Szamos, 1916. június (48. évfolyam, 150-174. szám)

1916-06-25 / 170. szám

XLVHI. évfolyam. Szaímár, 1916, junius 25., vasárnap. I/O, szám «■■■■( Egy hónapra «4K49f 7 „Mff a ,s»f 1 „S9I m k — f » - - f 1 .«** 3ra|mntiMg és kiadóhivatal: kAKÓCZJ-OTOI I — . _ . . -. Szcn(C5ztoséfl és Ttó3f«»-*XálWK>k . Felel6s 52erkcszt# Az orosz harctérről. Kutyt visszavettük az oroszoktól. — Heves harc Kim- polungnál. - állandó térnyerés Wolhyniéban. — Visszavert orosz támádások. Budapest, junius 24. — Hivatalos jelentés: Bukovinában Kimpolungnál tegnap heves harc íolyt. A Czermos-völgyben osztrák-magyar csapatok átkaroló előrenyomulása kiszorította az ellen­séget Kuty városából. Tarnopoltól északnyugatra egy orosz éjjeli támadás tüzűnkben összeomlott. — Radziwilownál tegnap délelőtt ismét visszavertünk orosz rohamokat. Az e várostól északra tegnapelőtt lefolyt harcokban az Alsó-Ausztriából, Felső-Ausztriából és Salzburgból kiegészített első nép­felkelő dandár ismét bizonyságot tett derékségéről. A Wolhyniában harcoló német és osztrák-magyar haderők a Lipátol északra, Gorochowtól északkeletre, vala­mint Torczyntól nyugatra és északnyugatra lépésről-lépésre tért küzdenek ki. Az oroszoknak részben friss erőkkel indított min­den ellentámadása eredménytelen maradt. Hőfer, altábornagy Berlin, junius 24. A nagy főhadiszállás jelenti: Keleti hadszíntér: Illuxtól délre és Widsytól északra orosz részelőretöréseket vissza­vertünk. — Egy német repülőraj megtámadta a Polocsany-i pályaud­vart Molodecnotól délnyugatra, ahol csapatberakodásokat figyeltünk meg. Szintúgy bombákat dobtunk a luminieci vasúti telepekre. Linsingen tábornok hadseregénél a támadás általá­ban a Subilno—Vatyn—Sviniacse-vonalig és azon túl fu­tott előre. Az ellenség heves ellentámadásai meghiúsultak. Az orosz foglyok száma állandóan növekszik. Bothmer gróf tábornok hadseregénél kisebb ütközetek voltak az előretolt osztagok között. A legfőbb hadvezetőség. Harsogott a vihar, recsegtek a fák, zuhogott a jeges eső, vil­lámok cikkáztak, rengett a föld a dörgés dübörgésétől és mi nem eresztettük le a füg­gönyt a villámlás elől, nem párnáztuk be az ablakunkat, hogy ne halljuk a dörgést, néz­tük a derékban hajladozó fákat és Rátok gondoltunk, hős magyar véreink, akikre golyó­eső zuhog, akikre ágyú tűz villog, per gőtüz dübörög, de akik — ha meg-meg is hajoltok vérzivatar vihara előtt, nincs olyan vihar, amely megtörjön benneteket. Rátok gondol­tunk, mint aggódó anya a gyermekére, akit nagy sötét erdőben ért utói a zivatar, Rátok, akiknek esernyőtök egy éles kis szurony, de köpenyegtek a hősiesség, a vitézség, a haza- szeretet. Azután eloszlottak a fellegek, napfény fürdetett bennünket pazar melegével és mi ábrándoztunk, mint a szerelmes ifjú imádott- járól, úgy ábrándoztunk rólatok, mi imádott- jaink, derék magyar véreink, akiket szeretet­tel, rajongással dédelget, melenget a nap­fény. És Rátok gondolunk, mint a gyermek a bánya mélyében dolgozó apjára, amikor fehér asztalnál meleg lévőét, puha, fehér­kenyeret eszünk, Rátok gondolunk, hogy vájj’ amig mi fehér abroszról meleg ételt eszünk, Ti, mint apa a családjáért, gránát­járta, shrapnellverte állásaitokban küzdtök, harcoltok — a mi fehér asztalunkért. Rátok gondolunk, mint a szerelmes vőlegény fehér arájára, amikor leborul az éj és mi puha, fehér ágyainkban fekszünk: Rátok gondolunk, hogy mikor jösztök, mikor, Ti is a fehér ágyakba, mikor hagyjátok ott fedeleden, pehelymentes fekvőhelyeiteket. És Rátok gondolunk, ha egy jóizü szi­vart szivünk, mikor gondtalanul jókedvüt ka­cagunk, amikor felkelünk, amikor megmos­dunk, amikor tiszta ruhát veszünk, Rólatok álmodunk ébren és álomban. Nincs egy gon­dolatunk, amelybe belé ne kapcsolódnék a Ti személyetek. Mert Ti vagytok a mi reményeink, a mi védösziklámk, a mi megmentő szü'éink, a mi dédelgetett gyermekeink, a mi szerel­meink. És amig Ti érettünk hidlatják forró vé­reteket, hog/ védjetek minket, a mi házaink épségét, a mi életünk nyugalmát, a mi fehér asztalunkat, a mi pelyhes fekvőhelyünk, mi Érietek és Általatok élünk, Énetek aggódunk és Érietek dolgozunk, hogy ha hazajösztök, vidámság, nyugalom legyen a mi hőseink, a mi megmentőink drága, szép élete. ! ADAKOZZUNK ! az elesett hősök özvegyei és árvái ja­I vára ! Hadsegélyező Hivatal főpénztára, Képviselőház. Óriási harcok Wolhyniában és a Strapánál. Sajtószállás, jun. 24. Az északi orosz szárnynak Lin­singen szövetséges hadseregével való összeütközése olyan nagy csatává fejlődött ki, amely napok óta tart. Mindkét fél rendkívül eröfeszitéseket tesz. Különösen elkeseredett küzde­lem folyik az utánpótlásra szükséges vasútvonalakért. Az oroszok kétségbe­esett, makacs ellenállást fejtenek ki. A Lucktól északra, nyugatra és dél­nyugatra a német—magyar-osztrák csapatok nagy eredményeket értek el. A középső Styrpánál kifejlődött harcokban az oroszok rettenetes vesz­teségeket szenvedtek. Berlin, junius 24. A Kreutz Zeitung jól értesült oldalról a következőket tudta meg az orosz vezérkari jelentések készítésének módjáról: A főhadiszá'lásra, amely ez idő szerint egy Kisinewtől nyugatra levő városkában van, a vezérkari jelentés megállapításában a külügyi hivatal tisztviselői vesznek részt, Phalen titkos államtanácsos vezetése alatt Ezek szerkesztik a frontról érkező jelentése­ket, azután tovább adják a pétervári nagy- vezérkarnak, a vezérkar a külügyminiszter­nek. Mindkét helyen győzelmek kellenek Oroszországnak. Ezeket már a főhadiszállá­son gyártják, sokszor anélkül, hogy a ve­zénylő táaornokok valamit is tudnának róla. A foglyok számát is itt határozzák meg és ha a néphangulat bátorítást igényel, Péter- váron még valamivel szaporítják a foglyok számát. E módszer ellen Ruszkij és Kuro- patkin többször tiltakoztak, de minden eredmény nélkül. Q fillér. Lapunk mai száma 6 oldal. @ fillér

Next

/
Thumbnails
Contents