Szamos, 1915. december (47. évfolyam, 329-358. szám)
1915-12-22 / 350. szám
XLVÍI. évfolyam. Szatmér. í9t5. december 22., szerda 350 ‘ Választás után. Irta: Dr. Lénárd István. Hamarabb pennát kell fognom, semmint gondoltam, amiatt az újonnan megválasztott városi tisztikart persifiálni akaró cikk miatt, mely a „Szatmár és Vidéke“ legutóbbi számában megjelent. Be a cikk harmad és negyed kézből kapott s igy teljesen elferdített hirek alapján íródott s azt a benyomást teszi rám, hogy az öreg „D“ betű, amióta tulajdonosa nem tagja a törvényhatóságnak — nagyon el van keseredve. Egyik-másik tisztviselő lehetett oka ennek a szerintem is méltatlan állapotnak — a tisztikar nagy többsége azonban ma is szívesebben látná, ha a kedélyes Demeternek nem kellene zsörtölődnie. Nem is áll ez jól neki. Eltekintve attól, hogy aki haragszik, annak legtöbbször nincs igazsága. A jó humorú emberen különben is kész veszedelem a komoly szigorúság palástja. Legtöbbször úgy jár, mint a komikus színész, mikor drámai szerepet kénytelen játszani. Minél jobban deklamál, annál jobban nevetnek rajta. A famózus cikk mindenek előtt azt kifogásolja, hogy egymást agyondicsértük és nem adtunk programraot. Programmot a polgármester szokott adni, amikor először megválasztják. A mienk is adott annak idején olyat, hogy harminc évig dolgozhat hozzá. Különösen érthetetlen cikkiró elölt az előkelő szegénység s lelki megújhodásnak azt véli, ha megint emelik a fizetésünket, , minthogy a tisztikar az utolsó évtizedben teljes odaadással legfőképpen annak az egynek szentelte minden erejét, hogy a fizetés javitód- jék“ stb., stb. Ahány mondái, annyi malicia. Az előkelő szegénység alatt mi azt értjük, hogy „tekintetes“ meg „nagyságos“ uraknak szólítanák bennünket s a mai drágasági viszonyok mellett hónap végén nem tudunk egy öt koronás számlát, kifizetni, hanem átutaljuk azt a következő hónapokra. Aki nem látja be, hogy a mai világháborús állapot a fix fizetésű tisztviselőt két malomkő közzé vette — az egyenesen be- gubózott. Erre vonatkozott az én megjegyzésem a közgyűlés előtt, amikor arra céloztam, hogy a törvényhozás által amúgy is hitelezett 20 százalékos háborús pótlékot, tehát értsük meg jól — amit az állam úgyis kifizet — azt ne tagadja meg tőlünk a törvényhatóság. Ezt a 20 százalékot az állami és vármegyei tisztviselők is megkapják, sőt erre már a mostani évben előlegeket kaptak. A tisztviselők megélhetéséről azért kell gondoskodni, mert akkor a tisztviselő nincs rá utalva arra, hogy meg nem engedett jövedelem után lósson-fusson. Ami egyedüli kutforrása volt az itteni sajnálatos eseményeknek. Mig egy tanácsosnak 1300 frt. volt a fizetése és 200 frt. a lakbére, — addig nem lehetett megütközni azon, hogy a tisztviselő a „kaparj kurta“ jeligét választotta esetleg, semmint, hbgy fülig eladósodjék. Pláne, ha erre a hivatalos hatásköre ezer és ezer alkalmat is nyújtott. Amikor azonban a kormányhatóság egyenesen elrendelte, hogy a tisztikart pedig igy és igy kell fizetni s ezt a rendeletet a mi törvényhatóságunk tölünk és általunk soha meg nem hálálható gyorsasággal végrehajtotta, — attól kezdve föl lett állítva az a tilalomfa, mely egyenesen megköveteli a köz- tisztviselőtől, hogy ne sefteljen. Ha pedig mégis seftelni akar, menjen szabad pályára, de ne discreditálja a társait is. Mert nem azt mondják és Írják még a kis „d“ betűsök sem, hogy ez meg ez megint disznókodott, hanem, hogy a „városházán pedig minden szabad“. Még csak annyit, hogy a közönségről pedig nem esett semmi szó a közgyűlésen, mikor sorsát ismét azokra bízta, akik eddig vezették. Hivatkoznom kell itt a főispán ur beszédjére, melyet a tisztikarhoz intézett Ez a beszéd folytonosan a közönség & balkáni fjadszinféwöl. Budapest, dec. 21. Hivatalos jelentés: A montenegróiak elleni üldözési harcok során tegnap rohammal újból elfoglaltunk egy ellenséges hadállást. Beranetől északra csapataink a legutóbbi két nap alatt mintegy hatszáz foglyot szállítottak be. HÓfer altábornagy. Berlin, dec. 21. A német főhadiszállás jelenti a balkáni hadszíntérről: A helyzet általánosságban változatlan. A legfőbb hadvezetőség. \ balkáni helyzet. Athén, dec. 21. A diplomaták egyike a következőket mondta: Elbaszánnál egy bolgár hadosztály készenáll, hogy Tiranán keresztül Durazzoba nyomuljon és a szer- beket Valonánál elvágja. A görög—bolgár határon nyugalom. van. Doiránt görög csapatok tartják megszállva. Monasztir elfoglalásakor Todo- rov bolgár tábornok bejelentette a csapatoknak, hogy a bolgárok Ochri- da, Struga és az Adria-ten érpárt ellen fognak előnyomulni. érdekeinek a szem előtt tartására való felhívás és figyelmeztetés volt. Az én szerény beszédemnek is az volt a verbum regense: „Vállaljuk egyrészt a hivatalnoki előkelő szegénység mellett a korrektséget, — másrészt dolgozni és dolgozni fogunk a polgárságért, mely maga is a bibliai átok szerint véres veritékkel eszi a ij maga mindennapi kenyerét»“ Ne feledje el a cikkiró ur, hogy a látható hibák legnagyobb része nem lokális hiba, hanem legtöbbször országos baj s épen a mostani gazdasági tanácsos meg jó magam egész a folyó év julius haváig katonai szolgálatot teljesítettünk. Azóta psdig felére apadt munkaerő mellett kétszer annyit dolgozunk, mint a hogy azt a normális viszonyok megkövetelnék. Aki ezt nem látja, az egyszerűen alszik. Dörmögő Demeter ebbon a förtelmes időjárásban okosabbat nem is I cselekedhetne. Amsterdam, dec. 21. A lapoknak jelentik Londonból: Rigómezőn 750,000 szerb menekült gyűlt össze, akik közül kétszázötvenezren elhatározták, hogy megadják magukat. A menekülők Albániába és Montenegróba való útjukban ezerszámra pusztultak el a hidegtől és az éhségtől. Sokakat a farkasok téptek széjjel. A menekülők tömegei az elhullott állatok tetemeivel táplálkoztak. A törökök sikeres offanzivaja a Dardanelláknál. Konstantinápoly, dec. 21. A Milli ügynökség jelenti: Tegnap óta a front minden szakaszán dühös harc folyik. Csapataink Ariburnunál és Anafortánál általános támadást kezdtek. Az ellenség ellentámadását Sze- dil-Bahrnál nagy veszteségükkel visszavertük. Anafortánál és Ariburnunál fo ntos állásokat foglaltunk el. Csapataink a hónapok óta várt offenziva megindításakor szil ájul támadnak. Anafortánál és Ariburnunál rövidesen csak ellenséges holttestek lesznek találhatók Később jelenük: Anafortánál és Ariburnunál teljesen megvertük és menekülésre késztettük az ellen séget. — Ariburnunál elértük a tengert. — A zsákmány mérhetetlenül nagy. — Az ellenség a sürü ködben elmenekült s kevésszámú foglyot hagyott hátra. A világháború hírei. fillér. msi iiámai é oldal. Ara & fillér.
