Szamos, 1916. május (48. évfolyam, 121-149. szám)
1916-05-03 / 123. szám
1916 május 3. 123. szám SZAMOS 3. oldal. Félmilliót meghaladó jeggzód a Kereskedelmi Bankijai. & negyedik jegyzés sikere. A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 2. A negyedik hadikölcsönre a szatmári pénzintézeteknél történt jegyzésekről eddig két kimutatást kaptunk. Az egyiket a Szamos vasárnapi számában közöltük, a másikat ma küldte be hozzánk a Szatmári Kereskedelmi és Iparbank r. t. igazgatósága. Félmilliónál többet tesz ki az az ösz- szeg, amelyet eddig, a jegyzési időnek úgyszólván a kezdetén a Kereskedelmi Banknál jegyeztek. Ez a hatalmas szép eredmény amellett, hogy a pénzintézet agilitását és a jegyzést eszközlők agilitását dicséri, egyszersmind fényes bizonyítéka annak, hogy a negyedik hadikölcsön semmivel sem fog az eddigiek mögött maradni. A jegyzések összege tekintetében vezet az Egyházmegyei Alapítványi Pénztár, amely külömböző alapjai részére 412,400 koronát és maga a Kereskedelmi és Ipar- bank, amely saját számlára 100 ezer koronát jegyzett. 14 ezer koronát jegyzett özv. Ixel Sománé. 10 ezer K-t jegyeztek: Dr. Lehotzky János, Dr. Farkas Jenő, Pólyák Arthur. 5000 K-t: Szabó Norbert nagyprépost, Dr. Lang Antal, Vajda Andorné. Püspöki uradalom tiszti nyugdíjalapja 1600 K-t, Strantol Imre 1400 K-t, Gsegöldi gör. kath egyház 1300 K-t, Papp Gyula, Vincze József, Mátray József 1000—1000 K-t, Szt. Alajos társaság, Illés György 300—300 K-t, Csendes Mari 200 K-t, Mandula Sándor 100 K-t. A hősök temetőjének reqdezéőe Értekezlet a Városházán. — A Szamos eredeti tárcája. — Szatmár, május 2. A szatmári kórházakban elhalt hős katonákat, a barakk-temető létesítése előtt, a felekezeti temetőkben hántolták el. Körülbelül 230 katonát temettek el e temetőkben. Most, hogy a kassai cs. és kir katonai parancsnokság V a j a y Károly dr. kir. tan. polgármesterhez intézett átiratában felkérte a városi közigazgatási hatóságot, hogy a katona- sirok létesítése, gondozása ős feldiszitésóben támogassa a katonai hatóságot: felmerült a felekezeti temetőkben ideiglenesen eltemetett hős katonáknak egy közös temetőben, a barakk mellett kihasított hősök-temetőjéb8n leendő elhelyezésének eszméje. A városi tanács a katonai parancsnoksággal közölte e tervét és már előre biztosította arról, hogy — amennyiben a katonai kincstár ehhez ragaszkodnék — a barakktemetőt teljesen díjtalanul, örök tulajdonul átengedi a katonai kincstárnak. A tanács készségesen kijelentette azt is, hogy a háború alatt a sírok kivilágításáról, a háború után pedig a síroknak az ott nyugvó hősök emlékéhez méltó fenntartásáról és díszítéséről mindenkor gondoskodni fog. Egyidejűleg felkérte a városi tanács a barakk-kórház parancsnokságát, hogy a hősök temetőjének gondozását és különösen a temetőnek élősövénykeritéssel "való ellátását vállalja el. A kórházparancsnokság a város kérelmének teljesítését előzékenyen megígérte. A sírok gondozása és a felekezeti temetőkben nyugvó hősök közös temetőkben való átvitelének megbeszélése céljából a polgármester valamennyi telekezet lelkészét és Hornyák István tábori r. k. lelkészt az elmúlt szombaton értekezletre hívta meg. Az értekezlet magáévé tette a városi tanács által felvetett tervet és elhatározta, hogy bizottsággá alakul át. A bizottság elnökévé a polgármestert, tagjaivá a helybeli felekezetok valamennyi lelkészét, P i r k 1 e r Ernő dr. tanácsnokot és G ö n c z y Miklós dr. aljegyzőt választották meg. A bizottság a megbeszélés eredményé hez képest elhatározta, hogy a városi hatósággal egyetértőén megteszi az elhalt hősök exhumálására és a közös temetőben való elhelyezésére szükséges előkészítő intézkedéseket. A bizottságban az a felfogás alakult ki, hogy azon katonák holttesteit, akiket hozzátartozóik jelenlegi sírjukban kívánnak meghagyni, nem fogják a hősök temetőjébe átszállittatni. Addig is, mig az exhumálás ügyében a katonai hatósággal a városi tanács részéről megindított tárgyalások befejezést nyernek : a bizottság lelkész tagjai a városi hatósággal együtt fogják a hősök sírjának gondozását ellátni. A bizottság felkérte a polgármestert, hogy e megállapodásokról az illetékes katonai parancsnokságot értesítse ős annak hozzájárulását a kegyeletes terv kiviteléhez kérje ki. Ha ez megtörténik, a hősöket végleges külön sírjukba ünnepélyes gyászszertartással fogják az egyes felekezetek lelkészei eltemetni. «fr«» TARNAY ALAJOS 0 0 (jj zongoraművész jjjj a szatmári rokkantak A A javára rendezenbő X {haagVwsenyít9 a városi színházban S május 6-án 5 szombaton A 0 tartja meg. Jegyek válthatók ren- (jjf des színházi helyára- ^ kon Lővy D@ák-tóri A kereskedésében. HÍREK QíZ uj időszámítás kezd már beválni: a szatmári toronyórák hétfőre virradó éjszaka óta már az uj rend szerint sietnek és késnek. Nagyobb emóciót alig okozott a változás. Amint tapasztaltuk, az legfeljebb annyi, hogy a kávéházba már az uj időrend szerint érkeznek az emberek, hazafelé azonban a régi számítás szerint indulnak onnan. Kárát vagy hasznát még kevés ember látta, hogy szép május esős éj szakáján elvesztett az éjszakájából egy órát. Mindössze annyi tragédia történt, hogy meghalt egy öreg vicc, amely külömben joggal kimúlhatott volna végelgyengülésben is. Ha valaki hétfőn azt kérdezte, hogy hány óra, nem lehetett neki az öreg szellemességgel felelni, hogy : annyi, mint tegnap ilyenkor. De nem azért vicc a vicc, hogy egy miniszteri rendelettel agyon lehessen ütni. A vicc nem halt meg, csak aludott, mert kedden már ismét hatályba lépett és akik ragaszkodnak hozzá, azok ismét élhetnek vele. Mint jelentős eseményt, csak egyet jegyeztünk fel róla: azt az öt letes módot, amelylyel egy öreg bohém a változás kérdését megoldotta. Bohémembernél tudvalevőleg nem sokat számit, hogy hányat üt az óra s igy a társadalomnak ez az osztálya nem sok súlyt helyezett a változásra, mondván, hogy bohém embernek úgy sem akkor van dél, amikor tizenkettőt üt az óra, nem is akkor, mint a főld- mivesnek, aki most is attól számítja a mezőn a delet, mikor legmerőlegesebben süt a nap a földre, — hanem akkor, mikor van pénze egy pörköltre. A bohém tehát csak azt jegyezte meg magának, hogy május 1.-től kevesebb lesz egygyel az óra. Ezt a kérdést pedig még szombaton megoldotta: becsapta az óráját a zálogházba, amivel nemcsak azt érte el, hogy tisztelte a törvényt, lévén nála is egygyel kevesebb az óra, de az óra lelke — amit a zálogházban kapott — pontosan kiütötte neki, hogy mikor van hát dél. A bolgár képviselők Budapesten. Fővárosi tudósítónk jelenti: A bolgár képviselők tiszteletére adott ebéden gróf Tisza István miniszterelnök a következőket mondotta: »Bulgáriának a központi hatalmakhoz való csatlakozása logikus befejezése egy természetes evolúciónak. Mint joghallgató és mint fiatal képviselő szemlélője voltam a Balkánon lejátszódó eseményeknek. Akkor is, ma is a Balkán függetlenségét, szabadságát és rendjét akartuk. Tudtuk, hogy Bulgária előbb utóbb a hatalmaknak azon csoportjában fogja függetlenségének és nemzeti integritásának biztosítékait keresni, ahol egyedül találhatják meg. A szerajevói merénylet széttépte a hypokrizis leplét, amely mögé ellenfeleink tervei rejtőztek. A gyűlöletnek valóságos orkánja szabadult fel a központi hatalmak ellen. A kitört világháború elénk állította az élet-halál problémáját. Ezen pillanatban Bulgária olyannak bizonyult, amilyennek vártuk. Érdekeink összhangja biztosítja szövetségünk állandóságát. Fiainknak a harctereken kiomló vére egybeforrasztja lelkeink b8lső érzelmeit. Éljen Ferdinánd bolgár cár!* Hétfőn este a küldöttség tiszteletére a Hungria szállodában a főváros is bankettet adott,
