Szamos, 1916. szeptember (48. évfolyam, 228-253. szám)

1916-09-03 / 230. szám

2 oldal v 1916 szeptember 3 230 sz&m.) A törökök két is fái orosz had­osztályt szétszórtak. 5000 fogoly, sok zsákmáoy Konstantinápoly, izept. 2. A tör3k főhadiszállásról jelentik auf. 30-iki kelettel: A legutóbbi jelenté* seerint a centrumban a tegnapelőtti harcig hét és fél orosx hadosztályt teljesen szétszórt unh. A beszállítóit foglyok száma 5000. Ezenkívül több ágyút, gépfegyvert, muníciót és nagyszámú fegyvert zsákmányoltunk. arébiai románok helyzetével szemben- Nézem a különbséget, amely fenéi! az erdélyi románságnál, kulturális és minden egyéb művelődési szempontból, viszo- nyitva a romá&országi és a besszarábiai románsághoz. Rámutat, hogy a román nemzetiségi politika hírei, akik Telünk ellentétes nézete­ket vallottak, az »Ikuserzdés hangján fog­lalkoztak Románia hadüzenetére!. Az egész háború alatt, kidomborodott Magyarország egysége. Rttnánia beavat­kozásával szemben e% ujmbb nagysz$rü meg&vilatkoiásr* talált. A tettek pillana­tát éljük. Mindenkinek egész energiáját és hősiességét ezen nagy cselekedetben kell összpontosítani. A - románok orvtám&dása súlyos szenvedéseket hozott erdélyi polgártár­sainkra. Növelte *& szenvedést az egész történelemben példátlanul álló alattomos mód, ahogyan megkezdték a háborút. Égész Magyarország megmozdult, | hogy ujult erővel harcolva visszaszerez- | zük otthoDum.l&t. Hiba volna az újabb ellenséget kicsiuyelni, de hiba volna tú­lozni! Vállvetve szövetségeseinkkel,akik­nek hűsége ezen napokban tündökölt ta­lán a legjobbja, el fogjak űzni az ország földjéről az ellenséget ! Széchenyi Aladár gróf szólalt fel ez­után : Románia — úgymond — orvul megtá­madott h&nnünkat, annak dacára, hogy a had • üzenet megtörténte előtt néhány órával királyi szóval megígérte, hogy a semlegességet meg­őrzi. Kérdi, hogytu történhetett, hogy dacára, hogy hadvezetőségünk előre számolt az orv­támadás lehetőségévri, mégis egész Erdélyből menekülni kénytelen a lakosság ? Ebből az következik, hogy hadvezetőségünk nem volt kellőképpen tájékozva, hojy Románia hatszáz­ezer főnyi hadsereiének tekintélyes részét a magyar határon helyezte el, a magyar hatá­ron koncentrálta. A védővonal tegnap a Ma­ros folyó volt, ma pedig már a Tiszáról be­szédek. Tóuy, hogy Erdély nagy részét kard- csapás nélkül engedtük át a románoknak, holott úgy vagyok értesülve, hogy az erdélyi szorosok minden átkarolási veszély nélkül aránylag kevés haderővel védhetők lettek volna és a perifériákon levő hatóságoknak kellő idő­ben lehetett volna a veszélyeztetett területe­ket kiüriteniők. Borzadva gondolok annak lehe­tőségére, hogy drága Erdélyünkben megismét- lődaek az 1848-iki rémségek. Megnyugtató kijelentéseket kér. Gróf Tisza a következőket válaszolja: Jelen pillanatban célszerűtlennek tartom a részletes felvilágosítást. Téves felfogás, hogy Erdélyt olyan hegylánc hatá­rolja, amelyet igen nagy haderő nél­kül sikeresen lehetne megvédeni. A döntésre hivatott tényexőknek hatá­rolni kellett, hogy más harcterekről vonjanak el csapatokat, vagy Erdély ugyanazon katonai helyzetben marad­jon mint most és a döntést más harc­tereken provokálják. Es kockáztatás­sal jár, de kockáztatás nélkül a gor- licei áttörés sohasem sikerült volna. Nyomban megkezdtük a csapa­tok szállítását. Sajnálatos, hogy a há­ború kitörésekor a csapatok egy réssé volt csak a helyén . Ex okosta a mos­tani helyzetet. 4 megtett intézkedé­seknek a*onb,an rövidesen meg lese a kívánt erefitnénye. A mi nisztsrolnök felszólalása után elfo­gadták a'z adój&vaslatokat, mire az ülés egy órakor véget ért. A szalonikii görög helyőrség lefegyverzés© Szalont ki, szept. 1. A Reuter-ügynökség jelentése: Ma éjjel görög önkéntesek körülvették a szaloaikii kaszárnyát, amelynek helyőrsége vonakodott velük tartani. Erre elvágták a vízvezetéket és megakadályozták a helyőrség élelmezését. Hajnalban negyven ember' ki­törést kísérelt meg, amit visszavertek úgy, hogy többen meghaltak és megsebesültek. Végül valamennyien megadták magukat. A helyőreéget ezután internálták, de tisztjeik­nek meghagyták kardjukat. Karaburnu kis erődjének helyőrségét szintén körülvették, amely nemsokára megadta magát. Várják, hogy a forradalmárokból alakuló bizottság fogja átvenni Macedóniának e része közigaz­gatásának ellenőrzését. Athén, szept. 2. A bolgárok Szeresz mellett megszállot­ták Kurtzovát és Eleftharait. Szaloniki, szept. 2. Az ántánt csapatok parancenoksága elé­gedetlen & görög kormánnyal, mert megen­gedte, hogy a bolgárok a Struma mentén el­foglaljanak tizenhét erődöt, amelyeknek épí­tése száz millióba került és az erődökben levő száznál több nehéz ágyút, köztük néhány egészen modern ágyút ős rengeteg lőszert, Bern, szept. 2. Az Echo do Paris, a Petit Párisién és a Matin egyidöben jelentik, hogy Szalonikinél elérkezett az ántánt expedíció cselekvésének ideje. A szövetségesek tényleges állománya a nevezett lapok szerint 400.000 ember. Ebkői az Echo de Paris szerint 300.000 ember ren­des katona, a többi tartalék, vagy front mö­götti szolgálatra alkalmas. A Temps kifejti, hogy Bulgária ellen rövidesen megtörténik a döntő csapás. Ha a bolgárok ellen indítandó akció nem volna kellőea elékészitve, úgy a németek keleti terve biztosítva volna. Ezen okok szükségessé teszik, hogy Bulgária ellen úgy Macedóniában, mint a Dunánál döntő akció induljon. Íz olasz MgziqtM. Budapest, szept. 2. Hivatalos jelentés. A tengermelléki harcvonalon a tüzérségi és aknavető harcok több szakaszon váltakozó hevességgel tartottak és a plavai szakaszra is kiterjedtek. A Pioecken szakaszon az ellen­ség nagyon élénk tüzérségi tüzelés után a Kis Pál ellen támadásra indult. Itt állásaink egy részébe behatolt, de ellentámadásunk újra teljesen kiűzte onnan. A tiroli harcvonaloa gyengébb olasz osz­tagok több rendbeli előretörése a Rufreddon éppúgy meghiúsult, mint az ellenségnek a Civaron ellen intézett két támadása. Hő fér, altábornagy. I npgaii hadszíntérről. Berlin, szept. 2. A nagyfőhadiszál­lás hivatalosan jelenti: A Sommetól északra és délre az erős tüzérségi harc tovább tart. A Foureaux erdő— longuevali szakaszon kézigránát harcok vol­tak. Maurepastól délre egy angol előretörés eredménytelen maradt. Estreesnél tegnap este visszavettünk egy árkot, amely még az ellea- ség kezén volt. A Maastól jobbra a tüzelés időnkint tetemesen megélénkült. Ludendorf, első főszállásmester. London, szept. 2. Haig tábornok jelenti: A németek háromezer yardos fronton öt támadás után az angolok állásaiba két ponton benyomultak. I ronjáq háton kérdése a főrendiház előtt. Gróf Tisza István nyilatkozatai j főrendiház ülése. — A »Szamos* fővárosi tudósilójától. — Budspest, ssept. 2. A főrendiház ma délelőtt szokatlanul nagy érdeklődés közben nyílt meg. Tizenegy órakar nyitotta meg az ülést Jósika Samu báró elnök, aki a következőket mondotta : Románia, amely független állasai élete kialakulásában és politikai és gazdasági meg­szilárdulásában annyit köszönhet a monar­chiának, megindította ellenünk & háborút. Szövetségeseiaknek és nekünk nincs okunk elzárkózni a nehézségek elől, de ha a túlerő döntené el a gigászi küzdelmünket, szövetségeseinkkel már régen porban kellene feküdnünk. Erkölcsi erőnk azonban legyőzhe­tetlen hatalommá tette fegyvereinket. Néhány százezer uj szurony nem fogja kivívni felet­tünk a győzelmet. Teljes együttérzéssel az orvtá »adással sújtott határszéli lakoság ellenségeinkkel leszámolva, boldog jövőnket biztosíthatjuk. Ezután gróf Tisza István miniszterelnök szólalt fel. Románia hadüzenete óta — úgymond — ma van a kormánynak először alkalma nyilat­kozni ezen eseménnyel kapcsolatban. Románia méltán csatlakozik Olasz­ország árulásához. A hűségnek és becsü­letnek ugyanazon cinikus felfogását ta­pasztaljuk és az orvtámadásnak ugyan­azon, sőt még fokozottabb mértékét a hü barát eile*, aki barmiac esztendeig nyu­godt fejlődést biztosított Romániának. Olaszországnak a Földközi tengeren nem riválisnak kellete volna tekinteni a monarchiát. Ugyanígy Romániának a monarchiában szö­vetségest kellett volna látni a nemzeti létének állandó biztosítására a fenyegető orosz vesze­delem ellen. Ne csodálkozzunk tehát, ha hadüzene­tében megkísérelte igazolni a legvakmerőbb állításokat. Felesleges munkát végeznék ezen okirattal behatóan foglalkozni, de leszögezem azon tényt, hogy merőben ellenkező a tények­kel Románia amaz állítása, hogy a monar­chia az 1913-iki balkán háború alatt nem tel­jesítette volna Romániával szemben mindazt, amit egy baráttól, a szövetségestől elvárhat. Minden egyéb a tényeknek meg nem felelő állítás, Románia orvtánadása a legmeztele­nebb rablási szándék. Az elnyomott testvé­rek régi jelszava szintén feltalálható ezen ok­iratban. Nem kutatom, hogy a románo­kat felszabadítani vaa-e joga, hanem ? r<yszerűen oda állítom az erdélyi nép elyzetét a romániai románok és a bessz­\ } 4

Next

/
Thumbnails
Contents