Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-05 / 243. szám
(1915 szeptember 5, 243. szám) SZAMOS 3. oldaí A katonák köszöneté a táborból. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 4. A király születésnapjára a harctérre küldött szeretetadományokat hős katonáink megkapták. Hogy milyen örömmel fogadták a hazabeli küldeményeket, levelezőlapjaik is igazolják, amelyeket egyre-másra küldenek a táborból. Eddig a következő leveleket kaptuk vitéz katonáinktól. I. Északi harctér 1915. Vili. 26. Szatmárnémeti város és vidéke közönségének szíveskedjenek a küldött szeretet- adományokért hálás köszönetünket becses lapjukban tolmácsolni. Egyúttal fogadják há- lés köszönetünket szives támogatásukért, melyet a gyűjtés körűi kifejtettek, Az „5“-ösök „2“-ik százada nevében Broczkó hadnagy századparsncsnok, Hell hadnagy, Pakey tiszthelyettes, Kacz zászlós, Dr. Biró Sándor. II. 1915. aug. 26. Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Szatmárnémeti sz. kir. város nagyközönségének az ottani 5 ik gyalogezreddel szemben tanusitott ragaszkodását és szerete- tét, melyet a ma átvett adományok illetve ajándékokkal bizonyítanak, ezúton hálás köszönettel fogadtuk ; kérjük azt a ,,Szamosu- ban a kegyes nagyközönség tudomására adni. Szives készségét remélve az 5. gy. e. IV. komp. nevében hazafiui üdvözlettel Tobák Jenő zászlós, Láng Ernő, Mátyás Pál, Czier Mihály, Veres Lajos. III. Az ,5. gy. ezred 4. Baon 13. század legénysége köszöni az ajándékát Szatmárnak. Czugom nevében nagy köszönet 1915. VIII/27. Kiss Gyula. Zugsführer Kovácsi József, Ecsedy Gyula, Porzsolt János, Kis fityi Dula Ferenc cigányművész, aki mindég jókedvű, de jókedv dolgában a többi sem marad mögötte. Kerekes Ferenc, Horváth Sándor, Lengyel Mihály, Bélteki István, Szőke Pál. IV. Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Több bajtársaim nevében kérem köszönetünket megemlíteni Szatmár megyének a részünkre küldött küldeményeikért, mert igazán minden együtt véve igen fontos volt és a mostani életmódunknak nem egy hiányát pótolta; különben is ezt örök feledésnek át nem adhatjuk. így ismételten kérem legújabb lapjukban köszönetünket megemlíteni. 5. gy. e. 4. század, Korp. Bihary és többi bajtársaim. Zgf. Nagy György, Mandics János, Bírta Elek, Megyesi Elek, Kujbur János, Csáki István, Márton János, Fekete József, Divényi Pál, Bandi István mind köszönjük. V. Harctér, 1915. VIII. 26. A szatmári közönség becses ajándékát, melyet részünkre küldeni szíveskedett, egyenlően szétosztva megkaptuk; Mindnyájan részesültünk belőle. Az összes baj társak nevében kérjük a tek. Szerkesztőséget, hogy hálás köszönetünket becses lapjában nyilvánosságra hozni szíveskedjék. Maradtunk a messze idegenben kiváló tisztelettel: Vidikán József káplár, Fuchs Ferenc káplár, Klein káplár, Klein Sándor szakaszvezető, Nagy Sándor tiszti szolga, Grecsnár Albin, Borbély Ferenc, Rontó káplár, Auer József káplár, Fülep őrm... Gyöngyösi György, Arady Sándor. HÍREK Ä 43—50 éves pépfölkelők kerpaszoménge. A honvédelmi miniszter az 1865—1872. évi születésű népfelkelőknek az egyévi ön- kéntesi karpaszomány viselésére való jogo- sulsága tárgyában körrendeletét adott ki. Eszerint a karpaszomány viselésére jogosultak azok a népfölkelők, akik az egyévi önkéntességre jogosító tudományos képzettségüket vagy a bemutató szemlén, vagy a bevonulásuk alkalmával okmányszerüleg igazolják. Az igény tekintetében a szemle-bizottság elnöke, illetőleg azokra néze, akik igényüket a bevonulás alkalmával jelentik be és igazolják, a honvédkiegészitő parancsnokság határoz, az esetleg sérelmes határozat ellen, a határozat keltétől számítva, tizenöt napon belül a honvédelmi miniszterhez lehet föleb- bezni. Egyúttal kimondja a miniszteri körrendelet, hogy a karpaszomány viselésére jogosult népfölkelők közül azok, akik önként jelentkeznek szolgálatra, csapatválaszási jogot gyakorolhatnak, de csak úgy, ha önkéntes belépésük, illetőleg az illető csapattestnél való fölavatásuk az általános bevonulásra nézve megállapított nap előtt legalább egy nappal megtörténik. A csapatválasztásra nézve egyébként korlátozásokat is állít föl a miniszteri körrendelet. Egyben kimondja a körrendelet, hogy azok, akik régebben már teljesítettek katonai szolgálatot, bevonulásuk után a már viselt katonai rendfokozatukat visszanyerik, ha annak a múltban történt elnyerését okmányilag igazolják. Jelzi egyszersmind a körrendelet, hogy később fog rendelkezés kiradatni azokra nézve, akik az önkéntesi kedvezményre jogosító tudományos képzettséggel nem rendelkeznek ugyan, de személyes képességük a a közéletben, illetőleg hivatásukban végzett szolgálataik és elért társadalmi állásuk azt bizonyítják, hogy az átlagosnál nagyobb képzettséggel bírnak. Ezek kivételes bánásmódban fognak részesülni és külön ismertető jelzéssel fognak elláttatni. Végül közli a körrendelet azoknak a tanintézeteknek a jegyzékét, amelyeknek a végzett tanulói a régebbi szabályok szerint egyévi önkéntesi kedvezménnyé igénnyel birnak. HIRDETMÉNY. A Szatmári Le számítoló Bank r t. hadifoglyok ré mére pénmkfíldemények&t közvetít. Zálogházi (WttliHut, arasy Is czüsf- nmlityt turcsi«* megVItclre. „ÄSRIÄ“ Hitcsőn fs ingallan forgalmi Vállalat BattH Is Bizományi irodája 5za!már, ptiH-ISr 2. sía*iiD,v va Jii! aJKMte«.MBauMOBaSMtAnaMHraaBOaenaGanK-i. Van szerencsém a n. é. közönséggel tudatni, hogy eddig még itten nem létezett Első szatmári női és férfi kalap vegytisztító és formáló intézetet nyitottam külföldi nagy városok mintájára berendezve. « Elvállalok bármily régi elviselt női, vagy férfi posztó, velour ka sirozást és férfi kemény kalap átgyúrást, vegytisztitást, festést, fényezést a legújabb formákra. Női kalap újdonságokban állandó nagy raktár. Átgyúrás próbaválasztás szerint ís díjmentesen díszítve. — Gyászkalapok állandóan I raktáron. — Pontos és gyors kiszolgálás ju- j tányos árakkal. B. pártfogását kérve vagyok tisztelettel: KESZLER ANTAL női és férfi kalap tisztitó és formáló intézete = Szatmár, Várdomb-utca 5. sz. = 3 ía^arocló mélán hivó hangjai harsantak lel az este pontosan kilenc órakor. Csöndes, szomorú őszi este volt. A sürjen csillagozott ég ezer szemével nézegette saját képét a mellékutcák pocsolyáinak homályos tükrében. Egy-egy szorgalmas rikkancs a széllel versenyt dúdolta, hogy „Az Est, íriss a mai Nap“. A szeptemberi őszi szél — mintha sietős lenne neki a zsidó ünnepek előtt a nagytakarítás — tiagy buzgalommal rázta a gesztenyeíák zörgő leveleit. Kávéházba igyekvő családapák, a 42—50 év között, íeltürték a vékony überciger gallérját, hogy szerényen eltitkolják: mennyire heviti honliui keblüket a másnapi sorozás. Csöndes, egyhangú őszi este volt, mondom és az ember önkéntelenül is arra gondolt, hogy jó le- het-é most a Zlota-Lipa mentén vagy a Polesia mocsarainak partján szellőzni. És akkor a láncos templom tornyában elütötte a háromtertályt, amit a székesegyház ugyazon pillanatban kilencre rektilikált. A két torony vitáját—mintegy jellemzéséül annak, hogy ma a katonai szó a döntő — eldöntötte a váratlanul íelhangzó takarodó. Felbugott a capistráng, mintha messze lövészárkokból, orosz íöld síkjáról vagy a Karsztok sziklái közül jött volna haza szabadságra, hogy íelidézze bennünk régmúltnak tetsző idők emlékét, amikor kapu előtt párjával sétáló, korzón virgó- niázó, íüstos vendéglőn borozó, kaszárnya előtt terelerélő bakákat hivott haza a kaszárnyába. Felharsant a takarodó, mintha lehér lepedőbe burkolt kísértet kelt volna elő a sírjából. Búgott a réztrombita hangja, mintha elesett családapák, porladó íérjek, hősi halált halt íiuk lelke szólt volna belőle, akikkel tizennégy hónap előtt már tele volt a kaszárnya, a szatmári utca. Régen, nagyon régen hallgattam valamit olyan meghatott kegyelettel, mint a már-már elíeledett takarodó hangját. Visszaemlékeztem békés időkre, mozgósítás riasztó szavára, vidékről özönlő tartalékosok, öreg nép- íölkelők nótás nyüzsgésére. A fülembe, a telkembe csengett a trombita hangja, a takarodó régi ütemei. És könnyek gyűltek a szemembe : hol vannak a régi trombitások, hol vannak azok, akiket kaszárnya stróhzsákjára szólított a takarodó hangja ?
