Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-26 / 263. szám
5. oldal SZAMOS szeptember Ss6. 203. szám) Az orosz uralom Bródyban. Egy banktisztviselő memoárja. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 24. Egy előkelő bécsi pénzintézet brodyi fiókjának hivatalnoka, aki átélte az oroszok invázióját, múlt évi augusztus 22-től ezévi szeptember 1 éig, a következőket irja az orosz uralomról. A mi hadseregünk Bródyból múlt évi augusztus 21-én délután 5 órakor távozott el. Másnap este felé jelentkeztek az első orosz patrouilleok. Huszonharmadikán korán reggel bemasirozott a 11. orosz hadsereg. Ettől kezdve mindennap leégett egy-egy épület, igy a dragonyos kaszárnya tiszti kápolnája, a vörös vendéglő Altbrodyban, egy malom stb. Kiáltványokban és szóbeli kijelentésekben a lakosságot azzal vádolták meg, hogy az inváziós hadsereggel szemben ellenségesen viselkedik, a csapatokra lő és mindig a legszigorúbb rendszabályokkal, tűzzel és vassal fenyegetőztek. Ezen időszak legkritikusabb napja múlt évi augusztus 30-a volt, mikor is délután az oroszok az egész városban általános ágyúzást vittek véghez és egyes házakat porrá égettek. Akkor égett le bankunk közvetlen közelében a Kolischer-féle ház is, és én a hivatalszolgával és a házmesterrel egész éjjel fentvirrasztottam, hogy a házat védjem és esetleg a nélkülözhetetlen vagyontárgyakat megmentsem. De a veszély elmúlott. Azon időtől fogva csendesebb lett a város, de egy másik csapás kezdődött: a revíziók és az elzáratások ideje. Az elmenekült városi tanács helyébe olyan tanácsot választottak, amely csupa ruszofil tagokból állott, kiket az osztrák hatóság előbb majd lezáratott, de augusztus 24-én az itteni fogházakból az oroszok kiszabadították őket. Polgármesternek választották Kuszpeta fazekast és disznóhajcsárt. Ekkor tömeges letartóztatások történtek és a legtekintélyesebb polgárok közül sokat rövidesen Oroszország belsejébe száműztek állítólagos kémkedés és politikai gyanú vádja alapján. Csak egyesek nevét említem azok közül, akiket ez a gyászos sors ért utói: Dr. Soltysik főorvos, Schnell Edgar, Schnell Arthur földbirtokos és bankcenzor fia Prá'er Kosaczeaski gimnáziumi hitoktató, Adamovicz kereskedő, Wagner ékszerész. Okt. elején eljött hozzám az itt állomásozó Proeenko rendőrfőnök, megmutattatla magának az üres pénzszekrényeket és lepecsételte azokat. Azután kikérdezett engem, hogy miért maradtam itt egyedül, hogy vájjon huzom-e fizetésemet és végezetül kijelentette, hogy feljelentés van ellenem, miértis legközelebb jegyzőkönyvet fog velem fölvenni. Majdnem egyidejűleg több ismerősöm arról értesített, hogy Proeenko az én vagyoni viszonyaim iránt érdeklődött, úgy hogy tisztán láttam, hogy meg akar zsarolni. Akadt is egy közvetítő, aki 1000 rubelt kért tőlem, de megelégedett 100 rubellel is, mely összeget neki fel tudtam ajánlani és amelyet azonnal el is fogadott. Ez a derék ember az ő itteni nem hosszú hivatalnokoskodása alatt tekintélyes vagyonra tett szert. Az oroszok Bródyt kezdettől fogva főraktártelepnek tették meg is nagy kórháztábort rendeztek itt be. A mi szegény foglyainkat ezen hosszú esztendő alatt nagy tömegekben szállították a városon keresztül, mindazonáltal itt többnyire szabadon bocsátották őket, hogy az élelmezésüket megtakarítsák. És ezek a szegény kirabolt, lerongyolódott katonák a városban összevissza bolyongtak és kenyeret, ruhát • és pénzt koldultak. Nagyon szomorú jeleneteket láttam, amikor is súlyosan megbetegedett vagy sebesült katonáinkat az őket vezető kozákok puskatussal és kancsukával kényszeritették a tovább menetelre és némelyek, kikből patakban ömlött a vér, ott szenvedtek ki az utca- kövezeten. Minden nagyobb épületet kórháznak rendeztek be és ezekben állandóan mintegy 15,000 sebesültet és beteget ápoltak. Tavasz- szal még dühöngtek a járványok és a betegek nagy száza!ékát kolera-, himlő-, typhus- és vérhas-betegek alkották. A múlt évi augusztus 30. óta a mi bérházunk is, az én két szobás lakásom és a házmester szobiján kívül az egész éven át teljesen le voltak foglalva. Azt ugyan szerencsésen ki tudtam kerülni, hogy a mi hivatali helyiségeinkben kórházat rendezzenek be, de a trésorban, a kezelőhelyiségben és az iratlárban majdnem egész éven át egy gyógyszertár volt elhelyezve, az előljárósági és az üléstermekben, az adjunktus és a szolga lakásában és az én két szobámban és konyhámban oroszuk laktak. Junius közepén a kórházakat kiürítették. Ezután gyors egymásutánban váltakoztak a lakók, többnyire törzstisztek a hadseregből. Egészben véve négyszer változott a kép. Kétszer nagy veszélyben voltam, hogy két szobámból kitesznek az utcára, ami gyakran megtörtént a lakások tulajdonosaival. A hivatalszolga eleinte nálam lakott, mikor azonban nekem is át kellett adnom két szobát és konyhát, ő az ismerősöknél aludt. Lehetetlen leírni, hogy néztek ki helyiségeink az oroszok távozása után. A mythi- kus Augias-istáló biztosan szalonnak nézett !_ ki ehhez képest. A piszokról és szemétről nem is akarok beszélni, de minden leiszere lést, vízvezetéket, villamos világítást, csengővezetéket részben elrontottak, részben elloptak. A páncélszoba ajtajáhak zárja teljesen elpusztult, a pénzszekrényről hiányzanak a csavarok, az ahlakrollók, sőt két ablak keretei is hiányzanak, két faliórát és néhány széket elloptak, a kertből pedig a fakerítés egy részét feltüzelték. Bár én minden költözködésünknél jól vigyáztam és nem keveset szidtak, nem tudtam megakadályozni, hogy a fenti tárgyakat el ne rabolják. Megtörtént, hogy egyes dolgokat a szekérről hódítottam vissza, ahová már fölvoltak csomagolva. Egyes lakásokból a kilincseket is elcipelték az oroszok, a gazdátlanul itt maradt lakásokról az. ajtót és ablakokat is leszedték. Akkor kezdődött a legkeservesebb időszak, mikor a mi offönzivánk Lemberg felé közeledett, vagyis junius közepe táján. Akkor minden hivatalt, parancsnokságot, vezérkart Bródyba költöztettek át és mindezeknek helyet kellett teremteni. A lakosokat egyszerűen kitett ék az utcára. De azután ismét megkezdődlek az elzáratások. A fedezékásáshoz a férfiakat, még aggastyánokat is összefogdosták az utcán, mint a kutyákat és Podkamienbe és környékére kergették őket. Én napokon keresztül nem mentem ki a házból é3 néha kenyeren és teán éltem, mert egyébhez nem juthattam. A lembergi kormányzó rendelete szerint az oroszok visszavonulásakor minden 18—50 éves férfit Oroszország legközelebbi kormányzóságaiba kellett küldeni. Ezt azonban Bródyban az utolsó pillanatban elengedték. Még agy másik veszedelem lebegett fejünk felett. Ugyanis túszokat is vittek magukkal, mint ez az orosaok visszavonulásakor Galicia minden nagyobb városában megtörtént. A sors megkímélt engem ettól a csapástól. Ilyen lelki gyötrelmek hatása alatt julius végén vérhaat kaptam, s négy hétig nyomtam az ágyat, miközben sem gyógyszerhez, sem ápoláshoz, sem nyugalomhoz nem juthattam. Még ma sem áÚott helyre az egészségem. Augusztus hónap két utolsó napja telt el a legborzasztóbban, különösen az éjjelek. Két napon át közvetlen közelben éjjel és nappal ágyuk dörögtek. Az oroszok Soko- lowka mellett kísérelték meg a végső ellenállást, mielőtt Bródy elesett. A város minden sarkán égett, robbanások reszkettették meg a levegőt, amikor a síneket, hidakat és némely épületet felrobbantottak. A pusztulás e borzalmaiba asszonyok és gyermekek jajveszékelése vegyült. A cserkeszek és kozákok majdnem minden üzletet kifosztottak, miközben gyilkoltak és az embereket megsebesítették. E rémnapok egyes eseményeiről kötetekat lehetne írni. Szeptember 1-én délután 2 órakor még raboltak és fosztogattak, négy órakor azonban megjelentek az első huszárjárőrök, kiket a lakosság kitörő örömmol fogadott. Az oroszok uralma a városban egy évig és 10 napig tartott. HÍREK || Egy német az osztrák-magyar küzdőkhöz. Sosem felejti Németország Hogy bajt osztottatok velünk. Egy volt hármunkban a bátorság : Ha kell, halálig küzdenünk. Együtt ontott vér-áradatnak Bíbora szent esküt ragyog: Egymástól e' sosem szakadnak A hű bajtársak, a sasok. S te, szép Magyarhon hősi népe, Te száguldó lovas-sereg, Hogy szivünk szivedet megértse, Ó, tedd kezünkbe hű kezed 1 S nektek, kik kórágjon szenvedtek, Ti csatasebbzett betegek, — Értünk folyt vére sebeteknek, — A németektől köszönet! Wilhe'm gráf Bülow von Dennewitz után: Szabados Ede. ÍUvefels, amel^e^nem SZERKESZTŐ UR! Fiatal asz- szony vagyok és anya. Mint anyának, egy gyermekem van, aki most tanulja meg a szatmári élet legnagyobb fényűzését : az evést. Mint fiatal asszony, kissé hiú vagyok_ és a szükség kényszerít reá, hogy Önnek bizalmasan bevalljam : arcom hamvasságát mezőgazdasági alapon ápolom. Nem smirkálom a képemet nem zeti színű festékkel, nem kenek az arcomra futurista tájképeket, raffinált pouderekre sem költőm a pénzt ebben a drága világban. Gyerntek harisnyák gyermeH gyapjú sVettereH .................. gy «rm<K fcb€rue«BeH...................... gy ermeH HaUpoH Is sapHáH.................. a szinházssal szemben • Kardosnál pégi á pali ban
