Szamos, 1917. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-05 / 4. szám

3. eláll yiségü papírpénzt hozott forgalomba, de mkisem akarja elfogadai. A Bukarestből ló menekülés közben egyik pénzsvjtó el- >t és eddig sekol sem találták meg. Bratianu már többször kérte elboesáj- t, de a király a következőket telelte: Ki vállalná mindazokért a dolgokért & őssóget, amelyeket Ön kezdett? zalonikii sereg visszahívása küszöbön. Rotterdam, jan. 4. A Daily Mail mai vezéreikkében azt ejtegeti, hogy a szalonikii seregeket vissza kellene hívni, vagy a legjobb esetben csak magát Szalonikit kellene sokkal kisebb sereg­gel megszállva tartani. Az olasz hadszíntérről. Budapest, jan. 4. Hivatalos jelentés : A helyzet változatlan. Hőfer, altábornagy. k ngnpii hatóiéiról. Berlin, jan. 4. A nagyfőhadiszállás hivatalosan jelenti: Eső és köd következtében csekély harci tevékenység. Ludendorf, első főszállásmester. A buvárhajóháboru. Géni, jan. 4. A Matin jelenti: Szombat virradóra a Rouen francia segédcirkáló dróttalan utón segítséget kért. A Centaure uszály gőzöst nyomban segúsó- gére küldték. Azóta egyik hajóról sincsen semmi hir. Torpedó uszáíygőzösök eddig hasztalanul keresték a hajókat. A Rouen sú­lyosan megsebesült bárom matrózát a ten­gerből kifogták. Az ániánt offenzivára készül a tengeren. Genf, jan. 4. A Petit Journal jelenti: A négyes szövetség állandó tengerészeti tanácsának felállítására vonatkozó előmunká­latokat Londonban befejezték. Előjele ez a szövetségesek nagy, döntő offenzivájának a tengeren, mely rövidesen várható. lljabb zavarok Írországban. Lugano, jan. 4. A Sfampa jelenti Londonból: A sinfem mozgalom hatszáz hive szom baton éjjel megtámadta a corki angol cs&- patkülönitményt, amelyet csak a rendőrség beavatkozása tudott kiszabadítani szorult helyzetéből. A Secoló római tudósítója jelenti: A Vatikánba ismét nyugtalanító hírek érkeztek Írországból. Bourns bíboros még mindég Rómában van, ahol sokat tárgyal a pápával. A tárgyalások állítólag mindeddig eredménytelenek. Az ántánt még nem válaszol Wilsonnak. Amsterdam, jan. 4. RouUr ügynökség j elönti: A négyes szövetség még nem fog vála­szolni Wilson jegyzékért, kár & válasz váz­lata már olkésoiüt. A jegyzéket valószínűleg teák néhány nap múlva külyik ol. Hollandia, Spanyolország ésDélamorika nőm oeatlakoznak Wilson lépéséhez. SZAMA* Rotterdam, jan. 4. Igvik newyorki lap azt hiszi, hogy Wilson nem fog további iépósokat tenni a béke érdekében, mert az ántánt el van tö­kélve a háború folytatására, mig sélját el nem éri. Oroszország elégedetlen a váiaszjegyzék miatt. Kopenbága, jan. 4. A Rjecs értesülése szerint az orosz kormánykörökben különösen elégedetlenek az ántánt közös jegyzékével és annak meg szövegezése miatt. Az orosz kormány hiába akarta befolyását érvényesíteni. Az egész éj­jel folyó minisztertanácsra, amely Pokrovszky külügyminiszter lakásán folyt, Szaszzaoovst is meghívták; mert azt hitték, hogy hatása van az angolokra. E hiedelem azonban csa lőka volt. A Rjecs híradásához hozzáfűzni, hogy az orosz kormány legközelebb önálló lépé­seket tesz saját nézetének kifejtésére. Stokholm, jan. 4. Pokrevszky külügyminiszter az újság­íróknak kijelentette, hogy a külpolitikai hely­zeten Wilson jegyzéke mit sem változtatott. A németek javaslatának elfogadása — úgy­mond — egyértelmű volna vereségünk beis­merésével Mi nem vagyunk legyőzve, a vég­leges győzelem a mienk lesz. Hága, jan. 4. Aat itteni mérvadó körök meg vannak győxődve arról, hogy Wilson akciójának sikerét már a legközelebbi napok meg fogják mutatni. A német kancellár a helyzetről. Becs, jan 4. A Neue Frei# Presse berlini tudósítója egy berlini pályaudvaron beszélgetett a kan­cellárral. Mi szövetségeseinkkel megtettük a magunkét, hogy a további vérontást elkerül­jük. Ha az újév nem hezott bennünket kö­zelebb a békéhez, ennek az ellenség az oka. Jelszavunk, mint eddig, győzelem és kitartás. Németország és a monarchia telje­sen megismerték egymást. Szövetségesünk mind®» időkre oly sziklaszilár-dnak bizonyult, hogy tnioden roham szétzuzódik rajta. Ausztriát és Magyarországét fiatalos szeltem lengi át, ami a végleges győzelemhez fogja segíteni. J elige: A hadikölcsön: nem­zeti kölcsön, amelynek sikere er­kölcsileg annál becsesebb, gaz­daságilag annál értékesebb, mi­nél szélesebb néprétegek haza­fias áldozatkészsége és helyes gazdasági belátása nyilvánul meg benne. Teleszky János, magyar királyi pénzügyminister. A most dúló világháború alatt immár őtödizben fordul kölcsőnért a magyar kor­mány az ország hő és hazafias polgáraihoz, hogy hazánk fennmaradásáért folytatott nagy háború roppant költségeit, ha kell továbbra is akadálytalanul fedezhesse. Mindenki tudja, hogy a háborúhoz sok pénz szükséges. A hadsereg felszerelése, éle­lemmel, ágyukkal, fegyverekkel • mindenféle más hadiszerekkel való ellátása sok sok mil­lióba kerti. S hiába van elég katona, hiába való e katonák lelkesedése, hősiessége, — kárba vész a legkitűnőbb hadvezetési tudo­mány is, ha a hadviselő államnak a bábura folytatásához nincs elegendő pénze. De nem is annyira a háború folytatá­(19117 január i., 4 sétám i sához szükséges most a pénz, hanem inkább a győzelemnek biztosításához. Fegyverekkel mar minden haratéren győztünk. Nézzünk csak széjjel a harctereken t Huszonhotedik hónapja, hogy az ellenségek egész légiójával állunk szemben. Ét mi az eredméay ? A biblia szavaival élve, igazsá­gos ügyünkön a „pokol k*pui sem vehetnek erőt.“ Galiciában a legerősebben vérpazarló és szakadatlan orosz támadások nem bírnak velünk. Sőt erőnk és igazunk biztos tudatá­ban az oroszoktól elfoglalt Lengyelországot évszázados sírjából feltámasztottuk. A ránk kényszeritetl háború forgatagában elterültünk ugyan ellenséges államokat a föld színéről, mint például Szerbiát s Montenegrót, de most, íme vitéa német szövetaégrsünkkel karöltve, uj államat teremtettünk. Az elnyo Htett lengyel nemzetnek, amely nem »öttel testvérként csaknem ezredéves szeretetheti i forrtunk össze, visszaadtuk szabadsagát, régi királyságát s történeti alko'mányat. Áz »lasz harctéren diadalmasan verjük viäsza az el­keseredett támadások szakadatlan sorát. Ti­zennyolc hónapja ott teporzéko! tehetetlen dühében a hitszegó elasz nemzet egész se­rege s az eredmény az, hogy a magyar had­sereg hősiességén tnindsn túlerő megtörik s a msgyar katona dicsőségénél nine* nagyobb dicsőség 8 világtörténelemben. Nagy bábo runknak huszonötödik hónapjában áínokut rönk támadt a szomszéd Románia is, egy í kor szintén szövetségesünk. Konok ellenié- ! geink, erejük fogytát érezvén, miként a többi | kis allaoioüat, Romániát is káprázatos igó- | retekkel bsugratták az ellenünk való oktatan háborúba. Az alattomos román betörés tö­méntelen kárt és nagy szenvedést okozott erdélyi testvéreinknek, de .hál4 Istennek, szö­vetséges haderőink gyorsan ott teremtek es diadalmas harcokban a hazai földről két hót alatt kivertük a hitvány ellenséget. A hit­szegő szomszéd a kincses Erdélyt akarta tö­ltök orvtámadással elrabolni és ime az igaz­ságos Mindenható büntetése máris utolérte : j győzedelmes hadaink a Kárpátokon át ba- I nyomultak a hitszegé Románia, szivébe és i közeleg az idő, amidőn uj ellenségünket is ; végleg megtöri fegyvereink ereje Ilyenmódon hős katonáink dicső szö- í vetségesünkkel, a nagy és hstalmas némát ! nemzettel, vitéz török testvéreinkkel és a 1 hős bolgár nemzettel mégmentették édes ha­zánkat, szép Magyai országot es az áln»kság ellen mind erősebb biztosítékul állanak f«gy véreink a világbéke szánt eszményének őri­zetében. Fegyverrel tehát ellenfelénk nem bír­nak velünk. Fegyvernélküli hadjáratot kezd­tek s azt hiszik, hogyha minél tovább húz­zak a háborút, akkor mi azt nem bírjuk éle­lemmel, ágyukkal, fegyverekkel, lőszerekkel, munícióval, szóval: pénzzel. Ez a birodalmuk is biu azonban és meg­törik most is mirajtunk, itthoaraaradottakon. Végkép ki fogjuk verni mi, iLhonmaradottak ellenfeleink tejéből azt a rögeszmét, hogy bensőnket ki lehet eheztatni. Draga véreink­nek, hazánknak, önmagunknak megadjuk most is azt a pénzt, amennyi hős fiaink fel­ruházására, apáink felfegyverezésére, élelem­mel, ágyúval, munícióval való ellátására szük­séges. Az itthonmaradott, verejtékező, szen- ; védő és dolgazó nép bizonyára az uj hadi- kölcsöaböl is ki fogja venni a maga részét. Meggyőződhetett mindenki az előző hadiköl- : csönökböl, hogy a nemzeti erőnek emelése j mellett a hadikölcsön mennyire jó üzlet is. ! Most már alig hiheti valaki, hogy pénze leg- I biztesabb helyen a ládafiában van. Az »ko I sabbak hajdan ia nem pénat, hanem pénzről ! szóló nyugtákat, írásokat őriztek a ládafiá- ' b&n. Hát nem a legbiztosabb írás, nem a legbiztosabb nyugta-e a hadikötvény? Tudták | már akkor is, hogy ha a pénz vándorol a ! nem a ládafiában ül, éppen úgy meghozza j kamatját, a csengő tallérokat, mint a sertés j a malacát, vagy a tehén a borjaját. A be­csületesen forgó pénz: áldás, termékeny,

Next

/
Thumbnails
Contents