Szamos, 1916. július (48. évfolyam, 175-200. szám)
1916-07-02 / 176. szám
1916 Julius 2. (176 az ám) SZAMOS 3 oldal Az orosz foglyok és a nagy offenziva. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, julius 1. Szatmárvármegyo egyik községében történt még az elmúlt vasárnapon. A falu ájta- tos népe a templomból tódult kifelé. Közöttük volt az a nehány hadifogoly is, akik gazdasági munkára voltak kiadva a falu népének. A vasárnapi hangulatban levő, ünneplőbe öltözött falusi nép közé egyeledett a nehány földszinti fogoly is, akik már megtudják magukat magyar nyelven is értetni a falu népével. Az egyik nadrágos omber, akinek már nagyobb titulus jár ki a gazduram címnél a többitől, menetközben tréfás hangon szólt az egyik muszkához: — Na Iván, jön a cár! Tréfásan megveregette a fogoly vállát és mint aki — ha meggondolatlanul is — de egy jó „viccet* mondott, hazament. Sokan hallották $ tréfás mondást és nem is törődtek többé vele, csak a muszkák súgtak össze és tanakodtak nagy busán egész délután. Vasárnap volt, tellett idő a tanácskozásra és a muszkák ki is használták az ünnepet a megbeszélésre. Ha a cár jön, ők nem igen menekülhetnek. Ha az oroszok itt találják őket, vissz a viszik katonának. Ezt pedig ők nem akarják. Nekik már elég volt. Tanácskoztak, értekeztek a muszkák és mikor már alaposan moghányták-vototték a dolgot, átalakultak — mint ezt már magyar földön tanulták — deputációvá ős bekopogtattak a csendőrség ajtaján és jelentették: — Panaszunk van, őrmester ur kérem, ozmogoz az ur izgat közöttünk, hogy jön a cár ! Kérjük ellene az eljárást megindítani! Az eljárás megindult, de kiderült, hogy az izgatás nem volt egyéb, mint rosszul sikerült tréfa. Só—cukor—szalonna—csizma. — A „Szamos* eredeti tudósítása. — Szatmár, julius 1. A cukor után a sóra kerül a sor. Honnan-honnan nem, elterjedt a hire, hogy nem lesz só. Erre aztán megmozdult a közönség é« kezdte minden pénzét sóba fektetni, hogy beszerezzen a nehéz időkre. Derék kereskadőinknek pedig azért van elsőrangúan finom és érzékeny üzleti szimatjuk, hogy úgy felvigyék a só árát, hogy a só nagyzási mániába esik és már cukornak képzeli magát, sőt el sem kél, ha nem vesznek mellé dóligyümölcsöt vagy más maximálatlant. Ezzel a szépen indiflt akcióval szemben értesítjük a közönséget, hogy a sóhiányból egy sző sem igaz. Nincs és nem is fonyeget sóhiány. Erről már a kormány is adott a Búd. Tud. utján megnyugtató nyilatkozatot. De ezen kívül közölhetjük azt is, hogy a városi tanács a nehéz szállítási viszonyokra való tekintettel elhatározta, hogy az elsőrendű élelmicikkekből tömeges mennyiséget szerez be ős tart raktáron. Ezek között nagyobb mennyiségű só szerepel. A cukor-mizériák ügyében most már kevesebb a panasz. Adnak már egy-egy kevés cukrot és nem kívánják, hogy kávét is vegyen hozzá a közönség. Van ellenben egy újabb panasz. Adnak sót, melléklet nélkül adják, de viszont tudunk olyan üzletet, ahol 1 kg. cukorért 1 K 80 fillért, némely helyen 2 koronát vesznek. Több ilyen lelketlen árdrágitóra hívták fel a figyelmünket, akik különösen a perifériákon, a mellékutcákon űzik az arcátlan uzsorát. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy ne hagyja magát ezektől az uzsorásoktól meg nyúzni és aki maximális áron felül merészel cukrot adni, annak nevét írják meg nekünk. Egy cseppet som leszünk ezekkel szemben sem kíméletesek. Egyébként a város részére útban van egy iél waggon cukor, egyben a városi tanács intézkedett nagyobb monnyisóg beszerzése iránt is. Szalonna dolgában is intézkedett a város. Megkereste az illetékes kormányhatóságot, hogy bocsásson a Hadi Termény r. t. utján a város közönsége részére újabb 50 Mm. szalonnát. Egészen bizonyosra vehető, hogy a kormányhatóság teljesíteni fogja a vár03 kérését. A város rendőrei a napokban kérvényt adtak be a városi tanácshoz, hogy csizma- pénzüket évi 32 koronáról emeljék fel 100 K-ra, mert a múltakban beadott ilyen irányú kérvényük elutasításának az az indoka, hogy a bőrárak magassága csak átmeneti, nem respektálja a tanácsnak ezt a határozatát és ma bajosan tudják 32 koronából fedezni egy évi csizmaszükségletüket. Éppen kapóra jött tehát a városnak egy ajánlat, amely 478 pár csizmát kínált a városnak páronként 58 koronájával. A város megnézette a lábbeliket szakértőkkel, akik a vételt jónak találták és már ki is fizette a 27,724 korona vélolárat az eladóknak. A mogvett lábbelikből elsősorban a város alkalmazottainak szükségletei lesznek fedezve, a többi pedig a közönség körében lesz áruba bocsájtva. Természetesen csak helybeli lakos kaphat, viszontoladásra nem lesz eladó a csizma. A tanács foglalkozik azzal, hogy ha a csizma-vásár beválik, bőviteni fogja a ható- ságMizlot üzemét ezzel a szakmával is. ADAKOZZUNK az elesett hősök özvegyei és árvái javára 1 Hadsegélyező Hivatal főpénztára, Képviselőház. Nyiltíór.0 E rovatban közlőitekért nem felelős a szcrk. fcMÍJ4 » huiMni kttidökníl ía ’íg|i ***«***»■ nMnütM adat legjobb Íj ftjfatowrailfapité bedörzsölte |j I "^JST»Ä"’*' 1 I Horgony-LÍóiment. xd 1 § Horgony-Paln-Expeller pMUfe Üvegje K 140, f—. I Kasba« p«o—lh»M»ee Tégy kfievet- A ■■ leáll u „Arany oroezlAabse" clmiett X KSt Dr. Rhiter-léle gyógyenertArban, ill E|| Ki Prága X, KUeabethetr. fi. #i leeeetáetl eiMkŰUát. ~ | HÍREK II Istentisztelet. A szatmári református templomban ma délelőtt 10 órakor prédikál Gyöngyösi Gyula hajduhadházi s.-lolkész, délután 3 órakor Vincze Lajos s.-lolkész. Kinevezés. A földmivelési miniszter Kövossy Győző kir. főmérnököt, a szatmári m. kir. folyammőrnöki hivatal főnökét kir. műszáki tanácsossá nevezte ki. Lőwy Miksáné temetése. Régen láttunk olyan őszinte és nagymértékű részvétet megnyilvánulni a város széles köreiben, mint Lőwy Miksáné elhunyta alkalmából. A megboldogult Szatmár város tipikusan jellemző alakjai közé tartozott, aki jótékonyságával, a Népkonyha és más segítő akciók, de különösen a háborús jótékonyság révén mindenütt nagy népszerűségre tett szert, ami most, tragikus halála alkalmából nyilvánul meg teljes mértékben. Lőwy Miksáné haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: László Zoltán, Irénke és Jenő a maguk ős egész rokonságuk nevében gyermeki szeretotük legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy imádott édes Anyjuk, özv. Lőwy Miksáné, a Szatmári Népkonyha alapitó elnöknője, családjának és a szegények ezreinek szentelt áldásos életének 61-ik évében, Budapesten 1916. évi június hó 30. napján, rövid szenvedés után csöndesen elaludt A drága halott földi maradványai julius hó 2-án délelőtt 11 órakor Szatmáron fognak örök nyugalomra helyeztetni. Szatmár, 1916. junius hó 30. Sohasem felejtünk el 1 Pihenj csöndesen ! Dr. László Jenőné Mossinger Aranka menye, Révi Miklós veje, László Jánoska kis unokája, Lővy Ferdinánd, Friedmann Hermanné, László Adolf, Modgyesi Ferencné testvérei, Lővy Adolf, Friedmann Herman, Lővy Fer- dinándné, Gálócsi Samu, Medgyesi Ferenc sógorai, illetve sógornője. Katonai előléptetés. Morvay Béla, 9-ik honvédhuszár ezredbeli hadnagyot soron- kívül főhadnaggyá léptették elő. Katonai kitüntetés. Butku Forcnc tart. zászlós, a 3. oszt. bronz vitézségi érem tulajdonosa, az I. oszt. vitézségi éremmel lett kitüntetve. Az orosz gőzhenger. Két agyonkin- zott, kehes, rokkant, vak gobo. Utánna akasztva egy rozoga szekér, a bakkon egy eigányszerü alak, de annál sokkal vissza- taszitóbb kinézésű, fekete keménykalap a fején és — mint egy perpetuum mobile — jár a kezében az ostor. Nem érdekli semmi, egyhangúan ül a bakon, nem szól senkihez, idogen neki körülötte minden, mert orosz fogoly az istenadta, ügy ül ott, mintha ő vezetné végig Szatmár városán az orosz gőzhengert. Háta mögött kas helyett egy hatalmas hordó, amely nagy kévékben öntözi az utcát. Vélnéd, hogy végre, valahára, öntözik hát a poros szatmári utcát. Vélnéd, ha orrod nem volna, amely a legerőlyesebb sajtórektifikációnál is határozottabban cáfolja meg eme vélekedésedet. Szaglószerved kiábrándít ferdo hitedből és vad káromkodásra késztet, hogy — amint történt — Péter Pálkor fényes nappal végig a Rákóci utcán, elhaladva a csendőrsóg előtt is olyan cájggal végzi kötelességét a köztisztasági vállalat, amely két métor szélességben öntözi az utcát. Hát csakugyan nem tud Szatmár városa módot találni arra, hogy rondbeszedje a közpiszkossági vállalatot? A Koszorus-pör a bíróság előtt. Emlékezetes a szatmári olvasóközönség előtt a Koszorús-féle pör, amellyel annak idején egy nagykárolyi lap terjedelmesen foglalkozott ős amelyről ennek révén a fővárosi napilapok is megemlékeztek. Mint ismeretes, az említett nagykárolyi lap azzal vádolta meg dr. Koszorús István volt vállaji körorvost, hogy Vállajon Szabó Gézánő szül. Szabó Margit nevű paciensével szerelmi vi-
