Szamos, 1916. június (48. évfolyam, 150-174. szám)
1916-06-07 / 154. szám
2 oldal & Z A MO S (1916 junius 7. (154. S/ áai) fiz olasz pszintérrfil. Repülőink olasz pályaüdVaro- kat sikeresen bombáztak. Budapest, junius 6. Hivatalos jelentés: A helyzet változatlan. Egy tengerészeti repülőrajunk tegnap éjjel megtámadta a Set. Dona-di Piavei és a latisanai vasúti telepeket. Szárazföldi repülőink a veronai, a^ai és vicenzai pályaudvarokat bombázták. E hónap kezdete óta több, mint 9700 olaszt, köztük 184 tisztet, fogtunk el, 13 gépfegyvert és 5 ágyút zsákmányoltunk. Höfer, altábornagy. Velencét katonailag kiürítik. Lugano, junius 6. Velencéből a katonai arzenálok és kórházak elköltöznek. fi gkageffaki tengeri oiatekoz Hága, jun. 6. A német—angol tengeri csatáról még a következőket jelentik: A kishajók lövöldözése után a nagy csatahajóknak engedték át a harcot. Már nappal is rendkívüli gyorsasággal folyton váltakozó állásokban vívták az ütközetet. Éjjel pedig valóságos ved össze-vLszaság keletkezett. Több angol hajó óriási tűznek lett az áldozata. A németek elhaladtak egy angol páncélos mellett, amely teljesen fehér izzásban volt. Egy angol páncélos cirkáló 1000 lábnyi magas vizcsóvában repült a levegőbe. London, jun. 6. A skagerraki csatában a Queen Mary lőporraktárának légberöpülése következtében két perc alatt elsülyedt. Az angol tüzérség szinte vakon lőtt oda, ahol német hajókat sejtett, mert távcsővel nem sikerült az ellenséget felfedezni. Az első összecsapás idején legalább hat Zeppelin cirkált a harctér felett s mig a német hajók a Queen Maryt lőtték, két óriási Zeppelin bombát dobott reája. Stokholm, junins 6. A Villy hollandi gőzös észre vette, hogy a tengeren egy gerenda hányódik, amelyen valaki fekszik. Egy német tengerész volt az illető, aki két nap óta étlen-szomjan feküdt a gerendán és annyira eigyöngült, hogy nem birt a lábán állani. Elmesélte, hogy a Weis- baden nőmet hadihajóról menekült meg négy társával együtt, akikkel gerendákra kapaszkodott, de társait a hullámok letépték mellőle. Rotterdam, jun. 6. A Morning Post Írja: Trafalgar óta a skagerraki csata volt a britt flotta legfényesebb győzelme. Bebizonyosodott, hogy a német flotta teljes vereséget szenvedett. Géni, junius 6. A Times newcastlei levelezője leírja 3 megrongált angol torpedóromboló hazatérését. E hajóosztály vezérhajója mint használhatatlan roncs érkezett vissza: elülső része, hajó- hidja és első ágyúi hiányoztak és bal oldalából hatvan lábnyi rész kiszakadt. Amsierdam, jun. 6. A Tyjd szerint a Ymuidenbe érkezett Betsy Anna hollandi gőzös jelenti, hogy Newcastle kikötőből való elindulásakor két megrongált angol hadihajót látott. Az egyik a kéményét veszítette el és a fedélzetén rongálódott meg, a másiknak a* előrésze zúzódott szét. A Rynstroom holland gőzös Grymsbinél találkozott a Marlborough angol osatahajóva', amely oldalán súlyosan megrongálódott. A hadihajót számos uszályhajó kísérte, amelyek segítségére voltak. Rotterdam, jun. 6. Beatthy tengernagy, az Északi tengeri angol flotta támadó parancsnoka a londoni lapok szerint szombaton egészségi okokból hat heti szabadságra indult. JuansUirj elnök meghalt London, jun. 6. Juansikaj kínai köztársasági elnök hétfőn meghalt. LEGÚJABB. Kitchener angol hadügyminiszter a tengerbe fűlt. London, junius 6. Hivatalosan jelentik: A nagy flotta parancsnoka jelenti: A Hamsphire nevű hadihajó, amely Kitch&nerrel és vezérkarával útban volt Oroszország felé, a múlt éjszaka az Orkney-szigetektől nyugatra aknától vagy egy torpedónaszádtól elsülyedt. A tenger viharos volt, bár azonnal minden lehető lépés megtörtént a gyors segélynyújtásra, attól kell tartani, hogy kevés remény van arra, hogy Kitchener hajójáról bárki is él-then maradt volna A „kis ezüst és az arany érem az iskola padiéban. Születésnap az ellenséges lövészárokban. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 6. A Szatmárnémeti ref. főgymnasium hadi érettségi tanfolyamának résztvevői közül a Szamos tegnapi számában kimaradt egy név: C s a c s k ó Lajos, királyselmeci születésű nyolcadikos diák-gyerek neve, aki csak ma érkezett Szatmárra, hogy részt vegyen a tanfolyamon. Fiatal, kedves arcú gyerek. Hercegh Ferencz regényeiben, színmüveiben írja )igy a sneidig kadattokat, a tiszti szobák, kaszárnyák enfent tsriblejét. És ami a legfeltűnőbb : Csacskó Lajos olyan szerény gyerek, ha beszél vele az ember avagy ha a viselt dolgok iránt érdeklődik tőle, mintha azt kérnők: mutassa meg ez idei szabadkézi rajzait. Pedig a reiorraátus gymnasium elégséges rendű, de mégis kitűnő maturandusának mellén az arany és az ezüst vitézségi érem kocognak pengő szóval járásközben. Csacskó Lajos — mint már említettük — Királyhelmecre való. Édes apja tisztviselő, de a mozgósítás elején önként jelentkezett, ma már főhadnagy és legutóbb a Doberdón sebesült meg. Csacskó Lajos 1915 ben itt j ár a a hetedik osztá’yt a ref. gymnasiumban, itt sorozták be katonának és beosztották szolgálattételre a lugosi 8. honvéd gyalogezredhez. Ez év januárjában, mint hadapródjelölt ment ki Csacskó Lajos csapatával a bukovinai frontra. Február 13-án éjjel került a dobzoki erdőbe, ahol akkor már erős fegyverharcok voltak. Két heti fegyveres küzdelem után az orosz elkezdte az aknaharcot. Erre — igy mondta el kérésünkre érmeinek és csatáinak történetét Csacskó Lajos — mi is ástunk ellenaknákat s eközben megtörtént, hogy az aknák összeértek. Nekünk egy kész aknánkhoz hozzáért egy orosz akna. Mikor a mieink ezt észrevették, felrobbantották az aknát, ettől felrobbant az orosz akna is, ebben és ennek közelében 300 orosz dolgozott, ezek mind elpusztultak. Mi nyomban megszállottuk az aknatölcséreket és dacára annak, hogy az oroszok hosszantartó, erős küzdelmet folytattak a tölcsér birtokáért, mi megtartottuk és a ben nünket felváltó csapatnak is úgy adtuk át. Leváltás után márciusban Kelet-Gali- ciába vittek bennünket, Zaleszczykitől északra, Vigoda község közelébe. Itt állóharcok voltak. Egyszer észrevettük, hogy az orö.;zok mife'énk futóárkot ástak. Önkéntes jelentkezésre hívtak fel bennünket, hogy ki volna hajlandó ennek a mi állásaink felé vezető futóároknak az állását, terjedelmét kipuhatolni. Mikor megtudtam, hogy a legénységhez „ ilyen tartalmú felhívás megy ki, nyomban jelentkeztem. Ugyancsak önkéntes jelentkezés alapján beosztottak meHém három örvezetőt, egy tizedest és egy szakaszvezetőt. Este fél 10 kor indultunk el. Drótakadályainkon túl már természetesen csúszva haladtunk. A rettenetes sötétségben nem vettük észre, hogy lassankint az orosz tábori Örs közelébe jutottunk. Amikor észrevettük, az oroszok tábori Örse jobbról és balról is lőttek bennünket, amiből láttuk, hogy a két tábori őrs közé jutottunk. Közben az oroszok világitó raket- tákkal is kerestek bennünket, de mi lelapultunk, meg sem moccan'unk s igy nem fedeztek fel bennünket. Mikor már láttam, hegy az oroszok nem törődnek velünk, igyekeztem csendben, hangtalanul, szó nélkül kicsúszni a két orosz tábori őrs közül. Kúsztam a mezőn, amint észreveszem, hogy a nagy sötétben katonáim nem vették észre, hogy elindultam, szólni — igaz — nem szóltam nekik, nem jöttek utánam és ón 150 léj ésnyiie vagyok az orosz állás előtt — teljesen egyedül. Vissza már nem fordulhattam, mert a hátam mögött lövésre készen állottak katonáim, akiket semmiféle jellel nem figyelmeztethetek arra, hogy nem orosz közeledik feléjük, hanem én és igy biztosan rám lőnek. Kénytelen voltam — egyik kezemben 8zuronyos karabélyommal, másikban kézigránáttal — annak az ároknak tartani, amelyiknek kikémlelésére küldtek ki. Minden akadály nélkül jutottam el az árok szájáig, amelybe most már elszántan — vagy sikerül megbízatásom, vagy ott maradok— belekúsztam. Üres volt. Tovább haladtam benne lassan, csendben, töméntelelen kézigránát volt benne felhalmozva Egyszer csak mozgást hallottam a hátam mögött. Szurunyomat előre szegezve A Schönberger Jakab és fia Itl" megnyílt <“<
