Szamos, 1916. július (48. évfolyam, 175-200. szám)
1916-07-09 / 182. szám
2 oldal SZAMOS (1916 julius 9. (182. szám) Visszavert frtqcia és angol támadások. Berlin, julius 8. A nagyfőhadiszállás hivatalosan jelenti: Nyugati hadszíntér: A Somme mindkét oldalán csapataink hősiessége és kitartása az ellenségnek egy csalódással teljes napot oko* zott. Számos egymást követő támadást véresen visszavertünk. Az Ovillers—Contale-Maison—Bazentin le Grand szakasz előtt fekvő angol és a Biaches—Soyecourthy harcvonal előtt fekvő francia hullák rengeteg száma tett tanúbizonyságot a támadásba vetett ellenséges erők tömegéről valamint a tüzérségi, gépfegyver és gyalogsági tüzűnk megsemmisítő hatásáról. — A Maastól jobbra az ellenség folytonos erős, de hiábavaló támadásokban áldozta fel embereit a Froido Terre magaslaton levő állásunk ellen. Egy talpalatnyi földet sem tudott nyerni. Több száz foglyot ejtettünk. A Batterie de Damloup magaslat ellen intézett gyengébb támadást köny- nyen visszautasitottuk. A tüzérségi és járőrtevékenység a többi arcvonalon helyenkint élénk volt. Bois de Pretreben körülbelül egy század erejű francia osztag támadása meghiúsult. A legfőbb hadvezetőség. Az angol offenziva ellanyhult. Sajtó főhadiszállás, jul. 8. r A hangosan hirdetett angol— francia offenziva máris kátyúba jutott, mert a túlerőt tömegeit rohama után tegnap és ma már ellentámadásba ment át a német védősereg. Az egész offenziva a helyi nehéz harcolt sorozatává olvadt föl A harcok természetesen hullámzónak, azonban a fenyegető óriási offenzivát tulajdon- képpen meg állítottuk. London, julius 8. Haigh tábornok kijelentette, hogy az offenziva első fázisa befejeződött. Köln, jul. 8. A holland lapok a kővetkező tényekre utalnak : 1. Verdun veszélyeztetése egyáltalában nem szűnt meg. 2. A németek támadó ereje az angolfrancia offenziva ellenére gyöngitetlen maradt. 3. Az angol jelentések megbízhatatlanok. Oenf, julius 8. A párisi lapok fellengős híreket imák az angol francia offenziváról, de bevallják, hogy a németek előnyomulása a francia fronton meglepő gyorsan fokozódik. a frontra szállít a Haásegélyző Hivatal Átvételi különítménye IV. Váci-utca 38. Feljegyzések a kassai tárgyalásról. — A Szamos kiküldött tudósítójától. — Szatmár, jul. 8. Bár kétségtelen, hogy az ezelőtt ötnegyed évvel országos lármával megindult .szatmári lópanama* ügyébon legkevésbbé érdekes egyéniség „kiküldött tudósítónk“, akinek legfeljebb a cim alatt illik szerepelni, mégis ezúttal egy alanyi beszámolóval kell kezdenem a kassai hadbíróság tárgyalásáról gyűjtött feljegyzéseimet. Nem az egyéni szereplés kedvéért, de jellemzéséül annak, hogy ha egyszer egy lovag ősszepofozza (vagy mint a tárgyaláson szakkifejezéssel mondták: kipuhatolja) egy előre meghatározott tényállás bizonyítékait, milyen nehéz akkor három szegény embernek szabadulni ezeknek a bizonyítékoknak az árnyékából. El kell ehhez mondanom, hogy tisztelettel alulirottat Az Est bízta meg a tárgyalás referálásával. A Szamos nem 'is kapott tőlem tudósítást, fővárosi tudósítónk kötelessége volt Az Estben megjelent közléseket ide lesürgönyözni. A vonatközlekedés zavarai miatt a tárgyalásra hétfőn reggel helyett csak estefelé érkeztem meg s így a tárgyalás első napjáról elkéstem, arról nem referálhattam. Távollétemben egy tág lelkiismeretű kassai újságíró — ha ugyan szabad őt igy neveznem — leadott Az Estnek egy kabarét, párbeszédes alakban, valótlan, költött, rossz- indulatulag elferdített tartalommal Nagy (Neumann) Bálinttal, lehetetlen nevű elnökkel stb. Ezzel szemben 800 szóban megtáviratoztam Az Estnek a második nap tudósítását híven ahhoz, amint történt: csupa kedvező tanúvallomás, a logm8sszebhmenőleg rehabilitáló nyilatkozatok, sehol egy betű terhelő. Már most Az Est szerkesztősége előtt fekszik két tudósítás: ez egyik egy teljesen érdektelen, kassai újságírótól, aki nem ös- rneri a terhelteket s aki bizony ahhoz méltóan közli a tényállást, amint azt az előző beharangozás után a .lócsalók“ ügyében várni lehet. A másik tudósitó, a kiküldött, az szatmári ember. Szatmár kis város, az emberek érdekei közel esnek egymáshoz: főszolgabíró . . . uj ságiró. Külömben is ez az újságíró volt az, aki annak idején ezt az egész ügyet tompítani igyekezett Az Estnél. Most ismét nem omlit egy ilyen szenzációs ügyben, amelynek vádlottai ötnegyed év óta ülnek, egyetlen terhelő vallomást és megtörtént az a furcsa eset, hogy „kiküldött tudósítónk“ táviratot kap, mely szerint: „Tudósításai nem objektívek, nem használhatjuk.“ Már bekövetkezett a vádelejtés, mire Az Estnek még egy kiküldöttje a helyszínén megállapítja, hogy mégis, mégis nem lehetett terhelő adatokat küldeni, ha a tárgyaláson jelenvolt és igazat akart írni az ember. Ilyen nehéz elhitetni valakinek az ártatlanságát és ilyen könnyű valakit az egész ország előtt meghurcolni.. * És ha már a sajtónál tartunk, elhangzott bizony sok szemrehányás illetékes helyről, illetéktelenről is, hogy itt van e: színtiszta ártatlan, korrekt emberek, akikről a sajtó ötnegyedéven át kürtölte világgá, hogy „lócsalók“, „lópanamisták“ és ötnegyedéven át volt egy csúnya ügy kötve a szatmári főszolgabíró és társai íme puritán nevéhez. Szent igaz. Mindenkinek igaza van, aki ezt felpanaszolja. De tessék csak nézni: a budapesti államrendőrség detektivjei előbb kipuhatolták illetőleg kipuhitották az ügyet, fogalmazók, kapitányok kinyomozták, hadbírók bevizsgálták, őrnagy-ügyész vádat emel, ötnegyed év alatt minden illetékes, ahhoz érteni köteles jogászi forum fogva tartja őket, zár alatt tartja a becsületüket. A sajtó, a naiv sajtó nem tett egyebet, mint nem értett többet a dologhoz, mint az ügyet közvetlen közelről ösmerő detektívek, fogalmazók, kapitányok, vizsgálóbirák és megállapodott, komoly őrnagy-ügyész, megbízott azok hozzáértésében és feltételezte, hogy akikre ennyi ur azt mondja, hogy bűnös, az valóban bűnös. Miért tetszenek hát éppen a sajtóra haragudni és miért tetszenek hát éppen a sajtótól tökéletes és csalhataüan iudiciumot követelni ? Hiszen ha mi ennyit értenénk hozzá, mi lennénk az őrnagy-ügyészek. Mert azt tetszenek tudni, hogy Magyar- országon mindenki aszerint kapja meg a helyét, hogy mihez ért. * A vád arra irányult, hogy Nagy Bálint megbízást kapván 3 részletben 50+504-28 trénfogat szállítására, fogatonként 1200 K árban a katonai kincstártól (256 ló, 128 szekér, hám, ostor, ekhó, veder, pokróc), társult Papp Árpáddal és dr. Galgóczy Árpáddal. Meg volt már a nyomozás során állapítva, hogy a szállítók kifogástalan fogatokat, megfelelő lovakat szállítottak, hiszen a kincstár képviselői: egy főhadnagy és egy állatorvos átvették, kifizették a fogatokat. Arra még csak gyanú ssm merült fel, hogy e főhadnagynak vagy az állatorvosnak oka lett volna rossz fogatot átvenni s igy az ő kereskedői felelősségük — a szavatossági hibákat leszámítva — az átadással megszűnt. Ám Vigdorovics lókupec beküldi Pflan- zer-Baltin kegyelmeshez feljelentését, hogy a lovak 75% a (pontosan) hasznavehetetlen. 4—10 nap múlva, 6 napos vasúti utazás, jeges utaknak éles patkó nélkül, teherrel való robotolása után a lovak a feljelentés folytán megvizsgáltatnak. Tényleg van köztük — két héttol a szállítóktól való átvétol után — rühes, kehes, ingyuladásos, vak, elefantiásisban (lábvastagodás) szenvedő. Sőt van több olyan ló, amely nincs. Elhullott. Elő a szállítókkal! * A főtárgyaláson IJjváry Géza hadbíró őrnagy a következő három irányban vezette a bizonyítást : 1. Társa volt-e Galgóczy Árpád a másik két vádlottnak ? 2. Jó lovakat vett-e át a bizottság tőlük ? 3. Hogyan történhetett, hogy 2 hét múlva a lovak mégis olyan rosszaknak találtattak és a megvizsgált lovak azonosak voltak-e az átvett lovakkal ? * Az első kérdés tisztázva lett az egész vonalon. Minden kétséget kizárólag tényként volt megállapítható az összes bizonyítékokból, hogy dr. Galgóczy Árpádnak a szállításban semmi része nem volt. Ha el is mont a vásárokra, azt Papp Árpádnak, rokonának, jóbarátjáaak tette meg, mert az bízott a főszolgabírónak egyébként is közismert lószakértelmében. Résztvett a főszolgabíró a trének átadásánál is — mint hivatalos, rendfentartő közeg és mint aki a trénfogatokra kocsisokat rendelt ki. Soha a bizottsággal — ezt a bizottság kafonatagjai vallották — a trénekről nem beszélt, egy lovat meg nem dicsért, soha aziránt nem érdeklődött, hogy bevesznek-e ős. mennyiért egy fogatot. * A másik kérdésben először kihallgatták a bizottságot, amely a tróneket átvette : Bos- sányi Havas századost és Markovics állatorvost. Mindketten igazolják, hogy ők jó lovakat vettek át.
