Szamos, 1915. október (47. évfolyam, 268-298. szám)

1915-10-06 / 273. szám

2. oldal SZAMOS (1915 október 6. 273 szám Athén, okt. 5. Egy királyi dekrétum megtiltja, bogy a görög-bolgár határt bárki is átléyhesse. Lugano, okt. 5. A görög kormány lapjai a leghatáro­zottabban hangoztatják, hogy Görögország szövetségese az ántántnak. Szerbia hadikószülődése Bulgária ellen ♦ Kis, okt. .5. A Bulgária elleni szerb csapatok pa­rancsnokságát Stepan Stepanovits tábornok veszi át. Nisből a minisztériumok, a szkupstina, a hatóságok és a hivata­lok, valamint a bankok elköltöztek. A kormány székhelyét P risztinába teszi át. A lakosság is elköltözik a városból. hz uj védelmi vonalak Szerbiában. Konstantinápoly, okt. 5, Az Ikdam jelenti: A szerb harctér a közeljövőben vár­ható eseményekre való tekintettel három fő- védelmi vonalra oszlik. Az első vonal a Belgrád és Szemendria közötti vonal egészen a Morana völgyéig, azután a Leskovác—Kragujevác vonal, ame­lyekre a Francia- és Oroszországból érkezett nehéz ágyukat helyezték el. A harmadik védelmi vonal Lazarovác, Palánka és Tepro- vác között vonul el. Itt több erődítést létesítettek. Spanyolország aspirációi. Madrig, okt. 5. A miniszterelnök a nemzetközi helyzet­ről tartott beszédében kijelentette, hogy a király és a nép kívánsága az, hogy a béke- konferenciát Spanyolországban tartsák meg. Spanyolországot — úgymond — korrekt sem­legessége arra kényszeríti, hogy a béke meg­kötésénél nagy energiát fejtsen ki olyan irányban, hogy Spanyolországot elszigetelt ségéből kiragadja. LEG IJll A ÜB* Az ántánt balkáni csapatszáiiitásai. Szófia, okt. 5. A Szalonikiben eddig partraszálliíott ántánt-csapatok száma meghaladja a húsz­ezret. A csapatok kihajózása késő este titok­ban megy végbe. Ebben az időben a polgár Ságnak tilos az utcán tartózkodnia. A csapatokat a város határában készült barakkokban helyezték el. Lugano, okt. 5. Római táviratok szerint a bolgár határ közelében Kavellánál ántánt-csapatok szál­lottak partra. így bízik az ántánt Szerbiában, Genf‘ okt. 5. Vsznics párisi szerb követ, Delcassé bizalmasa Nisben, mint Pasics első tanács­adója, a külügyi hivatalt fogja vezetni. Delcassé Vsznics által akarja meggátolni azt, hogy Szerbia külön békét köthessen. Az orosz ultimátum. Szófia, okt. 5.v A pétervári távirati ügynökség által tegnap szószerinti szövegében bejelentett orosz ultimátumot tegnap délig még nem adták át Bulgáriának. Savinszki orosz követ csak tegnap estére jelentette be látogatását Radosz- lavovnál. Úgy látszik, hogy az orosz követ saját felelősségére halasztotta el az ulti­mátum átadását. Valószinü azonban, hogy az orosz követ este mégis átadta az ultimátumot. A bolgár kormány válaszáról még semmi hir sincs. Bulgária magyarázatot kér Görögországt )l Szófia, okt. 5. Radoszlavov megkérdezte a görög kö­vetet, hogy milyen célzattal töitént Görög­országnak a bolgár határ közelében fogana­Szatmár, okt. 5. A minap Kiss Mayer gacsályi körjegyző figyelmeztetett bennünket arra, hogy a kör­zetébe tartozó Rozsály községbe egy katona érkezett haza a szüleihez. A katona orosz fogságból jött a rokkant-szállitmánynyal. A jegyző előadásából természetszerűleg arra gondoltunk, hogy a rokkant-szállitmány­nyal érkezett katona rokkant és mikor Kiss Mayer körjegyző szives volt megígérni, hogy beküldi Rozsalyból hozzánk a szerkesztőségbe az illető katonát, ebből azt következtettük, hogy a szerencsétlen invalidus nem a labán sérült meg s igy be tud jönni Rozsalyból Szatmárra. Tegnap reggel valóban bejött hozzánk az „invalidus,“ Petruska Vilmos 12. honvéd- gyalogezredbeli I. oszt. számvevő-őrmester, 24 éves, rozsályi születésű, a polgári életben pénzügyőr, most mint tényleges katonát érte a háború. Petruska Vilmos jóarcu, intelligens ki­nézésű, fess fiú és mi valóban részvéttel néztünk a szimpatikus, életerős, fiatal fiúra, aki már mint rokkant került ki a háborúból. Mindjárt feltűnt azonban, hogy a sze­gény rokkant arc-szine olyan, mint a rózsáé, alakja nem görnyedt, kezei, lábai épek, szó­val gyanús volt nekünk ez az invalidus, aki egészségesnek látszik, mint a makk. Helylyel kínáltuk meg, hátha leüléskor kiderül, hol a hibája. Szabályszerűen leült. Kardját keresztbefektette a lábán, szivarra gyújtott és jóízűen füstölt, mint egy tábori konyha. Már szinte zavarban voltunk, azt hittük, tévedés van a dologban, mikor mosolyogva megszólal Petruska Vilmos, aki észrevette kétkedő zavarunkat: — Ne tessék keresni rajtam semmit, nincs nekem semmi bajom. — Hát nem Ön az a katona, aki a rokkantszállitmánynyal érkezett Oroszország­ból? — Én vagyok. De nem vagyok rokkant. Egészségesen jöttem haza, szökve, huj kálva a rokkantak vonatán Szibériából. És akkor Petruska Vilmos hosszú órá­tosi'ott egynémelyik rendelkezése, amelyek ellenséges magatartásra engednek következ­tetni. Miután a követ nem adott választ, Radoszlavov utasította a? athéni bolgár kö­vetet, hogy Venizelosztól kérjen magyarázatot. Ä román konzervatívok ragaszkodnak a semlegességhez. Bukarest, okt. 5. A román konzervatív párt legutóbbi ülésén Cantacuzeno herceg a következő kijelentést tette: — Bebizonyosodott, hogy a központi hatalmak erősebbek, mint gondolták. A mi véleményünk az, hogy Románia nem hagy­hatja ol 35 év óta követeit tradicionális politikáját anélkül, hogy ne döntené magát ismeretlen veszedelmekbe. Marghfiomán szerint Romániának egyet­len helyes politikája csak az lehet, amelyet a legutóbbi sinajai ko: onatanács megállapított. Ebben a koronatanácsban paktumot kötöttek, amelyet senki sem mondhat fel addig, amig ujjabb koronatanács erre telha- talmazást nem ad. Szibériától^ Rozsályig Épkézláb katona szökés© a rokkantak vonatán. (Első közlemény.) — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Tábori alsóruhák, kéz tyűk, harisnyák, csavar és kötött lábszárvédők mindennemű kötöttáruk legolcsóbban szerezhetők be: Kardosnál — a — színház­zal szem­— ben. — kon át, kérésünkre teljes részletességgel el­mondta nekünk szökésének izgalmas tör­ténetét, A hős és vakmerő őrmester szökésének története hátborzongatóbb a legizgatóbb úti haladóknál, amelyeket olvastunk. Ha nem az élet produkálta volna, ha riporter irta volna, hihetetlennek tetszenék, hogy mindez megtörtént. Petruska Vilmos a rokkantak közé bújva indult el Omszkból, de útközben felfedezték, hogy egygyel több a rokkantak száma, mint amennyinek lenni kell. Az egész transzportot hat napig tartották vissza az oroszok Péter- várott és keresték: ki az, aki a transzporttal illetéktelenül utazik. Névsorolvasás, orvosi vizsgálat, kutatás volt hat napon át éjjel nappal és amint Petruska meséli, hogy: az orvos már a szomszédját vizsgálja és mindjárt reá kerül a sor, elhü't bennünk a vér, elfelejtetettük, hogy a derék katona itt ül előttünk, valóság­gal reszkettünk: na most rájönnek, elfogják, főbe lövik. Mert azt tudni kell, hogy Petruska Vilmos az életével játszott. Amint megcsípik, minden további nélkül főbe lövik. És amikor érdekfeszitő kalandjainak befejeztével megkérdeztük a hős katoi ától, hogy miért szánta rá magát erre a veszélyes vállalkozásra, miért számolt le az életével, hogy akkora veszedelmek között hazajöjjön, amikor — saját bevallása szerint — az oroszok jól bántak vele, Petruska'úgy vála­szol, mintha ez lenne a világ legtermészete­sebb dolga: — Elszántam magam a halálra is, mert kész lettem volna inkább meghalni, semhogy ez a háború elmúljon anélkül, hogy én is úgy kivegyem belőle a részem, mint más becsületes magyar katona. Nem akartam ellenségeink fogságában, tétlenül tölteni a háború idejét, amig magyar testvéreim véreznek. Elhatároztam, hogy vagy meghalok vagy részt veszek még magyar hazám védelmében. Petruska Vilmos csodálatos és izgalmas kalandjairól folytatásos cikkekben fogunk I beszámolni a Szamot* olvasóinak.

Next

/
Thumbnails
Contents