Szamos, 1915. augusztus (47. évfolyam, 208-238. szám)
1915-08-04 / 211. szám
(1915 augusztus 4 211. szám) SZAMOS o. olda nem térünk ki, megvívjuk annak Ifárcát Istenbe vetett bizalommal, egyesülve e nemzetnek soha meg nem fogyatkozott ősi erényeiben : királyhüségében és hazaszeretetben ! Paizsul áll fölöttünk az örök, a legyőzhetetlen Igazság és megacélozza büntető fegyverünket az az ősi, nemzetfentsrtó erő, amely kifejezésre jut küzdő fiaink hősiességében, az egész nemzet céltudatos, termékeny munkájában és a társadalom önfeláldozó jótékonyságában egyaránt. Midőn a nemzet fegyverbe lépett, megdobbant az egész magyar társadalom szive is a mi egyletünk zászlaja alá sorakozott, hogy munkájával és adományaival enyhítse a háború áldozatainak szenvedéseit. A magyar társadalom oly anyagi eszközöket bocsátott rendelkezésünkre, mely méltó a legnagyobb nemzet áldozatkészségéhez, a szegény elhozta az ő filléreit, a gazdag az ő ezreit, elhozták mint természetbeni adományaikat és a legnagyobb önfeláldozással állott a betegápolás szolgálatában a női társadalom, hogy mindezen eszközökkel elnémíthassuk a sebesültek jajszavát, hogy visz- szaadhassuk őket az életnek, a társadalomnak. És egyletünk megtett és megtesz mind nt, hogy a beléje helyezett bizalomnak megfeleljen, hogy arra fordítsa az adományokat, amire szánva voltak, nem keresi, hogy hol szűnik meg hatásköre, hanem mindenütt igyekeszik segiteni ott, ahol arra igazán szükség van. Ha majd elnémult a háború zaja, a béke koi’szakában, midőn egyletünknek meg lesz adva a iebetőség, hogy a gyűjtött összegek és adományok hova fordítását legkisebb részleteiben kimutathassa és egész tevékenységéiül beszámolhasson, akkor emelt fővel, a lelkiismeretesen teljesített kötelesség biztos önérzetével fogunk a társadalom itólőszéke elé lépni: az egylet megtette a maga kötelességét, amit-' adtatok, annak jótéteményeit százezrek élvezték és százezrek áldják a ne- meslelkü adakozót. De mosf, amidőn még körülöttünk dúl a háború viharja, midőn a sebesülteknek ezrei és ezrei szorulnak ápolásra, mikor betegápolási intézményeink felszerelései és készletei íelujijása vált szükógessé, mikor harctéri kirendeltségeink készletei pótlásokra szorulnak és minden oldalról a mi segítségünket veszik igénybe, holott anyagi eszközeink már-már kimerültek, ismét a magyar társadalomhoz intézzük kérő szavunkat, hogy támogasson nagylelkű adományaival, tegye lehetővé, hoay emberbaráti működésünket az eddigi keretek között fenlarthassuk, hogy ápolhassuk, gyámolithassuk a sebesülteket és a betegeket, hősi küzdelmeknek szenvedő áldozatait. És ennek .a most megindított uj gyűjtéseknek első adakozója, a legelső magyar ember, népeink gondos atyja, a mi szereteti felséges Királyunk, aki százezer koronás fejedelmi ajándékával sietett egyletünk támogatására követendő nemes példáját adva az áldozatkészségnek. Mindnyájunknak van közelállója a harctéren és senki sem tudhatja, hogy az ő adománya nem-e egy hozzátartozójának fog enyhülést nyújtani, adakozzunk mindnyájan, hogy segítsünk a szenvedőkön, akik mind fiaink, testvéreink, mert egy egységes küzdelmében testvériesen összefort nemzetnek fiai vagyunk mindannyian. Adakozzunk és az adakozás nyomában áldás fog fakadni! A magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egylete Központi Választmányának 1915. évi junius 18-án kelt ülésének megbízásából. Gróf Csekonics Endre v. b. t t. m. kir. főasztalnokmester, királyi biztos, egyleti elnök. Gróf Széchényi Miklós v. b. t. t nagyváradi püspök, egyleti I. alelnük. Josipovich Géza v. b. t. t. egyleti elnökhelyettes és a fő gondnoki teendőkkel megbízott II. alelnök. Dr. Darányi Ignác v. b. t. t. egyleti tiszteletbeli alelnök. Gróf Khuen Héderváry Károlyné sz. Teleki Margit grófnő, cs. és kir. palotahölgy, egyleti társelnök. Gróf Chotek Rudolfné sz. Ráday Mária grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy, egyleti I alelnöktárs. Gróf Pejacsevich Márkné sz. Beniczky Minka cs. és kir. csillagkeresztes hölgy, egyleti II. alelnökiére. Dr. Farkas László m. kir. udvari tanácsos, egyleti főtitkár. Dr. Wagner Ödön cs. és kir. asztalnok, egyleti főmegbizott- helyettes, a központi választmány jegyzője. Az adományok a budapesti napilapok szerkesztőségeihez, vagy a vörös kereszt egylet központi igazgatósághoz Budapest I. Dísztér 1. sz. küldendő. Szatmár-Németi, 1915. julius 23. 152-1915 tt. A szatmári királyi törvényszék által 5204—1915. szám alatt folytatott bűnügyi tárgyalásból visszamaradt női ruhák, mint ezidejüleg gazdátlanok ide adattak. Felhívom a tulajdonost, hogy egy éven belől a ruhákat vegye át. 150-151-1915. tt. Körözés. Júliusban ismeretlen módon egy 4 éves barna kanca öszvérről kiállított és Fuchsz Bertalan szatmári lakos nevén álló marhalevél, — julius 27-én vagy 28-án a városban a Singer varrógép-raktár tulajdonát képező forgatható bélyegző, mely az évet, hónapokat, napokat és ellenőrzési számot taitalmazza, elveszett. Felhívom a megtalálókat, hogy a marhalevelet a rendőrfőkapitányi hivatalhoz, a bélyegzőt pedig a Kölcsey-utcai varrógép-raktárhoz adják be. Szatmár, 1915 julius 30. Dr. CSOMflY ALADÁR h. főkapitány. A Szinérváraljai királyi járásbíróság. B. 409/6—1915. szám. Ö Felsége a Király nevében! A szinérváraljai kir. járásbíróság mint büntetőbíróság becsületsértértés vétsége miatt Péchy Péter főszolgabíró avasujvárosi lakos ellen indított bünüaryben a Fő- pót-magánvádló vádja felett Gaái István kir. járásbiró és Illés István jegyzőkönyvvezető részvételével dr. Fejes István ügyvéd helyettese dr. Keller Lajos ügyvéd mind magánvádló képviselője és dr, Somlyó Lajos ügyvéd, védő jelenlétében 1915. évi április hó 12-ik napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után meghozta a következő ÍTÉLETET: Péchy Péter vádlott avasujvárosi lakos főszolgabíró bűnös az 1914. XLI. t. c. 2. §-ába ütköző s a 3. §-a 1. pontja és 4. §. 2-ik pontja szerint minősülő becsületsértés vétségében a melyet úgy követett el, hogry Szatmárvárme- gye alispánja a Pásztory Árkád birtokán a Bujánháza község határában fekvő Csonkástagba közlekedési-ut kinyitását rendelvén el, vádlott 1914. évi nov. 27 én midón ez ut kijelölése tárgyában a helyszínén eljárást foganatosít mit az avasi járás főszolgabirája, Pásztory Árkádot vén gazembernek nevezte. A kir. járásbíróság ezért a vádlottat az 1914. XLI. t. c. 4. §-ának 2-ik bekezdése alapján a Btk. 92. § nak alkalmazásával 200 (kettőszáz korona) mint főbüntetésre ezenfelül 50—50 korona pénzbüntetésre mint mellék- büntetésre ítéli. A pénzbüntetés behajttatlan- sága esetén a Btk. 53. §-a alapján 13 (tizenhárom) napi fogházra kell átváltoztatni. A pénzbüntetést az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a szinérváraljai kir. járásbíróság vezetőjénél az 1892. XXVII. t. c. 3. §-ában meghatározott célva megfizetni. A vádlott a Bp. 480. §-a értelmében köteles az eddig felmerült 8 korona valamint az ezúton felmerülendő bűnügyi költséget az államfe incstárnak megtéríteni. Köteles a vá,dlott a Bp. 489. §-a értelmében Pásztory Árkád sértetnek 60 korona képviseleti költség fejében az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetői Az ügyvédek dijja fejében a Bp. 485 §-a alapján dr. Fejes István ügyvéd részére 60 koronát, dr. Kelemen Samu ügyvéd részére 50 koronát saját feleikkel szembon megállapít. A kir. járásbíróság sértett kérelmére az 1914. évi XLI. t. c. 28. §-a értelmében arra is kötelezi a vádiotat, hogy ezen Ítélet jogerőre emelkedése után indokaival együtt a Szatrnár- Nén.eti városban megjelenő „Szamos“ cimü napilapban közzététesse. A Bp. 450. § a alapján a kir. járásbíróság ezen Ítéletét vádlottnak kézbesíteni rendeli. INDOKOK: Pásztory Árkád feljelentésében előadja, hogy Péchy Péter avasujvárosi főszolgabíró 1914 november hó 27-én a bujánházi határban főmagánváló birtokán egy elzárt ut megnyitása céljából tárgyalást foganatosítván, ezen alkalommal midőn a jelenlevő Fogarassy Sándor Szatmárnémeti lakos mérnök figyelmeztette, hogy nem az az ut képezi a kinyitás tárgyát amelyet ő kijelölt, vádlott emiatt ingrülten azt a kijelentést tette főmagánvádlóra vonatkozóan, hogy nem akarja, hogy ez a vén gazember tévedés esetén ellen fellépjen azért a tárgyalást beszünteti. Főmagánvádló ezért kérte a vádlottat az 1914. évi XLI. t. c 2. § ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani és mivel a sértés nyilvános tárgyalás során, többek jelenlétében, tehát feltűnően durva módon lett elkövetve, ugyanezen törvény 4. §-ának 2-ik pontja alapján kérte megbüntetni és a perköltég megfizetésére kötelezni. Vádlott beismerő nyilatkozatával valamint a bizonyítási eljárás során kihallgatott Fogarassy Sándor és Hanusi György tanuk vallomásával bizonyítva van azon tényállás, hogy Péchy Péter avasujvárosi főszolgabiró 1914. évi november hó 27-én Bujánháza községhatárában a Pásztory Árkád birtokán a csonkás tagban Szatmárvármegye alispánja rendeletére közlekedési ut kinyitása tárgyában helyszíni eljárást foganatositott. Ez alkalommal az útnak cövekekkel kijelölése közben a Pásztory Árkád képviseletében jelenlevő Fogarassy Sándor mérnök figyelmeztette vádlottat, hogy a kicövekelt ut nem az amit az alispári rendelet kinyittatni akar, mire vádlott felingerülvón az eljárást felfügesztette, egyben Pásztory Árkádra vonatkozóan megjegyezte 15—20 ember jelenlétében, hogy abahagyja a dolgot nehogy az a vén gazember birtokháborításért feljelentse Terhelt szabályos idézésre meg nem jelent, a távollétében foganatositott tárgyaláson védő előadta, hogy vádlott elkövette a vádbeli cselekményt, azonban indítványozta, hogy ez eljárás fölfüggesztessék az ezen üggyel összefüggő 1914. B. 562. számú ügy jogerős befejezéséig, amely ügyben főmagánvádló rágalmazás vétsége miatt tette feljelentést vádlott ellen, mert ha az 562. sz. ügyben a vádlott részéről inditv4nyozott valóság bizonyítása eredményre vezet az a jelen ügyben is vádlott büntetlenségét vonja maga után, de ezenkívül enyhítő körülményül is szolgálhat vádlott javára. Indítványozta ezen kívül, hogy a jelen ügyben a valóság bizonyítása is elrendeltessék ugyanazon körülményekre is, amelyekre nézve az 1914. B. 562. sz. ügyben már inditványozta, miután a jelen ügybeD vád tárgyává tett sértő kifejezést is a jelzett ügyben föma- gánvádlónak általa bizonyítani kívánt tényekre vonatkozással használta vádlott. A bíróság elutasította védő indítványát, mert a valóság bizonyításának az 1914. XLI. t. c. 13. §-ban megjelölt esetei jelen ügyben fent nem forognak, amennyiben az előadott tényállásból megállapítható, hogy vádlott a sértő kifejezés nem a közérdek, vagy jogos magánérdek megóvása, vagy megvédése céljából használta, úgyszintén nem nyert bizonyítást, hogy a használt kifejezés miatt bűnvádi vagy fegyelmi eljárás van folyamatban, vagy hogy a valamely tényre utaló kifejezést büntető hatóság jogerős határozatban valónak mondotta ki. Nincs helye az ügyek egyesítésének sem, mert a két ügy között összefüggés nincs, mivel mindkét vádbeli cselekmény egymástól teljesen külön álló okból és alkalommal kövottetet el és erre tekintettel az eljárás felfüggesztésének sincsen helye mert vádlott egymagában álló állításán kívül bizonyító adat arra fel nem merült, hogy a jelen ügyben vád tárgyávát tett sértő kifejezést is fő- magánvádlőnak azon tényeire vonatkozóan használta vádlott, amelyek tények valóságát az 1914. B. 562. számú ügyben bizonyítani kívánja. A bíróság a vádlott által használt kife- tezóst főmagánvádlóra becstelenitő és lealacso- nyitónak találván ez okból arra is tekintettel, bogy a kifejezés nyilvános tárgyalás alkalmával többek jelenlétében tehát nyilvánosan használtatott, — vádlott cselekménye az 1914. évi XLI. t. c. 2. §-ába ütköző és az idézett törvénycikk 3. §. 1. pontja és 4. §. 2. bekezdése alapján minősülő becsületsértés vétségének tényáiladékát állapítja meg. Ez okból a bíróság őt ezen bűncselekményben bűnösnek nondotta kiás a rendelkező részben meghatározott büntetést alkalmazta. A büntest kiszabásnál figyelembe vette vádlott büntetlen előéletét, felhevült állapotát beismerését miokból az 1914. évi XLI. t. c. 3. §. és M. 4. íjának második bekezdése szerint a cselekményére fogház büntetés alkalmazását aránytalanul súlyosnak találta és tekintettel a felhozott rendkívül nyomatékos enyhítő körülményekre és hogy súlyosító körülmény nem fent nem forog — a Btk. 92. §-a alkalmazása mellett a fogház büntetés helyett pénzbüntetés szabatott ki. Az ítélet egyéb intézkedései a rendelkező részben felhívott törvényszakaszokban foglalt rendelkezésen alapulnak. Szinérváralja, 1915 április hó 12. napján Gaál István kir. járásbiró. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan kezelő.
