Szamos, 1917. február (49. évfolyam, 27-51. szám)

1917-02-28 / 51. szám

A háború és béke barátai között a harc tetőfokra hágott. A döntést torább halogatni nem lehet. 68 elsülyesztett ántánt-hajó Stokbolm, febr. 27. A búvár hajók február hó 2é—26. között 68 ántánthajót MÜlyesztettek el, ami a hold­töltével járó éjszakai világos­ságnak tulajdonítható. Csönd a frontokon. Hága, febr. 27. Nagyobb harci tevékenység most csu­pán az oláh front legdélibb részén fordult elő, ahol egy bolgár ezred átkelt a Dunán és egy faluban megvetette a lábát. \i orosz otíenziva kilátásai. — A »Szamos* eredeti tudósítása. — Budapest, febr. 27. Az általános helyzet és a román harc- vonalnak az alsó Szereth mentén való sta­bilizálása megokolja azt a föltevést, hogy az orosz hadsereget a téli hónapok folyamán kiképzett évfolyamokkal való pótlással, vala­mint egyes seregek kötelékén belül való el­tolásokkal Riga é3 Galac között úgy csopor­tosították át, hogy a nyugati harctéren való esetleges ofíenzivával egyidejűén a Keleti-tenger és a Kárpátok között az orosz harcvonalon erős tevékenységet fejthessen ki Keleti barcvonalunk ellen. Az orosz fölökésnek mindazonáltal román földön, alkalmasint G*Iac körül kellene meg történnie. Az orosz északnyugati arcvonalnak Pskov-ban lévő vezérkara fönhatósága alá hat hadsereg tartozik; a vezérkar főnökei Ruszkij és Evort tábornokok. A hat hadse­reg erejét a nagyszámú lovassággal együtt több mint 110 hadosztályra becsülhetjük, amelyek a Riga és a Pripjat-mocsarak között húzódó harcvonalon Pinszk körül foglalnak állást, Jelentékeny részük pedig a harcvonal mögötrvan készenlétben. Több hadosztály­nak a román harcvonalra való vezérlésével azonban az eredeti létszám ereje utóbb •sokként és talán ez az oka annak, hogy a Riga előtt megindított veszteséggel teljes offenzivát hamarosan ismét megszün­tették. Legutóbb az orosz feldaritők és a por- tyázó csapatok a Düna mentén fejtettek ki fokozottabb tevékenységet. Bruszilov tábornoknak le kell monda­nia a keleti Kárpátokban, Moldvában és Besszarábiában lévő orosz seregek főpa- rancsnoki állásáról és mert a súlyos meg­betegedéséről szóló híresztelés csak nem akar elhallgatni, aligha ő fejezi be az uj hadjárat előkészítését; alkalmasint úgy jár, mint elődje, Ivanev tábornok. Volhyniában és Keletgaliciában Bruszilov főparancsnoksága alatt körül­belül nyolcvan gyalogos és lovashadosz­tály van, közülük azonban szintén elvon­nak egy részt a román barcvonai részére. Jóllehet öt hónap óta nagyobb hadműveletre nem került a sor. Volhyniában és Keletgali- ciábnn az oroszok igen kemény téli időben a legkisebb eredményt sem tudták elérni részlettámadásaikkal. A csernovic-jászvásári vasúti vonal mentén lévő orosz sereg is hasztalanul tá­madott több izbeD. Ez a sereg már hetek éta elfoglalni igyekszik Kirlibaba, Jakobeni és Dornavatra vidékén Bukovina déli csücs­két, amelyen át lehetne lépnie a magyar határt. De nemcsak minden támadását visz­zavartük, sőt magunk is támadó vállalko- s zásba fogtunk e helyen s mint a táviratok jelentették, a Jakobeniböl Valeputnába vivő úttól északra elfoglaltuk az ezer méternél magasabb hegykupon lévő orosz főállást két kilométer szélességben. Ezzel nemcsak az orosz nyomást csökkentettük, hanem n mi helyzetünket is lényegesen megjavítottuk. A Kárpátokban, az alsó Szereth men­tén és a Duna torkolatánál az uj főparancs nők vezetésével csak kisebb harcokra került a sor. Az erdélyi Kárpátokban, az ojtozi völgyben, Heresztraunál, Oknától délre az orosz támadás a magyar és osztrák csapa­tok szívósságán törött meg. Moldvában teljes csönd van. Egybehangzó jelentések szerint Jászvá­sárban és Reniben élénk mozgalmasság van; minden jel arra vall, hogy a Moldvában gyülekezett orosz seregek újjászervezése las­san előrehalad. Gurko hadosztályokat halmoz össze Mackensen elleD. \[ akar konybakepfet mivelni? I^cVél a szerkesztőhöz. Szatmár, febr. 27. A Szamos egy régebbi számában, még január hó folyamán, fennti cim alatt közöl­tük Szatmár város tanácsának felhívását a fixfizetésü tisztviselői osztály tagjaihoz, mely szerint a város tanácsa a végből, hogy a tisztviselők a megdrágult megélhetési vi­szonyok között maguk és családjuk ellátásá­ról kielégítően gondoskodhassanak, módot kiván nyújtani arra, hogy a közeledő gazda­sági évszakban a maguk számára, számba alig jövő költséggel, zöldségféléket termel­hessenek s hogy esetleg szárnyast vagy más közélelmezési szempontból hasznos házi ál­latot tarthassanak, amire a konyhakértészet nyújthatna alkalmat. Közölte a tanács, hogy a konyha-kertek létesítésére szükséges területet és & szüksé­ges vetömagvakat a városi hatóság rendelke­zésére bocsátana. E cikkünkre, vonatkozólag Szoták Já­nos máv kertész a következő életrevaló esz­mét közli velünk: — Helyesnek tartom — úgymond —, hogy a tisztviselőknek földet adjunk, hogy maguknak a mai nehéz viszonyok között a szükséges zöldségeket termelhessék. Tu pasztalataim szerint azonban csak akkor érhetünk el e téren hasznos eredménye­ket, ha mindenek előtt a tanitói kart nyer­jük meg a konyhakertészetnek, ügy kép­zelem el e dolog kivitelét, hogy megkel- lene állapodni a tanító urakkal és áten­gedni nekik bizonyos földterületet, ame­lyet az iskolás gyermekekkel müveltetné- nek meg. Ebből haszna lenne a tanítók­nak és a gyermekeknek is, akik megta­nulnák a szakszerű földmivelést, illetve termelést. — A termeléstől általában mindenki húzódozott. Még azok is, akik hivatásszerü- leg űzték, folyton amiatt panaszkodtak, hogy a fold nem terem. Holott nem a földben volt a hiba, hanem az volt a baj, hogy a földet nem mivelték meg kellően. — Meg vagyok győződve arról, hogy ha a tanitói kart a termelésnek megnyer­jük, a föld megnövelésének eredménye egy néhány év elteltével észrevehetően nagyob­bodni fog. Fogászati műtermemet Deáktér 6 sz. alá (Szatmári bank épületébe Gind cukrázda mellé) helyeztem át és a régi olcsó árak mellett készítek mindenféle fogpótlásokat és fogtöméseket művésziesen tartós anyagokból. Szatmár város szegényeinek és a harctéren elesettek családtagjainak díjtalanul. Állandó ingyenes lift használat. Garay Pál. jtolálos «Ijázolás a fasst! soronptfsál. Két assxonj^ borzalmas halála. — A .Szamos* eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 27. Borzalmas szerencsétlenség történt teg­nap hajnalban a pálfalvai utón a Szatmári Gőzmalom mellett levő vasúti átjárónál. A hajnali sötétségben egy szekér fel­hajtatott a nyitott sorompókon keresztül a sínekre éppen akkor, mikor egy magános mozdony robogott arra, amely elütötte a székárét és a rajta ülő két asszonyt ha­lálra gazolta. A véres szerencsétlenségről részletes tádósitásunk a következő : Tegnap hajnalban Orosz Mibályné szül. Szatmári Erzsébet 42 éves és özv. Darabán Jánosné szül. Markovics Gizella 25 éves szalmái i baiomfikereskedő szekérre ültek, hogy Krassóra menjenek aprójószágot bevá­sárolni. Hogy idejében odaérjenek, még sö­téttel indultak fél bárom óra tájban. A szekér elé fogott lovakat Orosz Mi- hálynó hajtotta. * A két asszony egymás mellett ült a szekér első ülésén, mindketten pokrócokba, nagy kendőbe beburkolva. Mikor a hidon túlra értek, egy íeher- vonat haladt át a síneken, amely — mire ők a sorompóig hajtattak —■ már messze elhaladt. Amikor a sínekhez értek, a sorompók nem voltak leeresztve úgy, hogy Oroszné bátran neki engedte a lovakat a töltésnek. Abban a percben, amint a töltésre fel­hajtattak, teljes sebeséggel robogott feléjük a Gőzfürész állomás felől a szatmári állo­más felé egy magános mozdony. A katasztrófa már elkerülhetetlen volt. A két bebugyolált asszony hirtelen nem is tudott a pokrócokból, kendőkből kibonta­kozni, hogy leugorjanak a szekérről. A robogó mozdony elkapta a szekeret, amelyet a rudjánál kettétört és a pálya­testtől a benne ülőkkel, együtt 87 méter távolságra lehajitotta. Mindkét asszony kiesett a szekér­ből és azonnal szörnyethalt. Orosznét a pályatesttől 17, Darabán- nét 27 méternyire találták meg. A szekér pozdorjává zúzódott, a lovak­nak azonban csodálatosképpen semmi bajuk sem történt, elvágtattak úgy, hogy még es­tig sem tudtak rájuk akadni. A dr. Halász Lajos tb. tiszti főorvos­sal kivonult rendőri bizottság mindkét asz- szonyoál már csak a beállott halált konsta­tálta. Béres János vasúti őr kihallgatása al­kalmával előadta, hogy az ő szolgálati köny­vébe a tehervonat elhaladása után nem volt a mozdony bevezetve. Ezért, mikor a tehervocat elment, 5 kiment az istállóba és nem hallotta a moz­dony jelzősét sem s igy a sorompót nem engedte le. Az áldozatok holttestét beszállították a közkórház halottas kamrájába, ahol délután dr. Leitner Emil vizsgálóbíró jelenlétében dr. Halász Lajos felboncolta őket.

Next

/
Thumbnails
Contents