Szamos, 1917. június (49. évfolyam, 129-154. szám)
1917-06-03 / 131. szám
(1917, juniua 3,, 131. szám.) 3. oldal. SZAMOS Kővesy Győző műszaki tanácsos egy ! előkészi'ő bizottság kiküldését javasolja, amely rövid idő alatt, lehetőleg két héten j belül szervezési szabályzatot állítson össze, tárgyaljon a Városi Közélelmezési Hivatal- ! lal, a Tisztviselői Körrel, szükség esetén pénzintézetekkel éz kereskedelmi vállalatokkal, szóval az egész kérdést jól előkészítve egy kész tervezet tárgya’ására hivja egybe az érdekelteket. Az indítványt az értekezlet egyhangúlag magáévá tette. Hűnek Emil főgimnáziumi tanár egy oiyan tervezetet ismertetett, amely részvény társasági alapon szervezné az állami tisztviselők beszerzési csoportját. Leitner Emil kir. törvényszéki biró szükségesnek tartja, hogy a nagyobb létszámmal biró hivatalok tisztviselői, mint pl. az igazságügyi tisztviselők, csoportjukat már most mega'akitva, lépjenek be a szervezetbe. Ezután megválasztották az előkészítő bizottság tagjait. A bizottság tagjai lettek : dr. Fabó Zoltán, ár. Lsitner Emil, dr. Székely Eduárd, Hűnek Emil, Kövesy Győző, Bodnár György, Csömör Elemér, Kováts Pál, Horváth Béla és Kádár Ödön. A vármegyei tisztviselők részéről dr. Domahidy Pál választatott be a bizottságba. A bizottság elnökéül a tőispán indítványára dr. Papolczy Gyula kir. törvényszéki elnököt választották meg. Végül a főispán azon reményének adott kifejezést, hogy a megalakítandó csoport előkészitö bizottságának az ilLtékes tényezők, igy különösen a szatmári Városi Közélelmezési Hivatal, amelynek kitűnő szerve zotérő! és jól bevált egyöntetű működéséről a legiiletékes^ibb helyről is a legeüsmerőbb nyilatkozatokat hallotta, — szívesen nyujta- nak útmutatásokat és szívesen állanak rendelkezésre különösen olyan kérdésekben, amelyiket csak a háború alatt szerzett, megfelelő tapasztalatokkal lehet kellően megoldani. Dr. Papp 0'tó városi tanácsnok kijelenti, hogy mindenkor a legnagyobb készséggel áll a bizottság rendelkezésére. Dr. Vajay Ká oly polgármester kijelentette, hogy a megalakítandó csoportba a városi tisztviselők és alkalmazottak közül lehetőség szerint mindazok b léphetnek, akik erre nézve óhajukat nyilvánítják. Ezek után Csaba Adorján főispán meg köszönve az érdeklődést, az értekezletet bo- rakesztette HIRDETMÉNY. A Szatmári Le »*ámiiolfi Bank r.-t. hadifoglyok rf •*éré pénnküitieméiiyeket kőxretit. U JÚtfJft dráma 6 felvonásban, «o« I MA VASÁRNAP d. u. 2 ó , 3 ó. 10 p, 5 ó , 6 ó. 30 p, és 8 ó. 10 p. kezdettel nem folytatólagosan : a fővárosi Mozgókáppalota legnagyobb szabású sláger száma, báró Eötvös József világhírű regénye, a legcsodásabb magyar filmdráma 40Q0 méteres fiímkolossus. HELYARAK: Páholyülés 1 K 40 f, I. hely 1 K, II. hely 80 f., III. hely 60 f. Kedv. áru jegy nincs. Gyermekjegy vasárnap d. u. 2 órakor. Műsoron kívül: gyettgyesi ISzVeszrSl készült helyszíni felvétel. Megérkezett a trafik, de nem leket dobáqgt kapni. Igazságtalanság a kiosztások körül. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 2 A hosszú hónapok óta tartó dohányin ségben a koplaló dohányosok lelkében néha néha fellobban a lehetőség reménye, amivel különben maguk a trafikosok is biztatják őket, hogy „r.emso&ara“ megjön a dohány, akkor lehet lesz megint kapni. A „nemsokára“ ha sokára is. de bekövetkezik. A füstre szomjas dohányosok már akkor felvonulnak, mikor a trafíkszekér megérkezik a kincses ládákkal a fötőzsde elé, képesek reggeltől estig éPen-szomjan várni, rohamokat intézni a tőzsde ajtaja ellen msjd amikor ez nem vezet célra, mert előbb a kistőzsdéknek osztják ki az árut, akkor o'yan tömések kisérik végig az utcán az áruját cipelő kistrafikost, mintha aranyat nyílt volna az istenadta. A szegény dohányost azonban a kis- tőzsdében is csalódás éri. Az utóbbi időkben ugyanis az a rendszer vált divattá, hogy amint a kistőzsdés megkapja a portékáját, különféle közhivatalok : törvényszék, járásbíróság, posta, vasút, forgalmi főnökség, adóhivatal, városháza, rendőrség kiküldöttei egy egy pénzügyőrrel és kezükben holmi listává1, számbaveszik a kis- tözsdós dohányállományát és lefoglalják azt a közhivata’ok részére. Cigaretta, cigeratla, dohány, szivar és kapadohány van felírva n?gy mennyiségben ezeken a listákon; ez utóbbi a hivatalok szo'gái számára, amit a lehető méitékben össze is szednek a kis'ra fikosoktó1. Mire aztán a szegény dohányos ember, aki nem közhivatalnok, hanem csak magánhivatalnok, más foglalkozású vagy éppen napszámos ember odaér a trafikhoz, azt a rideg választ kapja, hogy dohány már nincs. Az aztán csak természetes dolog, hogy a hoppon maradt pipás ember nem érti, hogy hova lett a kistrafikbói a dohány, amit bi zonyára az a hunezut kistrafikos dugott el, hogy tojást vegyen érte, vagy ped'g hangosan kelnek ki az ellen, hogy a szegény ember elől elhordják azt a kis dohányt, ami a legtöbb embernél fontosabb, mint a kenyér, az urak részére. Ennek a már hónapok óta divatban levő rend-zernek á!litó!ag az az indokolása, hogy a köztisztviselőket előnyben kell részesíteni a k;szolgálásnál, a köztisztviselő és a közhivatalok szolgái nem tolonghatnék a trafi kok előtt, mint más ember és a köznek az az érdeke, hogy a kö «tisztviselő ne veszítsen egy percet sem a munkaidejéből azzal, hogy dohány ufán járjon. Helyes. Magunk is végtelenül örvendünk azon, ha a köztisztviselők a mai nehéz világban hozzájutnak, sőt kényelmesen jutnak hozzá egyes szükségleti cikkekhez. De ha a köztisztviselők és a közhivatalok szolgaszemélyzete is élvezi ezt a figyelmét és előzékenységét annak a hatóságnak, amely igy rendelkezett, hogy jön a magán- tisztviselő vagy a másfoglaikozásu ember ahhoz, hogy az orra előtt elhordják a tőzsdékből a dohányt a kiváltságos hivatalokba úgy, hogy ő aztán ne tudjon hozzájutni. És mi van a napszámból vagy napi- díjból élő emberekkel, akik naphossz-1 képesek adohányért ácsorogui, tolakodni; kénytelenek napszámot veszíteni a legdrágább munkaidőben, hogy aztán mindezek után ne kapjanak semmit? Nem trafikosniik vagy trafikosnőnek kell lenni ahhoz, de legalább is huszá'őrmesternek, hogy pirulás nélkül lehessen hallgatni azokat a dühödt szitkokat, amiket ilyenkor a reményében csalódott dohányos ember hallat. Csodálkozni azonban nem lehet a szegény emberek elkeseredésén. Különösen nem esocUlkozhatife az, aki tudja, hogy micsoda szenvedély a dohányzás, mennyi mindent, többek között sokszor a kenyeret is pótolja ná’uk a dohány. És ezeket az embereket valósággal izgatják, vadítják ezekkel az igaz ságtalanságokkal, amelyek a kiosztás körül történnek. A vége pedig az, hogy kiszolgáltatják őket a dohányuzsorának. Élelmes emberek, akik kivételes helyzetüknél fogva könnyebben jutnak dohányfélékhez, olyan munkákat végeztetnek egy kis dohínyért, smi pénzben sokszor tízszeres értéket jelentene. A végén pedig az a cél sincs elérve, hogy aki ilyen protekciós utón kapja a dohányt, az meg is elégedjék vele és ne vegye továbbra is igénybe »zt a mennyiséget, ami esetleg másnak maradna lenn. Ma például több olyan közhivatal szo'gaszemélyzete járt tőzsdáről-tózsdóre dohányért, amely hivatal nagy mennyi- ségü pakli es tekercs dohányt kapott szolgaazemélyzete részire. És ki biztosítja az igy megkárosított dohányosokat arról, hogy a listákon csak dohányzó köztisztviselők neve szerepel. Nem szerepeinek-e ott olyan tételek is, amelyek baráti mellékvágányokon olyanokhoz csúsznak, akik nem köztisztviselők ? Érdeklődtünk annak az igazságtalan rendszernek a behozatala iránt úgy a trati- kosoknál, mint a pénzügyőrségnél. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az erre vonatkozó utasítás nem szatmári koletü és magasabb fórumtól er ód. Akárki legyen az, aki azt az utasítást kiadta, igen helytelenül cselekedett, mert ma, amikor szükségleti cikkekben éppen ele gendő takarékoskodásra vagyunk utalva, ne csak a protekciós hivatalok személyzete jusson dohányhoz, illetőleg ne jussanak hozzá a más megkárositá-ával. A legfőbb ideje volna, hogy a szükségleti cikkek kiosztása igazságosan történjék és igszta'an kivételek ne izgassák a kedélyeket. Az igazság é3 az igazi közérdek kőve- teji ennek a rendszernek a megszüntetését ■ a ■ a a a a a a a a a iaaaa Dr. Dasek Bálint — törzsorvos. Azok között a közéleti emberek között, akiket a háború forgataga elsodort tőlünk, a szatmáriaknak talán legélénkebben emlékében él dr. Dasek Bálint, aki előbb mint a cs. és kir. 5. gyalogezred ezredorvosa, majd a háború kitörésekor mint a cs. és kir. tartalékkórház parancsnoka működött Szatmáron. Békeidöbeli működését a társadalmi életben népszerűség, szívélyesség és a polgári körökkel való kellemes összeköttetés jellemezték. A háború kitörése után átvette a cs. és kir. * tartalókkőrház szervezését, vezetését és ebben a működésében jóság, pártatlanság vezette. Mindenkor a legnagyobb részt vette ki a jótékonyság gyakorlásában és dr. Dasek Bálint éppen úgy ott volt, amikor a sebesült katonákat kellett társadalmi utón szeretet- adományokkal ellátni, mint amikor a Csonkáson sínylődő galíciai zsidó menekülteket kellett nyomorukban támogatni, élelemmel, ruhával ellátni. Szatmárról váratlanul Kassára rendelték be, ahol a cs, és kir. katonai * parancsnokságnál tölt be fontos hivatalt. Ebben a nagy és széles hatáskörében mindig szeretettéi és jósággal segített minden szatmári érdekű dolgon, ha azt az igazságosság határain belül tehette. Most, hogy a király dr. Dasek Báli tot törzsorvossá nevezte ki, meg vagyunk győződve róla, hogy ez a hir Szatmár város társadalmának széles köreiben őszinte örömet fog kelteni. A hazaáruló cseh képviselők ügye. lécsbő! jelentik: A cseh pártok parlamenti szövetsége keddi ülésén azt az indítványt fogadta el, hogy miután a Kramarz, Rasin, Netolicki, Vájná és Choc képviselők felett ítélkező katonai bíróságokat nem tekintik illetékeseknek, követelik az ítéletek megsem■ a ■ M ■ ■ HÍREK
