Szamos, 1917. június (49. évfolyam, 129-154. szám)
1917-06-20 / 145. szám
(1917. juniaa 20, 145. szám.) SZAMOS 3. oldal. Tarlózzunk! Irta: dr. Böszörményi Emil. Három éve, hogy az ágyú szánt s a háború arat. Harmadazor aratjuk le az arany kalászt & háború fokozódó nyomorúságai közt. Hazánk szine-java, ifjúsága, virágja távol a hazai rögtől, az ellenség földjéről harmadszor sóhajtja haza az aratás ünnepe utáni sóvárgását. Az ellenség, aki a harcmezőkön nem bir hőseinkkel, a kiéheztetés- sei akar legyőzni. Nem fog cserbenhagyni az aranykalásszal ékes rónaság sem, hol mi is oly megfeszített izmokkal dolgozunk harco sainkért, mint fiaink harcolnak miérettünk. Nem szabad elkallódni hagynunk egy buzaszemet sem, amit a magyarok mi den- ható Istene ingyen kegyelméből nekünk adni fog. Nem szabad pusztulni hagyni egy szemernyit sem, amire szükségünk van. És akkor a kiéhez etés haditerve is csődöt mond és elkövetkezik a rég elköltözött boldog béke! Minden szem beszedett búza közelebb hozza nekünk a háború dicsőséges végét. Ezért fordulok mint a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület valamint a Magyar Vörös Kereszt Egyesület Szatmár városi választmányának alelnöke harmadszor kérésemmel a magyar föld népéhez: tartózzunk! Következik a várva várt aratás. A kasza után sok marad ki a kévékből az Isten áldotta gabona kalászok közül, aminek nagyrésze a tarlón pusztul el. Szedjük fel a kalászokat, tarlózzuk össze ezeket a mi hős katonáinknak! Mentsük meg az elmaradt kalászokat a közélelmezésnek, a magyar vörös kereszt egyesületnek a célból, hogy a tarlózás utján begyült gahonanemüekből élelmezze a megsebesült, beteg és az átutazó vitézeket. Nitcs család e hazában, akinek szerette ifja ne harcolna ; nincs család, akinek aggódó szeretető a harctérre ne vinne naponként egy elrebegett imát. Ezeknek a szeretteinknek az Örök hálája fog tapadni minden egyes kalászhoz, amit összetartozunk. A szivünknek; a hazánknak dolgozunk ezzel. Ha át fog hatni mindnyájunkat, akiknek van valakije a harctereken, ez a tudat és 1—2 liternyi földrehullt kalász szemeit gyűjti össze harcosaink számára a közelgő aratáskor, felületes számítással is közel tizezer métermázsára tehető az a gabona, amit a tarlózással a pusztulástól mentünk meg. Ezzel egyfelől a nemzeti vagyont gyarapi'juk, másfeléi a legszentebb jótékonyságot gyakoroljuk anélkül, hogy ezzel a magunk vagyonából csak egy fillérnyit is elvonnánk. A hazaszeretet és jótékonyság nevében fordulok a földbirtokosokhoz, hogy az aratás bevégeztével gabonaföldjeiken vegy azok egyrészén engedjék meg a tarlózást; a hadi- segélyesekhez, az iskolák növendékeihez, hogy személyenkint 1—2 liternyi szemet tarlózzanak az e célra átengedett földeken, községek határában; fordulok nemeslelkü papjainkhoz, tanítóinkhoz, hogy legyenek apostolaivá ennek az eszmének, szervezzék meg községeikben a hadisegélyesek és a tanítványok csoportját és személyesen vezessék a tarlózást; végre fordulok kérésemmel a közigazgatási szervezetekhez, a helyi munkabizottságokhoz kérve, hogy az akciót megindítani, keresztülvinni és irányítani, községekben a tarlózott gabonát összegyűjteni és a Vörös Kereszt Egyesület Szatmárnémeti városi választmányához, Szlávy Dezsőné alelnöknő címére Szatmárnémetibe (Gőzmalom-telep) beküldeni szíveskedjenek. A Vörös Kereszt Egyesület szatmárnémeti városi választmánya a háború egész tartama alatt a magyar kir. Államvasutak szatmárnémetii állomásán az álutazó harcosok, sebesültek és beteg katonák élelmezése céljából üdítő állomást tart fenn anyagi erején felül hozva meg áldozatait. Eur.sk múlt évi forgalma 23508 élelmi adag volt. Az üdítő állomás fenntartásához ennélfogva nagy szüksége van nagymennyiségű zöldségfélékre, hüvelyeseire, tejtermékekre, tojás és baromfiakra, álialán mindennemű élelmicikkre, melyeknek beszerzése igen nehéz és igen drága. Ezért a Vörös Kereszt szatmári városi választmánya bizalommal kéri megyénk és városunk gazdáit, hogy élelmiszereik fölöslegét e célra adományozni szíveskedjenek. Az akció úgy volna keresztül viendő, hogy községcnkint esetleg járásonként tömörülve gyüj lessenek össze az e célra szánt adomámyo'í és ily módon szíveskedjenek a fenti cimro azokat időnként a tavasz é3 nyár folyamán beküldeni. (gyorsabb eljárás a Felülrizsgélatoknál. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 19 Az Országos Iparegyesület egyik legutóbbi felterjesztésében a szabadságolási és ! a felü'vizsgá'ati eljárás gyorsítását kérte annak érdekében, hogy az ipari pályákra törekvő rokkantak kiképzése és a kenyérka- reső életbe való kibocsátása egyhuzamu le hessen. Erre a felterjesztésre hivatkozó leiratában most arról értesíti az Országos Hadigondozó hivatal * z egyesületet, hogy a honvédelmi és a hadügyminiszter a hivatal közbelépése alapján már enyhítette az elfco- esá'ási eljárás terén mutatkozó hátrányokat. A 415.290—1916. honvédelmi miniszter rendelet főbb újításai ezek: A felülvizsgálati eljárás ezentúl oly módon indítandó meg, hogy a felülvizsgálandó egyének mielőbb, de legkésőbb kót- három héttel az orvosi bizonyítvány kiállítása után felülvizsgálóbizottság elé állíthatók legyenek. A honvédkerületi parancsnokságok ezen rendelkezés végrehajtását ellenőrzik. A felülvizsgálóbizottságok működési napjainak számát a szükséghez képest szaporítják. A pót testek az orvosi bizonyítvány 8. pontjára figyeljenek, nehogy a felülvizsgálati iratok tévesen irányittassanak. Felülvizsgálat előtt közvetlenül az egészségügyi intézetektől csak olyan legénység szabadságolandó, mely „ Rokkant, minden népfölkelési szolgálatra alkalmatlan* nak van leírva. Nem szabadságolhatok azok : a) akiknek megélhetése saját bemondásuk szerint biztosítva nincsen ; b) azok, akik állandó tartózkodási helyét az ellenség közvetlenül veszélyezteti, végül c) mindazok, kik állandó tartózkodás céljából külföldre távozni kívánnak. A felülvizsgálat előtt szabadságolt legénységnek a ténylegességi illetékekre van igénye. Ezen legénységet a szabadságolási helyhez legközelebb fekvő honvéd pótzászlóalj (népfőlkelő parancsnokság) vizsgáltatja fe>ül. A póttestek (népfölkelő parancsnokságok) a felülvizsgáló bizottság elé történt alli tás után azonnal szabadságolják a kerületi parancsnokság határozatának leérkeztéig: a] mindazokat, kik „ Rokkant, mindennemű népfelkelósi szolgá’atra alkalmatlan* nak és b] azokat, kik „Jelenleg nem alkalmas“ nak osztályozta ttak. — A „jelenleg nem alkalmas“ ok szabadságolását korlátozó rendeleteket hatályon kívül helyezték. A lábadozóosztagok legénysége csak akkor szabadságolható, ha szo'gálatképességének visszanyerése a legközelebbi 2 [két] hónapon belül nem remélhető. Ezek szerint a szolgálatképesség visszanyerésére kiszabott határidő három hónapról két hónapra csökken. Az utókezelésben (utógyógykezelésben, iskolázásban) álló egyének szolgálatra való alkalmasságának fokát az illető utókezelő gyógyintézet többnyire már az utókezelés befejezte előtt megállapítja. Ennélfogva azon célból, hogy a jelzett egyének közvetlenül az utókezelés stb. befejezése után felülvizsgá'hatók legyenek, az uj rändelet megfelelően módosítja az eddig érvényben volt hosszadalmas eljárást. Az osztrák kormány lemondása. Bécsből jelentik: Az osztrák kormány ma reggel adta be lemondását Clam-Martinitz miniszterelnök reggel 7 órakor kiment Laxen- burgba, 8 órakor kihallgatáson jelent meg a királynál és átnyújtotta a lemondási nyilatkozatot. Az osztrák parlamentben Spitzmtil- ler pénzügyminiszter a költségvetési bizottsággal közö.te a kormány lemondását és kérte a tárgyalások elhalasztását. — Bécsből , jelentik: A király Clam Martinitznak a mai kihallgatáson megbízást adott arra, hogy a válságot a kormány újjáalakításával oldja meg. Ki lesz a főispán? Mióta köztudomásra került, hogy Csaba Adorján, Szatmár város és Szstmárvármegye főispánja nem hajlandó az uj kormányt szolgálni és lemond állásáról, úgyszólván minden napnak megvan a maga főispán jelöltje, ügy a vármegyében, mint a városban nagy érdeklődéssel, sőt egyes társaságokban mondhatnék, hogy izgalommal érdeklődnek az eljövendő uj főispán személye iránt. Mint azután, ilyenkor történni szokott, az érdeklődés kiváltja az emberekből a kombinációkat is. Vannak, akik csak találgatják, de vannak „jól tájékozottak* is, akik „illetékes helyről“ szerzik be információikat. Magunk részéről szintén igyekeztünk minden lehetőt elkövetni, hogy jól értesültségünket illetékes helyről szerzett információkkal egészítsük ki. Érdeklődésünkre pedig azt a választ kaptuk, hogy bár illetékes körökben folynak a megbeszélések a fő- ispáni állások betöltése tárgyában, mindazonáltal olyan megállapodás vagy döntés, amely akár csak kombinációnak is komoly lehetne, nem történt. Ezért, bogy a helyi kombinációkról mégi3 beszámoljunk, felsoroljuk azoknak a nevét, akik a fórumon mint |slyanok szerepelnek, akiknek kilátásuk van arra, hogy Szatmár város és a vármegye főispánjai lehetnek. Ezek: dr. Faluasy Árpád ny. főispán, llosv&y Aladár alispán, Péchy László cs. és. kir. kamarás, mátészalkai főszolgabíró, gr. Teleky Pál. Ezekkel a helyi kombinációkkal szemben egy fővárosi napilap tegnap foglalkozott a kinevezendő főispánok személyével és Szatmárnak dr. Hódy Gyula orsz. képviselőt szánja. Ismételjük, hogy mindez csak találgatás, amelyről pusztán azért számolunk be, mert hátha addig találgatják az <emberek, amig kitalálják. Sokkal komolyabban tartja magát az a hír, még pedig fennt, az illetékes helyeken is, hogy Ugocsa vármegye főispánjává dr. Morvay Zsigmond halmii főszolgabírót fogják kinevezni. Hogy pedig a kombinativ lista teljes legyen, megemlítjük azt is, hogy ma Szat-
