Szamos, 1916. szeptember (48. évfolyam, 228-253. szám)

1916-09-06 / 232. szám

2 oldal SZAMOS \1916 szeptember 6 232 szÁm.) Románia orvtám&dása fokozni fogja a magyar nemzet önvédelmi képességeit és mi arra irányítjuk minden hatalmunkat, hogy a küz­delem eredményes legyen, de a jogos kritikát elhallgatni nem lehet. Rége« hallgat, mert a hallgatás hazánk önvédelmi harcában a győ­zelmes béke sikeres elérését szolgálta. A nagy ellentét nem ezünt meg, csak felfüggesztődött. A történtek után a vezetőket alkalmatlannak tartja a hatalom korlátlan vitelére! (Felkiáll- tások : ügy van! Lemondani!) Apponyi: Tőlem telhetőleg rajta leszek, hogy változás következeik be. Nem hallgat­hatom el a kormányzati előrelátás hiányát és a betörés első óráiban megnyilvánuló fejet­lenséget. Hogy a romániai betörés várat­lan, ez históriai tioy, de sem mentség azokra, akik felelősek énért. Tisza azt mondotta, hogy a román betörés ellen min­den intézkedés megtörtént. Ezek között sze­repelt az is, hogy nem védik az erdélyi szo­rosokat, hanem egy másik védelmi vonalat. Ha előre igy volt megállapítva, akkor kötelességmulasztást követtek el. Hazánk szent területének visszafoglalására min­dent meg kell tenni. A katonai tényezők markoljanak bele a »agy nemzeti erőbe, ves­senek véget minden jogosulatlan felmentés­nek, ne hagyjanak itthon életerős férfiakat. Sághy utolsó szava as volt, hogy jelentkezni fog hadiszolgálatra! Adjanak jó vezetőket, vigyenek elég magyar katonát a fenyegetett Erdélybe, akkor megint csudákat log tenni a magyarság. (Taps a baloldalén). András&y Gyula: Románia, úgymond, túl tett Románián. Nem is tartotta szükséges­nek a szövetséget felbontani. Nem régen ugyanigy támadta meg Bulgáriát. Nem aka­rom különösen a külügyi kormányzat hibáit részletezni, bár az olasz krízisnél is sok hi­bát követtek ol, amelyek a román válsággal összefüggnek. Szégyea, hogy igy hagytuk ma­gunkat becsapatni. Diplomáciai kötelesség az igazságot megtudni, de, ha kiszámítottuk, hogy Románia nincs készen, akkor miért nem tettük meg az ellenintézkedést ? Burián valószínűtlennek tartotta a támadást, hát ha bizonytalan volt a helyzet, miért nem készült minden eshetőségre ? Miért nem számoltak minden eshetőségre, védelemre é« kiürítésre ? Az erre való gondoskodásnak nyomát sem látom. Lehet, hogy a német-bolgár diplomaták is csatlakoztak, de hiszen nem a roaánok bol­gár vagy német határt léptek át. Ott véresen visszaverték volna! Ezért ingott meg bsnnem a bizodalom. Bízom az eredményben és erők­ben, de biztosítani kell a mi részünkre egy más vezetést is. (Hosszantartó taps balról.) Károlyi Mihály: Kötelességünk, hogy a legutolsó napok eseményeiért a kormányt felelelősségre vonjuk A miniszterelnököt Er­dély elvesztéséért súlyos mulasztás, valóság­gal bűn terheli, mert Erdélyt teljese» védte­lenül hagyta és mert az evakuálásnál olyas borzalmak történtek. A felelősség már Gsernyn kinevezésénél kezdődött. Akkor a delegáció­ban a miniszterelnök amellett kardoskodott, hogy Czemyn kinevezése helyez, mert Czernyn demokrata gondolkodású, mert olyan röpirat szerzője, amelyben kifejti, hogy Magyarország­nak nincs joga Erdélyre. (Czernyn az irreden- tista románokkal barátkozott, ellenségünk volt, kiáltják balról). Károlyi: Berchtold bukását és Burián kinevezését Tisza idézte elő. Tisza felelős a történetekért. A határ­széli lakosság nem volt megvédve, viszont megmentéséről sem gondoskodtak. Ezek igen súlyos hibák. Lehetetlen, hogy azok vezessék tovább az ország ügyeit, akik a hibákat el­követték. A doberdón ezerszámra véreztek a magyar katonák, a legdrágább kincsünket, Erdélyt védtelenül hagyták. Négyszázéves tü­relmünknek vége. (Felkiáltások: ügy van!) Követeljük, hogy hozzák hasa az összes ma­gyar katonákat! (Kárelyit lelkesen éljenzik. Rakovszky István : Ávnló volnék nem- zetemmsl szemben, ha a képviMlőhásban esen szomorú időkbe» nem gyakerelnék kritikát. Szomorú elégtétel számosára, hogy már augusztus tizenkettediké* megjósoltam, ami megtörtént, a ktssöbö* álló román hadüze­netet. Én foidUw, erős támaszpontéin volt erre Burián kijelentése, hogy Románia hadat üzenni. Bécsben is kifejtettem aggodal­mamat. A külügyek ilyen vezetése, a belügyek- ben mutatkoaó fejetlenségek, a miniszterelnök teljes tájékozatlansága pusztítja a nemzetet és újabb véráldozatot kíván. Ha igaz, amit a miniszterelnök mondott, hogy nem tudtuk megvédeni a határt, mert nem volt olég ka- tonáok a 600 kilométeres határvonal meg­védésére, akiket különben a körülzárás ve­szélye fenyegettetett és ha o*»n csapatokat el is fogták volna a szorosok őrzése közben, még mindig nem lett volna olyan nagy baj, mint az, hogy hatszázezer embert vesztünk a Visszaveri orosz támadások. Budapest, szept. 6. Hivatalos jelentés Keleti hadszíntér: A Bománim elleni harcvonal: Változatlan a helyzet és semmi külö­nös esemény. Károly főherceg lovassági tábornok arevonala : A szövetségesek kárpáti harcvonala el­leni orosz támadás még tovább tart. Fundul Moldovinál csapataink számos előrenyomu­lást vertek vissza. A felső Czeremosznál és Bysztreeztől délre erős harcok folynak. Kő­rösmezőtől északkeletre az ellenség minden térnyerési szándékát meghiúsítottuk. Brzeza- nytól délnyugatra a tegnapelőtt elvesztett utolsó árokrószt is visszahódítottuk. Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala : Semmi különös esemény. Hőfer, altábornagy. Berlin, szept. 5. A nagy főhadiszállás hivatalosan jelenti: Lipót bajor herceg, vezértábornagy hadceoportja . A helyzet változatlan. Károly Ferencz József főherceg lovassági tábornagy arcvonala: A Brzezanytól délkeletre több Ízben el­lentámadásra induló ellenséget a német zászlóaljak szívós harcokba» ismét elűzték. Hadifoglyokban a szövetséges csapatok a két legutóbbi napon két tisztet és 259 főnyi le­génységet szállítottak be. A Kárpátokban több helyen harcok tá­madtak. Zabietől és Schipochtól délnyugatra harcolunk. Nagyobb orosz erőt Fundul Mol- dovitól délnyugatra véreeen visszavertünk. Ludendorf, első főszállásmester. Az olasz hadgziqtéírői. Budapest, szept. 5. Hivatalos jelentés: A tiroli harcvonalon helyenként meg­élénkült a tüzérségi tevékenység. Rufreddo vidékén a Forane csúcsért, melyet csapataink átmenetilég elvesztettek, elkossredett harcok folytak. Vakmerő ellentámadással újra birto­kunkba vettük. Hófer, altábornagy: magyarság, székelység legjavából, akik éjnek idején ingben kénytelenek menekülni. Ezután felolvassa Hőfer jelentését, amelyet a ciniz­mus netovábbjának naouá, amikor jelenti, hogy csapatainkat tervszerűen visszavonjuk és az ellenség bisonyára nagyra lesz Brassó, Késdiváiárhety és Petrozsény megszállásával. Es nagyképűség, cinizmus és a magyar nem­zet ellen elkövetett vakmerő merénylete Hő- femek. (As egész ellennék feláll, verik a pa­dokat és óriási lárma üt ki, amely percekig tart és esak akkor ér véget, amikor Rakovszky folytatja beszédét.) Szégyen, gyalázat, mondja Rakovszky, ami itt történik Inkább azzal tö­rődnének hadvezstőink, hogy a csapatok jókor érkezzenek az ellenség elé. Az utó só perc­be« vagyunk, amikor össze kell szedni min­den erőnket, hogy az ellenséget, amely szégyen szemre fog kitakarodni az országból megbün­tessük. Zugó helyeslés közben fejezte be Ra­kovszky beszédét. Ezután Tisza miniszterelnök válaszolt. Ujabh lefoglalás Dobradséban. Légitámadás Bukarest, Go*1“ starjza és pioesti ellei}. Budapest, szept. 5. Hivatalos jelentés: Délkeleti hadszíntér: Seratnál tegnap olasz csapatok átkeltek a Vojusáa. Tartalékunknak az ellenség bal­szárnya ellen intézett támadása visszavetette az ellenséget a folyó dőli partjára. A hátráló olasz csapatokat nehéz tüzérségünk tüze ki­sérte. Harc közben Arigi törzsőrmester tábori pilóta lelőtt egy ellenséges repülőgépet. A benneülők közül egyik meghalt, a másik fog­ságunkba esett. Hőfer, altábornagy. Berlin, szept. 5. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni hadszíntér: Német és bolgár csapatok roham­mal bevették a tutrakeni hídfő meg­erősített előállásait, Dobritech váro­sát a bolgárok elfoglalták. A bolgár lovasság több helyen szétugrasztott romén zászlóaljakat. Német tengeri repülők bombáz­ták Constanzát, valamint az orosz könnyű tengeri haderőt. Léghajóink Bukarestre és Plo- esti-i ásványolaj telepekre jé sikerrel dobtak bombákat. Lundendorf, első főszállásmester. A npgali hadszintérrűl. Berlin, szept. 5. A nagyfőhadiszál­lás hivatalosan jelenti: A nagy Somme csata tovább tart. Csa­pataink Laforest és a Somme között heves harcban állanak. A folyótól délre a húsz kilo­méter kiterjedésű arc vonalon, Barlemctől a Chillytől délre eső területig rohamozó ellen­ség ellen védekeznek. Chilly falu elveszett. A Maastól jobbra a franciáknak Fleury- tői keletre levő vonalaink és a szeptember harmadikán a Souville szakadék mentén ál­talunk elfoglalt állásai ellen intézett támadá­sait visszavertük. Ludendorf, első főszállásmester. A világháború hírei. Megérkezett Tisztelettel: a Fried Salamon rőfós üzletébe a téli idényre Tálé áru. Széles parkettokét nagy választékban 3 kor. 30 fillérért árusit, úgyszintén szövetek, vásznak, zefirek nagy választékban kaphatók. FRIED SALAMON városi bérpalota.

Next

/
Thumbnails
Contents