Szamos, 1917. április (49. évfolyam, 80-103. szám)

1917-04-11 / 87. szám

(1917. április ti., 87. szám.) 3. oldaL miatt felelőségre vonassanak, az illető szol­gálati főnökségek által az állandó tartóz­kodási hely községi (városi) elöljáróságának bejelentendők. A népfölkelési bemutató pótszemlén alkalmasnak talált azok az egyének, akik a vasutaknál — közúti vasutakat kivéve — és azok műhelyeiben, a forgalmi, pálya- fentartási, vontatási, mühelyi és szertári szolgálatban a m. kir állami vasgyárak központi igazgatóságánál és az annak ve­zetése alatt álló gyárakban és üzemekben vannak alkalmazva, továbbá mindazok, akik a pénzügyőrségnél, a posta- és távirda in­tézeteknél, bármely hajózási hatóságnál ha­józási vállalatnál, vagy az ezekhez tartozó gyárakban és műhelyekben, a szénbánya- munkásosztagokban, végül a határrendőr­ségnél 1917. évi március hó elseje előtt alkalmazásban állottak, mindadaig, mig jelenlegi alkalmazásban megmaradnak, be­vonulni nem tartoznak. Nem tartoznak megjelenni a népfől- kelési bemutató pótszemlén: a) a nyilvánvalóan alkalmatlanok, vagyis azok, akik a következő fogyatkozá­sok valamelyikében szenvednek: egyik láb vagy kézbiánya, mindkét szem vaksága, si­ketnémaság, hülyeség, biróilag kimondott tébolyodottság, őrültség vagy gyengeelmé­jűség, azonkívül az egyéb elmebetegek, amennyiben a felsorolt fogyatkozások a szemlebizottság előtt okmányilag igazoltat­nak ; — b) azok a már előző szemlén al­kalmasnak talált népfölkelésre kötelezett egyének, akik a népfölkelési tényleges szolgálat alól már eddig névszerint fel­mentve voltak ; c) a bevett és a törvénye­sen elismert vallásfelekezetek felszentelt, illetőleg felavatott (tényleg hivatásszerűen alkalmazott) lelkészei és papi jellegű ta­nárai ; — d) a nyugdíjas és szoígálatonki- vüli viszonyban levő (rangosztályba sorolt) katonai és honvéd havidíjasok; — e) a rokkantak háza ellátásában lévő, a rok­kantházi ellátás helyett a rokkantsági nyug­dijat a házon kívül élvező — illetőleg idő­leges rokkantsági nyugdíj élvezetében lévő katonai, honvéd vagy népfölkelő egyének; — f) akik a hadsereg, honvédség vagy csendőrség kötelékéből katonai, (honvéd) felülvizsgálat utján mindennemű népfölke­lési szolgálatra alkalmatlannak nyilváníttat­ván, 1916. évi november 30-ika után bo­csáttattak el. A rokkantsági nyugdíjjal vagy sebe­sülési (személyi) pótdijjal ellátott katonai, honvéd, népfölkelő vagy csendőr egyének a népfölkelési bemutató pótszemlén meg­jelenni tartoznak. Azon népfölkelésre kötelezett, a ki az összeírás végett elrendelt jelentkezési kötelezettségnek nem tesz eleget, az 1915. évi II. t.-c. 5. §-a értelmében 15 napig ter­jedhető elzárással és 200 koronáig terjed­hető pénzbüntetéssel büntettetik, — aki pedig a népfölkelési bemutató pótszemlére szóló behivási parancsnak nem tesz eleget karhatalommal vezettetik elő és a katonai behívás iránt tanúsított engedetlenség meg­büntetéséről szóló 1890, évi XXI. t.-c. 4. §-a értelmében két évig terjedhető börtönnel büntettetik. Kelt 1917. évi március havában. Irodahelyiségünket április hó 1 töl Hám János utca 13. 8». hám első emeletére> a töroényaméki palota át- ellenében helyettük at. — Elfogadunk tű»-. Jég , élet, baleget- ée betörése»- 'opás stb. elleni bimtoaitáeokat. Hazai Általános Biztosító Résiven. ársaság ée a Hazai Élet- és Katonai Bizt. Részvénytársaság szatmári főQgynöksége. Egy jó modora, idősebb asszonyt vagy leányt keresek 21h és egy öves fiacskáim mellé, ki már hasonló minőségben jobb he­lyeken volt alkalmazásban. Cim a kiadóban. SZAMOS ... «—,----' . —. *.............................................. A Gasion-völgj keleti mage^IataiqBk meghódítása. (Egy huszárbravur.) Sajtószállás, márc. 30. (A Sajtóbadiszállás engedélyével.) H . . . r, a 2. huszárezred kapitánya, aki önálló különítményével a szomszéd német hadosztályhoz volt beosztva, azt a feladatot kapta, hogy a Condrotu-hegyen át a Tisita-völgybe nyomuljon elő. A rend­kívüli terepnehézségek dacára sikerült az 1400—1500 méteres, uttalan hegységen, a mocsárral fedett sziklaöblökön és vízfo­lyásokon át, . meredek szakadékok pere­mén haladva, a putnai vasútállomásnál hátbakapnia az ellenséget. Elgondolhatjuk, micsoda hatása volta már elcsüggesztett ellenségre e vitéz kis csapat felbukkanása! A románok és a járhatlan terep mellé uj ellenségekül szegődtek még a hi­deg és a fagy. Szakadatlan harcban az ellenséggel és az időjárással nyomult előre a két cso­port január 1-től 10-ig célja: a Casinu- völgy keleti.magaslatai felé. Nehéz harc volt, az ellenség jól kiépí­tett állásokban ült, amelyeket csak nagy áldozatokkal lehetett megvenni. De nekünk minden ember drága volt, inkább a nagy kerülőutat választottuk, és egyszerre oldalt és hátba kaptuk a románt. De minden ilyen kerülő uj, őszinte legyőzhetetlen aka­dályt jelentett. Sűrű őserdőben, ut nélkül, egészen magukra hagyatva meneteltek az egyes oszlopok éjjel-nappal, hetek óta haj­lék nélkül, jeges széllel és térdig érő hó­val viaskodva és nem tudva, nem-e őket kerülik meg ? Hihetetlen nehézségeket okozott a lőszer- és az élelem utánpótlása- Éjjel-nap­pal vándoroltak a derék székelyek és nép­felkelők a szűk hegyi ösvényeken, jégen és térdig érő sárban, málhásállat- és ökör­oszlopaikkal, hogy a harcosoknak megvi­gyék a mindennapi kenyeret. De nem esett hiába mindez a fárad­ság és szenvedés, oromról-oromra nyomtuk vissza nehéz harcokban a makacsul véde­kező ellenséget és január 10-én mienk volt a vágyva-vágyott magaslati vonal. Megint több mint 300 fogoly és 2 géppuska — amelyet mindjárt az ellenség­nek fordítottunk — volt a zsákmányunk. És most fölcserélődtek a szerepek. Támadókból megtámadottak, Az ellenség teljes erővel jobbszárnyunk ellen támadt, hogy az országutat kézrekeritse. Fáradhatatlanul veti tömegeit az alig elhódított vonalra, de a hullámok megtör­nek a védők ércfalán. A Vilmos-császár huszárok, akik a 4-es és a 12-es huszásokkal a csúcsot tart­ják, nem engednek egy lépésnyit sem. Ahol az ellenség egy kis előnyt szerez, gyors ellentámadással visszavetjük. Puszti- tóan dolgoznak a géppuskák. Állásunk előtt a holttestek egész halgiai. A tüzérség már gyülekezésük közben szétszórja az uj osz­lopokat, 15-én az ellenség még egyszer szerencsét próbál a közép előtt, a 14-es huszároknál, de itt is csak veszteségeket szerez. Végül fölhagy a hasztalan igyekezet­tel, visszavonul erdeibe. Csak tüzérsége pocsékolja még a lőszert és nyugtalanítani próbál bennünket. R II. román hadsereget megint meg­vertük. flvarescu tábornok szép újévi kö­szöntője nem sokat segített katonáin. Vi­tézül harcoltak, de erkölcsi fölényünk le­verte a tarka-barka román hadsereget. Lova nélkül, szokott környezetéből teljesen kitéve, gyalog is tudott a magyar huszár uj babérokat szerezni régi hervad­hatatlan koszorújába. Lövészek is, lovasok is nemes versen­géssel lépésről-lépésre kivívták a makacsid védett területet, hóban és viharban, szűkös táplálék mellett és megmászták a hegye­ket olyan viszonyok közt, amelyeket maguk a hegyicsapatok is igen nehezeknek valla- nának. Lovastüzérség olyan magaslati állá­sokra jutott, amilyeneket azelőtt el sem képzeltünk volna. RJaggafázat ez uj feliptési rendelethez. — A .Szamos* eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 10. A legutóbbi napokban két olyan ren­delet jutott az olvasó közönség elé, amely a felmentések kérdésével foglalkozik. A közönség nagy része természetesen összezavarja a rendeletek lényegét. Ezért illetékes helyen nyert felvilágosí­tás alapján röviden a következőkben adjuk az uj intézkedések magyarázatát: — Tudvalevő dolog, hogy minden újabb népfölkelői szemle alkalmával elrendelik egy­szersmind, hogy a sorozás alá kerülő kor­osztályokból azok, akiket már előbb beso­roztak, de a szolgálat alól felmentettek: iga­zolni tartoznak azt, vájjon felmentési jog­címük fennáll e ? Itt egyebet nem kell iga­zolni, minthogy X. Y. ma is ugyanazt a fog­lalkozást üzi-e, ugyanannál a cégnél van-e a kalmazva, mint amely alapon felmentették? Most elrendelték a 45—50 évesek, valamint az összes eddig alkalmatlannak talált mind­azon 24—50 éves népfölkelők szemléjét, akik eddig azon a címen, hogy törlendők­nek vagy mindennemű népfölkelői szol­gálatra alkalmatlanoknak voltak osztá­lyozva, a sorozáson megjelenni tartoztak. A felmentési jogcím fennállását ezút­tal tehát csakis a 45—50 évesek és az egyéb korosztályhoz tartozó, de a lent említett okokból eddig pótszemléken meg nem jelent felmentett népfölkelők tar­toznak igazolni. Mások nem tartoznak most a jogcímüket igazolni annál kevésbé, mert hiszen nemrégen történt meg a legutóbbi szemlékkel kapcsolatban a felmentettek iga­zolása. — A másik rendelet: — a felmen­tések revíziója — azonban már minden leimentettre kiterjed. A , Szamos“ helye­sen közölte a rendelet számával megjelölve az uj rendelkezést. Ez a rendelet ugyanis nem azt akarja igazoltatni, hogy valakinek meg van-e a nél­külözhetetlenségre a jogcíme, hanem, hogy ez a jogcím, hogy maga a nélkülözhetetlen­ség fentartható-e. Az eddigi sablonos igazolásnál egysze­rűen kons.atiuták, hogy felmentés jogossága nem vesztette el érvényét, a mostani általá­nos revíziónál azonban újból el fogják bí­rálni w i nélkülözhetetlenséget, meg fogják i> \ egyáltalában fentartsák-e a felmentá. a*y ha valahol a munkaerő feltétlenül meghagyandó, milyen módon tudja a hadsereg az eddig felmentett egyént egy más egyénnel — aki nem alkalmas frontszclgálatra — kicserélni. — A felmentések revíziójának végrehaj­tására nézve különben mindenki megfelelő hirdetményt vagy felhívást kap. A felmentések revíziója tehát nem tévesztendő 'ssze a felmentések szokásos összeírásával. Az utóbbi a felmentéseket csa­pán számba veszi, de nem változtat rajtuk, mig a revízió — háború óta az első e te­kintetben — a felmentések terén előrelátha­tólag igen nagy változásokat fog maga atáa vonni.

Next

/
Thumbnails
Contents