Szamos, 1917. március (49. évfolyam, 52-79. szám)
1917-03-07 / 58. szám
(1917, március 7., 58. szám.) SZAMOS ft. oldal. tudjuk, hogy vannak egyesek, akik ennek, a mi városunkban tág, de teljesen kiaknázatlanul hagyott térrel rendelkező irodalmi körnek a tisztségeit viselik. A legszebb, sőt kötelező alkalom lenne, hogy Arany János emlékének ünneplésével a tiszteket viselő urak tegyenek is valamit hivatásukért. Talán legelső helyen kellett volna említenünk a mulasztók között az iskolák vezetőségeit. Azokat, akik Arany Toldijával kezdik meg a magyar irodalom tanítását. Igaz, hogy egyik-másik helyen tartottak önképzőköri ünnepélyeket ez alkalomból, de ezt sem mindenütt. Arany János egyéniségének azonban sokkal jobban ki kell domborodnia a magyar tanuló ifjúság előtt, semhogy születésének századik évfordulójáról csak kisebb méretű önképzőköri ünnepélyen emlékezzenek meg. A tanuló ifjúságnak, amely a legma- gyarabb költővel kezdi meg az irodalom tanulását, látnia kell az irodalmi nagyságok tiszteletét a praxisban is és Arany János egyénisége van olyan kimagasló a magyar irodalom történetében, hogy ne házi ünnepélyen, hanem nyilvános, a közönség bevonásával tartott ünnepségen áldozzanak emlékének. Sajnos, hogy ennyi kulturmisszióra hivatott intézmény közül egyiknek sem jutott eddig eszébe, hogy az országszerte ünnepelt évforduló alkalmából kötelességét teljesítse. Reméljük azonban, hogy a sok közül akad majd legalább egy, amelyik belátja, hogy Szatmár városa nem tett eleget az Arany János iránti kegyelet kötelezettségének azzal, hogy a Kisviz utcát az ő nevéről nevezte el. Hoggaq büntették az oroszok ai élelmiszerhamisitút? Epizód az oroszok galíciai uralmából. Úgy kom it ávsí újságíró félj egy tételből Szatmár, márc. 6, Már egjszer, mintegy másfél esztendő előtt beszámoltam erről az esetről a Szamos hasábjain. De most, hogy olya» nagyon aktuálisak ná’unk az élelmiszer hamisítási, de még inkább az árdrágitási ügyek, eszembe jutott : jó lesz felelevemteni a skolei áruhamisitó esetét, akit az oroszok olyan ötletesen büntettek meg, hogy jó szívvel merjük ajánlani ezt a módszert a mi hatóságaink figyelmébe is annál is inkább, mert lehet ezt alkalmazni nemcsak az áru hamisítókra, hanem az árdrágítókra is, akik külömben is egyek amazokkal, mert ők is hamisítanak: meghamisítják az élelmiszerek árát. Külömben sem kicsi kárörömmel emlegetem Skole, galíciai Tároska boltosának «sötét, mert nekünk 1914, novemberében még fogalmunk sem volt itt Magyarországon a drágaságról, smikor tőlem egy skolei korcs- máros két vízben főtt krumpliért — sub titulo burgonyaleves — 1 K 60 fillérért, egy hajdan 4 pénzes cipóért 2 koronát, egy padlás-szobában egy ágyért, amelynek minden ágyneműje egy öl szalma volt, napi 4 koronát vett. Másodízben 1914. novemberében vonultak be az oroszok Skoléba. A város parancsnoka egy Kulinszki nevű proporcsik (zászlós) volt. A város lakossága dr. Luzecki Wladimir skolei járásbirósági jegyzőt kérte fel, hogy vállalja a város polgármesterségét. Mikor az oroszok kivonulása után ismét Skolében jártam, ez a dr. Luzecki me sélte el nekem az alábbi kedves kis epizódot: Valaki panaszt emelt Bari Bienstock, skolei füszerkereskedő ellen, hogy a boltjában árusított borsot idegen anyaggal keveri. Kulinszki zászlós elvette a panaszostól a borsot, a vizsgálattal nem sokat teketóriá zott, hanem felcitáltatta Bienstock boltost a városházára és imigyen hirdette ki az ítéletet: — Megbüntethetnélek huszonöt nahaj- kára, mondotta neki a parancsnok, de az kevés egy olyan gazembernek, aki a más ennivalóját megmérgezi. Elfogathatnálak és elküldhetnélek Oroszországba, de egy ilyen hitvány ember nem érdemli meg, hogy írásokat vegyenek fel róla és katonákkal kisértessék. Az én Ítéletem olyan lesz, ami örökre elveszi a kedvedet attól, hogy máskor is ilyen gazságra vetemedj. Ezennel azt parancsolom neked, Bari Bienstock, bogy at elkobzott borsot Itt előttem atonnal elfogyaszd. És Béri Bienstock, a skolei élelmiszer hamisító hozzáfogott, hogy megegye a körül belül levesmerő kaná'nyi borsot. Köhögött, krákogott, a szemeiből csurogtak a könnyek, ordítozott, könyörgött, de nem használt semmi. Ha néha néha elakadt, a parancsnok saját kezeivel siette az ítélet végrehajtását: 6 maga ömölte Béri Bienstock szájába a bűnjelet. A mi árdrágítóinkkal szemben már nem használ se büntetés, se kipellengérazés. Nem használ azoknak semmi. Ez a módszer talán használna. Mert igaz ugyan, hogy a beringet, cukrot, tejet stb. merészelnék ugyan drágítani továbbra is, de biztos, hogy súroló kefét, patkószeget, kőszenet és petróleumot a leg- elvetemedettebb árdrágító sem fogja merni sem drágítani, sem hamisítani. Mégis beköTetkerett az, amit tölünk telhstöleg igyekeztünk elkerülni a amitől szerettük volna kedves, ki vevöközönsésünket megkímélni. Olyan példátlan módon drágultak meg az összes gyártási nyersanyagok, munkabérek, szállítási költségek, hogy csak emberfeletti nehézségekkel tudjuk a Díana-sösborszeszt régi kiváló minöaé- gékei és erősségében a közönségnek adni. Nam lesz ember, aki nem ismerné e eulyos viszonyokat, a aki ne találná ily körülmények között értk.tönek, eöt Jogosnak, hogy a Diana-sósborszesz árát újra kellett szabályoznunk. De ka majd elkövetkezik a béke , ée ismét helyreállan&k a háború előtti állapotok, akkor mi is sietni fogunk érvénybeléptetni közönségünk részére azokat az eladási árakat, melyek régebben fennállottak. Ezidőszerint a kis üveg Dlans-sósborszesz ára — K 1.30 nagy ,. ,. .. . „ — K 3.50 legnagyobb ., „ „ — K 7.— DIANA kereskedelmi r.-t. Budapest, V.. Nádor-utca 6. Aki hajlandó üres orvossá- gos üvegeket, tégelyeket a es. és klr. tartalék-kórháznak adni, az közölje óimét a tartalékkórházzal (vasúti internátus) vagy a Szamos szerkesztőségével. éeééééé.éMMéééétéMiew»é«é«ééééeééééééééé«« | ^ HÍREK Birói kinevezés. A király dr. Bariba József volt szatmári ügyvédet, az igazságügyi miaisztóriumba beosztott kir. törvényszéki jegyzőt ugyanezen beosztásbaa való meghagyása mellett az újpesti kir. járásbírósághoz bíróvá nevezte ki. Katonai kinevezés. A király \Jszkay László m. kir. 12. honvéd gyalogezredben zászlóst hadoagygyá aevezte ki. Hálálozás. Vékony Mihály volt könyvkötő és évtizedek óta piaci könyvárus, városunknak régi közismert alakja, e hó 5 én hajnalban életének 74 évében meghalt. Az elhunyt volt Szatmáron az első, ki a fővárosi lapoknak utcán való elárusitását és egyes há zakboz hordását a nyolcvanas években megkezdette. A vidékiek a naptár és más irodalmi szükségleteiket az öreg árusnál szerezték be évek óta. Ma délután temetik a Báthory u. 13. számú gyászháztól a rof. egyház szertartásai szerint. Több gyermeke és unokája gyászolja. Büntetik a cserekereskedést. Örömmel adunk hirt róla, hogy a szatmári rendőri büatetöbiróság üldözi a cserekereskedést, amely az utóbbi időben már annyira tért hódított a piacon, hogy pénzért alig lehetett árut kapni a falusiaktól. Reméljük, hogy a büntetések el fogják riasztani a falusiakat a csereüzletektől és a vevöközönség nem lesz kénytelen petróleumot, cukrot vinoi magával a piacra, ha valamit vásárolni akar. A rendőrség ugyanis fejenként 20—20 korona bírságra ítélte Pleskó Juliánná, Józsiban Julia, Anderkó Györgyni és Pap Jánesné gőrbedi lakosokat, mert a Tárosban túróval, tejjel, vajjal házaltak és azt petróleumért, cukorért, dohányért adták. Elitéit árdrágítók A szatmári rendőrkapitány i hivatal, mint büntetőbíróság, Puskás Dániel hiripi lakost a tehéntúrónak, Katz Ábrahám Bzatmárhegyi lakost a ba romfinak maximális áron felöli árban való eladásáért egyenként St—30 korona bírságra ítélte. A Jótékony Nőegylet tisztujitásáról tegnap hozott tudósításunkból sajnálatos módon tévedésből kimaradt, hogy a közgyűlés alelnökaővé Nuszer Dezsőnét választotta meg. Vgyancsak egyhangúlag lettek régi tisztségükre megválasztva Fürst Viktorné, Hajdú Károly né és Harosir Géza ügyész. Újból megválasztották a számvizsgáló és árvaházi bizottság régi tagjait is. A csodarabbi. A Várdomb utcán, reu- des szállásán tartja fogadásait a híres csodarabbi, Ovics G. Eizik. Valaki, aki felkereste ai érdekes kis embert, a híres kabalistát, a következőket írja nekünk róla : Sokáig kellett várnom az előszobába*, míg a sek lelki- vigasa utál sóvárgó vendégek utáa végre reám került a sor, hogy bemehessek hozzá. Beléptemre leszállt a aaékéről, ekkor vehettem jól ezemügyre csodálatos kié termetét. Termete kicsiny, de a kis növé3i lábacskákon széles törzs van és azon magas hóm* loku okos fej. Bizalmat keltő okos szemei vannak. Asztala tele van rakva sokféle évszázados, ósdi kabalisztikue könyvekkel, abban búvárkodik örlkké. Legels őbben azt kérdezte tőlem, hogy mely nyelven óhajtok beszélni vele, mert ö több nyelven beszél. Miután elfoglalta helyét a széken, megnézte a teaye* remet és megkezdte a különféle tudós könyvekben való búvárkodását. Megmondta életkoromat, eddigi pályafutásomnak főbb momentumait és szólott a jelenről óa terveimről. Sokan mégis csalatkoznak benne, akik abban a hitben keresik fal, hogy jövendőt jósol, a távolba lát stb. A rozáliai csodarabbi azonban mindezt nem teszi. Éles elmével ad tanácsokat, józan ésszel osztogatja útbaigazításait a hozzája forduló megszorult embereknek. Jövendőt asonhen nem mond.
