Szamos, 1916. január (48. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-04 / 4. szám

XLVilS. évfolyam. Szatmér. 1916. január 4., kedd POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . . 18 K — f ^él évre „ 7 „ 20 I . . 9 „ - f Negyedévre „ 3 „ 60 f „ . . 4 „ 50 f Egy hónapra „ 1 „ 20 f „ 1 „ 60 f Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Kiadó és laptulajdonos: a,, Szabadsajtó'' könyvnyomda és lap­kiadó részv.-társ. SZHTMAR-NÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Nyilttér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÄKÖCZl-UTCfl 24. SZ. Telefon-számok • Szerkesztőség és kiadóhivatal 378. I eieron szamok . Fe)e|ös szerkeszt6 ,akása . 35*. A kenyér jegy. A kormány legújabb rendeletében, mellyel a folyó évi január 10-étől kezdve az ország egész területére életbelétpteíi a kenyérjegy-rendszert, nincsen semmi olyan ok, ami alapul szolgálhatna a legcseké­lyebb aggodalomra is. Az intézkedés tisztán a köteles óvatosság szüleménye, amely hi­vatva van, hogy elejét vegye bárminő kelle­metlen eshetőségnek s amely osztó igazság­gal gondoskodik arról, hogy hazánk lakossá­gának ebből a legfőbb táplálkozási cikkéből, megfelelő mértékben jusson ki mindenkinek, szegénynek, vagy gazdagnak. Gabonánk ugyanis annyi termett, hogy az ország kenyér szükségletét teljesen fedezi. A tényleges eredmény, igaz, valamivel mögötte maradt az előzetes becslésnek, mert a termelés utolsó fázisa és a behordás alatt az időjárás kedvezőtlenre fordult s a szük­séges munkáskezekben és állat-állományban is hiány mutatkozott. Ezek a körülmények azonban csak a felesleget csökkentették, maga a fogyasztási kontigens csorbítatlanul kikerült, igy tehát teljesen indokolatlan volna, ha a kormányrendelet korlátozásaiból bárki a kenyérszükség veszedelmét olvasná ki. Erről egyáltalában nincsen szó ' Ellenben igenis szó lehetne róla, ha mértéktelen fogyasztással megtámadnék a készletet. Elvégre az uj termés betakarításáig még álló hét hónap van hátra. A termési kilátásokról még hozzávetőleg sem beszél­hetünk. És — ami a fő — háború van. A kiéheztetési őrület ellenségeinket még mindig fogva tartja s nekünk biztosítani kell magun­kat minden eshetőséggel szemben azzal, hogy meglevő készletünk a jövő termés betakarí­tásáig minden kellemetlen zökkenés kizárá­sával az ország fogyasztási igényeit zavarta­lanul és a maga teljességében kielégítse. Hogy tényleg igy is van és hogy a kormányrendelet hátteréből semmi ínséges veszély nem fenyeget, minden magyarázatnál meggyőzőbben bizonyítja az egyes számára megállapított kenyérmennyiség adagolása. Átlag naponta mindenkire 240 gramm kenyér jut, tehát kevés hijján 1U kiló. Jóval több, mint akár Ausztriában, akár Németországban, az ellenséges országokról nem is szólva. Ebből látható a legjobban, hogy Ínséges ki­látások mellett okvetlenül kisebb mértékre szorították volna a megállapított mennyiséget és hogy az átlagnál semmi esetre sem gon doskodhattunk volna még bőkezűbben a nehéz testi munka embereiről, akik háromszáz s az őstermeléssel foglalkozókról, akik meg éppen­séggel 400 gramm kenyeret, vagy lisztet fogyaszthatnak naponként és fejenként. A háború minden téren önmegtagadást parancsol ránk s a magyar társadalom ezt a hazafias erényt példás kitartással gyakorolja másfél esztendő óta. A kenyérjegy-rendszer nem foglal magában semmi önmegtagadást s a legkevésbbé követel áldozatot, hanem csak arra int és egyúttal biztosítja is a lehetősé­get, hogy takarékoskodjunk az Isten áldásá­val, amivé a magyar nép az ő jellegzetes észjárásával és olyan találóan a kenyeret avatta és aminek értéke ezekben a nehéz időkben szinte fölbecsülhetetlenre nőtt. A háborús készültségnek a kenyér is van olyan fegyvere, mint bármely másik, különben ellenségeink legfőbb törekvése kezdettől fogva nem lett volna éppen az, hogy első sorban ezt üssék ki a kezünkből. Ennek a fegyvernek: a kenyérnek sem szabad soha egy pillanatra sem szűkében lennünk, végleges győzelmünk érdekében tehát hazafias kötelességet teljesítünk, ha ezt a kormányrendeletet nem csak megnyugvás­sal fogadjuk, hanem ha egyúttal a maga hatáskörében senki el nem mulaszt semmi tőle telhetőt, amivel az ország javára életbe­lépő e rendkívüli fontosságú intézkedés érvényesülését előmozdíthatja. A világháború hirei. Visszavert orosz támadások 853 uj fogoly. Budapest, jan. 3. Hivatalos jelentés: Orosz hadszíntér: A besszarábiai arcvonalon tegnap is egész napon át elkeseredetten folyt a harc. Az ellenség mindent elkövetett, hogy Toporoutz környékén vonalainkat szétrobbantsa. Minden áttörési kísérlet meg­hiúsult derék csapataink vitéz ellen­állásán. A beszállított hadifoglyok szá­ma : 3 tiszt és 850 főnyi legényzég. A Szereth torkolatánál, az alsó Stripánál, a Kormin pataknál és a Styr mentén az oroszok elszigetelt előre­töréseit visszavertük. Az északkeleti arcvonal számos helyen ellenséges tűz alatt állott. IIöfér, altábornagy. Berlin, jan. 3. A nagy főhadiszállás hivatalosan jelenti: Keleti hadszint ér: Az oroszok különböző pontokon ugyanolyan sikertelenséggel folytatták kísérleteiket járőr- és vadászkülönitmé- nyekkei, mint az előző napokon. A legfőbb hadvezetőség. Stokholm, jan. 3. A Dűnaburg- rigai fronton a né­metek intenzivebb akcióját várják. A oár a frontra megy. Pétervár, jan. 3. A cár az offenzivába lépő seregek frontjára utazott. Útjában először a bukovi­nai orosz frontot látogatja meg. Monfeqegrói MdzintM. Budapest, jan. 3. Hivatalos jelentés: Délkeleti hadszíntér: Mojkováénál elűztünk egy monte­negrói osztagot, amely a Tara északi partjára merészkedett. A helyzet változatlan. Hőfer altábornagy. Berlin, január 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: A balkáni hadszíntér: Lényeges esemény nem volt. A legfőbb hadvexetöség. A balkáni helgzet. Páris, január 3. A Reuter ügynökség jelenti: Péter szerb Írirály Szalonikiba utazott. Berlin, jan. 3. A Wolff ügynökség jelenti Athénből: A szerb király Szalonikiből Athénbe megy Konstantin király meglátogatására. A szerb király Szalonikiban nem szál­lott partra, hanem egy torpedóromboló fedél­zetén fogadta Sarrail és Machon tábornokok látogatását. Genf, jan. 3. Az Echo de Paris eimü lapnak jplentik Szalonikiböl: A letartóztatott konzulokat éa hozzátartozóikat a Patria nevű pán­célosról egy másik gőzösre vitték, amely ismeretlen rendeltetéssel nyom­ban elindult. ^jiißddoaLPiiiHß göisxiS Szófia, január 3. A szobranje ülésén Radoszlavov minisz­terelnök bejelentette a szaloniki konzulok fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents