Szamos, 1915. október (47. évfolyam, 268-298. szám)
1915-10-08 / 275. szám
3 oldal SZAMOS Síib^rSitél Épkézláb katona szökése a rokkantak vonatán. (Harmadik köziemén y.) — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, október 7. — A przemysü fogolytáborban már találtam magyar foglyokat,akiktől megtudtam, hogy az őrség őrmesterével lehet „üzletet csinálni. “ Alkuba bocsátkoztam az őrmesterrel, de arról, hogy szökni engedjen hallani sem akart, mert félt. hogy valahol elfognak és akkor neki is meggyűlik a baja. De a felkínált pénz — 200 koronát ajánlottam neki — mégsem akarta elszalasztani. Vállalkozott tehát arra, hogy a tisztek közé oszt he és a tiszti transzporttal küld tovább. Ennek részben az az előnye van — magyarázta nekem az őrmester — hogy Kiew vagy Moszkva környékére visznek, jobb ellátásban, megkülömböztetett bánásmódban lesz részem, de meg több alkalmat fogok találni a szökésre is. Arról a tervemről ugyanis, hogy meg fogok szökni egy pillanatra sem mondtam le. A 200 koronát lefizettem, mire az orosz őrmester szerződésünk értelmében beosztott a tiszti transzportba. Ezt annál könnyebben megtehette, mer/ az oroszok leszedték a fogoly itiszíf kröl a tiszti jelvényeket s igy senki sem tudott megkülömböztetni a többiektől. Przemyslből Kiewbe vittek bennünket, ott négy napig voltunk. Négy nap múlva tovább vittek bennünket Omszkba. A velem együt utazó tisztek nevei közül Brener György tart. honvéd hadnagy és Licbtenekker honvéd zászlós neveire emlékszem. Mindenütt személyvonaton szállítottak bennünket, de étkezésről az oroszok sem gondoskodtak. Az utón azonban saját pénzünkért vehettünk, amit akartunk. A bennünket kísérő kozákok senkit sem engedtek a vonatról leszállani, hanem ők vásároltak be részünkre. Ezért a kis szives ségért természetesen pénzt szedtek el tólünk. Arra aztán gondosan ügyeltek, hogy a vonatról senki le ne szállhasson és ők a bevásárlási jutaléktól el ne essenek úgy, hogy mikor egyik nagyobb állomáson néhány tiszt le akart szállani, hogy vegyen magának valamit, a kozákok kancsukával verték vissza őket. Május 5-én végre Omszkba érkeztünk. Itt a 100 koronán felüli pénzösszegeket mindenkitől elszedték az oroszok. Az elvett összegről nyugtát adtak. Később ezeket a nyugtákat beszedték tölünk — mint ők mondták — ellenőrzés céljából. Többet aztán nem láttuk sem a nyugtát, sem a pénzt, ügy látszik még most is ellen- őrzik. Omszkban találkoztam Nagy Lajos és Papházi alezredesekkel, dr. Melehner Vilmos orvossal, Budaházy Mihály, Budaházy Miklós és Láday Dezső főhadnagyokkal. Egyiknek sem volt semmi baja, az oroszok bánásmódja ellen a fogolytáborban semmi panasz sem volt. A két alezredest és dr. Melchnert pár nap múlva tovább vitték és velük többé nem találkoztam. Mint érdekes dolgot jegyzem meg, hogy az omszki fogoly-tábor abban a helyiségben van, ahol békeidőben a politikai foglyok voltak elzárva. Az őrök megmutatták azt az ágyat, amelyen Tolsztoj Leó gróf aludt, mint politikai fogoly. Most egy osztrák törzstiszt hált rajta. Omszkban is állandóan szökési tervekkel foglalkoztam. Mivel május és junins hónapokban rettenetes nagy volt ott a hőség, meg volt engedve, hogy fürödjünk az Irtis folyóban. Én egy ilyen közös fürdés alkalmával a folyó másik részén fürdő orosz munkások közé egyeledfem, kimásztam a partra és magamra vettem egy munkásruhát. Előbb úgy terveztem, hogy rúnába szököm át, de ez hosszú és veszedelmes ut lett volna, le kellett róla mondanom. Kimentem az omszki állomásra és ott az állomás épületével szemben levő oldalon lestem a harctér felé menő vonatokat. Arra gondoltam, hogy valamelyik vonaton elbújok és igy eljutok a harctérig, ott pedig átszököm a fronton a mieinkhez. Csakagyan jött is egy tehervonat, amely a harctér felé indult. Előzőleg szereztem élelmiszert. (Pénzemet ugyanis rejtettem az uszókötőm sarkába és magamai hoztam.) Kis batyummal felmásztam egy szénával megrakott nyitott teherkocsi tetejére és ott a ponyva alá bújtam. így utaztam két napig anélkül, hogy észrevették volna. Harmadnap, amikor már elfogyott az élelem és a palack viz is, amit magammal hoztam, T cheljabinszk és Ufa állomások között egv kisebb állomáson magyar szót hallottam. Kidugtam a fejemet a ponyva alól, — harmadnap óta először — és láttam, hogy mellettünk egy vonat áll, amelynek két kocsijában magyar foglyokat visznek. Átszóltam hozzájuk: — Bajtársak, adjatok egy kulacs vizet! De beszédemet, szerencsétlenségemre, meg hallották mások is és keresni kezdtek, hogy honnan jön a hang. Láttam, hogy baj van. A kocsinak az állomással ellenkező oldalán lecsúsztam és elléptem. A vasúthoz közel van egy erdő, oda bújtam el. Estére visszatértem ismét az állomásra és mivel beláttam, hogy igy lehetetlen elszöknöm, vissza akartam jutni Omszkba, hogy rnás utón próbáljak menekülni. Jött egy személyvonat, amely Omszk felé haladt, annak egy, a kocsi alján elhelyezett fásládájába bújtam és igy sikerült is visszajutnom újabb két napi keserves utazás után Omszkba. E halssztják a közgyűlést, A törvényhatósági bizottság rendes havi közgyűlése és közigazgatási bizottságának ülésese, nem a rendes időben, f. hó ll-én, hanem a szüretnek ugyanezen napra történt kitűzése miatt, a következő hétfőn vagyis 18-án lesz meg tartva. Közös minisztertanács Bécsben. Bécsből jelentik: Szerdán báró Burián István közös külügyminiszter elnöklésével közös minisztertanács volt, melyen részt vettek, Tisza István gróf és Stürgkh miniszterelnök, Körber közös pénzügyminiszter, Krobatin hadügyminiszter és Kaltenfels altengernagy. A minisztertanács a háborúval összefüggő politikai és gazdasági természetű kérdéseket tárgyalta és ezenkívül a jövő évi közös költségvetés további végrehajtásáról is tanácskoztak. Csernoch János hercegprímás kitüntetése. Bécsből jelentik: A király a következő kéziratot intézte Csernoch János hercegprímáshoz : „Kedves Csernoch bíboros hercegprímás! Szent István-rendem nagykeresztjének személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére való egyidejű díjmentes adományozása mellett Önt ezen rendem főpapjává kinevezem, miről a rendi irodát egyben értesítem.“ (1915 október 8. 275. sz urj j&gfa kapható a Sárerdőn A város vezetősége mindenképpen elhárítani igyekezvén a fahiány veszedelmét és csak újabban mintegy 60—70 csomó vastag ág fát bocsát a közönség rendelkezésére a Sárerdőn. A ía csomója 6 és 10 korona — ott helyben. A fára bár- cát Müller sárerdei erdővédnél’lehet váltani. A fából természetesen csak szatmári lakosok kaphatnak, vidékiek nem. Heves vármegye feldúlt tűzhelyeinkért. A Khuen-Héderváry Károly gróf elnöklete alatt álló Országos Bizottság nem rég közölte, hogy Heves vármegye közgyűlése 2.000 koronát szavazott meg egy ujrafelépi- tendő kárpáti falu községházának költségeire. Ennek a közlésnek kiegészítéséül Heves vármegye alispánja a mai napon közölte Khuen- Héderváry Károly gróffal, hogy a vármegye egy egész sárosmegyei falunak ujrafelépité- sére vállalkozik. A költségeket a vármegye gyűjtés utján Eger városának és a vármegye községeinek hozzájárulásával fogja megszerezni. Ez a gyűjtés az alispán közlése szerint eddig már körülbelül 55.000 koronát eredményezett és miután ezek az összegek a vármegye egyik felében adattak össze, tehát előrelátható, hogy Heves vármegye adománya végeredményben meg fogja haladni a 100.000 koronát. Heves vármegye hazafias közönsége tehát ezekben a naj,y napokban is azt a kiapadhatatlan áldozatkészséget tanúsítja, mely oly lángoló betűkkel van beirva ennek a megyének dicső történetébe. A „Szamos“ gyűjtése. Szatmárfalva felépítésére Brunner Károly Pribékfalváról és dr. Berks Aurél Felsőbányáról 10—10 K-t, a hadban elesett szatmármegyei hősök árvái javára Friedmann Farkas Szamoskrassóról mint hosszunapi templomi ajánlást 10 K-t küldött be hozzánk. Az adományokat rendeltetési helyükre juttatjuk. — A vak katonák részére Domahidi nővérek és Jakab Sándor 5—5 K-t juttattak hozzánk. Az adományt rendeltetési helyére küldjük. A kárpáti falvakért. A kárpáti falvak újjáépítésére újabban a következő adományok érkeztek a városi pénztárba: A rendörkapi- tányi hivatal gyűjtése 1012 K. 50 fillér, a „Szamos“ szerkesztőségének gyűjtése 296 K. 30 fillér, a városi tisztviselők októberi adománya 109 K. 34 fillér, ezenkívül Szabó Norbert, Hehelein Károly, Pemp Antal, Benkő József, Szabó István, Jordán Károly 100—100 K-t, Bakcsv Gergelyné 50 K-t, Nagy Ala- dárné 20 K-t, Nemes Lajosné, Félegyházy Ferencné, özv. Délczeg Lajosné, Hesz Adolf, Hegyesi Árpád 10—10 K-t, Pongrácz Lajos 6 K-t és Bolyáki József 3 K-t adtak. — Az újabb adományok összege 2147 K 14 fillér, mely az eddig gyűjtött 6127 K-val összesen 8274 K 14 fillért tesz ki. Az akció — mint látszik — a legszebb eredménnyel jár és remélhetőleg mind szélesebb körökben el fog terjedni. HIRDETMÉNY. A Szatmári I e számítoló Bank r.~t, hadifoglyok részére pénzk-üldeményeket közvetít. III-ik kibocsátású hadiköl- csönök a Szatmári bank részvénytársaságnál mint hivatalos jegyzési helyen jegyezhetők. Szerkesztő : Dr. Ster« Mór. ”^lÍlRDÍrMÉNTYr^‘^ A „Turvidóki bank részvénytársaság felszámoló bizottsága közhírré teszi, hogy mindazon részvények, melyekre a befizetések teljes összegükben 1915. évi október hó 30-ig nem teljesittetnek az alapszabályok 8, és a kereskedelmi törvény 169—171. §-ai szerint semmisnek fognak nyilváníttatni, a részvényekre történt eddigi befizetések a részvénytársaság javára elvesznek, s a részvényesek igényei megszűnnek, kötelezettségei azonban a kereskedelmi törvény 171. §-a szerint fennmaradnak. A felszámoló-bizottság.
