Szamos, 1915. december (47. évfolyam, 329-358. szám)
1915-12-04 / 332. szám
3 oldal SZAMOS (1915 december 4. 332. szám Bankóval nem lehet szántani, ezt a választ adta Tisza István gróf, Magyar- ország miniszterelnöke Lánezy Leónak, ki az összes számottevő munkaadó és munkásegyesületek országos értekezletének küidött- ;>égét vezette a kormányelnökhöz november hó 30-án. Közgazdasági életünknek egyik legkiválóbb alakja Lánezy Leó, ezt el kell ismernünk, de az is köztudomású, hogy mindhalálig a merkantil irányt követi s még azzal is a gazdákat vádolja, ha a csizmadia nem képes müesztergályos munkára. A miniszterelnöknek átnyújtott memorandumot nem ismerjük teljes szövegében, de nincs is arra szükségünk ha elolvassuk gróf Tiszának a válaszát, láthatjuk, hogy végtelenül sajnálkozik azon, hogy miért az ára a búzának 36 korona, de ugyanakkor az éremnek másik oldalát nem látja, hogy talán még is sok egy pár csizmáért 60—80 korona. De ebből elég. Tisza István gróf válaszával szándéko zom foglalkozni, mert az a kormányelnök, aki a inai legnehezebb viszonyok között intézi agrár hazánk ügyeit fáradhatatlan buzgalommal, páratlan kitartással és odaadással, oly frappáns választ adott a küldöttségnek, mely fényes elismerése annak, hogy hazánk gerince a gazdaosztály, de egyszersmint nem kicsinyelhető az iparos és kereskedő osztály munkája sem s a bajok csak úgy orvosolhatók s a súlyos feladatokat félig-meddig is csak akkor lehet megoldani, ha az összes hatósági tényezők egymás között és a társadalom összes tényezőivel kezet fognak. A küldöttség által átnyújtott memorandum az élelmezési nehézségek, a drágaság egyik alapvető okát abban keresi, hogy a kormány egész közélelmezési politikájában a termelési érdekeket, első sorban természetesen a nyers termelési érdekeit helyezi a többi társadalmi osztály érdekeivel szemben előtérbe, mire gróf Tisza hangsúlyozva jelentette ki: ez a kormány soha sem fog osztályérdekeket szolgálni akarni, hanem igyekezni fog és különösen ily nehéz viszonyok között, mint a mostani, kiegyenlíteni és igazságos mértékkel kiszolgálni a különböző osztály érdekeket és igy a memorandumban foglalt ez a kijelentés nem áll meg. Majd a miniszterelnök az emlékiratra adott válaszában kijelenti, hogy a németországi drágaság kisebb, mint a mienk, de, ha összehasonlítjuk az ottani mai árakat az ottani normális árakkal és ugyanezt az összehasonlítást megtesszük nálunk, nem lesz olyan nagy a különbség a német és az idevaló árreláció között. Arra a kifogásra, hogy a kormány elkésett a behozatali vámok felfüggesztésével és az ármaximálással, azt válaszolja, hogy az előbbi nem segített volna mitsem, mert a háború lehetetlenné tette a forgalmat, — utóbbinál azonban a kenyértermékek ármaximálása tényleg későn történt meg. De ennek is meg voltak az indokai. A gazdák maguk is rosszul Ítélték meg a termést s a kormány csak nehéz megfontolás után tudta magát rászánni, hogy belenyúljon a gazdasági élet kerekeibe A memorandum felpanaszolja, hogy a gazdáknak munkabér kiadása kevesebb volt most, mint bármikor. Az ilyen nyilatkozatok rossz vért szülnek. A másik momentum, hogy sok pénz van a gazda kezében. Ez nagyrészben igy van a termények értékesítése folytán, — de a gazdák kezéből a tőkét vették el. A tőkét megfizették jó áron, de bankóval nem lehet szántani. A kormány mindent megtesz, amit lehet. Ez a háború gazdasági élet-halál harc. Ellenfeleink tengeri uralmuk óriási előnyeit a legkíméletlenebbül érvényesítették nem csak velünk, de a semlegesékkel szemben Í3. De ki fogjuk állani gazdaságilag is az erőpróbát. Súlyt ad a határozott kijelentésnek az a körülmény is, hogy jelen voltak a küldöttség fogadásánál az összes szakminiszterek. Hozzá vagyunk szokva az ilyen támadásokhoz, csak azon az egyen csodálkozunk, hogy egy Lánezy Leó vállalkozott a mai nehéz viszonyok mellett a széthúzás hirdetésére; ma, amikor egy jelszót kell visszhangzani az egész országnak: Tartsunk össze! Igen érdekes, szinte a nevetségességig, hogy a memorandisták a nyers termények magas maximált árai felett panaszkodnak. Hát kérem, ha valakinek panaszra van oka, az a gazda, Köztudomású ugyanis, hogy a gazda nemcsak termelő, de a legnagyobb fogyasztó is; a gazdasági üzem csaknem az összes iparcikkeket igénybe veszi s milyen érdekes s mennyire abszurd dolog az, hogy a gazda által megtermelt repcéből készült olaj, a repce árához képest aránytalanul horribilisán magas, az már igazán sérelmes és fájdalmas a gazdára, vagy hogy állunk a kötélárukkal, ami ezelőtt 60 fillér volt, ma 3 korona ; a zsák ára 200 százalékkal emelkedett, a gép- szij, szerszám 300 százalékkal s hol állunk ezekkel szemben a terményárakkal, a búza ára nem egyszer volt 24—26 korona s ma 36 korona, ugyan kérem mi itt a diferencia; de ne menjünk oly messzire, az utóbbi időben a normális búza ár 22—24 korona volt ezzel szemben is az emelkedés mintegy 30 százalék, hol vagyunk a 300 százaléktól. Ez kell ismernünk, hogy a munkáshiány és a nyersanyag árának emelkedése bizonyos mérvű áremelkedést indokolttá tesz az iparcikkeknél is, de nem 300 százalékot, hiszen ha arányban lenne a búza mai ára az ostornyéllel, akkor legalább is 70—80 koronának kellene lenni, igy tehát a gazdának van joga kérelmezni a kormánynál, hogy az iparcikkek ára a legsürgősebben és legszigorúbban maximálandó, mert a gazdának mint főlogyasztónak létkérdése függ ettől, nem pedig megfordítva, mert az átnyújtott memorandum azt a nevetséges állítását, hogy a gazda oiy olcsón nem dolgoztatott soha, mint most, csak tréfának lehet venni, de komolynak semmi esetre sem. Nagyon jói tudom, hogy itt a merkantil irányzat a hadifoglyokra céloz; hát kérem, erre tapasztalatból mondhatom, hogy az orosz hadifoglyok munkája nem olyan olcsó; mert pl. kap egy birtokos bankhivatalnokot, szabót,- lakatost stb., akinek kezébe kasza sohasem volt, ugyan mit tud ez a gazdasági munkához, de mondjuk, hogy a mezőgazda- sági munkálatokhoz értő foglyokat kap, ugyan minő produktiv munkát várhatunk egy ellenséges állam katonáitól, kik úgyszólván „muszáj“ munkát végeznek s ezeket a prima munkásokat kell a gazdának élelmezni, cigaretta dohánnyal ellátni s azonkívül ruha zatukról is gondoskodni, mivel ez utóbbiról csak a napokban történt Írásbeli intézkedés, hej pedig ettől még nagyon messze áll a csizma. Tehát ez az olcsó munkás. A memorandumnak legfontosabb kijelentése, hogy a gazdák kezében igen sok pénz van. Erre a válaszom az, hogy melyik gazda sajnálta, hogy az ellenséges táborban ezelőtt nem is sok, csak 4 évvel annyi volt a pénz, hogy minden talpalatnyi földet megakart vásárolni s busás haszon mellett parcellázni akarta a földmivelö nép között s hogy ez nem vált be, annak már csak igazán nem a gazdák az okai. Nagy összegek vannak a gazdák kezében — mondja az emlékirat, — erre adta meg Tisza István gróf teljes tájékozottsággal a választ: igen, de a gazdák kezéből kivették a forgó tőkét, kivették a tőkét, mert ma a gazdának nincs lova, nincs ökre. Tudják azt ott az ellentáborban, mit jelent ez: azt, hogy az ez évi őszi vetés 35 százalékát lehetett csak Szatmárvármegyében befejezni s tudják kérem mit eredményezhet ez: azt, hogy a jövő évi aratás sorsa kockára van vetve, aminek hatását elsősorban a merkantilisták érzik meg legjobban. Ezek azok a körülmények, amelyek < Tisza István gróf miniszterelnök kijelentését oly fontossá teszik, annyival is inkább, mert az agrár Magyarország első hivatalnokától hallották meg ellenségeink, hogy az, ami ő előttük oly fontos, ami után annyira törik magukat: a bankó, ezt a hazát nem kormányozza, mert: „Bankóval szántani nem lehet !“ Riszdorfer Imre. HÍREK Istentisztelet. A szatmári református templomban folyó hó 5- n délelőtt 10 órakor prédikál Boros Jenő lelkész, délután 2 órakor Mogyorós József s.-lelkész. — A zsadányi úti iskolában délelőtt háromnegyed 10 órakor Bélteky Lajos lelkész végzi az istentiszteletet. Rendkívüli városi közgyűlés. Szatmárnémeti város törvényhatósági bizottsága ma, szombaton délután 3 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlésen a város által felveendő egymillió koronás kölcsönre érkezett ajánlatot és a közpénztár készpénzeinek elhelyezését fogják tárgyalni. Egy debreceni ügyvéd hősi halála. Sajó Béla dr. debreceni ügyvéd, a 3. honvéd gyalogezred tartalékos főhadnagya a mozgósításkor vonult be ezredéhez mint hadnagy és a múlt év őszén a galíciai harctérre vezényelték egy menetzászlóaljjal. Hősiesen küzdött katonái ólén, miglen Turkánál egy srapnel-szilánk súlyos sebet ejtett a lábán. Gondos ápolás visszaadta az egészségét és újra bevonult szolgálattételre csapatához. Augusztus hónapban főhadnagygyá lépett elő és ezredével az olasz hadszíntérre, az Isonzo- frontra vezényelték. A Doberdó feusikon küzdött, azon a helyen, melyhez a debreceni 3-as honvédek annyi dicső harca fűződik. Az október hónap folyamán lezajlott harmadik isonzói csatában veszedelmes gránátszilánkok fúródtak mind a két lábába és mind a két kezébe. Az orvosok úgy találták, hogy műtétet kell végrehajtani a sebesültön, hogy megmenthessék az életnek. Amputálták az egyik lábát bokában, a másikat a térden alól és a jobbkeze hüvelykujját. Azonban komplikációk következtek be, a seb infekciót kapott és a hős főhadnagy tegnap elköltözött a többi hősökhöz, akik életüket adták a hazáért. Egy törekvő, szépen indult, tehetséggel megáldott életet szakított félbe a tragikus halál. Halálát özvegye, két kis gyermeke, továbbá kiterjedt, előkelő rokonság, köztük testvérbátyja, Sajó Lajos, a Máv. szatmári állomásának raktárfőnöke gyászolja. A Lorántffy-ünepély most vasárnap délután 5 órakor lesz a leányiskolák torna- csarnokában. A befolyó jövedelem a helybeli sebesült katonák karácsonyi megajándékozására fordittatik. A debreceni görög katholikusok a Gergely-naptárért. A debreceni görög katho- likus hivők kérelemmel fordultak Miklóssy István hajdudorogi püspökhöz, hogy engedjék meg nekik a Gergely naptár használatát. Miklóssy István püspök megnyugtatta a kérelmezőket, hogy a naptár-egyesitős kérdése már a bíboros hercegprímás elnöklete alatt möködő bizottság előtt van és rövid idő alatt megoldást fog nyerni. Szerkesztő : Dr. Stern Mór. HIRDETMÉNY. Tisztelettel tudatom a n. é. közönséggel, hogy a osixmadiaszin épületben Miklosovszky féle helyiségben marha, borjú, juhhus a következő árakon ka/pható. Marhahús kg. 4 K. borjú 4 40, Juhhus 2-80,1. rendű zsir kg. 8 K, Füstölt kolbász 8 K kgja. Füstölt liba 7 K kgja, I. rendű nagy libamáj kg. 6 K, pecsenyének való libahús 4 K kgja, Lesnek való libaaprólék. 3 20 K kgja és mindenféle élelmicikk kapható.
