Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)

1917-07-12 / 164. szám

XLSX. évfotvam. Szstmár, >Sí7„ fubus 12. csütörtök i64. szájnD3<y# < :::> t •* ■t c.O % tV?> v nv-_ POLITIKAI NAPILAP. Ei^FiZETÉS! »UttK: 8«ry fcvrt» helyben IS K — f Vidéken 22 k — f Pél évre . 9 „ — f . . . 11 K - f negyedévre » 4 » 50 ? . . . 5 „ 50 f Egy hónapra . 1 , 60 f . 2 . — f Kiadó és lap'calajdonos; a .Szabadsajtó“ könyvnyomda és lapkiadó részvény-társaság. SZATMÁRNÉMETI. Hirdetési dijak Szatniáron előre fizetendők . ílyiliér «óra 3 0 ? 61! 6 r Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZTUTCA Zi. am- Telefon pzámok: Sze-kesztöség 373. — Kiedué* hivatal 414. — Felelős szerkesztő lakása 338« »»»■■■•»*■»»•■■■■*««■■»*««»» «**«*■*«« »*»**» *14» «*»***««»**««** « ««•«***» •»«K**«KW***«*«*B»»»*!»l',1<**-*'* h első kft hsi tanulságairól. — Iría: Tisra látván, — Furcsán kezdődik a demokratikus sza badság és a népjogok uralma — írja Tisza István a cikk során. — Immár két hete el­múlt, hogy az uj kormány átvette hivatalát és azóta a zsákmányon való marakodás vette idejük legjavát igénybe. Visszataszító látvány! Világháborúban állunk s ha kedvezőbb is a katonai helyzet, mint volt az orosz for­radalom előtt, fiatalságunk szine-virága a tüzvonalban áíl; bőven omlik a magyar vér ma is; változatlanul fennálianak az élelme­zés súlyos gondjai s az ország sorsáért fe­lelős kormánynak az éjjelt is nappallá téve, ezeknek a nagy nemzeti létérdekeknek szol­gálatára kellene erejének legjavát fordítani. £ helyett a kormányt támogató újságok hí­reiből és marakodásából arról keli meggyő­ződnünk hogy igazán jobb sorsra méltó miniszterelnökünknek arra kell ideje javát fordítania, hogy saját hívei között igazságot tegyen s valahogy összeegyeztethesse a ki­elégítést kívánó követeléseket. Ha olgogílolocn, mennyire iséjagJjeveí,- ték a háború kitörésétől fogva mindaddig, amíg én voltam a magyar nemzet egyének felelős gazdája, minden percemet a magyar nemzetnek a háborúval kapcsolatos Jogélet bevágóbb érdekei; ba meggondolom, hány­szor bántott az, hogy a nap csak huszon­négy órából áll, nem tudok többet dolgozni, mint a mennyi munkát elvégeztem t nagyon sok fontos leendő késik, vagy teljesittaiien marad; ha meggondolom, bogy mint rgy nagy család, doboztunk, küzdöttünk együtt min. sz tér társaim mai s a bennünket támogató párttal; hogy azok a fáradtságot nem is­merő, kiváló szakemberek, akiket munkatár saimui megnyerhettem s akiknek valódi ér tékét csak most fogja az ország felismerni, ha utódaikkal fogja őket összemérni, a nagy . nemzeti érdekek szolgálatának szentelhették egész munkaerejüket: ekkor nem tudom magamnak elképzelni, hogy hová fog a vi­lágháború hullámos tengerén elvetődni ma­gyar hazánk hajója, ha jelenlegi kormányunk idejének legjavát arra fordítja, hogy válasz tójogi terveivel kavarja fel az ország egyet­értését és békéjét, fennmaradó ideje tetemes részét pedig a mögötte álló pártok közötti súrlódások kiegyenlítésére kelt fordítania. Pedig, ha kedvezően akkuit is a kato­nai helyzet, mindaz, ami széles e világon és a többek közt Ausztriában is történik, bizony, mondom, arra kellene hogy indítson pártkülönbség nélkül mindnyájunkat, hogy az ezekkel kapcsolatos nagy nemzeti érde­kek szolgálatára fordítsuk egész erőnket. A munkapártot nem is érheti vád eb­ben a tekintetben. Nemcsak kijelentette, hogy megadja a sikeres kormányzás eszkö­zeit ; hogy támogatja a kormányt minden olyan cselekedetében, amellyel a nemzetet kifelé képviseli, de hozzájárult a miniszteri tárcák teljesen indokolatlan szaporításához is s a Ház elnökségének díszes állásait is a kormánypártnak akarta juttatni, — csak azt az egyet kötve ki, hogy ne olyan kormány- párti férfiak jelöltessenek az elnöki székbe, akik iránt viselkedésük miatt — joggal — fokozott bizalmatlansággal viseltetik. És mégis mit látunk ? Nap nap után a szitkok, becsmérlések, rágalmak özönével támadják meg a munka pártot azok, akik nemcsak ellenzéki állásból intézték a legdurvább személyes támadásokat politikai ellenfeleik ellen, de folytatják azt jelen kormánypárti helyzetükből is. A mun­kapártnak a négy napi;? tarló indemnitási vitában' kifejtett, minden tekintetben parla­menti színvonalon álló akciójára nem talál­tak méltóbb feleletet, mint hogy e párt tett­leges bántalmazására izgassák a legközön­ségesebb népámitáa fegyvereivel tévedésbe ejtett, félrevezetett tömegeket. Az eredményt ismerjük mindnyájan Junius 27 én lefolyt a napokkal előre készített tüntetés. Nemcsak t. ran. «párti körnek, de nagyon sok békés polgárnak ab­lakait beverték, számos kereskedő kirakatát kifosztották, nagyobb dicsőségére a demo­kráciának. a szabadságnak. És ezzel mit ér­tek el? Bizonyára elérték akaratuk ellenére a2t, bogy ellenségeink hiresztelhetik széles e világon, hogy zavargások színhelye Ma­gyarország s ebből reményt meríthetnek a további küzdelemre. És hiszem, remélem, hogy elérték azt is, miszerint ez az egész törtetés felnyitja a magyar nép, a magyar közvélemény szemét s megütközést kelt minden igaz magyar lélekben. Magyarország népének helyes értelmé­hez, józan belátásához és lovagias tiszteleté­hez fordulunk azzal a felhívással, bogy ne felejtse el ezeket a jelenségeket ! Berlin, julius 11. fogad ie^a minisztert. Véglegesen az újabb koronatanácson döntenek. A kan­cellár lemondása küszöbön van, London, julius 11. A Westminister Gazette a német ese­ményekről a következőket írja: A békéhez vezető utón az első mértföldkő az, hogy a németek sza­baduljanak meg a nagyzási hóbort­tól. Ha ez megtörténik, az esemé­nyek gyorsabban követik egymást, mint eddig hinni lehetett. A háború befejezése könnyebb, ha a megrefor­mált szabad Németországgal van dolgunk, melyben bizalmunk lehet. Berlin, julius 11. A tesnapelötti koronatanácsnak nagyjelentősége volt. A kancellár határozottan állást foglalt a porosz választóreform azonnali megoldása mellett teljesen demokratikus ala­pon. Hir szerint álláspontja győzött. Berlin, julius li. A koronatanácson a császár éjfélig tanácskozott a kancellárral, melynek eredményét császári manifesztum fogja közölni. A császár bizalmáról biztosítja a kancellárt és egyben kifejezi hajlan­dóságát a választójognak Poroszország­ban való bevezetésére. Berlin, julius 11. A császár parancsára megérkezik a trónörökös a tervbevett döntések meg­beszélésére. Hir szerint a kancellár bu­kása elkerülhetetlen. Utódjául Hertíing bajor miniszterelnököt emlegetik. Egyes szám ára i Helyben IS fillér. I-asmnk: nm! szám» 4 oldal. Bécs, julius 11 i íj iLerLnfóí- c‘rkezet: birek mm sű­rűbben beszelnek a kancellár lemondá­sáról. Utódjául Bülowot említik, akit a szociáldemokraták kivételével valamennyi párt szívesen látna. A császár azonban nem szánta el magát arra, hogy a kan­cellárt menessze. Berlin, julius 11. A lapok a válságot döntésre érettnek látják. A kancellár személye iránti két­ségek legerősebb akadályai voltak ed­dig a pártok megegyezésének a háborús célokról való közös nyilatkozat kérdésé­ben. Hir szerint a kancellár tegnap be­nyújtotta lemondását. Span centrumvezérnek igazságügy­miniszterré való kinevezése befejezett dolog. A helyzet Ausztriában. Bécs, julius 11. A csehek és osztrákok ellenzik az al­kotó ányrefQrniot. á cseh nemzeti szociális klub tKgjai elhatározták, hogy nem vesznek részt az alkotmányjogi bizottságban, hanem ragaszkodnak a cseh-tót ailam felállításához. Beszélik, hbgy homo regiust küldenek ki a csehekkel való tárgyalásra. Bécs, julius 11. Az alkotmánybizotíság elhatározta, hogy tizenötíagu albizottságot küld ki valamennyi párt képviseletében. Az al­bizottság szakértőket is hivat meg, hogy egyes nemzetiségek kívánságait megál­lapítsák. Egyes szára árat vidéken fliHlér. A német válság megoldása felé. A kancellár lemondása küszöbön van. — Az angol sajtó a habom befejezéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents