Szamos, 1916. június (48. évfolyam, 150-174. szám)
1916-06-24 / 169. szám
P»OüJTHQU MMiP. 9« ■■OB■■■■■■■■■>■■■■ aöniBTÉS! BUS» l t4 R m i Vidék** . . ts K — f 7 „3öf , . . 9 , -f 3 „■«•* „ . . * „»f 1 „3®f » . . t „*»f ■■■■ninHiiituuiiaunnimuBMmiimnniiiinHiiii FeteHht szerkeszti: HHetM dijak Szatméron sora 36 | és kiadóhivatal: SxerkesztOség és Felelős szerkesztő na ■■■*■■■■■■■■■(> a ■■■■■■■ ■■■■■■■ma a Divatos jelszavak a birtokpolitikában. nyögjenek aztán majd az unokák unokái is. Az államnak csak segítő, irányító, szabályozó munkát kell végeznie, igy lesz a birtokreform a néplélekkel összhangzásba hozható. Jó, ba a politikai és közéletnek mentül több hozzáértő tagja minél sűrűbben foglalkozik e nem is éppen könnyű kérdéssel. így tisztázódnak az eszmék. De óvakodjék mindenki az elhamarkodástól és a divatos jelszavaktól. XLVÜI. évfolyam. mm Szatmár, 1916 junius 24., szombat. A világháború hirei. Az ország vezéreiméit, belső politikánkat illetően, a sok között már jó ideje egy majdnem mindennél nagyobb gondolat foglalkoztatja : micsoda birtokreíőrmok legyenek a háború után ? Végtére Magyarország: agrár-állam. Ez is marad időtlen-időkig, mert itt midenki a földből él, a szántás-vetésből, az aratás eredményéből. Mellékesen, párhuzamosan lehet — legyen is — ipar, kereskedelem, ennek a fejlesztésével is kell törődni, de a fő foglalkozási ág, mégis csak az őstermelés, a földnek kihasználása. Ez volt. Ez marad. Az ország lakosságának túlnyomó része s éppen a magyarság zöme, csontja, gerince ősidőktől óta magvetéssel és parallel állattenyésztéssel foglalkozik. Amit a föld ad: végeredményben az iparos s a kereskedő és maga az ipar és kereskedelem is abból táplálkozik. A nagy magyar Alföld ezer meg ezer tanyáját nem változtatja senki és semmi át, egytől-egyig ipartelepekké s a kis törpebirtokok mellé épült falucskák házaira nem nőnek egyhamar gy&rbámónyok. Fejlődni fog az ipar is, de nagyjában megmaradunk földmivelő államnak. Turjuk az ugart s ami a barázdákon nő, abból élünk s abból élnek hosszú ideig az unokáink is. Helyén való tehát, ha egyéb nagy gondjaink mellett, az marad a legfőbb gondunk, „amiből élünk* : a föld. És hogy ebből a földből hogy s miként jusson több és több azoknak, akik apáról-fiura földmiveléssel foglalkoznak. Szóba jött ez a kérdés legutóbb az országgyűlésen is. Egyik ellenzéki képviselő, tagadhatatlanul igen tartalmas és szakszerű beszéd kíséretében azt indítványozta, hogy a kormány alakítson azonnal országos bizottságot a reform előkészítésére, de egyben már meg is szabta az irányelveket, melyeknek alapján egész birtokpolitikánknak felépülnie kell. Különösen az útépítési, parcellázási akciót, örökbérletet, járadékbirtokok meghonosítását sürgette. Ezzel szemben Tisza István gróf miniszterelnök nagyon helyesen hangsúlyozta, hogy ne hamarkodjuk el a dolgot divatos jelszavakkal. A reformban is nekünk, magyaroknak csak bizonyos határokig lehet majd elmennünk, mert tekintetbe kell vennünk a néplélek tradícióit. A magyar ember, ha birtokot vesz, szabad ura akar lenni bii> tokának. A magyar népet nem lehet boldogítanunk sem örökbérlettel, sem járadékbirtokkal, mert az ilyesmit a magyar nép örökszolgaságnak, a jobágyság egy újabb nemének fogná tekinteni. Az uj akció tehát nem lehet más, mint a réginek folytatása. Hónuk alá kell nyúlni a szegény embereknek, a törpebirtokosoknak és azoknak, akik .csökkent munkaképességgel* jönnek vissza a háborúból. Segíteni kell őket, földhöz juttatni, de nem úgy, hogy örökéletre lekössék' magukat, adósságba keveredjenek, amit még Visszavert orogz támadások. Budapest, junius 23. Hivatalos jelentés: Orosz hadszíntér: A Gzeromosz-völgvben az oroszok elő- nyomulóban vannak Kuty felé. Egyébként Bukovinában és Keletgaliciá- ban a helyzet változatlan. Állásaink ellen Radziwilowtól délkeletre és északkeletre az ellenség tegnap számos heves támadást intézett. Mindenütt visszavertük. Linsingon tábornok parancsnoksága alatt harcoló haderőnk Gorochowótól északkeletre és T.okacytól keletre az oroszokat tovább vetették vissza. Lokabynál csapataink több mint 400 foglyot és 4 orosz géppuskát szállítottak be. A Stochod—Styr szakaszom az ellenség több erős ellentámadása meghiúsult. Héfer, altábornagy. Berlin, junius 23. A nagy főhadiszállás jelenti : Keleti hadszint ér: Hindenburg tábornagy hadosoporja: Berezinanál történt rövid előretörés alkalmával (Bogdanowtól keletre) 45 fogoly, 2 géppuska és két revolverágyu jutott kezünkre. Lipót bajor her ctg, tábornagy hadcsoportja. Ozaritschitól északkeletre a csatornaállások ellen előnyomuló gyengébb ellenséges osztagokat véresen vertünk vissza. Linsingen tábornok hadcsoportja: Az ellenség többszöri előretörése ellenére támadásaink Lucktól nyugatra és délnyugatra előre haladtak. A Berestecko— brody-i vonal előtti arcvonslon az oroszok előretöréseit könnyűszerrel visszavertük. Bothmer gróf tábornok hadcsoportja : Nincs jelentősebb esemény. A legfőbb hadvezetőség. • . __ Lu gano, junius 23. A Secolo szerint Galíciában a magyar-osztrák csapatok kedvexö terepen rendkívül sxivósan a legna- gyebb makacssággal ellenállának. Ax oroszoknak nem sikerült a Strypa felső folyásánál átkelni. A folyamatban levő harcok eddig nem jártak eredménnyel. Az oroszok Tarnopol- nál és Worolicokánál csak csekély előrehaladást tettek. Angol tüzérség Oroszországban. Stokholm, jun. 23. Egy norvég hajó utasai a Fehér tengeren angol csapatszállító hajókkal találkoztak, amelyek kanadai tüzérséget szállítottak Oroszországba. Az olasz hadgziijíéfről. Budapest, junius 23. Hivatalos jelentés: Tegnap az ágyutüz a Doberdo fensik északi szakaszán időnkint igen heves volt. Az ellenségnek állásaink ellen ismételt gyalogsági támadásait a Mrzii-Vhrtól délkeletre visszavertük. A Ploecken szakaszon ma reggel élénk tüzérségi harc kezdődött. A Dolomit harcvonalon meghiúsult az olaszoknak a Croda de Ancona ellen intézett újabb támadása. Ugyanez volt a sorsuk a Primolano területéről indított elszigetelt ellenséges előretöréseknek. Az Ortler területen, a határon csapataink több magas csúcsot szállnak meg. Hőfer, altábornagy. Eseméngek a tengeren. Budapest, junius 23. Hivatalosan jelentik: Huszonkettedikén este a tengerészeti repülőgépek egy csoportja Monfalcone mellett eredményesen bombázott ellenséges állásokat. Huszonharmadikán reggel egy tengerészeti repülőgépraj megtámadta Velencét és a Nicolo Alberoni erdőben, a gázgyárban, de különösen az arzenálban nehéz bombákkal számos telitalálatot értek el és nagy tüzeket idéztek elő. A repülőgépek, amelyeket hevesen, de eredménytelenül bombáztak, sértetlenül tértek vissza. A hajóhadparancsnokság. Lapa&k mai száma 4 oldal.
