Szamos, 1917. május (49. évfolyam, 104-128. szám)
1917-05-06 / 108. szám
SZAMOS 3. oldal hogy miként kell az ipar és & kereskedelem hitelszükségletét a háború után kielégíteni. A gazdasági szakműveltségről szintén szó esik majd. — Már ma érezzük a lakásügy rendezésének égetően fontos kérdését, erről a nagyon is jelentős témáról két előadó terjeszti be javaslatát a közgazdasági parlamentnek. — A kongresszus tárgysorozatán utolsó pontként a háborvs károk jóvátételének nagy problémája szerepel. Ennél a kérdésnél szintén bárom eladó munkája kerül a plénum elé. Külön kivártunk foglalkozni Erdély uj életrekeltésóvel, külön tárgyaljuk Erdély iparfejlesztésének nagy horderejű kérdését, kapcsolatbon az erdélyi földgáz felhasználásának problémájával. A kamarák egyetemes gyűlése javaslatot kíván elkészíteni a háborús károk megtérítésének mikéntiségéröl és megállapítani kívánja azt is, hogy bogyaa kell támogatni és felsegíteni a károsaltakat. Eddig tartott Szávay Gyula rendkívül érdekes nyilatkozata, amelyből megállapítható, hogy ennek a kamarai egyetemes értekezletnek, amely joggal lesz nevezhető az ország közgazdasági parlamentjének, nagyon gazdag, emellett aaonban rendkívül érdekes és értékes program inja van. Bizonyos, hogy az egyes kérdések fölött élénk vitatkozás iádul majd meg, de szükség is van arra, hogy ezekben, az egész országra nézve olyan fontos kérdésekben tisztázódjék a helyzet. Bizonyos, hogy Szatmárnémeti közgazdasági életének arra hivatott vezetői is ott lesznek az egyetemes gyűlésen éa nekik is alkalmuk lesz majd hozzászólni ez egyes kérdésekhez amelyek iránt különben országszerte igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. Érdokesaek tartom megemlíteni 8zt is, hogy ez lesz az első egyetemes gyűlésük a magyar kamaráknak, először nyílik itt alka lom arra, hogy Magyarország közgazdasági életének vidéki exponensei is hallhassák a szavukat. A nagyszabású tanácskozáson képviselteti magát tenné szele ssn a budapesti kereskedelmi és iparkamara is, amit legjob ban domborít ki az a körülmény, hogy a' tanácskozásokat a budapesti kamara elnöke, Láncay Leó, belső titkos tanácsos vezeti. Egyebekben azonban a vidéki kamaráknak teljesen ogyenrangu szerepük lesz ezen az egyetemes gyűlésen, amelynek többsége inkább az ország vidéki varosaiból rekrutá- lódik. Paál Jéb. (1917. májas 6., 108. szám.) J| városi polgárok szervezkedése. Itta: Nagy József adóhivatali főnök. A Szamos április hé 29-én megjelent számából tudjuk, hogy a Magyar Varosok Országos Kongressausa elhatározta a városok polgárainak szervezkedését és már május 18 án egyetemes gyűlést tartanak, melynek célja lesz a megalakulás kimondása és a szerveset program utjának ismertetése A Szamos már ismertette is vázlatosan a tervbe vett legfontosabb teendők sorozatát. Aki átolvasta s kellő figyelemmel át gondolta az elsorolt nagyfontosságu és égetően sürgős kérdések egész sorozatát, annak a legnagyobb elismeréssel s nagyrabecsüléssel kell adóznia azok iránt, akik ezen eszmét felszínre hozták s azok megtestesítésén közre fognak munkálkodni. Mert, ba a tervbe vett nagy horderejű kérdések megvalósulnak, akkor valóban meg lesznek alzpitva „a magyar városok fejlő désének és a városi polgárság boldogulásának feltételei.“ Felette fontosnak tartom magam is azt. ! hogy amik a Szamos tudósításában hangsúlyozottan közölve van, hogy ez a szervezke dés ne viseljen magán semmiféle politikai színezetet, hanem abban bármely politikai pártárnyalatba tartozó „munkára kész és munkára képes erő“ összpontosittassék s ezen nemes célú s közhasznú munkából minden arra hivatott kivehesse, de vegye is ki a reá eső ré3Zt. Ha ez igy lesz, akkor a siker biztosítva van a varosok és azok polgárai részére. Ha pedig a politika rákfenéje ebbe is befészkeli magát, akkor alig várok eredményt tőle. Az elsorolt különböző természetű kérdések közül nekem különösen az a pont ragadta meg figyelmemet, amely azt követeli, hogy ,a közterhek egyformán, arányosan és igazságosan osztassanak meg az egész iársadaiom között.* A közteherviselésnek ez a három legfontosabb pontja. Ha ezek közül bármelyik nincs kellőképen s a legnagyobb szigorral és elfogulatlan igazságérzettel szem előtt tartva, a legmesszebbmenő visszatetszést, sőt elkeseredést szüli a közteherviselők között. Szálló igévé vált már, bogy a magyar ember nem szeret adót fizetni s ebben sok igazság van. Ezzel szemben azonban ide s tova három évtizedes tapasztalatom az, hogy Szatmárnémeti város polgárai általában nem rossz adófizetők s ha nagy is a reájuk rótt közteher, bele tudnak törődni. Az azonban rendkivül bántja, hogy ha azt látja, hogy a közteher nincs arányosan megosztva, feinek- kinek teherviselő képességéhez mérten. S mondjuk meg öszintéo, hogy igaza van. Ezért én is felette fontosnak tartom a köz- terheknek arányos és igazságos felosztását. Ilyen. aránytalan és igazságtalan közteherként nehezedik a városok polgáraira a házadé. Általánosságban kélfóle házadó v.rn: fcázosztáíy és bázbéradó. Házosztályadót azok fizetnek, akik saját házukban laknak. Házbéradót pedig azok, kiknek háza bérbe van adva. Rendkivül nagy aránytalanság van a házosztály és házbéradó között is, különösen nagy terhet ró a városok lakoséira az u. n. általános házbéredó, melyet főképen a városok polgárai fizetnek saját házukban levő lakásuk után, ha a lakrészeknek legalább fele bérbe van adva. E közlemény keretében nem áll módomban részletes összehasonlításokat tenni a bázosztály és a házbéradók között. Csupán arra vagyok kénytelen szorítkozni, hogy mily nagy az aránytalanság a házbéradó százalékai között s mennyire igazságtalan az u. n. általános házbéradó. Házbéradó fejében fizetendő a nyers házbérjövedelem 9—18 százaléka. Szatmár-Nemeti a 14 százalékos házbéradó alá tartozik Ez azt jelenti, hogy a szatmári háztulajdonos minden 100 K ház- bérjövedelem után fizet: házbéradóban 14 K t, ált. jövedelmi pótadóban 4 K 20 f-t, községi adóban 9 K 80 f f, országos betegápolási pótadóba 0.7 K át, útadóban 1 K 40 f-t. Összesen 30 K 10 fillért s igy marad állítólagos jövedelem 69 K 90 f. Ebből azonban fizetendő a kölcsön kama'a [mert alig van olyan ház, mely teljesen tehermentes volna], a tatarozási költség, kéményseprés, utca és ürszéktakaritás. Ami pedig ezek után megmarad, abból bizony egy háztulajdonos sem bízik meg, sem vagyont nem gyűjt belőle, ügy, hogy bátran merem állítani, hogy alig van ház Szatmáron, amely 3—4 százaléknál többet jövedelmezne. De mint már emlitém, ennél még igazságtalanabb az általános házbéradó. Annak dacára, hogy a szatmári háztulajdonos saját házában lakik, épen úgy fizeti a házbéradót, mintha bérbe volna adva. Miért ? Azért, mert valami nagy finánczseni kisütötte, hogy ha egy községben (városban) a lakrészeknek legalább fele bérbe van adva, akkor a háztulajdonosok saját lakásuk után is béradót fizessenek. Hasonlítsuk csak össze, hogy miképen áll a városi lakások adója a községi laká ok adójához viszonyítva, ha azokban a tulajdonos lakik. Vegyünk fel példaképen egy 5 szobás lakást. Faluhelyen, sőt olyan városokban is, ahol a lakásoknak fele nincs bérbeadva, fizet a tulajdonos házosztályadó- ban 16-tól 24 K-ig és járulékait mondjuk összesen 50 K-át, városunkban pedig, ba szerény számítással az 5 szobás lakásnak éti bérét 1200 K*ra értékeljük, fizet béradóban 168 K-t, általános jövedelmi pótadóban 50 K 40 fillért, országos betegápolási pótadóban 8 K 40 f-t, községi pótadóban 117 K 60 f-t s útadóban 16 K 80 fillért, összesen 361 K 20 f t. Tehát mintegy 8-szor annyit, mint a községekben. Ehhez fogható aránytalanság egész egyenes adó rendszerünkben nincs. Ezt az állapotot tovább tűrni nem lehet és nem szabad. Erre még a háború sem indok. Tehát már most, a városok szervezkedésének alakuló gyűlésein a leghatározottabb formában indítványozni, sőt követelni kell, hogy az 1909. évi VI. t.-cz. vonatkozó rendelkezései megfelelően módosíttassanak s a városok polgárai ezen elviselhetetlen tehertől megszabadittassanak s a bázadó arányosan és igazságosan osztassák meg az ország lakosai között. Ne élvezzen senki előnyöket a mások rovására a közterhek viselésénél. Ha ez megtörténik, *z országos szervezkedés e éri egyik kitűzött célját, ami a városok polgárainak nemcsak javára szol- gá1, hanem nagy megelégedést és megnyugvást fog kelteni közöttünk. Ezeket óhajtottam előadni. Fölhívom tehát azok figyelmét, akik Szatmár-Németi szab. kar. városát a jelzett országos gyűlésen képviselni fogják, hogy ezen kérdést hozzák felszínre s annak sikerre jutását a megbízó polgárai város nevében és érdekében hathatósan támogassák. Kuq Lajos c^Biadjáqái— A Szamos eredeti tárcája. — Szatmár, május 5. Azzal a 304 korona H0 fillérrel, amelyet Csengerben Pongrácz Imre bankigazgató úrtól, mint az ő külön gyűjtésének eredményét átvettem, majdnem 3000 koronát tett ki az az összeg, amelyet jószitü emberek páratlanul buzgón adományozott ajándékaiból részint betétkönyvben, részint készpénzben vittem Kun Lajos honvédtüzér özvegy feleségének, három ujszülölt és négy nagyobb árvájának. Csengerujfaluban Balogh Andor tisztelete» urat kerestem föl először, az ő jószivü és bájos fiatal fele?égének az érdeme, hogy az adakozó közönség figyelmét felhívhattuk a tragikus sorsú család szomorú helyzetére. Azzal a jóleső tudattal indulok meg tiszteletes urékkal a falu túlsó végére, Kun Lajosék hajléka felé, bogy egy család fájó sebére gyógyírt, szomorú helyzetében vigaszt viszek ... 3000 koronát... egy vagyont... olyan összeget, amiről legjobb napjaiban sem álmodhatott a csengerujf&lusi harangozó népes családja. Szegény hősi halált halt Kun Lajos ugyanis harangozó volt, amig itthon veit. Útközben elmondják a tiszteletes nrék, hogy végtelen tisztességes, jóravaló, szorgos ember volt és ugyanolyan rendes, munkás nép a családja is. Boldog házaséletet éltek, eddig 14 gyermekük volt, nem a mostani ikrek az első, de nem él közülők, csak az újszülött hárommal hét. Kicsi, szegényes, szalmafödeles ház a Kun-család viskója. Kívülről úgy néz ki, hogy az ember nem szívesen nyitja be az ajtót,
