Szamos, 1916. november (48. évfolyam, 281-306. szám)
1916-11-16 / 294. szám
2 oldal (1916 november 16., 3@4 szára Eseménpk a teapran. Budapest, név. 15. Hivatalos jeieatés: Folyó hó 14 ikén a kora reggeli órákban egyik reptlőrajunk igen sikerült támadást intézett a renehi i, vermeglianoi es do berdoi ellenséges állások ellen — Egy ellenséges szárazföldi repülőgépet, amely megtámadta repülőrajunkat, elűztük. A hajéhadparancanekság. k apgaíi Mmwm®. Berlin, nov. 15. A nagy főhadiszállás jelenti: Ruprecht bajor trónörökös, vezér- tábornagy arevonala: A Sommetól északra a csata tovább tart. A reggeltől éjjelig tartó viaskodás november 14 et is a nagy harci napok közó sorozza. Az angolok abban a töményben, hogy kezdetben elért sikereiket kihasználhatták, újból nagy tömegekkel támadtak. Az Ancretól északra és azután több ízben Le Sars és Guedacsurt között. — Bár sikerült Beaucourt falat elfoglalniok, a széles támadási arcvonal minden más pontján, — nagy veszteségekkel tört meg a támadás ereje állásaink előtt. Az ellenség rohamának elhárításánál különösen kitűnt a magdeaurgi 66 szá-c.u gyalogezred, és a badeni 169 számú gyalogezred, valamint a 4-ik testőr gyalog- hadosztály ezredei. A franciák nagy erők h*rcbavetésével a St. Pierre—Vaast erdő elfoglalására törekedtek. Támadásaik teljes kudarccal és vé rés vereséggel végződtek. Ludendorf', első főszállásmestar. Ä „Deutschland“ uirakeif, Newyork, nov. 15. A Deutschland utrakelt hazaidé. Az antant sejtő és a kancellár. Rotterdam, nov. 15. A Havas-ügynökség a következő kom- münkét közli: A párisi lapok a kancellár legutóbbi beszédében a kancellárnak azon való fáradozását emelik ki, hogy a háborúért a felelősséget Németországról elhárítsa. A lapok meg vannak győződve arról, hogy a kancellár erről senkit sem fog tudni meggyőzni, összes beszédei sem volnának képesek a császárról és a hancellárról a felelősséget lemosni. Semmi sem homály ősi thatja el az igazságot, hogy Németország akarta a hábo rut, — mozgósított, támadott, hogy a támadó előnyeit magának biztosítsa. Wilson a békéért. Rotterdam, nov. 15. Az Eveaingpostnak jelentik Washingtonból : Wilson néhány hónapon belül \ megindítja a békemozgalmat. Rotterdam, nov. 15. Wilson tervét, hogy néhány hóna- j poo belül a beke akciót kezdeményezi, í kísérleti ballonnak tekintik, amellyel a közhangulatot akarják megkímélni. Áz Eveningpost lehetségesnek tartja, hogy Wilson már a tél folyamán megindíthatja a békemozgalmat. Wilson a legelső a 1 kaimat fölhasználja és felajánlja szolgálatait, hogy rövidebbé tegye a háborút. \ A hadviselőket fel fogja szólítani, bogy j küldjenek el megbízottakat egy tanács- j kozásra, amelyen megállapítanák, mik a ' 7. k M 0 * ; béke minimális föltételei. Abban bíznak, ! ha minden hadviselő elküldi megbizot- tait, lehetetlen, hogy meg ne állapodjanak olyan fegj’-verszünetben, amelyet később becsületes béke feltételek megállapítása követhet. Esés nemzetközi te- I nácskezást Wilson már legközelebbi időre : szeretné egybehívni. Reméli, hogy kéz- ' deményező lépézt antant is előzékeny- j 'iéggel fogadja. Alkalmiság. Iría: Dr. Tanódy Márton. A legutóbbi városi közgyűlés a po’gár- | mester havi jelentése nyomán szives volt j rágondolui, hogy immár harminc éve kopta- | tóm Szatmár-Nómeti törvényhatósági feizott- j ságának tagsági székét. Jól esett polgári lelkemnek ez sz j egyedül szép jutalom: a polgártársaim elis- j mérésé, amelynek őszinteségében nem kétei- j kedni parancsolja tiszteletem a nemes 1 testület és a megengedett hiúság öncseké’y- j ségem irányában. Az ember sok mindenféléhez hasonlít. | így a fémhez is. Abban, hogy nagy időre patinát kap — ha közben naeg nem eszi a í rozsda. És harminc esztendő jó hos?zu szelet j a párkák becses fonalából. Maholnap — saj i nos — dicsőség lesz maga az erő, ami az j eltöltéséhez kell, anélkül, hegy az élete j minőségét vizsgálnák az embertársai. M--rt, ha az adott alkalomból elgon- ! dolom, csakugyan nagy és nehéz dolog soká ! és jól élni. Nemcsak a világháborús drága- I ságban, amikor a harctérén az ellenséges | katonák ölik, idíhaza, pedig uzsorakéssal elevenen nyúzzák egymást a polgártársak. Súlyos feladat bizony a béke áldásai ! élvezetében is az embernek emberül meg- j állani a helyét. Helyesebben : megfutni az j élete útját, miután részünkre — amíg élünk — I megállás tulajdonképp nincs, és aki ilyesmit í megpróbál, nyomban kővé maradva marad ; el a haladó élettől. Csakugyan a gyöngék kedvéért tsná- i esős megmagyarázni, hogy jól élni nem- ! csupán az anyagi lehetősség bő módját je- ! lenti, habár ez sem utolsó dolog ám olyan ■ időben, mikor egy kiló bors ára — negyven korona, egy pár rossz cipő meg annyiba kerül, mint békeidőben egy jó magyar tehén — borjústul. Azelőtt is úgy volt, most is nehezebb másoknak és a mások megelégedésére jól élni, mint önmagának. Elvégre is egy ember csak egy ember, : aki hamar békét köt, ha ritkán össze talál i veszni legjobb (rendosen egyedül szeretett) barátjával: a saját személyével. Mi ez ahhoz képest, hogy az ember a közvélemény megszámlálhatatlan tagjainak ki sem fürkészhető kívánságait teljesíteni, szeszélyes bírálatának korbácsüléseit elszenvedni, gombamódra tenyésző elleneseinek rosszakaratú cselszövéseivel megküzdeni kénytelen! Higyjék el, kedves olvasóim, (hiszen sokan közülök tisztelt tagjai annak a közvéleménynek) nincs borzasztóbb harc, mint az, amelyben nem látni az ellenséget. Már pedig köztéren majdnem mindig szellemekkel (még pedig nem a javából valókkal) kell az ütközeteket megvívni, akiknek ha súlyos karddal ; lecsaptuk a fűjüket, vigyorgó baráti arccal I fordának felénk egy — másikat. Isten bizony, terhes dolog Sriszoigálni a nagy közönséget. Kielégíteni persze meg I teljes kiietetlenség. Amig próbáltam (és nagyon soká pró- ; báltam!), nem sikerült. Hiábavalónak láttam | mind m igyekezetét, le is tettem róla. Qlyan- i kor randesen le akartam tenni a mandátumot is. Mire való a fáradság, ha semmilsem ; lehet vele elérni ? Közelállóim azzal marasztaltak, hogy valami csekélységet mégis csak használhatok néha a köznek. És a csekélység is több a semminél. Hát ez igaz. Meghajoltam és tovább szolgátam. És ime most látom, hogy mióta felad tam a reményt, sikerrel szolgálni a közjót, mintha az elloakező jelek mutatkoznának. Mint a reménykedő gazda tapogatom ! az életvetésem gyér kalászait és magot vélek í érezni bsansk. Még talán eredményes ara- j tást is elérhetek — ha sokáig élek. Avagy az a fonnebb említett patina nem egyéb, mint szürke színe az öreg szemen keletkező hályognak? . . . De min csípem rajta magamat. Hisz ezek a sorok parafrázisai a polgármester és közgyűlés kegyes megemlékező j szavainak, továbbfüzésoi &z ő egyszeiü és ezért 1 hozzám illő melódiájuknak! Rút hiúság, amely | feldazzasztjs, a feladatok látszatát, hogy j érdemet faragjon a rnogo’dásukból ? Nem az, lelkűmre mondom, nem. Megvallom, nem szívesen bár, de í kényszertől fcódolva a közszeliemnek, trükköt j akartam használni — kortesfogásnak. Olyan embernek, aki a vázolt szerepre i kiválóan alkalmas, ismerem Bélteky Lajos I barátomat. Magamról neki szól ez az ének. Régi, derék választóimat bor helyett igaz szóval akarom meghódítani az eszmének, hogy a legalkalmasabb embert bízzák meg a képviselőtökkel. Harminc év slőtt ugyanebben a kerü- 1 elbán igy véltek cselekedni polgártársaim. Ha én benaem tévedtek volna, bizto- j sitom őket, hogy nem fognak csalódni — i Béltokybon. Ha annak idején tétovázva, önbizalom I nélkül vállaltam a megbízást, bátran és igaz i lélekkel merek jótállani a barátomért. Kedves jó választóim legyenek az övéi j is. . . Ä sebesült katonák karácsonyi megveqdégeléss. EáF koronái a sebesültek javára. í — A »Szamos* eredeti tudósítása. — Szstmár, nov. 15. A helybeli összes jótékony egyesületek ! vezetői és tagjai kedden délután újból érte- ; kezletre jöttek össze a városháza tauácster- ; méhen, hogy a városunkban levő katonai i kórházakban elhelyezett sebesült és beteg j katonák karácsonyi megvendágelésóaek nehéz kérdését megoldják. Az értekezleten dr. Kői- ; csey Ferencné, a Vörös Kereszt Egylet helybeli fiókjának elnöknője és dr. Vajay Károly j kir. tan., polgármester elnököltek. Az értekezleten jelen voltak egyhangúlag elfogadták dr. Böszörményi Emilnek, a
