Szamos, 1917. március (49. évfolyam, 52-79. szám)

1917-03-18 / 68. szám

2. oldal. S Z A M • S (19tf. március 18 , 68. szám.) LEGÚJABB. Stokholm, márc. 17. A pétervári távirati ügynökség hivatalo­san megcáfolja azokat a híreszteléseket, mintha Protopopowot és Stürmert meggyil­kolták volna. Abból, hogy Buchanan megöle- tését nem cáfolják, azt következtetik, hogy e hír igaz. Stokholm, márc. 16. A pétervári távirati ügynökség közli: A forradalmi kormány prokla- mációt bocsátott ki zámutatva arra, hogy a régi kormányt ártalmat­lanná tették és megalakították az első nemzeti kormányt, amelynek politikai alapelvei a következők-, Általános amnesztia a politikai és vallási bűncselekményekért el­ítélteknek, szólásszabadság, sajtószabadság, gyülekezési és egyesülési sza­badság, sztrájkjog, a szociális, vallási és nemzeti indokolásu korlátozások eltörlése, a törvényhozó testületek egy- behivása, a rendőri intézményeknek nem­zeti milíciával való helyettesítése, községi választások az általá­nos választójog alapján, a forradalomhoz csatlakozott csapatok Pétervárról nem vihetők el és nem fegyvérezhetők le, végül a katonák szociális jogai­nak korlátozását megszüntetik. Pétervár, márc. 17. Carszkojeszelo helyőrsége vo­nakodik az uj kormány parancsait teljesíteni. Stokholm, márc. 17. Londonból jelentik: Pélervárott Alexej trónörököst cárrá kiáltották ki, Mihály nagyherceget pedig a régensséggel bizták meg. Hiteles jelentések szerint Miklós cár lemondott. 11. Mifclfc cir mamfesztöMs a Ititadferól. Stokholm, márc. 17. A pétervári távirati iroda a következő császári manifesztumot közli: Mi Idén kegyelméből második Mik­lós minden oroszok cárja, Lengyelország cárja, Finnország nagy fejedelme tadatjuk hűséges alattvalóinkkal a következőket: Annak a nagy harcnak napjaiban, amelyet ama külső ellenség ellen vívunk, amely három esztendő óta igyekszik ha­zánkat leigázni, uj ibb megpróbáltatást mért az Isten Oroszországra. Belső zavarok vég­zetes visszahatással fenyegetik a makacs háború végleges befejezését. Oroszország jövője, hadsere­günk becsülete, népünk boldogsága, szeretett hazánk egész jövője azt követelik, hogy a háborút minden áron folytassuk győzelmes befeje­zéséig. A kegyetlen ellenség moät teszi utolsó erőfeszítéseit. Közel van a pillanat, amikor vitéz hadseregünk dicső szövetsé­geseinkkel együtt az ellenséget végfcépen leteperi. Ezen napokban, amelyek Orosz­ország éÍ8téra döntő hatásúak, lelkiismeret- beli kötelességünknek tartottuk, hogy meg­könnyítsük népeink, erőink szorosabb egyesítését. Jónak láttuk, hogy az orosz állam koronájáról lemondjunk, és a legfőbb hatalmat letegyük. Mint­hogy nagyon szeretett, fiunktól nem akarunk megválni, az örökösödést testvérünkre, Alexandrovws Mihály nagyhercegre ruháztuk át, akit az orosz birodalom trónjának elfoglalása al­kalmából megáldunk és megbízzuk test­vérünket, hogy a nemzet képviselőivel egyetértésben uralkodjék, a törvényszerű intézményeket fenntartsa és erre forrón szeretett hazánk nevében sérthetetlen es­küt tegyen. Felszólítjuk hazánk minden igaz fiát, teljesítse szent hazafias kötelességét a nemzeti kötelességek eme súlyos pillana­taiban, engedelmeskedjék a cárnak és a nép képviselőivel egyetemben legyen se­gítségére, hogy az orosz államot a szeren­cse és dicsőség útjára vezéreljék. Isten védje meg Oroszországot! Kopenhága, márc. 17. A jelek szerint Nikolájevics nagyher­ceget diktátori hatalommal ruházzák fel a forradalom leverésére. Kopenhága, márc. 17. Itten tartózkodó orosz hírlapírók sürgö- nyileg üdvözölték az uj cárt. Stokholm, márc. 17. Miljukov forradalmi külügyminiszter az angol, francia és amerikai hírlapíróknak egy nyilatkozatban azt mondotta, hogy az uj kor­mány feladata Oroszország hatalmának helyreállítása, hogy a népet képessé tegyék a végső győzelemig való kitartásra, mivel a régi állapot veszélyeztette a háború kimene­telét. A hadsereg a duma mellé állott. Órá- ról-órár a növekszik az országban a forradalmi mozgalom. Stokholm, márc. 17. A legutóbai jelentések szerint a cár nem önként mondott le, hanem kényszeritet- ték a lemondásra. A palotaferrad&Iom ügye­sen felhasználta a népet a saját akaratának keresztülvitelére. A forradalmi mozgalom a vidéken is terjed. A vasútvonalakat felrobbantják, rabol­nak és gyújtogatnak. A fővárosban a néptömeg a békekötést követeli. A dumapárt fejveszetten igyekszik a népforradalmat és a békepártot visszaszorí­tani. Pétervárott ■> Miljukow küzd Kerensk pártjával, a háboruipárt a békeakar'Vsai. A békeakarók máris elérték azt, hegy a kadét- párt leszerelte a pánszlávizmus Lábous esz­méit és a hóditó háború helyett védekező háborúra akarják a népét rábírni. Pétervárott teljes anarkia dúl. A rend­őröket halálra üldözik. A rendő'k gépfegy­verekkel védekeznek. A csőcselék rabol, fosztogat. A forradalom Lvezetői nem urai többé a népnek. A munkásvezérek lettek a helyzet urai, mert Miljukov és a háborús- párt csupán névleg urai a helyzetnek és a fővárosnak. Newjrork, márc. 17. Az Associated Press arról értesül Pé­tervárról, hogy Mihfcly nagyherceg pén­teken délután fél 3 óra­kor szintén lemondott a trónra való jogáról. Háborús készülődés Amerikában. Behozzák a védkötelezettséget. Rotterdam, márc. 17. Amerikában lázasan folynak az elöké- szülődések. Az általános védkötelezettség mellett agitálnak és hangoztatják, hogy az amerikai flottának ki kell futnia a tengerre és az amerikai katonáknak be kell avat­koztok az európai harctéren, hogy így mi­előbb véget vessenek az öldöklésnek és meg­mutassák Németországnak, hogy Amerika nem játszik a szavakkal. Arany Jínog Szalmároa. Irta: Ferency János. Szatmár-Németi sz. kir. város színészete egykorú a magyar színészet életével. Az első »Nemzeti Magyarfáték Szini Társaság* Biidán 1790-ben alakult s Szatmáron is ezen évben rali az első „Komédia Játék*. Olykor német ssinészek is játszottak itt. A városi levéltárban napjainkig a szín­társulatok működéséről minden évről volt kisebb vagy nagyobb terjedelemben szó, azon­ban az 1835—1841. évekről csaknem telje­sen hiányzik ilynemű „referáda*. Itt pedig leginkább az 1836. évnek kel­lene szerepelni, mikor Arany János a Thalia zászlója alá lépett s ezen évben játszott elő­ször és utoljára Debrecenben, Nagykárolyban, Szatmáron és Máramarosszigeten. De minden keresés dacára itt semmit sem találtam Arany­ról, sem másról. Utóbb a szatmári Kölcsey-körhöz for­dultam, hova számos áldozatkész urnák és nemes városnak ajándéka folyt be, de itt sem jutottam semmi eredményre. Nem kereshettem már tovább semmit, ellenben itt közlök Aranyról egy hiteles és szép életrajzi kivonatot, mely mindent be­bizonyít. A Pallas nagy Lexikona ezeket írja Arany János életrajzában az ő szinészkoráról: Fáncsi és László jeles színtársulatot tartván akkor (t. i. 1836-ban) Debrecenben, Arany (aki 1817. március 2-án, Nagyszalon­tán született), ha már szobrász nem lehetett, könnyebbnek találta Thália zászlója alá es­küdni. Elhatározása mindenkit meglepett; maguk tanárai azt a szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanulóik egyike minden anyagi kényszer nélkül, pusztán a művészet iránt vaió vonzalomból komédiás akar lenni, a hi­vatás kétségtelen j élének tekintették ; pártfo­gója Erdélyi mit sem szólt a terv ellen, sőt az agg Sárvári magához hivatta, megszaval- tatta, énekeltette s aztán elégülten ajánlotta neki Shakespeare tanulmányozását. így lett Arany szinész, azontúl is foly­tatta tanóráit Erdélyi leányával, akit tanított s azontúl is hozzájárt ebédre, míg Debre­cenben maradt. De a debreceni társulatot egy színészi cselszövény ránézve egész váratlanul felbontotta s ápril 1-én szétoszlott az anél­kül, hogy valaki Aranyhoz szólt vagy sorsá­ról intézkedett volna, kivéve, hogy Hubay ne­hány újdonsült színészt egypár más vidéki kóborral összeszedvén, az indulás percében őt is megszólják, hogy kövesse sorsukat. Nem volt más mit tennie. Haza öreg szüleihez, kik belőle papot vártak, — vissza a kollégiumba, honnan oly nagy reményekkel \ 1

Next

/
Thumbnails
Contents