Szamos, 1915. október (47. évfolyam, 268-298. szám)
1915-10-01 / 268. szám
XLVII. évfolyam. Szalmár, 1915. október 1. péntek 268 szem (/ ELŐFIZETÉSI DUÓK : Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . ?él évre „ 7 20 f Negyedévre „ 3 „ 60 f Egy hónapra „ 1 „ 20 » Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Rjmr sera 30 miét. SzerkeszlóségésöltiadO&ivatel: RAKÓCZI-üTCH 24 $3. ’■»luCnn.eránvnii-. Saeiteesztöség és kiadóhivatal -7 í%t ’ FeiSfős szerkesztő lakása . •*a a se na ss e a n s oa c » »«** m*-*M Románia ás Magyar- ország közt lehetetlen a megegyezés. Budapest, szept. 30. Az Est munkatársa beszélt Bukarestben Filipescuval, aki semmiféle megegyezés lehetőségét nem látja magyarok és románok között. A megegyezésnek a háború kezdetén a magyarországi románoknak adott engedményekkel lehetséges lett volna, de ma megegyezés semmi áron sem lehetséges többé. A magyarok súlyos hibát követtek el, mikor nem tettek idejekorán engedményeket. A románok most hasznukra akarják fordítani a magyarok által elkövetett hibát. A románok és magyarok közötti ellentét áthidalhatatlan. Meggyőződése, hogy a románok maradnak győztesek. A nemzetiségi elvnek győznie kell, ha a háborúban a központiak győznek is. Filipescu bizik az ántánt végleges győzelmében. Ha Oroszország, Itália, Franciaország különbékét kötnének is a központiakkal, Anglia egymaga folytatná a háborút a végleges győzelemig. Ezesetben Anglia visszavonná a kontinensről szárazföldi csapatait és a tengeren folytatná a háborút. A tengeri háborúban Németország kereskedelme tönkremenne. Az ántánt győzelme esetén a pánszlávizmus megerősödése nem aggasztja Filipeskut. Minden nagyhatalom — mondolta — fenyegető veszedelem a kisebb nemzetekre nézve. A pánszlávizmus áradatának a románok hiába próbálnának útjába állani. Németországgal mindig jóviszonyban voltunk, hálával tartozunk neki, csak egyetlen megbocsájthatat- lan hibája van: hogy Magyarország szövetségese. Rotterdam, szept. 30. A „Malin* jelenti, hogy .Románia befejezte a mozgósítás előkészületeit és rövidesen mozgósítja a román haderőket. Ez irányban Párisban, Londonban, Athénben, Bukarestben is Nisben tárgyalások folynak A wármegye közgyűlése. — A »Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatinár, szept. 30. A normális vasúti közlekedés helyreálltával ma már népesebb volt a vármegye közgyűlése, mint a legutóbbiak. Csaba Adorján főispán igen szép, felemelő megnyitójában beszámolt a törvény- hatóság kiküldöttjeinek bécsi útjáról, majd nagyon is megszivlelósre érdemes szavakban beszélt a kárpáti falvak segélyezési akciójáról és a harmadik hadikölcsönről. A főispán megnyitóját a következőkben sikerült feljegyeznünk: Tizennégy hónapja annak, hogy a világot felforgató nagy események folytán a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai elé olyan akadályok torlódtak, melyek miatt jogait és kötelezettségét nem gyakorolhatta szabadon, s ma, midőn a vármegye minden vidékét képviselve látom, el nem mulaszthatom legbensőbb bálámat kifejezni a Gondviselő iránt, aki védő karját akkor terjesztette ,'d felénk, midőn a pusztító ár majdnem összetorlódott fejünk felett, s meg engedte érnünk, hogy a jövőbe vetett teljes bizalommal s egyesülten foghatunk ismét a munkához. Ha visszapillantunk a múltba, igazán szédületes perspektíva rajzolódik szemünk elé azoknak a nagy eseményeknek lelkűnkbe felidézése folytán, melyeknél disztelj esebbet, de lelket rázóbbat sem élt át ez a nemzet. A reánk visszavetődő fény elvakitja, a kiomlott vér miatt érzett fájdalom köny- nyekkel borítja szemeinket. De nem hiába omlott ki annyi vér, a magyar nemzet tekintélyben és súlyban annyit emelkedett a világ szemei előtt, hogy békés munkával egy évszázad alatt sem jutott volna arra a polcra, amelyen ma áll. A bécsi ut. Akinek része volt abban a fogadtatásban, amiben Bécs város közönsége részesítette a törvényhatóságok hódoló küldöttségét, aki látta ősz uralkodónk könnyektől ellepett szeméből a meleg, szerzetet ki- sugárzani, az mondhatja csak el, hogy nem hiába hoztunk annyi á!doza?ot, az meríthette azt a meggyőződéit, hogy o két nemzet egymásra talált s a több évszázados gyűlölködés örökre ki van törölve sziveinkből. Egy diadalmas hadsereget lehet csak olyan igaz lelkesedéssel és ünnepléssel fogadni, mint Magyarország küldő: tségét a bécsi nép fogadta. Ha mi ezeket a megnyilvánult érzelmeket viszonozzuk, ebből a testvérállamok na6yságának kel) kisarjadzania. A kárpáti falvak. A fény mellett az árny kísérőként mutatkozik. Ha szétnézünk magunk körül s látjuk az országnak azon részét, melyben az ellenség megfordult, szivetfacsaró az a látvány, ami elénk tárul. Ezer sebtől vérzik a nemzet, egy pár évtized gondos munkássága kell hozzá, hogy e sebek begyógyuljanak; de egy sincs olyan, mely égetőbb lenne ennél s egygyel szemben sem hárul nagyobb kötelezettség reánk, ha hazánkat igazán szeretjük. A társadalomnak ezekkel a földönfutókkal szemben meg kell erőltetnie magát, nem szrbad koldus-alamizsnát nyújtani, de oda kell adni nekiek még azt is, amit magunktól vonunk meg. Ma a nemzet — mint fogalom — az első, ezzel szemben az egyéniség eltörpül, fény és kényelem nem lebeghet senki szeme előtt. A közös veszedelem még óriási áldozatokat követei a nemzettől, meg kell semmisülnie, ha polgárai az állam szükségletei élőit begornbólkoznak. Az uj hadi kölcsön. A közel jövőben — pár hét múlva — harmad ízben fordul az állam szükségleteinek fedezésére polgáraihoz hadi kölcsön címén. Ennek propagálása körül hárul a vezetésre hivatottakra nagy feladat. Mindenkinek oda kell adnia azt, amit egyáltalán nélkülöznie lehet. A nép kezében nagy pénzek vannak, csak fel kell világosítani, hogy mig hasznos befektetést csinál, a mellett hazafias kötelességet is teljesít, és a siker biztosítva lesz. Vegyük például a nagy német nemzetet, hol vetélkedve viszik a filléreket is a haza oltárára. Egy angol államférfi mondta, hogy azé a győzelem, aki az utolsó aranyat tartja kezében. Az angol már idegen nemzetnél ku- nyorál kölcsönért. Nekünk és szövetségesünknek önnön magunknak kell segítenünk magunkon, de az utolsó aranyat nekünk kell a kezünkben tartani. És ebben mindenki nyújthat segédkezet. A hatalmas éljenzéssel és minden oldalról megnyi vánult általános helyesléssel fogadott megnyitóbeszéd után a főispán meleg *zavakban emlékezett meg gróf Stadinszky Lászlónak, a lengyel légió elnökének haláláról. Indítványozta, hogy a törvényhatóság fejezze ki részvétét a Lengyel Klub előtt. Révész János bizottsági tag magas szárnyalása beszédében azt az indítványt terjesztette elő, hogy a vármegye közgyűlése részvétének kifejezés® mellett adjon kifejezést ama reményének is, hogy a világháború küzdelmeiből Lengyelország szabadsága fog kivirágzani. 6 llér Lapuid wmi ssíma 4 sidii S