Szamos, 1916. szeptember (48. évfolyam, 228-253. szám)

1916-09-07 / 233. szám

S oldal

S ZAMOS

\1916 szeptember 7. 333 szíta.)

A kormány részéről jalan roltak: Hal- farich alkancellárral Jagow és Roedorn gróf államtitkárok.

A kancellár kijelentette, hogy Hindsn- burg vezérkari főnök 4* Ludzndsrf főhadiszállásmester sgybshangsó nyilatkozata szzrint a» általános katonai hslyzst jó ét semmifél* aggodalomra nem ad okot.

Nem lehet Titatni, hogy Románia beavatkozása bizonyos nehézséget okoz, da ez nem teszi kétesebbó a háború jó eredményét.

A katonai kötelezettség korhatárának kitolására nem gondolnak.

A haagulat az értekezleten bizakodó volt.

A képviselőház ülése.

— A »Szamos* fővárosi tudósítójától. — Budapest, szept. 6.

A Ház mai ülésén a tegnapi nagy érdeklődés után sokkal kevesebb képviselő jelent meg.

Az ülés megkezdése előtt a miniszter- elnök hosszasan tanácskozott az ellenzéki vezérekkel. Hir szerint abban állapodtak meg, hogy az interpellációkat törlik és 22 bejegyzett interpelláló közül csak hárman mondják el interpellációjukat és pedig Urmánczy Nándor a magyarság helyzetéről a háborúban, Zboray Miklós Erdély megerősitetlenül hagyása, a katonaság hiánya és a késedelmes kiürítés miatt, Beck Lajos a belpolitika és a háború tárgyában.

Beöthy elnök egynegyed 12 órakor nyitja meg az ülést.

A kereseti és vagyonadó harmadszori elfogadása után Andrássy megindokolja a delegáció egybehivása iránt előterjesztett indítványát.

— ügy látszik — mosdotta — hogy vannak, akik jelenleg veszedelmesnek tartják a delegáció egybebivását, mert előfordulhatnak egyes momentumok, melyekből kitünhe- tik, hogy bizonyos néptörzsek törekvésektől áthatva destruktiv célokat követhetnek. Számítani kell azonban arra, hogy az oroszok ezt épp oly jól tudják. Az osztrák kormánynak ama felfogása, hogy a delegáció egybehivása káros lehetne, nem akadályozhatja meg a magyar kormányt kötelessége teljesítésében. Legfőbb ideje, hogy véget vessünk a struc politikának. A delegáció összehívásának nincsenek technikai ak°dályai, ‘mert az osztrák törvények szerint a delegacionalis tagság mindaddig fönnáll, amíg a Reisehrat újakat nem választ. Súlyos hibák, mulasztások történtek külügyi kormányunk részéről, amiért olyan helyen kell fölelőssógre vonni, amely fórumnak hatalmában áll a megtorlás. Megemlékezik az olasz háborút megelőző diplomáciai ténykedésekről és rámutat arra, hogy diplomáciánk — élén Burjánnal — nem flottak hivatásának magaslatán. Szomszédaink az ellenség táborában vannak. Ha & hibákat folytatjuk, barátaink is elszakadnak tőlünk. Kéri indítványának elfogadását.

Utána Tisza szólalt fel. Andrásiy beszédével lényegileg érdemleges vitában óhajt foglalkozni. Röviden vázolja azon motívumokat, amelyek arra indítják, hogy az indítvány elfogadása ellen foglaljon állást. Visszautasítja ama vádakat, mintha az osztrák kormánynyal folytatott kiegyezési tárgyalások a 67. évi törvényekbe ütköznének. Helyt áll ama kijelentéséért, hogy a nemzetnek kezét szerződésekkel lekötni nem szabad. Ezen álláspontja nem ütközhet a 67 iki törvénynek azon rendelkezéseibe, amelyek a közös ügyek tárgyalásának módozatait állapítják meg.

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy Magyarország az osztrák ügyek intézésébe nyomást gyakoroljon. Románia magatartásának megváltozásáért sem a magyar kormányt, sem a diplomáciát okozni nem lehet. (Nagy zaj.) Ha nem engednek szóhoz jutni, akkor tudomásul veszem, hogy nem akarnak tárgyalni. Nem engedjük magunkat abba a szituációba belekényszeríteni, hogy mi meghallgatjuk u Önök tárgyalását, de Önök a mi védekezésünket nem engedik szóhoz jutni. Csodálkozik, hogy augusztus 23-iki felszólalását állandóan fólremagyarázzák. Felolvassa akkori beszédét, melyből minden gondolkodó ember láthatja, hogy az Olaszországnak tett ajánlatunk komoly volt. Tiltakozik az ellen, hogy Andrássy elcsavarja beszédét. Andrássy azt állította, hogy Olaszországgal szemben tett ajánlataink növekedtek katonai helyzetünk rosszabbodásával és hogy első ajánlatunkat Olaszországnak csak Przemysl elaste után tettük. Ennek oka az volt, hogy Sonnino válaszát csak később kaptuk, amire megjavítottuk ajánlatunkat. Przemysl eleste különben nem volt döntő katonai fontosságú tény. (Ellentmondás balról.) Igenis, a külföldre nagy politikai hatása volt, de az orosz invázióra nézve nem volt döntő jelentőségű. A legnagyobb engedményeket akkor tettük Olaszországnak, amikor Görbéénél győztünk. Végül kijelenti, hogy bár Andrássy indítványával nem ért egyet, hozzájárul a napirendre tűzéséhez.

Ezután Apponyi indokolta meg indítványát. A külügyminiszter felelőségre vonása, úgymond, most sürgősebb, mint bármikor. Minthogy más mód nincs, módosítani kell a törvényt, hogy a külügyminiszter megjelenhessen a parlamentben Ó3 feleljen cselekedeteiért. Kéri, hogy indítványát Andrássy indítványával együtt tárgyalják. Amennyiben a delegációkat nem hivnák össze, akkor fogad- j ják el 3aját módositványát.

Tisza hozzájárul Apponyi kívánságához.

Az elnök a szavazás után kimondja a határozatot: e két indítványt együtt tárgyalják, de napirendre tűzését később á’lapitják meg.

Ezután áttértek a napirendre, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának tárgyalásárat.

Két órakor az ülést felfüggesztették.

Négy órakor Szász Károly elnöklésével folytatták a javaslat tárgyalását.

Csermák Ernő hozzászólása után félbeszakították a tárgyalást és áttértek az interpellációkra.

Polónyi Géza Németországgal lejáró szerződősünk ügyében interpellál. Kérdi, igaz-e, ,hogy Ausztria-Magyarország Berlinben a háború előtt kétszáznegyven millió koronát deponált Románia javára semlegességének fenntartására.

Választ nem kapott.

Károlyi kijelenti, hogy interpellációját törölteti. Ennek oka a", hogy Andrássy és Apponyi indítványainak napirendre tűzése által módjuk lesz mindnyájuknak a háborúval kapcsolatos politikai vitában résztvennie.

Zboray Miklós szemére lobbantja Tiszának, hogy Czernynt megvédte. Azt mondta, hogy nem történt semmi baj a menekülőkkel, akik csak a csapatszállitások miatt nem tudták rendben a menekülést lebonyolítani. Tiszát, mint jó magyar embert és mint erős- kezű embert ismeri. Annak idején, május elsején, amikor kértük, hogy a parlament ülését függesszék fel, mert odakünn vágják a népet, azt felelte : »nem vagyunk hisztérikus asszonyok*. Emlékszünk rá, hogy színtiszta mag^,“‘ kerületek képviselőit kivitette a teremből. Lehet, hogy Önt, miniszterelnök ur, félrevezették, de a köztudatba már bele plán- tálódott, hogy árulás történt. (Nagy zaj a jobboldalon. Az elnök folyton csenget. Egy hang jobbról: Hangulatkeltés ! Nagy felbábo- dás a baloldalon. Pozsgay Miklós átkiált: A szőkelymentés nem üzlet. Molnár Béla indulatosan visszakiált: Kinek mondta? Pozsgay Annak, aki az imént átkiáltott.)

Zboray befejezi beszédét : Legyen bátorsága a miniszterelnöknek a hibásakat megbüntetni.

Huszár Károly a menekülők mizériáit mondja el. Kolozsváron kereste a kormány- biztost, de senki, sem a rendőrség, sem a hatóság, sem a magánosok nem tudták megmondani, hogy hol lakik. Vizsgálatot kér a miniszterelnöktől.

Oyőrffy Gyula elmondja, hogy C«ik- vármegyét a románok éjszaka rohanták meg és a székelyeket, akik baltákkal ellenállottak, halomra gyilkolták. Incze Domokos képviselőtársamról, aki e vármegyében lakik, a mai napig sem hallottam hirt. Megtorlást követel a vétkezők ellen.

Gróf Tisza István a következőket válaszolja: A baj oka nem as, hogy a románok félrevezették, hanem hogy felemelt létszámmal jöttek és a meglepetés pillanatát akarták felhasználni. Egyébként minden intézkedést megtett.

Győrffy nem vette a választ tudomásul, de a többség tudomásul vette.

A többi interpellációkat törölték.

Az ülés vége nyolc órakor.

MáFDQBrosiak Szalmádon.

— A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept 6.

Sietünk előrebocsájtani, hogy nem menekülésről van szó. Ne riadjon meg senki és különösen attól tartózkodjék mindenki, hogy 3000 mármarosi lakos ideérkezése kapcsán riasztó híreket terjeszszen, mert a leghivatot- tabb forrásból kaptunk megnyugtatást aziránt, hogy Mármarosnak a hadszíntérhez közel eső részéből a polgári lakosságnak eltávolítása a hadi helyzetre nézve semmiféle hátrányos következtetésre nem ad okot.

Nyegre László kormánybiztos táviratilag értesítette dr. Vajay kir. tan. polgármestert, hogy még ma vagy holnap körül-belül 3000 mármarosi polgár érkezik Szatmárra. Mára- marosnak legészakibb, a hadszialérhez egész közel eső részéből.

Az értesítésben sehol sincs sző menekültekről, aminthogy ez a 3000 ember nem is menekült.

Lakóhelyük — néhány apró község — közel esik a harctérhez, ahol most a helyzet tetemes számú katonaság felvonulását, elhelyezését teszi szükségessé. Ezekben az apró községekben pedig, ahel a legnagyobb | ritkaság, hogy az embereknek nagyobb legyen a lakásuk, mint amennyi családjuk elhelyezésére szükséges, a katonaság nem helyezkedhetik el akkor, ha a lakosság is otthon van.

De el kell távolítani ezekről a helyekről a lakosságot azért is, mert élelmezésük többnyire a katonaságot terheli.

De különösen igazolja azt, hogy a már- j marosiak nem menekülnek, az a körülmény, S hogy az érkezett értesítés szerint néhány } ezer darabból álló jószágállományt hoz- | nak magukkal, ami pedig menekülések al- ! kalmával nem szokott megtörténni.

Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármes- | tér az értesítés vétele után nyomban megtett ■ minden intézkedést a mármarosi lakosság \ fogadására.

Az érkezők elhelyezésére a polgármester kijelölte a Wesselényi, Kinizsi és Halász Ferenc utcai áll. el. iskolákat, a ref. főgimnázium és a ref. leányiskola tornatermét, szükség esetén a Pázmány és Irsik konvik- tusokat.

Utasította a polgármester a gazdasági hivatalt, hogy a város gazdaságából gondoskodjék az érkezők részére főzelékfélékről, főzőhelyekről és szerezzen a helybeli állomásparancsnokság utján a katonaságtól főző és evőedónyeket.

A rendőrfőkapitányi hivatalt megbízta a polgármester, hogy a máramarosiaknak az