Szamos, 1916. augusztus (48. évfolyam, 201-227. szám)
1916-08-22 / 219. szám
XLVUí. évfolyam. Szaímár, 1916 augusztus 22-, kedd mmmm A függetlenségi párt képviselő ielölése. Duszik Lajos az egyhangú jelölt. — A .Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 21. A szatmári függetlenségi és 48-as párt vasárnap délután tartotta meg az Iparos Olvasókör udvari fedett helyiségében képviselő jelölő gyűlését Tburner Albert elnöklete alatt. A gyűlésen megjelentek az országos függetlenségi pártok kiküldöttjéi: dr. Benedek János Apponyi-párti és dr. Ábiabám Dezső Károlyi-párti képviselők is. ügy a képviselők, mint a vezetőség tagjai többizben hangsúlyozták beszédjeikben, hogy a gyűlésnek egyöntetű megállapodásra kell jutnia a jelölt személyét illetőleg, testvérharcot nem kell felidézni és méltatlan személyi differenciákkal nem szabad kárörömet szerezni az ellenpártnak. Nam tapasztaltuk ugyan, hogy az „ ellenpárt* nagyon leste volna az alkalmat a kárörömre és ezért — bár a gyűlésről „difficile est satiram non scribere“ — nem fogjuk ezt a pompás, önként kínálkozó alkalmat telhasználni, hogy szatírát Írjunk. Elég, ha híven ismertetjük a jelölőgyülés lefolyását, az „egyhangú* jelölés létrejöttének körülményeit. * Tudni kell azonban az előzményeket is. Arról beszámoltunk, hogy a pártnak egy múlt heti értekezletén dr. Weisz Sándornak, a párt alelnökének indítványára — bár nem egész egységesen — Duszik Lajos jelölésében állapodtak meg. Az értekezlet után kitűzték a jelölő gvülest vasárnap délutánra. A jelölő gyűlésre a függetlenségi pártok részéről lejöttek dr. Benedek János és dr Ábrahám Dezső képviselők, akik a párt vezetőivel együtt tartott előzetes bizalmas tanácskozáson abban állapodtak meg, hogy a jelölő gyűlésnek báró Kemény Árpádot, az erdélyi ref. egyházkerület főgondnokát, a főrendiház tagját fogják ajánlani. Ebben megállapodtak egyház gulag és a megállapodást magáévá tette dr. Weisz Sándor is, aki Duszik Lajostfaz előkészítő értekezleten jelöltül ajánlotta. * Hogy a munkapártiak mennyire nem lesték a „kárörvendési“ alkalmat, azt legjobban bizonyítja, hogy mikor báró Kemény Árpád jelölésének hire elterjedt, a munkapártiak is megelégedéssel nyugodtak bele a dologba annyival is inkább, mert általában elösmerik a függetlenségi párt képviselőküldési jogát. De a legteljesebb megnyugvással mondottak le az ellenjelölt állításáról azok is, akiknek ilyesmi azelőtt és a jelölési gyűlés óta ismét szándékukban volt és van. Meg kell állapítanunk, hogy báró Kemény Árpád jelölése biztosította volna Szatmáron a nyugodt, sima lefolyású, egyhangú választást és biztosította volna a mandátumot a függetlenségi párt részére. Ez a bizonyosság — sajnálattal és nem kárörömmel állapítjuk meg — a vasárnapi jelöléssel meglehetősen megingott. * Mielőtt a gyűlés lefolyására rátérnénk, a kegyelet meghatott hangján kell megemlékeznünk, hogy úgy Benedek János, mint Ábrahám Dezső a legmelegebb szavakkal emlékeztek meg Kelemen Samu haláláról, kinek emlékét — Benedek János indítványára — a párt jegyzőkönyvileg örökítette meg. ♦ A Kelemen Samuról való megemlékezés után dr. Benedek János így folytatta beszédét: Szatmár városát ez ideig az országgyűlésen mindig kiváló, jeles, számot tevő férfiak képviselték. Meggondolandó tehát, hogy kié legyen a jelen alkalommal ez az ideiglenesen árván maradt mandátum. Nekünk ide küldött képviselőknek nem az a feladatunk, hogy akárki ideküldött embert a nyakukba varrjunk. De láttuk, bogy itten több helyi jelöli mutatkozik és békétlenség ícrrisa lenne, ha akár az egyiket, akár a másikat léptetnék íöl. Ma pedig olyan harcos katonára van szükségünk, aki már nem újonc, hanem tudásával már suámot tests és vezetni is tud, és ezért az a felfogásunk, hogy azon függetlenségi férfiak köz- zül válasszon Szatmár város, akiknek neve a legszebben cseng, dkiknek múltja van és országosan köxtisztelt emberek. így jelöltjük báró Remény Árpád lehetne, aki az erdélyi ref. egyház főgondnoka, s úgy neve. mint irodalmi munkássága, tiszta hazafisága, liberális magyar nemzeti felfogása és a függetlenségi elvekhez való ragaszkodása révén akármilyen elvű ember előtt egyformán kedves lehet. Hogy testvérharc itt elő ne fordulhasson, hogy csak egy jelölt legyen, aki mellett szivvel- lélekkel sorakozzanak,[őt ajánlom figyelmükbe. Vastag betűkkel irtuk Benedek János beszédének egy részét. Okunk van reá. A gyűlésen ugyanis az elnöklő Thurner Albert „nem egészen ízlésesének nevezte a Szamos vasárnapi vezércikkét, megszólta azt több más felszólaló is, mert azt irta, hogy Szatmár eddigi képviselőinek névsorát ne tarkítsa szürke, nem oda való ember neve. Tessék elolvasni e vastag betűs részét Benedek János képviselő ur beszédének : nem ugyanazt mondja- e ő is báró Kemény Árpád támogatására? * Ábrahám Dezső dr. ugyancsak báró Kemény Árpádot ajánlja a jelöltségre. Majd Bélteky Lajos szólal fel : Most, ebben a nehéz időben — úgymond — ne zavarjuk meg a város csekély nyugalmát, békességét. Ha vannak is ellentétes vélemények, azok kötelesek meghajolni a többség akarata előtt. Kötelessége ez annak a jelöltnek is, akié most a különvélemény. Mivel nem tudunk közakaratul egy helyi jelöltben megállapodni, jelöljük báró Kemény Árpádot. Apjok György gazdálkodó dr. Nagy Vincét ajánlja. Dr. Havas Miklós: Miután az első jelölő gyűlésen dr. Falussy Árpádot hozta javaslatba, bejelenti, hogy a párt egységére való tekintettel eltekint á múltkori jelölésétől és kéri, hogy egyhangúlag báró Kemény Árpádot jelöljék. Olyan embert válasszunk, aki előtt mindenki leveszi a kalapját. A személye iránti nagyrabecsüléssel kéri Duszik Lajost: vonja le a konzekvenciákat és ne állja útját az egységes jelölésnek. Dr. Weisz Sándor: Én voltam az, aki Duszik Lajost ajánlottam. Azóta azonban változott a helyzet. Más helyi jelöltek nevei is forgalomba kerültek, holott egy egységes jelölt személyében kell megállapodnunk. Hangoztatták, hogy nekünk nem növi eins ember kell, hanem aki már letette a vizsgái a politikából. (Lásd a Szamos vasárnapi cikkét.) Kívánom Duszik Lajos nagy tiszteletű úrtól, hogy ő maga is báró Kemény Árpád jelölése mellé álljon. Benedek János: Falussy Árpád dr. hozzám intézett táviratában bejelentette, hogy nem reflektál a jelöltségre. Dr. Kiss Endre dr. Nagy Vincét ajánlja a jelöltségre. * Ezen, eleddig kétségtelenül egyértelmű szellemben elhangzott beszédek közben két ízben is felszólalt Duszik Lajos, akit az előzetes értekezlet alapján már a gyűlés legelején is mint jelöltet kezeltek, holott a jelölésre csak ez — a meghívóban is „jelölő gyűlésnek“ nevezett —összejövetel lett volna hivatva és hivatkozva a gyűlésen megjelent, számszerint kevés ember állandó éljenzésére, kijelentette, hogy a nép bizalmát érzi magában és magától a vele egy asztalnál ülő vezetőség egyhangú felhívása dacára sem lép vissza, hanem előre kíván haladni. * Miután a gyűlésen a rossz társaságokban kellemetlen thémák tárgyalásaközben elő- állani szokott kínos szünet állott be, Ábrahám Dezső dr. visszavonta a báró Kemény Árpád jelölése érdekében tett indítványát, mire Thurner Albert elnök határozatként kimondja, hogy a párt elfogadja Duszik Lajos „egyhangú“ jelöltségét. * Erre Duszik Lajos elmondotta programbeszédét, amelyet a jelölt érdekében nem ösmertetünk. * A többség. A többség döntötte el a jelölés sorsát. A város választ. A jelölő gyűLtpirnk mai száma 4 oldal. e * POUTIH WlJtP. h^stzbtSss DMM: így évre helyben 14 K 4SO f VldStaen . . TS K — f Pel évre „ 7„2©í „ .. 9 » — f negyedévre „ 8 „601 „ . . 4 „ 50-# Így hónapra „ 1 „ 20 f „ . . 1 .60-f 1 Tin h» teft ei ^ pcicRW oíűcriwrjiWiw tfflwn jüom rsnf’MRMBrawBnMMiraHvra-aiB'nBfB: Hbdetéoí cHJoft Szatmáron előre fízetetdök» KyS&ftér sora 3# Szerkesztőség és kiadtiffrtaerlal: B>^&<jCZB-QTCR ÄjÄ *££^ÁÍE?rs&
