Szamos, 1916. június (48. évfolyam, 150-174. szám)

1916-06-18 / 164. szám

1916 junius 18 (164 sz\m) SZAMOS 3 oldal tes módját találta ki annak, hogy amit nem nyerhet a cukron az ár maximálása miatt, azt megnyeri a kávén, vagy más portékán. És ezért — különösen nem állandó vevőik­nek — csak úgy adnak cukrot, ha kávét vagy más olyan árut is vesznek, aminek nincs maximálva az ára. A kereskedők, akik szolid -utón is va­gyont tudnak keresni, nem ösmernek mér­téket a nyereség-vágyban és még azzal sem sem törődnek, hogy a kávé-rákényszerités — mint jogi nyelven mondják — kimeríti a zsa­rolás vétségének tényálladékát. Biztos tudomásunk van róla, hogy a szatmári kereskedők raktáraiban — tudjuk, hogy kinél mennyi — összesen 132 Mm. 96 kgr. cukor van felhalmozva. Bárkinek szívesen adunk felvilágosítást arról, hogy melyik kis- és nagykereskedőnél mennyi a készlet. És itt felhívjuk a közönséget: ha bár­melyik üzletben meg akarják zsarolni és más portékát is akarnak a nyakába sózni, rá­kényszeríteni, — tegyen erről a városházán jelentést, esetleg juttassa nekünk — persze nem szokás szerint névtelen levélben — tu- i domásunkra és ha az illető neve szerepel I azok között, akiknek mázsaszámra van cukruk ; és azt a mai nehéz időkben dugdossák a kö­zönség elől, hogy kiuzsorázzák, — megkapja méltó jutalmát. A vidék is védekezik. Megnehezíti ezután a piaci felhajtás helyzetét egyrészt a vonatjórások újabb vál­tozása, nemkülömben az a körülmény, hogy egyes községekből a csendorség nem engedi a piaci áruk behozatalát, hanem a község részére tartja fenn, másutt pedig a közigaz­gatási hatóság csak egyes napokon engedi meg, hogy járásából árut a szatmári piacra hozzanak. Kevés egy hatósági üzlet. Megemlítjük- még azt a sok pa­naszt, amelyet amiatt emel a közönség, hogy a hatósági íüszerüzletbe a nagy tolongás miatt nem tud bejutni. Megnehezíti a közönség helyzetét az is, í hogy a hatósági üzletet későn nyitják és igen ‘ korán zárják, — tekintet nélkül arra, hogy i van-e vevő vagy nincs ? Tekintettel kellene lenni arra, hogy sok ; a szegény munkás ember, a szegény asszony, j akinek háztartása, gyerekei vannak vés akik j sokszor egy munkanapot áldoznak fel arra, j hogy egy kis fűszert kapjanak, mert a boltot i az összes boltok között legkésőbb nyitják és i legkorábban zárják. Nem hisszük, hogy a városnál nagy ! nehézséget okozna, ha egy helyett két üzle- j tét állitana fel és a közönség részére hozzá- I férhetőbbé tenné az árut, mert a városnak | is az a célja, hogy a lakosság hozzájusson a fűszerhez. Zsidónak nincs liszt ! I Bámulatos varázsa van a „hatósági“ \ jelzőnek. Ámint valaki hozzájut ehhez a j minőséghez — bárminő jelentéktelen vonat- j kozásban is — az teljhatalmú hatóságnak í érzi magát és kényve-kedve szerint játssza j az igazi hatóságot addig, amig rajta nem : vészit. Nem tudjuk névszerint, hogy ki az az J erélyes személy, aki a posta épületével j szemben, az ev. leányiskola internátusában j levő helyiségben méri a hatósági lisztet, de j már nagyon sokszor jött ellene panasz, hogy j felekezetek szerint osztályozza a vásárló kö- j zönséget és nem annak ad, akinek liszt jegye j van, hanem csak annak, akiről meg tudja 1 állapítani, hogy nem tartozik az Ur válasz- j tott népéhez. Sokáig vártunk, amig ezt az ominózus í témát megpendítettük, de most már naponta j jönnek a panaszok e tárgyban Frank Béni (Kazinczi u. 10), Katz '■ Élíásné, Goldberger Samu, Klein Zelman j (Töltés u. 23.), Elefánt Ábrahám (Batthányi j u. S chefteli ház) — valóban mind izraeliták 1 > — bizonyítják, hogy a hatósági lisztkimérő ( ezzel az indokolással tagadta meg tőlük liszt- i jegyük ellenére a lisztet. Nem akarjuk befolyásolni senkinek az ízlését, hogy melyik vallás hiveit szeresse, de nem tartjuk helyesnek ezt az osztályozást már csak azért sem, mert nem mindenki viszi magával lisztbeszerzési alkalmakra a ke­resztlevelét, enélkül pedig nem mindenkiről lehet teljes biztonsággal megállapítani a fe- lekezetét, mert mi is ösmerünk olyan ke­resztényt, akinek görbe az orra. Remélljük, hogy, ebben az aktuális fe­lekezeti kérdésben a hatóság is állást fog ! foglalni. Ugyanitt említjük fel azt is, hogy a I hatósági boltokban a liszthez nem adnak j papírzacskót és aki nem visz magával ta­risznyát vagy zacskót, annak épp úgy nem adnak lisztet, mintha — engedelemmel le­gyen mondva: — izraelita lenne szegény. Ujaíib Vörös Keresztes kitüntetések, Hadiékitményes ezüst diszérnjek. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jun. 17. Mint tegnap ts jeleztük, a hivatalos lap mai számla közli azoknak az újabb kitünte­téseknek a sorozatát, amelyeket Ferencz Salvator főherceg a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül az arra valóban érdemeseknek adományozott. Ez a lajstrom hosszú sorozatát közli azoknak a szatmári és szatmármegyei úri nőknek és uraknak, akik a háború alatt fá­radhatatlan, buzgó és eredményes munkás­ságot fejtettek ki a katonai egészségügy, ápolás, támogatás és jótékony akciók körül. Nehéz dolog lenne minden egyes ki­tüntetett érdemeit méltányolni, mert hosszú a sorozat, de az bizonyos, hogy mindenütt az arra legérdemesebbek neveit látjuk, akik­nek érdemei külön méltatás nélkül is átmen­tek már a köztudatba. Jékey Károlyné nemeskeblüségének állandó megnyilatkozását csak fokozta a há­ború, Lőry Miksáné igazán közismert jó­tékonysága, Markó Kálmánná nemes agili­tással vezetett akciói, Roóz Samuné fárad­hatatlan, erkölcsileg és anyagilag impozáns eredménnyel járt kötőkéi, gyűjtései, Bélteky Lajosnak, mint a V. K. E. pénztárnoáknak szinte emberfölötti munkája, dr. Pirkler Ernőnek a szeretetadományok gyűjtése, a mozgalom szervezése körül kifejtett agilitása mind mél­tók arra, hogy a felső elismerés jutalmazza. A hiva,alos lsp közlése szerint Ferencz Salvator főherceg a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Szatmárról és Szatmárvár- megyéMl a következőknek adományozta a Vörös Kereszt hadiékitményes ezüst disz- érmét díjmentesen : Berks Emmy, Dániel Mici, Gellért Aranka, Gorzó Emma, Gorzó Mariska, Ilosvay Bella, Ilosvay Katinka, Jékey Károlyné, Ka- thona Margitka, Korányi Margit, dr. Kölcsey Ferencnó szül. Csaba Kara, Lingvay Tamás- né, Lővy Miksáné, Luby Gézáné, Markó Kál­mánná, Nagy Böske, Neubauer Margit, Papé Lisbeth, Roóz Samucé, Steinfeld Eiza, Sze- rafin Jolán, Szerafin Valéria, Szombathy Irma, Taub Eszti, Taub Erzsiké, dr. Vetzák Edéné, Weisz Margit, Aczél Ferenc máv. állomás­főnök, Bélteky Lajos, a Vörös Kereszt Egy­let pénztárosa, Lasin Tivadar, a Vörös Ke­reset Fiókegylet alelnöke. Mándy Zoltán, a Vörös Kereszt Fiókegylet elnöke, dr. Serly Gusztáváé, a Vörös Kereszt Fiókegylet al- elnöknője, lovag Berks Leó, a Vörös Kereszt i Fiókegylet pénztárosa, Damokos Ferencné j gyógy- és kötszerkezelőnő, dr. Ember Elemér | községi orvos, Kathona Géza kórházi igaz­gató, Lingvay Tamás kórházi élelmezés fel­ügyelője, Neubauer kórházi konyha vezetője, Neubauer Ferencné kórterem főnöknö, Pirkler Ernő, a Vörös Kereszt Fiókegylet titkára, Varjas Endre önkéntes ápoló és dr. Vetzák Ede a Vörös Kereszt Fiókegylet alelnökének. A következők pedig a Vörös Ke­reszt hadiékitményes bronz diazérmét kapták díjmentesen: M. Benita, M. Evange­lista és M. Serapia betegápoló irgalmas nővérek. kz öreg népföSkelök elvűben dolgozhatnak szabad Idejükben. A hadügyminiszter liberális rendelete. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Bé<*s, jun. 17. Bécsi íudósitónk híradása nyomán egy | nagy érdekességü és széles körben megelé- dést és örömet kellő hadügyminiszteri ren­delet jutott kezeink közé, mely idejében ér­kező vigasztalást ad azoknak a bevonult, de | még helyi szolgálatot teljesítő idősebb pol- I gároknak, akik ipari vagy kereskedelmi fog- ! lalkozásukat katonai szolgálatuk miatt kény- ‘ telenek voltak abba hagyni és tagadhatatlanul 1 nehéz szívvel öltötték tel az uniformist. Ez I nem is csuda, rneit a városi családos pol- ; gárember számára a jelenlegi drágaság mel- I lett az államsegély oly csekély, hogy abból a legkisebb család sem élhet meg, még ha a lehetőségen túl is lefokozza igényeit A városi polgárok többségének vagyona a saját szaktudása, tapasztalata és a szemé­lyébe helyezett bizalom, mert tőkét az utolsó esztendők alatt középosztálybeli polgár nem igen szerezhetett. Amikor tehát a családfő bevonult, a kenyérkereső beöltözésével el­vesztette a család azt az egyetlen vagyont, amelynek kamataiból élt. Most a hadügyi kormány egy rendkívül liberális rend-atotércl lohotövá lotto, hogy a katonai szolgálatra bevonult, megbízható idő­sebb népfölkelők szabad idejükben civil ru­hában űzhessék polgári foglalkozásukat. Az erről szóló hadügyminiszteri rende­let szövegét itt közöljük: A hadügyi kormány tudomására jutott, hogy a népfölkelők szabad idejükben hivatá­sukat mint vendéglősök, pincérek, ügynökök, cipészek stb. egyenruhájukban gyakorolják. Ez azonnal megszüntetendő és e rendelke­zés ellen vétők felelősségre vonandó!-:. Különösen méltánylandó esetekben, amikor teljesen megbízható, idősebb népföl- kelőkröl van szó, a pótteatek parancsnoksá­gai engedélyt adhatnak arra, hogy a nép­fölkelők szolgálatmentesség idejében, a napi foglalkoztatás után, de semmiesetra a szol­gálatnak szentelt időben, polgári foglalkozá­sukat gyakorolják és ez alkalommal polgári ruhát viseljenek, ha ez a foglalkozás a ka­tonai szolgálatot vagy kiképzést nem befo­lyásolja hátrányosan. Olyan foglalkozások gyakorlására, melyek a katonai szolgálathoz szükséges egyezségnek ártanak (ide számí­tandók az éjjeli időben űzött foglalkozások), az engedély megtagadandó. A polgári foglalkozás gyakorlásának en- ! gedéiyezése által nem szenvedhet halasztást a froniszolgálatra alkalmasoknak menelaia- kulatokban való hadbavonulása és az ily kedvezményben részesülő népfölkelők nem részesülhetnek más olyan kedvezményekben, amelyeket bajtársaik nem élveznek. ADAKOZZUNK az elesett hősök özvegyei és árvái ja­vára ! Hadsegélyező Hivatal főpénztára, Képvisslőház.

Next

/
Thumbnails
Contents