Szamos, 1917. június (49. évfolyam, 129-154. szám)
1917-06-01 / 129. szám
2. oldal. S z A MOS (1917. juoius 1., 129. szám.) Auberivetői keletre egy felsőrajnai ezred osztagai egy felderitö vállalkozást hajtottak végre, amelynek során ötven embert elfogtak. Az éjszaka folyamán a Maas nyugati párján is élénk ebbé változott a helyzet. Macedón arovonal: A német és bolgár portyázó különítmények a Csorna hajlásban és a Vardar nyugati partján sikeres előtéri harcokban számos foglyot ejtettek. Ludendorf, első főszállásmester. Sarrail uj offenzivát indít. Szófia, május 31. Sarrail a nyár folyamán általános offenzivát fog megkísérelni. Egyelőre segédcsapatokat vár, mert minden tartalékát harcba 1 vetette. A macedóniai harctéren állandó a tüzérségi harc. Az olaszok áttörési kísérlete meghiúsult. Sajtószállás, május 31. Cadorna rendszeresen dolgozik Trieszt eléréséért. Megállapítható, ho :y az olasz helyi sikerek ellenére a front áttörése lehetetlen. Bern, május 31. A Tagblatt megállapítja, hogy Cadorna bekerítő tervét, mely az egész Karszt frontot veszélyez tette, Boroevies felismerte és tervét nagyszerű védelemmel meghiúsította. Az olasz offenziva Összezsugorodott egy rettenetes véráidozattal megszerzett kudarccá. A főispán búcsúja a vármegyétől. £gy.hangú tiltakozás a választójog kiterjesztése ellen. A vármegye közgyűlése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagykároly, május 31. Ezelőtt hét esztendővel a legnagyobb politikai felfordulás, zajosan dúló belső vi bárok közepette váltotta fel a Khuen Héder- váry koimány a távozó koalíciós kabinettel. Az újonnan jött kormánynak a dúló pártviharok közt egyik legnagyobb gondját az adta, hogy a vármegyékben exponenseit, a főispánokat úgy válogassa meg, hogy azok egyénisége alkalmas legyen arra, hogy személyük, népszerűségük lecsillapítsák az ellenzéknek az installációk alkalmával kitörő szenvedelmeit. A kormány választása nem minden vármegyében sikerült. Ha végig olvassuk az akkori lapoknak az uj főispánok installációjáról szóló tudósításait, sok nyomát találjuk annak, hogy az ellenzék nagy botrányokba, szenvedélyes kitörésekbe tol lasztoüa bele az installációs ünnepségeket. Szatmárvárroegye és Szutmár város ellenzéke szintén gyűjtötte erejét, hogy a kinevezendő főispán beiktatásán kitörjön. Megjött azonban a kinevezés hire : Szatmárvármegye és Szaímár város főispánjává Csaba Adorján neveztetett iii. A szenvedélyek elültek. Csaba Adorján személye, egyénisége általános népszerűsége egyszeriben lecsillapította a készülő vihart, az elvadult politikai kérdések félre vonultak és Csaba Adorján főispáni installációja úgy a vármegyénél, mint Szatmár városában a legszebb, a bgünnepélyesebb formák között, teljesen zavartalanul, impozáns méretek között ment végbe. Hét éven át ült Csaba Adorján a főispáni székben és ez a hőt esztendő, annak számos nagyjelentőségű eseménye, háborús három esztendeje, ennek komplikált és kényes teendői, megfeszített munkaerőt igénylő munkái, a szatmári barakk-kórház kormány- biztosi teendői mind nem hogy meggyengítették volna, de csak megerősítették azt az általános elismerést, azt a szeretetet, azt a páratlan népszerűséget, amelylyel Csaba Adorján hét év előtt a főispáni széket elfoglalta. A vármegye szeretete, ragaszkodása és elismerése nyilvánult meg iránta ma is, amikor hót évi pártatlan, igazságos, jószivvel végzett kormányzás után búcsúzott a főispáni széktől. A mai közgyűlés előtt csak a beavatottak tudták, hogy a megyebizottsági ülés legnagyobb eseménye a főispán búcsúja lasz. Általános csend, feszült figyelem közepette nyitotta meg a főispán a közgyűlést a következő beszéddel: — Annak az országos politikai helyzetben beállott változásnak, melynek következtében a kormány lemondott, természetes következménye, hogy állásomat én is a legrövidebb idő alatt elhagyom s ez okból ezt a mai közgyűlést, melyen utoljára töltöm be az elnöki tisztet, megragadom arra, hogy az igen tisztelt törvényhatósági bizottságtól búcsút vegyek. Hét évet meghaladó időt töltöttem ezen állásomban, melyei azon programmal foglaltam el, hogy igyeke ni fogok a tár sadalmi és vármegyei életből minden olyan politikai ellentétet kiküszöbölni, mely a közérdek rovására menne és a nyugodt és békés együtt munkálkodás lehetetlenné tenné. Hogy ez nekem mennyire sikerült, bizonyítja az, hegy a letelt hét év alatt sem a társadalmi életben, sem a felügyeletem alatt álló két törvényhatósági bizottság ülésein soha egyetlen olyan zavaró momentum nem fordult elő, amelyre másként mint kellemes emlékkel gondolhatnék vissza. Fájdalommal ugyan, de magam vagyok kénytelen konstatálni, hogy dacára annak, miszerint e törvényhatósági bizottság részéről a legodaadóbb támogatásban részesültem, olyan nagyobb politikai alkotások, amelyek e vármegye kulturális életéra maradandó s messze a jövőbe kinyúló hatással lettek volna, nem voltak nvgvalósithatók. Ha azonban visszatekintünk azokra a politikailag zilált viszonyokra, szókra a pénzügyileg és gazdaságilag válságos évekre és a három éves háború szülte nyomorúságokra, melyekkel megküzdeni szerény tehetségemnek így is óriási felsdat volt, én meg vagyok győződve, hogy a vármegye közönségében méltányos és elnéző bíróra találok. Magam részéről kijelentem, hogy azért a jóindulatért, azért a barátságért, melyben engem e törvényhatósági bizottság minden egyes tagja részesített, az örök hála érzete fog élni lelkemben s kérem úgy a vármegye közönségét, mint azt a tisztviselői kart, mellyel jóban-rosszban együtt éreztem s együtt munkálkodtam, hogy tartsanak meg engem továbbra is abban a szeretetben, mely az ón lelkemben él irántuk. Most p:dig engedje meg a lek. töraényhatőslgi bizottság, hogy e helyről mégegvszer és utoljára figyelmeztessem azokra a szent és elháríthatatlan kötelezettségekre ós áldozatokra, melyek minden becsületes és hazáját szerető emnerre várnak, s a mely kötelezettségek teljesítése nélkül hiábavaló volt eddigi rettenetes küzdelmünk és hiábavaló a jövőbe vetett remény, mert áldózatkészség nélkül ez a nemzet többé talpra nem állhat. A hatodik hadikölcsönjegyzés, az elpusztított területek regenerálása, a hadiözvegyek és árvák gondozása és a munkaképtelenné vált hősök gyámolitása mind olyan kötelezettségek, amelyek alól senkinek sem szabad kivonnia msgát és óa hiszem ós reméllem, hogy e tekintetben szemreüányás a vármegye közönségét nem fogja érni. Ha van valami, ami keserűséget okoz lelkemnek, midőn ezen állástól megválók, úgy ezt csak az okozz , hegy ebben a nagy munkában, 'melynek előkészítésében már eddig is fáradtam, nem vehetek olyan tevékeny rérzt, mint felelőség- teljes állásomban tehettem 'volna. De én meg vagyok győződve, hogy bárki legyen is utódom, éppen azzal a meleg szeretettel karosa fel a dolgot, mint amilyennel én szerettem volna kezelni. Üdvözlöm a törvényhatósági bizottságot és a közgyűlést megnyitom. A főispán beszédét követő zajos és lelkes éljenzés után Szabányi Ferenc orsz. képviselő szóialt fel: Hét éve műit, mondotta, hogy a főispán elfoglalta székét. Pártatlansága, becsületes, tiszta kormányzása, feoncziliiáns modora megszerezték neki a vármegye közbe- csülésél A magam és a munkapárt nevében is őszinte sajnálkozásomat fejezem ki távo- záza alkalmából és ragaszkodásunknak, sze- retetünknek, tiszteletünknek és vonzalmunknak adok kifejezést áz ö működése, tudása és szakavatottságs iránt. Dr. Fai ussy' Árpád ny. főispán: A mai napon nem óhajtottam búcsúzni, mert az a férfi, aki hét év óm áll a vármegyei közügyek élén, akit mindnyájan szerettünk, tiszteltünk és becsültünk, azt hittem, hogy ez a férfi nem egy közgyűlésen, hanem az Ö tiszteletére összehívott rendkívüli közgyűlésen fog tőlünk búcsút venni. Búcsúja alkalmából ki kell jelentenem, hogy mi ellenzékiek is a legnagyobb ti ztelettel és szeretettél veszünk búcsút tőle, aki főispánsága alatt át tudta érezni a vármegye érdekeit és aki előtt a közigazgatásban legelső szempont. az igazság szempontja volt. Elismerésünket és hálánkat fejezzük ki az Ö igazságos ós tapintatos működéséért. Fentartom abbeli reményemet, hogy majd annak idején ünnepélyesebb formák kÖ2t búcsúzhatunk el tőle. Ha a főispáni székből visszavonul is, de közöttünk marad és mindenkor szeretetünk fogja őt frörülvenni. (Zajos és hosszantartó éljenzés.) Csaba Adorján főispán megemlékezik még a szatmári 12. bonv. gyalogezrednek az olasz harctéren tanúsított vitéz magatartásáról ós hősiességéről, amelyet a hivatalos jelentés is kiemelt. Indítványozza, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg emlékezzék meg a vármegye házi ezredének dicsőségéről, egyben táviratilag adjon kifejezést az ezred parancsnoksága előtt a vármegye csodálatának és hódolatának. Megemlékezik további a Gyöngyös városát ért katasztrófáról s indítványára a közgyűlés táviratban fejezi ki részvétét a leégett város polgármestere előtt, a lakosság felsegélyazésére pádig 1000 koronát szavazott meg.
