Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)
1917-07-17 / 168. szám
(1917. julius 17.. 168. szám. SZAMOS 3. oldal. — Tőlünk való elváláskor egyrészt vinni méltóztatik magával a czél tudatos vezetéséért ősziate elismerésünket, másrészről annyiszor tapasztalt szivjóságáért örök hálánkat. A czéltudatos vezetésnek köszönhetjük, hogy 22 év alatt a középkori hatramaradott- ságból bale lettünk kapcsolva a kultúrába, élvezzük annak vívmányait: a vasút, villanyvilágítás, aszfalt, telephon utján és a járás közutak terén is a megengedett korlátok kö- , zött nagy haladást tett. Ennek a czéltudatos vezetésnek tudható be az, hogy Méltóságod a tisztviselő, de főleg a jegyzői karát oda nevelte és tanította, hogy a mai súlyos hely- j zetben reá nehezedő óriási feladatnak eleget j tud tenni, a kötelességtudás oda fejlődött ] nála, hogy bármely vármegye tiszti és jagy- j zői karának díszére válhatna, mert a munka : és kötelességtudás terén Méltóságodat vette j mintaképül. Méltóságod sz vjósága, emberszeretete legendaszerü. A mai nemzedék mindig csak hálával és szeretettel gondol Méltóságod-a, mert tudja azt, hogy minden jóban veük örvendett és ha valami csapás ért bennünket, az Méltóságodnál fájdalmas visszhangra talált. Soha nem fogjác elfelejteni a járás szamosháti és tiszaháti községei, amit Méltóságod értük az 1912. évi léii árvíz veszedelemkor tett, mindég rajongó szeretettel gondol az 1914. évi julius 31 éré, midőn a világháború hullámai felcsapván — hős fiainkat eme rettenetes küzdelembe indulván — az ő főszolgabírójuk a vasútnál atyai, baráti kézszoritással és könnyező szemmel vett tőlük búcsút. Ezek a könnyek a szeretet, a velünk együit érzés könnyei voilak, de ezsk a könnyek termékeny talajra: & mi szivünkre hullottak és szsretetet gyümölcsöztek. Ez a bála, elismerés és szeretet hozott minket össze pártkíilömbség nélkül, mert mi j Méltóságod kinevezésénél nem az egyik párt j bukásának vagy a másik párt diadalra jutá- j sának örvendünk, hanem Méltóságod ezen j magasztos jellemvonásaicak legfelsőbb he j lyen való elismerését látjuk e kinevezésbe megnyilvánulni s e feletti örömünkben jöttünk össze, hogy még egyszer együttesen tolmácsoljuk ama nagy tiszteletet és ragaszkodást, amivel Méltóságod iránt viseltetünk. Kérem Méltóságodat, hogy a járás tiszti, jegyzői és segédjegyzői é3 a járás minden lakosa iránt eddig tapasztalt jóindulatát soha meg ne vonja, és én biztosítom Méitóságo dat arról, hogy majd egyszer, ha a közpá lyán való munkálkodásba belefárad és visz- sza méltóztatik hozzánk térni szülővárosába és ősi kúriájába, úgy azzal a bensőséges szeretettel fogjuk mondani az Isten hozottat, mint most az Isten bozzádot! Ezután Bakó Jakab körjegyző a fehér- gyarmati járás jegyzőségei nevében bucso- zott a főispántól, akihez — mondotta — olyan kötelékek fűzik a járás jegyzőit, mint a minők a szerető gyermeket fűzik apjához. A járás jegyzői mind Jókey Sándor vezetése alatt kezdték meg működésűket és az ő oktatásai segítették őket, hogy a közigazgatás útvesztőiben megtanuljanak eligazodni. Jóleső érzéssel gondolnak vissz i a jegyzők arra, hogy megvédte a jegyzőket minden külső támadástól, amely különösen a háború alatt méltatlanul érte a jegyzőket. Büszkeség tölti el a jegyzők lelkét, mint közkatonákét, hogy a front mögötti harc nagy munkájában Jé- key Sándor lesz a generálisuk. Dr. Bakó Ferenc járásbiró a fehér' gyarmati járásbíróság nevében rövid, de bensőséges beszédben búcsúzik a távozó főszolgabírótól. Kézy Ignác ref. lelkész a ref, egyház nevében meleg szavakkal emlékezett meg Jókey Sándor pártatlan emberszeretetéről és biztosította arról, hogy a református hivek igaz szeretete kiséri uj állásába. Ezután Bárány József róm. kath. segédlelkész mint az egyház hü fiát búcsúztatta az uj főispánt. — Méltóságodat — mondotta — egy pozitív hiten felépült virágjában levő férfi- kornak sok szép emléke fűzi a fehérgyarmati római katbolikus egyházhoz. Ennek az egyháznak volt Méltóságod lelki gyermeke és úgy hivatalos működésében, mint magánéletben mindig jóafcaratu támogatója. Ebből a meleg viszonyból kifolyólag őszinte örömmel köszöntőm Méltóságodat a fehérgyarmati róm. kath. egyház nevében legmagasabb főispáni kineveztetése alkalmá ból abban a meggyőződésben, hogy az egyház kegyelmi ereje nem kis mértékben járult hozzá, hogy Méltóságod ebben az ünnepélyes pillanatban oly fedhetetlenül markáns közéleti működésre tekinthet vissza, amelynek méltó jutalma a kinevezés. Végül az Isten áldását kérte az uj főispán működésére. Ezután Imxgrei8z Ábrahám rabbinus a fehérgyarmati és a járásbeli izraelita egyházak nevében a főispán közismert felekezeti türelmére utalva kívánta az Ur áldását rája. Végül Tóth Sándor túristvándi ref. lelkész a következő frappáns szavakban bucso- zott el Jókey Sándortól: j — A fehérgyarmati járás t. ref. lelkészi j karán s általában a ref. egyházak hálájának, í tiszteletének és elismerésének, — a búcsú fekete, s az üdvözlés fehér szalagával ékesített koszorúját teszem Méltóságod elé! A fekete szalagra ez van írva: Isten veled, — a fehérre ez Isten hozott! Amily ritka az autonom kormányzattal felruházott egyházi és a közigazgatási kormányzat közötti békes3éges és megértő munkálkodás, olyan meleg a búcsúszavunk, olyan igaz a mi üdvözlésünk. Méltóságod közigazgatási kormányzaté- j ban megvalósította a krisztusi elvet: „A ki j akar tiköztetek első lenni, legyen az a má- | sok szolgája* Ur lévén, szolga volt közöttünk j a közügyoknek igazi szo’gája. 1 Azt mondják: a közigazgatás embere i gépezet. Gép volt Méltóságod is, szakadatlan j mozgó, de olyan gép, amelynek szive, lelke í van. Fűlő anyaga nem annyira a tudás zse- , niáli’ása, mint a megértő szív melegsége volt. í Mi ref. papok, kik a nehéz időben arra ; voltunk s vagyunk hivatva, hogy vezéreljük, I vigasztaljuk, bátorítsuk. Ha néhajgyengék vol- j tunk, ha tehetetlenül állottunk, bizalommal i vezettük Méltóságod elé s Méltóságod sohasem a biró szigorú Ítéletével, de az apa szivével fogadta s bocsátotta el őket. Meg is büntette, de az is az édes apa szerétéiből fakadó szigora volt. Mi és a nép bátran nyitottuk meg mindenkor ajtaját, nem féltünk a ■ bírótól — de szerettük mint édes apát. — Fájna a válás, ha azt kellene tud j nunk, hogy elveszítettük, — de a válást is 1 édessé teszi az a gondolat, hogy továbbra ! is velünk s a mienk marad. Mi, a midőn biztosítjuk Méltóságodat, hogy ha bukott volna, nem lett volna kisebb, legyen szabad hinnünk, hogy emelkedésében nem lesz nagyobb abban az értelemben, hogy elfeledjen bennünket, hanem miként a nap feljebb emelkedvén nagyobb ténnyel, melegséggel és szeretettel néz le reánk! Ismeri a nyomorúságunkat, szivébe vésve a panaszunk, keservünk. Mi ezután is nagy bizodalommal, őszinte szeretettel megyünk, s viszük, vezetjük e népet Méltóságodhoz mint orvosához, mint édas atyjához. Elbocsátjuk Méltóságodat ezzel a szent búcsúval: „Fény nevére, áldás életére, Addig éljen mig a honnak él* Addig éljen, mig e népnek él! Isten éltesse! Az üdvözlő heszédek elhangzása után Jékey Sándor, a távozó főszolgabíró, az uj főispán emelkedett szólásra. Meleg, meghatott szavakban köszönte meg az ünneplést, közvetlen szavakban fejezte ki járásának lakossága iránti szeretet megígérve, hogy ezt a szeretetet magával viszi a főispáni székbe is. Zugó, harsogó éljenzé3 követte a főispán búcsúszavait, mire az egybegyült közönség a Hymnusz éneklése közben szétoszló^:. Az üdvözlésnek folytatása volt a főispán lakásán, ahol a fehérgyarmati szolgain- róság volt, de onnan elkerült szolgabirái üdvözölték volt szolgabirájukat és nejét, akinek hatalmas csokrot nyújtottak át. Este 300 teritékü bankett volt a kaszinó éttermében. A banketten — bár csak egy oldalte- remben — megjelentek a fehérgyarmati társadalom úri asszonyai is. Ott voltak Jókey Sándornón kivül a főispán nővérei: özv. Diertea Lajosné és özv. Képessy Lászlóné, valamint özv. 3a- lika Károlyné, Jékey Istvánné, Jókey Lászlóné, dr. Jármy Béláné, Oabm Tiva- darné, Vaszkó Gyuláné, Szvirtaék Sán- dorné, dr. Ascber Kálmánná, özv. Marko- vica Károlyné, Szuhánvi Lászlóné és Tor- day Sándorné. A banketten az első felköszöntőt Jákey Sándor főispán mondotta — a királyra. Dr. Jármy Béla orsz. képviselő a fehérgyarmati kerület választópolgárai nevében a főispánt és hitvesét köszöntette. Báró Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás a fehérgyarmati járás nevében kifejtvén, hogy a Jékey Sándor távozása fölötti fájdalmat elnyomja az a gondolat, hogy a ma ünnepelt kineve zéssel a királyi kegy az igazi és mindnyájunk által elismert szorgalmat jutalmazza. 22 éves főszolgabiráskodása alatt Jékey Sándor egyenlően igazságos volt gazdag és szegénykicsiny és nagy iránt. Vele elhagyja a járást felesége is, akiről a járásban szállóigévé vált, hogy az Úristen jókedvében teremtette. Távozásuk alkalmával az egész járás szivét magukkal viszik. * Ezután KáUay Szabolcs a főispánt, Kormány Lajos takarékpénztári igazgató a város nevében a főispánt, Jókey Sándor főispán a járás közönségét, Luby Zsigmoad Ilosvay alispánt, Kézy Ignác Szatmár polgármesterét és a szatmáriakat, Ilosv&y Aladár alispán az lőispánnót, dr. Vajay Károly Fehérgyarmat közönségét, dr. Adler Adolf & nagykárolyi függetlenségi párt, Nagykároly város és á sajtó nevében a főispánt, Luby Zsigmond Kállay Szabolcsot, dr. Hunwald Izidor a főispáni pár katona fiait, Dénes Sándor a szatmári sajtó nevében a főispán- nét, Gulácsy Tibor a megjelent nőket, Tburner Albert a főispán fiait köszöntötték, mig Tóth Sándor túristvándi lelkész a harctéren küzdő hősökre, a hősi halottak emlékére ürítette poharát. A vacsora befejeztével a fiatalság tánc- raperdült és a mulatság régi magyar szokás szerint magyaros vigassággal tartott világos virradatig. Uj homo regius Ausztriában? Becsből jelentik: A politikai körök ma újra azt emlegetik, hogy a király homo regiust fog küldeni az ügyek tisztázására. Homo regius* ként Lpbkowitz herceget és Fink Jodokot, a kerezzténzszociáüsta párt vezérét emlegetik. A bírósági végrehajtók kongresz- szusa. Budapestről jelenti tudósítónk: A bírósági végrahajtók vasárnap kongresszust tartottak, melyen olyan határozatot fogadtak
