Szamos, 1917. március (49. évfolyam, 52-79. szám)

1917-03-04 / 55. szám

4. tidal. (1S17. március 4., 55. szám.) SZAMOS Cüoncljál le a szivaromról, édes cimborám, sajnálom, de nincs ná­lam a szivartárcám, veszekedtek a trafikosok, nem lehetett szivart kapni, külömben ia pénzügyi tanácsadóm rendeletére lemondtam a nikotinról, de ba akarnék, akkor aem adhatnék, mert mindössze csak egy Bzivar van aálam, az Í9 nekem kell és az is csak portorico, avagy mint a régi római mondta: omnia me a mecum portorico. Szóval mit kerteljünk, vagyunk olyan jó barátok, hogy megmondjam őszin tén : nem adok. Adnék én, nem mondtm, hiszen alig bírom fékezni azt az áldott jó szivemet, amely csak azért vitt rá a dohányzásra, hogy a barátaimnak le gyen honnan szivart kérni. Mondom, adnék én, ba teszem fel (illetve a mai viszonyok között: veszem fel) egy kurtanikáról lenne szó, utóvégre a „két és feles“ ma mindössze négy és félbe kerül és ennyi áldozatot meghoz az ember a barátjáért, de a kutyafá­ját neki, urnák neveltek bennünket és kicsi korunkban az asztal körül kergetett, jó atyánk, ha nem 'regalia médiából vagy legalább is trabukkó- ból cucliztunk. És ez a mi életünk tragikomédiája jobban mondva tra- bucomédiája. Mert kedvelt szüléink nem igen gondoskodtak olyan roham­léptekben növekedő jómódról részünkre mint amilyen gyors iramban a szép szőke média, potrobo9 trabuco árdra- gulnak. Ma a média 34 fillér, a trabuco 30. Nem olyan rég volt, a mi fizeté­sünk akkor is csak annyi volt, ami­kor a médiát még 13, a trnbukót 16 fillérért adták. És adták. A trafikos kisasszony mosolyogva elébünk tette a szivaroa skatulyát és mi ropogtattuk, válogattuk a szivart, markolásztunk belőle, amennyi kellett, ameddig tel­lett. Most a trafikos kisasszony fapi­pát, öngyújtót, anzixot árul és ha do­hányt emlegetsz előtte, olyan haragos lesz, mintha a dohány szó nem lenne szalonképes. Szóval amellett, hogy nincs, még drága is a szivar. Alaposan meg kell fontolni, hogy a mai viszonyok mellett hány sziva­rig mehet el az ember naponta a sa­ját szükségletére, nemhogy 15—17 krajcárokat még el is kinálgasson. Mert beszéljünk csak magyarul: akár egy médiát kívánsz el tőlem, akár 17 krajcárt, akár egy trabukót, akár 15 krajcárt: az ón zsebem csak ércíedezetben érzi meg a veszteséget. Azt csak az emberi huncutság találta ki, hogy ha én előbb dohányt veszek a pénzemért és ilyen formában adom oda valakinek, akkor annak elfoga­dása nem dahonesztáló, átnyújtana pe­dig gavalléri kötelesség. Azt meg pláne smucigságnak tartják, ha az ember kiveszi a szivartárcáját és rá­gyújt anélkül, hogy előzőleg az asz­taltársaság minden tagját megkí­nálná. hetnék a zsebemből addig 34 fillért, mig a pénztárcámmal végig nem kí­nálnám a körülöttem levőket. Pedig a lényeg ugyanaz, csak éppen a forma más. Nekem a 17 pénz tsak 17 pénz mindkét formában. Igazán nem a formák világát éljük. Ma mindenütt a lényeg tolul előtérbe. Hagyjuk abba hát a szivar-zsa­rolást, ami még csak járta, amikor a szivar olcsó is volt, volt is, — de nem ugyanaz ma, amikor a szivar drága is és nincs is. Volt úgy 15—16 évvel, ezelőtt a budapesti egyetemen egy szatmári jo­gász. Könnyelmű, léha fiú volt, de tisztességes ember. Ennek volt a szokása, hogy pénzszükség idején megszólította az egyetem folyosóján a szatmári fiu­kat : — Vgyan kollega ur, egy aján­lott levelet kell sürgősen feladnom és nincs nálam pénz. Legyen szives adni 35 fillért! Ugj'an ki nem adott volna 35 fillért egy földijének, kollegájának ? Pont 35 fillért. Mert ha 36 fillért ad­tak, abból egy fillért visszaadott, 34 fillért pedig nem fogadott el, mert az nem elég egy ajánlott levélre. Mindig ez a barátunk jut eszembe amikor az emberek egymástól szivart kérnek. Ezzel szemben volt a hajdani iurierebesi Hessenstein grófi birtok­nak egy igazgatója, egy Reiche nevű kemény német úri ember. Ha az ember kitévedt 7 urtere- besre, pedig egy időben sokan téved­tek oda, ott mindent kapott, csak gyu­fát nem. — Aki dohányos ember, annak gyufája legyen, szokta volt mondani Reiche ur, aki viszont maga sem fo- * gadott el senkitől egy szál gyufát, ha véletlenül nála nem volt. U tóvégre nem mondom, hogy ilyen szigorú álláspontra helyezked­jünk, egy szál gyufát ne sajnáljunk a barátainktól, de azt már mi is ki­mondhatjuk elvként: — Aki szivaros ember, annak szivarja legyen. Ezért mondom, édes cimborám, szokjál le a szivaromról, mert jó ugyan egy potya szivar és ha fel is ment a trabukó, media, portorikó, ci­garillos és a többi ára, a potya nem drágult, azt nem emelte a kincstár... nem rossz egy jó potya... apropos ... milyen szivart szívsz... nem lennél szives megkínálni ? A „Szamos“ legközelebbi seáma — tekintettel a fővárosi lapok késé­sére — hétfőn reggel rendes időben megjelenik. Kitüntetés. A király Klein Gyula, Már. főmérnöknek kiváló háborús szolgála­tainak alis méréséül a koronás arany érdem- keresztet adományozta. A kitüntetett főmér­nök testvéröcese Klein Vilmosnak, a szat­mári Bank volt igazgatójának. Halálozás. Nagy Samu, belügyminisz­teri titkár 42 éves korában Budapesten, hosszas szenvedés után elhunyt. A megbol­dogultban Privigyey Bertalan avasfelsőfa- lusi nyug. körjegyző vaját gyászolja. Elhunyt gyógyszerész. Szegő Imre volt kassai gyógyszerész, aki pár év előtt Szatmáron a Bossin féle gyógyszertár tulaj­donosa volt, Kassán 45 éves korában hosz- szas szenvedés után meghalt. Az ügyvédi kamara rk. közgyűlése. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság megkereste a szatmárnémeti ügyvédi kamarát, hogy az újonnan megalakuló adófelszólamlási bizott­ságba válasszon meg egy rendes és egy pót­tagot. £ felhívás következtében a kamara tegnag délután a titkári hivatalban dr. Ka- resztszegby Lajos elnöklete alatt rendkí­vüli közgyűlést tartott, amelyen az adófel­szólamlási bizottságba rendes tagoknak dr. Scbőnpflug Jenő kamarai titkárt, póttagul dr. Biro Elemér kamarai választmányi tagot választották meg. Szávay Gyula búcsúja Debrecentől. Mint ismeretes, a debreceni kerületi keres­kedelmi és iparkamara volt érdemes titkára, Szávay Gyula, a kamarák budapesti köz­pontjánál nyert vezető állást. Ilyen formán aktuálissá vált Debrecenből való végleges távozása. Mint. Debrecenből jelentik, Szávay Gyula ez elmúlt hét csütörtökén megtartott kamarai közgyűlés keretében vett búcsút a kamarától. A közgyűlés Szent-Királyi Tiva­dar elnöklésével folyt le. A napirend előtt Szávay Gyula bejelentette, bogy a titkári állástól visszavonul. Erre számosán meleg szavakban méltatták a távozó titkár érde­meit az iránta kifejezett szeretet és ragasz­kodás megnyilvánulásáért. A közgyűlés Szá­vay Gyula érdemeit jegyzőkönyvileg ia meg­örökítette és neki az örökös főtitkári címet adományozta. A közgyűlés ezután a kamara vezető titkárává Radó Rezső dr. helyettes titkárt választotta meg, mint aki egy évtize­det meghaladó mintaszerű működésével a fontos pozícióra rátermettnek bizonyult. A segédtitkári állást Yulow Viktor dr. fogal­mazóval töltötték be, Boruss Mihály fel­ügyelőt pedig fogalmazóvá léptették elő. Emlékeztető. A Jótékony Kőegylet évi közgyűlését hétfŐD, azaz 5 én, délután 5 órakor tarija a városháza nagy tanácstermé­ben. A katonai felmentési kérvények felszerelése. A katonai hatóságok tapaszta­latai szerint a felmentendők alkalmazásának kezdő időpontjára vonatkozó adatok a fel­mentési kérvényekhez csatéit javaslatokban némely esetben a valóságnak meg nem fe­lelően jelentették be. A kereskedelemügyi miniszter 1917. február 15 ón 35.336. ein. sz a. kelt leiratával most figyelmezteti az érdekelteket, hogy a szóbanforgó adatok pontos bejelentése a felmentési kérelmek el­bírálása szempontjából igen fontos, mert csak azok felmentése tárgyalható, illetőleg eszközölhető ki, akik már hosszabb ideje vannak a felmentés indokoláiául szolgáló alkalmazásban. A miniszter ennélfogva el­rendelte, hogy a felmentési javaslatoknak [kimutatásoknak] a felmentendők alkalmazá­sának időtartamára vonatkozó adatai minden esetben hatósági bizonylattal igazoltassanak. Arany-ünnepély. A szatmár németi ref. tanitónőképző intézet Tompa-önképzőköre f. hó 4 ón délután 5 órakor az intézet torna- csarnokában Arany János születésének 100 éves évfordulója alkalmából emlékünnepet rendez a következő műsorral: 1. Elnöki mégnyitót mond: Jancsó Margit IV. é„ 2. Antaltfy: Arany Jánoshoz. Szavalja: Zá- vodszky Irén IV. ó., 3. Rege a csodaszarvas­ról. Éneklik: Bacskay Etel, Füsti Margit, Ke­lemen Irma, Kócsi Klára, Krucsó Rózsi, Miskolczy Margit, Molnár Erzsébet, Nagy Erzsébet, Vladár Margit. 4. Arany Jánosról Furcsa lenne, ha én el nem költ­Tengeri csirátaianitást és őrlést hétfőtől ismét minden­nap végezünk. Emerich malom. Telefon: 361.

Next

/
Thumbnails
Contents