Szamos, 1915. december (47. évfolyam, 329-358. szám)
1915-12-07 / 335. szám
XLVII. évfolyam, sara———■■■■■■ Szaímár. 1915. december 7., kedd Leggüqk öajfárgak. Bankóval nem lehet szántani, mondta talpraesetten Tisza István annak a küldöttségnek, mely az országgyűlés most megnyílt ülésszakának első napján járult eléje a munkaadó és munkásegyesületek országos értekezletének megbízásából azzal a kívánsággal, hogy a kormány segítsen a drágaságon . Bankóval nem lehet szántani. Ez a mondás így egyszerűen önmagába véve is igaz. De ennek a háta mögött még rejlik valami, amit Tisza tán nem is mondott ki nyíltan, de amit az óvatos szavakból sejtünk és érezünk mindnyájan. Hangok hallatszanak a társadalomban, hogy a drágaságot a falu okozza. A falu sz ellensége a városoknak, mert a falu a termelő, a városok csak a vásárlók. A falvak termelő népe szabja az árakat, feltollasodik, gyarapszik, meggazdagodik a városok terhére és rovására. Más hangok viszont azt beszélik, hogy az üzérkedők és közvetítők az okai a drágaságnak. Szóval a felelőtlenek keresik az ódiumot és egymás nyakába varrják, ki a bűnös a drágaságban ? Egyik felekezet az agráristákat, másik a merkantilistákat okolja. Középütt van az igazság. Senki se oka közvetlenül a drágaságnak. Egyedül való oka a —. háború. A háború, amelyben mindnyájan benne vagyunk. Amelyet nem keres, tünk, amelyre nem is voltunk elkészülve amelybe ellenségeink belekényszeritettek, belehajszoltak bennünket. Amelynek tehát minden következményeit, minden súlyos, nehéz megpróbáltatásait viselni tartozunk mindnyájan egyformán akár agráriusok, akár merkantilisták vagyunk s akár városiak, akár falusiak. Igaz: a falu a termelő, a város a fogyasztó. De a kettőt azért nem szabad igy szembeállítani egymással, mert ez a káros szembeállifás valamelyes olyan osztályharc kezdetét jelentené, amely a mai súlyos viszonyok között, ahelyett, hogy használna, csak szaporítaná a bajokat, amelyek tüzénél az uszitók akarják pecsenyéjüket megsütni. Ez pedig nemcsak a kormánynak kötelessége, hanem kötelessége a társadalomnak is. Térjünk magunkba és gondolkozzunk. Bárminő szörnyen nehéz is elviselnünk a drágaság súlyos terheit, mégis csak könnyebben élünk viszonylag, mintha például Cser- noviczban, Tarnopolban vagy Görzben laknánk, vagy akár Londonban vagy Velencében. A mi fejeink fölött ellenséges repülőgépek nem kattognak, házainkra bombák nem hullanak. Mi, akárhogy élünk is, nem a pincékben élünk . . . Ez az igazság. Ezt kell megérzékelnünk. És el kell ismernünk, hogy noha a falu a termelő, afalu se tud bankóval szántani. Mert hiába van bankója a falunak, ha a bankót neki is azonmód ki kell adnia. Még ha kiadná is, nincs munkaerő, akivel lehessen szántani. Mind ott van a harctereken. Hát ezt gondoljuk meg és ne okoljunk I senkit. Bűnbakokat ne keressünk. Főkép ne akarjuk szembeállítani a falut a városoxkal. Vise jük a háború szörnyű nehézségeit abban a megnyugvásban, hogy mégis csak köny- nyebben élünk, min'ha legyőzött állam volnánk. És végül a hazánk felvirágzik. Legyünk Fajtársak, ahogy Tisza István mondta. Kormány és társadalom együttvéve közösen majdcsak lassankint segít és könnyít az elviselhetetlen állapotokon. Csak mikor odakint a frontokon hősiesen harcolnak fiaink, mi idehaza, az itthonmaradottak ne csináljunk egymás között belső háborút. Pláne osztályharcot ne csináljunk. Legyünk bajtársak! 1 Vila ígháboru hirei. Eiőqgomulás a monteqepi területen Ipektfez közeledünk. Budapest, dec. 6. Hivatalos jelentés : Csapataink már Novibazártól nyugatra és délnyugatra és a Mitrovicából Ipekbe vezető utón is montenegrói területre nyomultak elő. A Pesztera Karsztr vidéken a montenegrói előcsapatokat főállásukba vetettük vissza. Ipektől keletre megvertünk egy szerb utóvédet. Élcsapataink már a városhoz közelednek. A tegnapi harcokban kétezernégyszáznál több foglyot szállítottunk be. Hőfer, altábornagy. Berlin, dec. 5. A német főhadiszállás jelenti a balkáni hadszíntérről: Sienicától délre és Ipektől északkeletre montenegrói és szerb osztagokat visszavertünk. A legfőbb hadvezetőség. A déli szerb sereg Albániába vonul. London, dec. 6. (Reuter.) A szerbek Monasztirból nem Görögország felé vonultak vissza, hanem Albániába. Oroszország cserbenhagyta Szerbiát Lugano, dec. 6. Péter szerb király a szerbiai francia követnek a következőket mondta: Oroszország még júliusban azzal biztatott bennünket, hogy Szerbiának nincsen oka a félelemre. Annyira megbíztunk Oroszország kijelentéseiben, hogy a szerb csapatokat azon időben majdnem más hadszíntérre küldtük. Ha Oroszország megfelelt volna Ígéretének, a balkáni helyzet ma máskép alakult volna. A király — hir szerint — Párisban fog letelepedni. A szerb kormány Szkuíariba. Róma, dec. 6. (Stefani.) Pasics minisztertársaival november hó 28-án Szkutariba érkezett. Osztrák-magyar ütegek a Dardanelláknál. Konstantinápoly, dec. 6. A Tasviri Efkiar jelenti: A 24-es és 30 és jeles osztrákmagyar nehéz ütegek megérkeztek a Dardanellákhoz. A mezopotámiai harcokból. London, dec. 6. A mezopotámiai harcokról hivatalosan jelentik: Jl Bagdad körüli harcokban az angolok 4367 embert és két folyami hajót veszítettek. A hajó gépei és ágyúi hasznavehetetlenné váltak. Az angolok visszavonultak Kut-El- Amarába. A gallipoli expedíció veszedelme. Konstantinápoly, dec. 6. A török csapatok tevékenysége következtében az expediciós ántánt hadtestek helyzete napról-napra veszedelmesebbé válik. A viharos időjárás miatt a hajóik nem közelíthetik meg a partokat és kikötőhelyeik elpusztultak. Jól értesült körök úgy vélik, hogy a törökök az expediciós csapatokat elűzik Gallipoliról, részben pedig elfoghatják. LsptmM mad csatámat 4 oldal. 6 flll&Vi
