Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)

1917-07-01 / 155. szám

(1917. julius 1, 155. szám.)

SZÁM 0 S

3. oldal.

i

teljes bizalommal tekintenek parancsnokukra, a ^parancsnok pedig gyönyörűségét leli fiai hű ragaszkodáséban, gyönyörűségének akép- pen aira kifejezést, hogy a harctéri viszonyokhoz Mérte* a lehető legnagyobb kényelemmel látja el embereit. Azoknak jóléte gondesságán&k egyedüli tárgya. Ebben buzgó segítője éa támasza a kipróbált! Clesje kapitány és az egész szirü Redlich főhadnagy.

Fiaink ismét elfoglalták a nehéz idék szabta helyeikét, hoana* fájó szívvel tekintenek át az orosslakta galíciai gyárvárosra s várva-várják szivük óhajának teljesülését: a parancsot, hogy onnan kizavarhassák a muszkát.

Büszkén hivatkozunk ezredünk hadi- tetteire. Btszkék lehetnek az anyák, kik ezredSnknek ily tiakat adtak, büszkék lehetnek raegyé*k leá*yai, kik igazi vitézek oldalán tölthetik majdan békés napjaikat, mint amily büszkén énekeljük mi itt a harc mezején reájuk gondolva :

„Látod babám, én is hires ötös baka,

[vagyok“

HÍREK

■■«■■■■aaaBaaa«*a

mmm

Találtam eg? krajcárt

szerdán a piacon és bevallom a gyengeségeimet, nincsen ember hiba nélkül, megzavarta egy kicsit a pénzvágya- mat a talált kincs. Utóvégre szegény, fix éhbérort dolgozó ember olyan ritkán talál valami mellékeset, még ha keres is, hogy nem csoda, ha megszédül, mikor keresés nélkül talál.

Meg aztán szerda volt, heti vásár volt, derűs gyermekkori emlékek napja, amikor hajdanában a kis kosz- toa diák-gyerek alig várta, hogy vidékről bejött édes apja haza induljon és esedékessé váljék a zsebpénzül hagyott egy vagy több krajcár.

Milyen becses volt akkor ez a krajcár! Pedig olcsóbb volt minden, mégis többre becsülték a krajcárt. Tizenöt pengő forint volt egy diák- gyerek koszt óa kvártély pénze, de azért már naponta kétszer hua volt kikötve. Ha ma vetemednék arra a hadserngszállitói luxusra az ember, hogy naponta kétszer egyék tust, aligha tudná megúszni 30 koronával ezt az istenkisértéat.

Szóval felvettem a krajcárt és eszembe jutottak a 25—26 esztendős emlékek, a szerdai krajcárhoz fűzött összes reménységek, amikor válogatni lehetett: egy kis csomó cseresnye — a piaci kefétől, mákos cukor vagy pergelt a sarki zsidótól, egy aóskalács Gyuritól, egyért savanyucnkor Dondo- tól esetleg — ha már benne van az ember a bűnök beösmerésében — két enyhe dráma cigaretta.

Nem is beszélek arrél, hogy ha már ketten-hárman voltak a krajcárok, egr narancsot lőhetett beszerezni értük.

Én ugyan ilyen összeget csak egyszer kaptam egy évben: azon a héten, amelyikre a születésein napja esett, akkor pedig egy dinnyét vettem rajta, hegy a pajtásokat is megvendégelhessem.

Felvettem tehát a krajcárt, amely két fillérre magyarosította ugyan a nevét, de értékben ezzel nem sokat növekedett, felvettem éa elindultam vele a piacra.

Gyermek lettem újra.

Ott állott és kínálta színes cukrait most is a cukros zsidó. Felvettem

egy darab cukrot. Most is olyan az, mint 25 év előtt volt, mintha abból az időből maradt volna vissza. És nyújtottam érte a krajcárt.

Cukros bácsi rám nézett és perfekt zsargonban mormogott valamit, amiből én csak annyit értettem, amit minden intelligens ember megért, hogy azt mondja: anesüge. És fiitiszta kezeivel visszamarkolta kezemből az igéző cukrot.

Átmentem a íonkui rondához. Ott már nem rohantam ejtéatul a házbt, hanem előbb érdeklődtem az árak iránt. Innen is csalódottan távoztam, miután kiderült, hegy a legolcsóbb darab cukor a régi krajcirosok közt, legyen az pergelt maláta, savanyu, tajkrém vagy gyomor erősítő, — egy darab 14 filler.

A cukortól úgyis mindig óvtak a fogaim miatt, gondoltam magamban,

átpártolok a gyümölcs osztályba.

Szép, kívánatos piros gyümölcsök, aproazcmüek voltak gyanús sziaü

cérnaazállal összekötve, öt szem egy csomóba.

— Hegy a ribizli, néni ? kérdem.

— Először is ez nem ribizli, hanem nagyszemü cseresnye, másodszor meg tíz pénz egy csomó.

Mikor azt mondtam, hogy adjon egy krajcárért belőle, a kofa is megszólalt, haragosan, mint a cukros bácsi, csak éppen hogy ez színtiszta, zamatos, kifejezésekben gazdag, magyarázó szóval mondta meg a mondani valóját. Meg is értettem minden szavát.

Nincs ezt mit részletezni, hamarosan beláttam, begy ami elmúlt, visz- sza nem jő, nem lehet már elkölteni a piacon egy krajcárt, a trafikba pedig, hogy 2 drámát vegyek, be sem juthattam, mert ott úgy tolongtak az emberek, mint az uj kormány elószo- héjában a főispán és államtitkár jelöltek.

Megpróbáltam hát, bogy mint felnőtt ember vegvem valami hasznát a leletnek. Bementem egy üzletbe, ahol egy papiros szivarszipkát kértem.

— Kassza 6 fillér marad, kiáltotta a segéd ur.

— Pardon, szóltam, tévedtem, nem szipkát akartam venni, gyufát kérek. Egy skatulya gyufát.

A segéd ur ismét kiszolgált és már adott is egy blokkot — 6 fillérről.

Keserves csalódással jöttem ki a boltból és szinte fellélegzettem, amikor egy vak koldust találtam, aki mint „szegény, világtalan, nyomorult“ esdekelt egy kit kenyérre valóért.

Ez az én emberem, gondoltam magamban éa gavallérosan átnyujtet- tam neki a 2 fillért.

A vak koldus visszakapta a kezét éa keserűen meaelygett :

— Kenyérre valót kértem, instil- lom. Ezért hun kapek kenyeret ?

A vak koldus lehajolt a földre és felvett onnan egy körimnyi cigaretta véget. A krajcárra rá sem ke- derített.

Már-már ett tartottam, hogy eldobom a krajcárt, nem bosszankodem véle tevább.

De aztán akadt egy eszmém.

Felvittem a rendőrségre. Jogos tulajdonosa ott illő jutalom ellenében átveheti.

Istentisztelet. Ma, julius 1-én a szatmári református templomban d. e. 10 órakor prédikál Mogyorós Sánder s.-lelkész, d. u. 3 óraker Thury Sánder s.-lelkész.

A királyi pár Münchenben. Bécsből jelenttk|: A kirá'yi pár tegnap reggel Heben- lohe fiudvarnsester és Cseraya kültgymiaisz- ter kíséretébe* Mlncheab- utazott, akel a baj er'udvarnál ünnepélyes fegidtatáskan részesültek.

A király a Munkásakért Bécsből jelentik: A király Tasar «socialist» képviselne c kijelentette, hegy méltáayelja a munkásság nehéz helyzetét, elismeri teljesítményeiket, hixik hazafiasságukban és »indent megtesz a kereső osztályok gazdasági érdekének előmozdítására.

Ki lesz a házelaik? Budapestről jelentik: Mm? ismeretes, tedd«» választják meg a képviselőház tinikét. A kermánytá- mogató pártek Tóth Jáaest akarják elnökül, míg a munkapárt inkább Návanyt szeretné. Ha hétfő estig Tóthiak nem lesz ellenjelöltje, úgy a munkapárt páitonkivüli politikus személyében állapodik meg.

A német császári pár Bécsben. Bécsbil jelentik: A német császári pár a napokba* Bécsbe érkezik Károly király Iá; togatására. A laxenburgi kastélyban a fogadásra nagy előkészületeket tesznek.

Nincs többé kartavas! Bécsből jelentik : A király hadseregparancsban elrendelte a kurtavas büntetés végleges eltörlését

Kizélelmazési tanácskozás Bécsijei. Bécsből jelentik: Pénteken a király elnökletével Lsxenburgban élelmezési tanácskozás folyt. A tanácskozásban részt vettek Ssidler osztrák és Eszterházy magyar miniszterelnökök, Érti osztrák és Mezössy magyar földművelésügyi miniszterek és Hőfer osztrák, valamint Kürthy msgyar közélelmezési elnök. A tanácskozás két óra hosszat tartott. Megállapítást nyert, hogy a termés- kilátások mindként államban annyira kedvezőek, hogy a jövő év ellátása biztosítottnak vehető.

Böszörményi Zsifmond. |

érte Szatmér vármegyének egyik legelőkelőbb és széles kiterjedésű családját: a biripi és irácskói Böszörményi családot. Pénteken délelőtt elhunyt a család nesztora: hiripi és ivácskói Böszörményi Nagy Zsigmond föld- birtokos, Ssatmármegye tb. biz. tagjs, a vármegyei kösigszgatáii bizottságának tagja, a nagybányai ref. egyházmegye volt tanácsbi- rája. Böszörményi Zsigmond halálával a régi, nemesi, igazi urak egytk legkiválóbb típusa költözött el az élők sorából. Halála nagy veszteséget jelent a vármegye közéletére is, amelynek mindig lelkes, buzgó puritán munkása volt. Igazi magyar ur volt, de amellett polgáriasán egyszerű, közvetlen és jószívű ember. Népszerű volt az egész vármegyében és amellett, hogy mindvégig lelkes híve volt a függetlenségi eszméknek, n«gyrabecsülték és szerették politikai ellenfelei is. Haláláról, amelyet hosszas szenvedés előzött meg, a a család az alábbi gyászjelentést adta ki:

Özv. cselei és nagybesenyői Fsresczy Ágnes valamint gyermekei: Anna férjével jákóhalmi ifj. Jákó Sánderral, — Eszter férjével piskárkesi és királydaróezi dr. Szilágyi Elekkel és gyermei Zsiga, Magda, István és Elek, — öiv. Helmecsy Pálné szül. Böszörményi Margit gyermekeivel Jézsikával és Palkóval, — Ágnes, maguk és, az alantirot- tak, valamint a kiterjedt rekonság nevében fájdalomtól lasujtva, de Isten megmásíthatatlan akaratában való megnyugvással tudatják, hegy kiripi és ivácskói Böszörményi Nagy Zsigmond földbirtokos, szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, szatmár- vármegye közigazgatási bizottságának volt tagja és a nagybányai ref. egyházmegye volt tanácsbirája, a köz és családja érdekének szentelt fáradhatatlan munkás életének 75-ik évében, Aranyosmegyessn 1917. év junius 29 ik napján délelőtt hosszas szenvedés után