Szamos, 1916. november (48. évfolyam, 281-306. szám)

1916-11-05 / 285. szám

(1916 november 5. 265. szám)

SZÁM Q S

3. oldal,

magaddal hozol, Az apánkat, a deresedő hajut, kinek fehéredő szakáidra hullattunk könnyeket; a kicsit már öreg bátyánkat, s a kicsit még gyerek öcsénket. Az öregnek szeme éppen csak csillogott, mikor elment: fényrefiex a vízben. A gyerek pityergett, mert tóit a gyerek. S te magaddal hozod őket. Avagy csak nóbányakat. Éppen annyit, amennyi megmaradt belőlük.

S örülnek majd az asszonyok. Mind ? A cédák is, a rosszak? Hát van-e rossz asz szony? Nincs; csak rossz idők vannak . . . Óh szentséges béke, Tisztaságn :k szep’őüen termője, add vissza nekik a jóságukat, a lelkűket.

S örülnek majd a mátkák. Mind ? . . .

Oh, akiknek mindenük ottmaradt, azok már

rég kisírták magukat.

És örvend majd az, kinek toll van a ke zében és az acél hegyére önszivéből folyik a vörös tinta. A vér sürü, nehéz vele írni, Be beszárad s végre letörik n roz-damarta hogy. — Ha majd begyógyul a szív, ha lábadozik bennünk a lélek s ujult erővol újra eszméket teremt: akkor eldobunk mindent, ami rozsdás, ami beteg, mindent ami átkos s ami utálatos. Felégetjük a piszkot, felparzsel- jük a fájdalmat, leromboljuk a poklot s széttaposunk minden ördögöket.

Akkor, Istenem, én ... én — uj tollat Vűszk.

O-n H-k.

A KSsiielmezési Hivatal kiküldöttje

Szatwárom és a vármegyében.

A If. M, megkezdte erélyes működését.

— A „Szamos“ eredeti tudósítása. —

Szaimár, nov. 4.

Magyarországon szinte általánosén befogadott közmondás az, hogy a törvény és rendelet arra való, hogy lígyen mit kijátszani.

Különösen nagy sikerrel alkalmazta ezt az «Ivat, nemesik a közönség, de igen sok olyan hivatalos közag is, amelysík a végrehajtás és ellenőrzés Jatt volna a kötelessége, az'utóbbi időben a közélclmeaés ellátásának biztosítása céljából kiadott rekvírá'ási, ár megállapítási és más idevágó kormány rendelkezésekre vonatkozólag.

Csík Sz.tmársn kell körü'nézni, hogy lássuk, «ilyen ielkiis&ieretieuül negligálják nálunk azokat a rendelkezés.krf, amelyek azt célozzák, hogy amig a harmsdik óve tartó háborúban százezrek az életüket áldozzák a végső győzelemért, add'g itthon — ha mindjárt egy kis nélkülözés órán is — hozzájáruljunk ahhoz, hogy a véráldozatok tárba ne veszentsk és az ország népe gazdaságilag is birja. a világháborút a győzelem kiv vásáig.

Mint általánosan ismeretes, a kormány a közélelmozés koncsatrálása, &z edd gi visz- szaélésak izempouijából megszervezte a Köz- élelmezési Hivatalt, aaselynak ölére báró Kürthy Lajos voit főispánt állnolU.

A Közélelmezési Hivatal vezetője, mint a jelek mutatják, a legerélyessfeb kéa«®l fogott hozzá a munkához.

Legelső ifitézkcdéiei köaé, tartozott az, hogy a vidék közélelmezési tgyének rendben tartása céljára kikü dőtt az országba tiaen nyolc, magasabb rangú í>3 kiválóTendőrtisat- viselét. Mind a legarélyesbbb és kipróhált ember.

Szatmár vármegye é* Ssalmár város terőletére dr. Erdélyi Zoltán rendőrkapitány kapott kiküldetést, aki a háború' an eddig mint százados-hadbíró teljesíted szolgálatot.

A kiküldöttek caija, hagy x rcSvirálá sok egész ideje alatt a reájuk biz© t országrészek területén tartózkodva a rekviráló bizottságok munkáját a helysziaóa ellenőrizzék, a konsányraaddetsk végrehíjti- sát, a közélelmezési rendtartásiak úgy a hatóságok, mint a tcr;»aiék és kereskedők által való betartáaát, az életszükségleti cikkek maximá’ásáról é • ezok forgalomba hozataláról intézkedő kormányrendelet végrehajtását behatóan tanulmányozzák, a törvényhatósági közegek eljárását és annak eredményét megfigyeljék. A kiküldöttek fenat körülírt megbi- zat'sa komoly és megfontolandó jele annak,

kogy rz uj hivatal radikálisan jár el abban az irányban, hogy a törvény és rendelet ne írott malaszt maradjon, hanem azoknak érvény is szereztessék, ahol pádig ez irányban mulasztás történik, ott haladéktalanul és részrehajlás nélkül megtetessenek a megtorló intézkedések.

Ezen célok elérésének természetéből folyik, hogy a kiküldöttek ténykedése különösen a törvényhatósági tisztviselők és özek közölt is mint t res-d-.letek közvetlen végrehajtóinak, a jsgyüókask működésére irányú*. Hogy pedig ez«» a tér«* minden legcscké- lyebe mulasztást milyon könyörtelen aréllyel torolnak meg » kiküldőitek,arra nézve ig»n okla- táns péidát less módunkban legközelebb éppen a vármegye területéről az érdekeltek elé állítani Térmészetes dolog azonban, hogy a kiküldöttek tevékenysége nem msrud mag a ti.tztvisolők működésének clkoőrzéeénél, hanem kiterjed a legkisebb részletekre is, magánosok működés;*:-*, igy az áruh&lmoaásra, a legkisebb árérágiiAsra és azok aargtorlá- sára is.

Ugyancsak itt jegyezzük misg, hogy dr. Erdélyi Z»1 in a K. H. szaunán kikttl- döttje felháborodva konstatálta ast a Magyarországon párat!** dolgot, hogy a törvénynek az a világss é> imperativ resdolko- zósc, hogy kihágási ktntetóst kiss&bni egyedül és kixárólagosaa a rcadőrfőkapitány jegosult, Szatmáron egyaüalában nincs végrehajtva és est a jogot Bt?-* a randőrfőkapi- tány gyakorolja.

<1- • -w* * ♦* <> »♦«-<> • <*> g»-«» «&-«

I SZÍNHÁZ I

vmRumm mii— .............................................

Ha ló nincs ... Góczy Istvánnak, a

jeles és kiváló színmű rónak irodalmi értékre egyáltalán nem reflektáló népszínművét, illetve énekes falusi komédiáját mutatta be tegnap a szatmári saintársuUt. Őszintén megvallva, kissé idegrnkedvs mentünk «1 a premierre tudván, hogy Géczy ezt a darabját nem szin psd, hanem breitli számára irta. Dicséretére legyvn azonban mondva, a szereplő művészek, különösen Andorffy Péternek mint rendező ízlésének, hogy ha volt is az eredetiben némi olyan rész, ami amellett szólna, hogy ha jó nincs, jó a disznóság is, — ezt gondosan kihagyták a darabból, amelynek ezek a kihúzások alig váltak kárára. Eltekintve a máso dik felvonásnak egy kicsiny, vontatott részé tői — «mit nem ártana kicsit megrövidíteni —

jól asett a színpadon egy kis jóizü népszínmű hangulatot élvezni, bokorugró szoknyás magyar mennyecskét, lobogó gatyás magyar parasztot látni, heje-hujás magyar nótát hallgatni. Kulisszák mögötti értesüléseinkből úgy tudjuk, hogy a darab szinrehozatala régi ösmerősünk, öreg barátunk, Andorffy Péter ambíciója volt. ö játsza benne a főszerepet egy öregedő községi biró alakját, a fiatal kikapós menyecske férjét. A falusi magyar, egészséges jóizü, ősi természetes humorral tolt alakját hozta a színpadra minden túlzástól mentes nagy művészétté!, amihez hasonlót ma vidéki színpadon alig találunk. A szerző pompái ötleteit, utaturális humorát úgy hozta ki, amint azt az iró elképzelhette. Ugyancsak kifogástalan vált Szánthó Jenő asküdtje. Szalma Sándor, az asszony csábító huszár szerepében eleven, csinos huszár volt, mig Szenes a népszínműből hiá- nyozhaUtlan cigány, Heltay a zsidó korcs- aiáros szerepében keltettek derültséget. Kiss Cecil és Heltayné két tűzről patiant, kikapós menyecskét játszottak el elevenen, frissen, vidáman. A zeneszámok k’csit gyengécskék, minden szám hatástalanságát a táncok pó- toíiák. A közönség egész eslén át jól mulatott és sokat tapsolt.

(d.)

1 -IHN vS/A W-TCH-.I VU

Cukrot peresei*

megvételre bármely mennyiségben egy koekétól felfelé azonnali vagy még későbbi fizetés mellett. Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek „Keserű és sötét ez az élet“ dm alatt. Ugyanott petroleum és egyéb élelmiszerek megyéiéinek.

Nyomtató Haak — igy mondja a közmondás — nem kötik be a száját és mivel mi itt nyomtatók vagyunk a nyomdáim», hát sem hagyjuk bekötni a szkokat a jogos magánérdek előtt, mivelhogy ugyia untig vagyunk már a közérdekkel.

Elkövetkezett az idejs, hogy ha már írunk, olyat írjunk, amisek hasznát ie látjuk.

Innen van a fonnti apróhirdetés, amelytől asé várom, hogy hitha talán mégis a sajtó hatalma és a „Szamos‘ eredményes hirdetései nemcsak 4000 korona visszaadásáig, de ennél sokkal messzebbmenő határig : néhány kocka cukorig, egr kis petróleumig is elérnek.

Nem tagadom, lehet egy kis cukorhoz jutni ós én mar voltam abban kedvezi helyzetben is, hogy nafta volt az asztalomon, de úgy jártam vele, mint a kárpáti kareok idején a fiüetőkkel. Hajdúnkén egy bagézs- szekér alatt töltven egy novemberi éjszakát, reggelre kelre ágyamból, azt tapasztaltam, hogy az éj folyamén nemosak a csapatok vonultak eíőrt, hanem a írén is. Rajtam kívül csak a bagázs-szeker kocsisa maradt a lakosoktól ment kis faluban.

Mondom a kocsisnak : ninca-e valami reggeli.

— De van ám, feleli. Még pedig van szilvórium, tea és fekete kávé.

— Na komám, ide hát ogy pohár szilróriumot m»g egy csésze teát.

Éa derék kocsis komám már nyújtja is a kulacsot:

— Ebbe ran beliőntve minda- három.

Akkor igy se volt rossz. Ami külön külön jó volt, élvezhető volt együttesen is.