Szamos, 1915. november (47. évfolyam, 299-327. szám)
1915-11-07 / 305. szám
2. oldal SZAMOS (1915 november 7. 305 szám A szerbek hadászatilag legfontosabb városa, Nis a bolgárok kezében van. A bolgárok a Soko-Banját és a Lukovótól nyugatra fekvő magaslatokat is elfoglalták. Mindenütt sok polgári ruhába öltözött szerb katonaszökevény került kézre HŐfer altábornagy. Berlin, nov. 6 A német főhadiszállás jelenti a balkáni hadszintérről: A nyugati Morava völgyében Cacak- tól délkeletre folyik a harc. Kraljevót elfoglaltuk. Attól keletre üldözzük az ellenséget. Stubalt elértük. — A Zupanje- vacka-szakaszon áthaladtunk. — A Morava völgyében Obres Sikiricán túl nyomultunk az ellenség után. Csapataink az éj folyamán vaktüzeléssel birtokukba vették Yarvarint és több mint háromezer szerbet elfogtak. Krvivirnál a német és bolgár főhaderők harcoló csapatai egymással érintkezésbe jutottak. Bojadjeff tábornok hadserege Lu- kovónál és Soko-Bánjánál visszavetette az ellenséget. Több mint 500 szerbet elfogott és 6 ágyút zsákmányolt. Három napi harc után tegnap délután a szerbek makacs ellenállását leküzdve elfoglalták Nist, a megerősített fővárost. A város előtti terepen lefolyt harcokban a bolgárok 350 szerbet elfogtak és 2 ágyút zsákmányoltak. A legfőbb hadvezetőség. }{ősöl* temetője. Irta: Szabados Ede. — A barakk kórház hősi temetőjében tartott gyászünnepályen szavalta: C?omay Győző. — Már szárnyat bont az ősz fagyos fuvalma, Halk, bús zokogás reszket rajta át, ' Emlékszik még a virág a tavaszra, De várja már a jégesőku halált; Madár dalol még, hajh ! de már maholnap Némán borong erdő, mező, berek, A bágyadt földre gyászolón hajolnak Könnyeaben úszó felleges egek. De im‘, hogy minden elpiheuni készül, Szivünk mélyében uj élet fakad : Világra vágynak csöndes rejtekébül Szelíd, halovány emlék-sugarak; Lelkünk köré oly meghitten fonódnak ! Úgy enyhülnek létünk koservei! Békés ölén ez áldott nyugalomnak, De jó igy ősszel elmerengeni!... Merengő lelkünk titeket keres fel, Siréjbe roskadt hősi harcosok, Rátok borul nagy, forró szeretettel, Melytől szivünk fennköltebben dobog; S lelkünk e szent, hatalmas ölelése Nem a tünékeny percek gyermeke, A múlandóság láncait letépve, Az öröklót üdvével van tele. Az olasz pdszinférről. Budapest, nov. 6. Hivatalos jelentés : A délnyugati harcvonalon a csend nagyjában tegnap is tartott. Ehhez nyilván hozzájárultak az olasz legfelsőbb hadvezetősóg hivatalos jelentéseiből ismert kedvezőtlen időjárási viszonyok. Az ellenségnek egyes pontokon ellenünk intézett támadásait visszavertük. A San Martino-szakaszon még közelharcok folynak Hőfer, altábornagy. A nyugati hadszíntérről. Berlin, nov. 6. A nagy főhadiszállás jelenti: A Massigestől északra fekvő uj árkunk keleti részébe behatolt franciákat kézigránátharcban onnan ismét kivertük. Egyébként a nap részben élénk tüzérségi harcok közt, lényeges esemény nélkül telt el. A legfőbb hadvezetőség. üjahb sikerek SzerbiábanNis elesett. — Kedvező of- fenzlva az ántánt ellen. Szófia, nov. 6. Negyedikéről hivalalosan jelentik: Alekszinác irányában elértük Soko-Banja városát. Nisnél elkeseredett harcok után elfoglaltuk a vár északkeleti erődállásait. Strumicától délre csapatainkat tulerős angol—francia csapatok megtámadták, de szurony támadással visszavertük őket. Krivoláknál, Prileptől északra, kedvező harcban állunk a franciák kai. Szófia, nov. 6. A bolgár távirati ügynökség kora reggel jelenti: Egy bolgár hadosztály bevonult Nisbc. Szófia, nov. 6. A bolgár vezérkar jelenti: Nis várövének elfoglalásakor két ágyút zsákmányoltunk és 400 szer- bet foglyul ejtettünk. Berlin, nov. 6. A bolgárok nagy erővel megkezdték az offenzivát a franciák ellen és Babrovo köveiében áttörték á franciák állásait, ahol az ellenséget gyors visszavonulásra kényszeri- tették. Ugyanitt 300 foglyot ejtettek. A bolgárok a visszavonuló ellenség nyomában vannak. Krivolákot nehéz bolgár tüzérség lövi. Szófia, nov. 6. A bolgárok három napos harcban a Morava-völgyben, Ortelesnica \ fölött nagy győzelmet arattak. A 1 szerbek erős pozícióit elfoglalták és rohamra menve elűztek az ellenséget. A menekülő szerbek eldobták fegyvereiket. A bolgárok üldözik őket. A szerbek élelmezése. Genf, nov. 6. A francia had vezetőség a szerbeknek élelmiszert küldött. Az albán határ mentére sok ezer tonna gabona érkezett a szerb lakosság számára. A szerb államkincs Szalonikiban. Becs, nov. 6. A Sudslavísche Korrespondenz jelenti ; A szerb államkincstárt, meiyetnem régen Monasztirba vittek, újra visszaszállították Szalonikiba, ahol a franciák védelme alá helyezték. Mely egy egész világajtót bezár, Utolsó bucsucsők örök pecsétje, Mely túl a földön feltörésre vár. Honüdv-építő árva porszemecske, Romokba dőlt királyi palota, Név, mely önfényét bízvást eltemette, Hogy ragyogása ne múljék soha, S;-iv, mely kínjába megszakadva, gyilkot, Ártatlanul a mi szivünkbe szúr, Viruló rózsaszál, melyet letiprott, Hogy ciprussal cserélje ki, az Ur. .. Kesergve sir az ősz fagyos íuvaimá, Pihenő- daliák, felettetek, Sírotokat maholnap eltakarja Hőleplivel a téli fergeteg ; Csöndes lesz minden itt, ezen a tájon, Hol annyi, annyi bus emUk kisért, Hol, hogy fájó szivünk vigaszt találjon, Válaszra vár a nagy kérdés: Miért? S-ivünk megdobban ... Halljuk már a választ S bár szellemajkon támad hallgatag’, A hit, melyet örök időkbe áraszt, Szentebben szól, mint legszentebb szavak, így szól: Százszor boldog, ki úgy tud élni, Mint e sok, sok kifáradt bajnok élt, Százszor boldogtalan, ki meg nem érti, Hegy legszebb élet: halni a honért! Szemünk borongva néz s'rhalm otokra, Hová időt, tért nyügző szárnyakor., Eget, földet könnyekkel ostromolva Zarándokol a messze fájdalom, Honnan kérdés kérdésre egyre támad, Mint szürke felhők süni torlasza, Honnan balsorsot vádlón szól a bánat: Az én szivem mért nem jutott haza ? 0, mennyi van e sirhalmokba zárva! A tünde élet leggvÖDgyebb kora, Becsület, hűség nagy tragédiája, Melynek hősét nem érte gáncs soha, Mohó remények bus halálnyögése. Távolba néző fátyoifödte szem, Tavaszi álmok hamar őszülése Létet lebirő, röpke perceken Jajokba fulladt győzedeimi mámor, Örömbimbct öldöklő hervadás, Emésztő vágy, céljától messze távol, Hová úgy hí az élni akarás, Kétes dicsőség biztosan hivése, Kacér mosolyu csémsap sors-szeszély, Mely azt öleli vértelen szivére, Ki már halandó életet nem él. Múló javak keserves bucsuzása A lét s nemlét hideg határkövén, Bus pillantás a vigyorgó kaszásra, Kinek óráján fut, fut a fövény. Unszolt karok sejtelmes ölelése,
