Szamos, 1916. március (48. évfolyam, 61-91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
2 oldal SZAMOS (1916 március 1 (61 s, á A balkáni ijadsziníérröi. Budapest, febr. 29 Hivatalos jelentés: Délkeleti hadszíntér: Nincs újság. HŐfer altábornagy. Berlin, tobr. 29. A nagy főhadiszállás hivatalosan jelenti: A balkáni hadszíntér: A helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Az orosz pdsziníérről, Budapest, febr. 29. Hivatalos jelentés: Semmi újság. Höfer, altábornagy. Berlin, február 29. A nagy főhadiszállás jelenti: Keleti hadszint ér: A helyzet általában változatlan. A legfőbb hadvezetőség. ki olasz hadszíntérről. Budapest, febr. 29. Hivatalos jelentés: Tegnap délután az olaszoknak a görzi hidfő egyes része és a doberdoi fensik ellen irányitolt ágyutüze ismét élénkebb volt. Höfer altábornagy. LEGÚJABB. A verduni harcok Paris, febr. 29. Bryand a kamarában kijelentette a pártvezérek előtt, hogy a hadvezetőség nyugodtan nézi az eseményeket. Clemenceau lapjában elismerőleg szól a németek szervezettségéről, amely irigylésre- méltóan megállja Verdunnél a helyét. Genf, febr. 29. A Times szerint Verdunnél 25 német hadtest van Beseler tábornok parancsnoksága alatt koncentrálva. 118 német divízióból jelenleg 25 van offenzivában. Ezért újabb támadás várható előreláthatólag Champagneban. Paris, febr. 29. A Petit Párisién szerint a verduni helyőrséget más terepre szállítják el. Az oroszok megszállták a finn határt. Stokholm, febr. 29. Az egész finn határt orosz csapatok szállották meg. Bérbe vagy eladó Mikoiához közel fekvő 470 holdas birtok 100 hold őszi vetéssel. Tudakozódni lehet a tulajdonosnál: özv. Drucker sigmondnénál Kassa, Deák Ferenc-utoa 6. szám. A szatmári földek ?atá Páljai. ft megrögzött Kiesebb termelők. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 29. A „Szatmári Gazda“ fekszik előttünk, a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos lapja. A lap legutóbbi száma szó- szerint közli Világossy Gáspárnak, az egyesület tikárának a legutóbbi ülésen beterjesztett ama javaslatát, melynek alapján az egyesület az idei aratást biztosítani reméli. Ennek a javaslatnak egyik passzusa igy szól: Figyelemmel kell végül azon sajnálatos körülményre lenni — mely több helyen tapasztalható — hogy egyes gazdák, bár van megfelelő munkaerejük, földjük egy részét műveletlenül hagyják, azt nem vetik be, csupán kényelemszeretetből s mert helyzetük nem kényszeríti rá, parlagon tartják, viszont némelyek ingatlanaik nagyságához mérten fölös igavonó erővel rendelkeznek, de máson, ki kedvezőtlen helyzetben van, segíteni nem akarnak. Mindezeknél az összes rendelkezésre álló eszközzel, ha kell, a hatóság közbejöttével kell ódzhatni, hogy köz munkaszerül eg tegyenek eleget azon kötelességüknek, mit ma a legfelsőbb érdek: a haza érdeke megkíván. Valószínűnek tartjuk, hogy a javaslatnak a gazdaközönség nyilvánossága számára szánt megállapításai nem felületes szó beszédek, hanem konkrét esetek alapján történtek. Amiből az következik. ’ hogy azok az egyes gazdák, akik a mai viszonyok között kényelemszeretetből hevertetik parlagon a földjüket és azok, akik igáikat istállóban tartják ahelyett, hogy másnak segítenének, tényleg és névszerint megnevezhetőleg léteznek.' Az esetek külömben felháborító mivoltukban azok közé tartoznak, amelyeket a felületes újságírás azzal szokott elintézni, hogy „nem kell hozzájuk kommentár.“ Mi 8zonban úgy tartjuk, hogy egy „nem kell kommentáréra! nem szabad ezt a dolgot éppen ma elintézni. Igenis, kommentár kell ahhoz, hogy ma, amikor a magyar nép fiai — kényelemhez szokottak és edzettek — milliószámra feküsznek a lövészárokban, nem ösinerik a küSömbséget éjszaka és nappal között, recsegő hideg és napszúrásos meleg között, amikor a kényelem maximuma, ha puha sárpárnára hajtják a fejüket és a csillagos éggel betakarózhatnak, akkor akadnak még magyar Pató Pálok, akik kényelemszeretetre gondolnak és parlagon hagyják azt a földet, amely ha az ő nevükön áll is, ha hetediziglenről öröklött tulajdonuk is, ma a háborúban álló magyar haza minden polgárának adják a kenyeret, amelynek bőségén fog múlni, hogy mi birjuk-e tovább a háborút vagy ellenségeink. Nem kényelemszeretet ez, tisztelt Gazdasági Egyesület, hanem közönséges bűncselekmény, amelyre éppen úgy rá lehet huzni a katonai büntető törvénynek a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekményekről szóló paragrafusát, mint azokra, akik egy-két rossz trénlóval gyengítették a hadsereg erejét. Ma a föld nem azé, aki rajta pató- páloskodik, ma a föld illetve annak hozoma mindenkié. Amennyivel az a parlagon hagyott föld kevesebbet termel, annyival kevesebb kenyerünk lesz a jövő esztendőben. ügy érezzük, hogy *z eset túlnő a Gazdasági Egyesület keretein. Törvény és hatóság kell ide, hogy ezeket a felháborító állapotokat megszüntesse. Törvény, amely büncselekménynekjmondja ki a föld parlagon hagyását és hatóság, amely az elhanyagolt birtokoknak bizonyára nem egy felmentett gazdáját nyomban bevonultassa és a földeknek közmunka utján leendő megmiveléséről gondoskodjék. Hátha igy észretérnek a szatraármegyei birtokok Pató Paljai, akiket lustaságukból az sem zökkent ki, ha rájuk szaka.d annak a nagy curiának a fedele, amely haza név alatt ösmeretes. Az igák kímélésén kö myü dolog lenne segíteni. Biharban már kötelezővé tette a miniszter a közmunkát. Ugyanezt nálunk is keresztül lehet vinni. És akkor a hatóságnak nem kell kérdezni, hanem kivezetheti az istállóból és befoghatja a heverő igát és ott akasztja be az ekét, ahol par agon heverő földet lát Mindenesetre érdekes lenne ösmerni — ha már a tojás drágitókét ösmerjük — azoknak a derék agráriusoknak a nevét is, akik ma, amikor ennek az országnak jövő és jelen érdeke ordítva kiált a több termelés után, konokul és bűnösen ragaszkodnak a kevesebb termelés rendszeréhez. Szerencsétlenség a szatmári pályaudvaron. Egy hordárt elgázolt a vonat. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 29. Borzalmas .szerencsétlenség történt e hó 28 án a szatmári vasúti pályaudvaron. Ugyanis a Debrecen felől esti 7 óra 39 perckor beérkező személyvonat mozdonya egy vasúti hordárt elgázolt. Részletes tudósításunk a következő: Mezey László vasúti hordár hétfőn este többi társával együtt a forgalmi főnöki iroda közelében várta a Debrecenből jövő 1706. számú személyvonatot, mely 7 óra 39 perckor pontosan beérkezett. Amint a vonat az állomásra befutott, Mezey László társaitól különválva, a még mindig nagy erővel futó mozdony után szaladt, hogy kellő időben az első osztályú kocsik előtt lehessen. Azonban nagyon közel jutott a mozdonyhoz, úgy, hogy annak hajtója elütötte. A szerencsétlen ember esés közben a mozdony kerekei alá k rült, amelyek mindkét lábát levágták a térden felül. Csak a vonat megállása után vették észre u szereucsé lenséget, amikor hallhatóvá lett Me- zeynek szivettépö, hangos segélykiáitozása. A Vöröskereszt katonai kórházának ügyeletes orvosa nyújtotta az első segélyt a szerencsétlenül járt Mazeynek, kit később a mentők beszállítottak a városi közkórházba. Itt tegnap éjjel operációt hajtottak végre rajta, de a nagy vérveszteség következtében ' minden mentési kísérlet hiábavalónak bizonyult és a szerencsétlen hordár ma délelőtt nagy kinok között meghalt. Mezey László 38 éves volt és feleségén kivül két kiskorú árvája siratja. A szerencsétlenség ügyében a hivatalos vizsgálatot is megejtették. Megalapítást nyert, hogy Mezey saját vigvázat'anságának lett az áldozata és felelősség, vagy mulasztás a szerencsétlenségért senkit sem terhel. Mezey Lászlót holnap, szerdán délután temetik agör. kath. egyház szertartásai szerint.
