilatkoza­tok puszta üres szavak maradjanak. A há­borút védelmi okból folytatjuk. A békénél sem hóditás a célunk. Szövetségeseinkkel együtt megtettük békeajánlatunbat. Állandóan készek vagyunk a tisztességes békére. A né­met kmce.íar változásnál utal Czernin és az uj ktncellár közötti szívélyes táviratváltásra. Utal a német rezolucióra, mely szerint a ránk kényszeritett háborút folytatjuk hódi­tás nélkül, népünket védve, a népek tartós szövetségére támaszkodva. Szövetséges fegy­vereinknek a legutóbbi napokban elért győ­zelme újabb bizonyítéka béKére való bajlan dóságunknak. Nem rajtunk, de ellenségünkön múlik é3 őket terheli a felelősség, ha útját állja a tisztességes békének. Konstatálja a teljes összhangot a monarchia és Németor szág között. Az elnök jelenti, hogy ma kezdődik meg a nyári tzünet. Kéri, hogy a legközelebbi ülés összehívását bízzák az elnökségre. Tisza István gróf kérdi, hogy a szü­net meddig tart ? Eszterházy kijelenti, hogy szeptember végéig, vagy október elejéig. Hreljanovita elmondja interpellációját. A bosny k sabor összehívását sürgeti. A miniszterelnök rövid, megnyugtató válasza után az ülés vége. Megemlékezés a glancául A 63- gyalogezred napiparancsa. — A Szamos eredeti tudósítása. — Több ízben megemlékeztünk arról a véres, de dicsóségteljes ütközetről, amelyben a 65. gyalogezred Stanislau alatt három napon át, julius 6., 7. és 8-án borzalmas, tiszteletreméltó önfelál­dozással verte vissza az orosz támadá­sokat, V. Möller Károly alezredes, a 65. gyalogezred kiváló ezredparancsnoka a harcok befejezése után a következő, julius 13-án kelt napiparancsban emlé­kezik meg a Ludwig-bakák dicső har­cairól : A 65. gyalogezred julius 6-án, 7-én és 8-án reggel a következő orosz támadásokat hárította el: Visszaverte a 19. orosz gyaloghadosztály roham- zászlóalját, mely 400 emberből állott ; a „halhatatlanokat‘ (2400 embert) és a 78., 74, 75. és 76. orosz gyalogez­redeket (négyszer 2400 embert.) Nem törődött a 60 ütegi e becsült ellenséges tüzérséggel, amely többórás, folyton megújuló pergőtűzzel sújtotta tölcsér­földdé alakult állásainkat. Az ellenség támadásait részben elhárítottuk, részben az I. és II.165. sz. zászlóaljaknál elszánt ellentáma­dással győzelmesen visszavertük. Csak julius 8 án délben, amikor a mt:gut\lo és kikötötten mértékei

Next

/
Thumbnails
Contents