Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)

1915-09-02 / 240. szám

(1916 szeptember 2. 240. szám SZAMOS 3 oldal. Tankóczi Gyula a törvényszék előtt. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 1. A szatmri törvényszéknek a gyorsított eljárás alapján ítélkező ötös tanácsa ma folytatta Tankóczi Gyula bűnügyének főtár­gyalását. A mai nap legnagyobb részét is a bizonyítás foglalta le rgy, hogy a vád és védőbeszédre csak az ésti órákban herült a sor. Mint tegnapi tudósításunkban jeleztük, a kir.“ügyészség 13 rendbeli, a btkv. 465. §-ának bekezdésének első tétélébe ütköző megvesztegetés vétségevei vádoltaTankóczi Gyulát. Ez a szakasz ugyanis azt mondja : »Azon közhivatatnok. aki hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért vagy annak mulasztásáért ajándékot vagy jutal­mat követel, elfogad, vagy az jez iránti ígéretet nem utasítja vissza, ha cselek­ménye vagy mulasztása nem járna hivatali kötelessége megszegésével: megvesztegetés vétsége miatt egy évig; ha pedig azzal járna, két évig terjedhető fogházzal bün­tetendő. Ugyanezen büutetések érik a köz­hivatalnokot azon esetben is, ha az ajándék vagy jutalom az ő beleegyezésével harma­dik személynek adatott át vagy igértetett.“ A bizonyítási eljárás befejeztével a kir. ügyész nyolc esetre vonatkozólag el­ejtette a vádat, mire a törvényszék ez ügyben Tankóczi Gyula ellen megszüntette az eljárást. így csak öt rendoeli megvesztegetés vadja maradt fenn. Ezeknek a bűncselekményeknek a tény­állása a vád szerint a következő : Kovács I. József pékiparos, akinek üzeme a rendőrség felügyeleti hatáskörébe tartozik, 3000 koronás kezességi nyilatkoza­tot irt alá Tankóczi Gyula részére, hogy ezáltal a rendőrségnek azelőtt gyakran elő­fordult zaklatásai elől meneküljön. Kovács József kihallgattatván elmondta, hogy őt — szerinte — feltűnően zaklatta a rendőrség s mikor emiatt egyik rokona előtt panaszkodott, ez azt ajánlotta neki, hogy vállaljon el a főkapitányért 3000 K. erejéig i kezességet. EJzt ő megtette s attól kezdve tovább a rendőrség nem is zaklatta. Viszont a tárgyalás során bizonyitva lett az a körülmény, hogy Kovács aláírta ugyan a kezességi nyilatkozatot, de az az egyezség, amelynek létrejötte esetén ez a kezesség felhasználandó-lett volna, nem köt­tetett meg s igy a kezességi okirat nem is «használtatott fel. A második vádba tett eset az, hogy Tankóczi régebben egy 20 ezer koronás váltózsirót kért egy helybeli dúsgazdag föld- birtokostól, aki ezt megtagadta. Ezután ismét azt kísérelte meg, hogy rávegye az illetőt, hogy tőle nagyobb mennyiségű gőztéglagyári részvényt vegyen át. De ez a kísérlet sem járt sikerrel. Jóval ezeknek a megtörténte után az illető földbirtokos édes anyjának lakásán ellopták a Wertheim szekrény kulcsát és a Wertheimból több részvényt elvittek. A csen­dőrség ez ügyben a nyomozást azzal fejezte be, hogy a tettest kipuhatolni nem sikerült, de Tankóczi az általa már előbb aláirt meg­szüntetendő végzést áthúzva, az aktát kivette az irattárból, elment a sértett uriasszony lakására, ahol rövid körültekintés után kije­lentette, hogy a tettes nem lehet más, mint az uriasszony fia, az, aki előzőleg a váltó­zsirót tőle megtagadta. Ezek után a nyomo­zást ismét befejezettnek jelentette ki s a károsultaknak kiadta az ellopott részvényeket, amelyeket egy úri ember megtalált és a főkapitányi hivatalba felvitt. Ennek a tényállásnak az alapján két­rendbeli vesztegetés vétsége miatt emelt vádat a kir. ügyészség. Demkő Mihály, a szatmári Iparos Ott­hon vendéglőse — Demkőnek a főtárgyalá­son felolvasott vallomása szerint — Tankóczi ajánlatára megállapodást kötött a főkapitány­nyal, aki egyszersmind az Iparos Otthon elnöke is, hogy amennyiben Tankóczi ki­viszi. hogy az Iparos Otthon helyiségeiben sebesült katonákat helyeznek el és azok élelmezését Tankóczi az ő részére megszerzi, Demkő a tiszta nyereségből 35 o/o-ot Tan- kóczinak juttat. Emiatt szintén vádat emelt az ügyészség. Szatmári József, az Iparos Otthonban levő Uránia mozi bérlője 100—200 koronás részletekben 5—700 illetve Szatmári módo­sított vallomása szerint 3—400 koronát adott Tankóczi főkapitánynak a vele kötött meg­állapodások értelmében, melyszerint Tankó- czit a mozi hasznából 50 o/o, illetve később 20 % illeti meg. A 20 o/o-os megállapodást a főtárgya­láson felolvasták s ennek utolsó pontja igy szól: — Ha pedig én, Szatmári József erről az egyezségről családomnak említést ten­nék, elveszítem az Iparos Otthonnál levő 2500 korona óvadékomat. A főtárgyalás során a vádlott beösmerte, hogy úgy Demkő vei, mint Szatmárival meg­kötötte ezeket a megállapodásokat, de mig egyrészt ezekből mit sem kapott, mert Demkő nem kapott élelmezést, Szatmári üzlete pedig nem járt haszonnal, — másrészt rendes szokás volt, hogy az iiyen megállapodások­ból befolyó pénzeket nem a maga céljaira fordította, hanem az Iparos Otthonnak adta. A megállapodásokat azért kötötte a saját és nem az Iparos Otthon nevére, mert az em­berek igy inkább adtak. A bizonyítási eljárás befejeztével fél­állott Jákó Sándor kir. ügyész és a követ­kezőket mondotta: — Súlyosnak tartja helyzetét, mert a vádlottal két évtizedet meghaladó időn át társadalmi érintkezésben, jóviszonyban volt és sohasem gondolta, hogy még igy fognak egymással szembenállani, mint kir. ügyész és vádlott. Méltatja a vádlott sokoldalú és köz­hasznú tevékenységét. Majd áttér* arra, hogy két napi gondolkodás és a főtárgyaláson le­folytatott bizonyítási eljárás meggyőzték őt arról, hogy nyolcrendbeli vádpont nem állja meg a helyét és ezért az ezekre vonatkozó vádat elejti. A vádelejtés folytán a törvényszék meg­hozta megszüntető határozatát. Ezután a kir. ügyész áttért azokra az esetekre, amelyekben a vádat fenntartotta. Tárgyilagos, higgadt beszédben indokolta meg vádját és minden egyes esetnél utalt arra, hogy az a körülmény, hogy Tankóczi nem a saját, hanem harmadik személy — az Iparos Otthon — részére kötött is ki jutalé­kot illetve részesedést, nem jöhet figyelembe a bűnösség megállapításánál, hanem legfel­jebb a büntetés kiszabásánál. Kéri enyhítő körülményül betudni vádlott javára, hogy büntetlen előéletű, hogy beösmerésben van és végül azt, hogy az esetek túlnyomó ré­szében tényleg beigazolódott, hogy az anyagi előnyöket nem magának, hanem az Iparos Otthon javára kötötte ki. Ellenben súlyosító körülményül kéri be­tudni, hogy a vádlott közhivatalnok, akinek kötelessége lett volna a közrendre, köz- erkölcsiségre felügyelni. Dr. Szüca Sándor védő részletesen fog­lalkozik a vádlott társadalmi működésével. Ösmerteti, hogy a vádlott a szatmári iparo­sokat a korcsmái zülléstől, leányaikat az úri cédaságtól mentette meg, mikor részükre az Otthont megalapította s ott oktató, nevelő, szórakoztató előadásokat tartott részükre. Az iparosok züllését Tankóczi intézményei akasz­tották meg. Tankóczi érdeme, hogy megala­kította az Ipari Hitelszövetkezetet, a Gazdák Körét, a Tűzoltó és Mentő Egyesületet, amelyeknek automobilt is szerzett s amiért hozzá a szatmári iparosság meleg szeretettel ragaszkodott. Majd ő is részletesen foglalko­zik a vádak tárgyi részével és különösen utalt arra, hogy a hivatali mulasztás esetét konkretizálni kell, mert ha a vád konkrét mulasztásra hivatkozni nem tud, általánosság­ban emlegetett mulasztások alapján a vesz­tegetés vádja tarthatatlan. Hatásos beszédét azzal fejezte be, hogy bár a fájdalom maró tövisei gyötrik mind­azokat, akik Tankóczi sorsa miatt aggódnak, ezek szeretetéből még az sem lesz képes a vádlottat kiragadni, ha a törvényszék marasz­taló ítéletet hozna. A védőbeszéd befejezése után a kir. törvényszék az ítélethirdetést holnap, csütör­tök délután fél 5 órára tűzte ki. || hírek II A fővárosok polgármesterei a ki­rálynál, Bécsből jelenti tudósítónk: Bécs és Budapest polgármesterei ma délelőtt együt­tesen megjelentek a királynál, aki meleg sza­vakkal emlékezett meg a budapesti és bécsi csapatok vitézségéről és örömét fejezte ki a trónörökös pár budapesti szívélyes fogadtatása fölött. A hódoló küldöttség tagjai délután Bécsbe utaztak és estére odaérkeztek. Halálozás. Súlyos csapás érte özv. Molnár Mihályné háztulajdonos szatmári la­kost, a nemrégen elhunyt néhai Molnár Mi­hály volt tekintélyes szatmári kereskedő öz­vegyét. Ugyanis Imre nevű fia tegnap reggel 27 éves korában, hosszas betegeskedés után meghalt. A fiatalon elhunyt Molnár Imre gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a jogi pályára lépett és ügyvédjelölt lett. Előrehaladásában állandó betegeskedése aka­dályozta. Temetése holnap délután 4 órakor lesz az Árpád-utca 21. sz. gyászháztól. A gyászesetről a család a következő jelentést adta ki: Özv. Molnár Mihályné szül. göncursz- kai Pigay Irma mint édes anyja a saját, va­lamint gyermekei Sándor, József, Mihály és az összes rokonság nevében mély fájdalom­mal tudatja a kedves gyermek, szerető test­vér és rokon Molnár Imre ügyvédjelölt folyó hó 1-én reggel fél 6 órakor élete 27-ik évé­ben hosszas szenvedés és a halotti szentsé­gek ájtatos felvétele után történt csendes el­hunyták A megboldogult földi részeit folyó hó 3 án, azaz pénteken délután 4 órakor fogjuk az Árpád-utca 21. számú gyászháztól a róm. kath. egyház szertartásai szerint a hidontuli sirkertben örök nyugalomra he­lyezni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 4-én reggeli 10 órakor fog a róm. kath. székesegyházban az Egek Urának bemutat­tatok Szatmár, 1915. szeptember 1. A liszt- és cukorhiány ellen. Buda­pestről jelenti tudósítónk: Holnap kétezer kereskedő kihallgatásra megy gróf Tisza Ist­ván miniszterelnökhöz. A kereskedők be akarják jelenteni, hogy miután nem kapnak lisztet és cukrot, kénytelenek lesznek üzletei­ket bezárni. A „Szamos“ gyűjtése. Kulcsár Ist­vánná (Szatmár) 5 K-t adott a beteg katonák részére tejre. £einyHa 6 «Si teVcszSr Kálitól; ffayrtiKitál gyönyörű választék. —"■ a színházzal szemben V|lll Hf ^IIMIl

Next

/
Thumbnails
Contents