Szamos, 1915. augusztus (47. évfolyam, 208-238. szám)
1915-08-01 / 208. szám
2. old»l SZAMOS (1915 augusztus 1. 208. szám Az orosz generális és a Herr Ober. Kis kép a nagy háborúbólAporosz gárdaesspatok Krupiénál, Krasznosztawtól északkeletre, más német csapatok pedig Woislawiee vidékén nyomultak előre. Mindezek a sikerek nagyon megingatták az orosz frontot. A Bug és Visztula között ma reggel az oroszok egész vonalon elhagyták állásaikat és csupán Grubieszowtól északra állanak még. Reims bombázása. Berlin, julius 31. (M. T. I.] A németek kedden 150 gyujtógránátot lőttek Reimsra. Négy óra leforgása alatt a városra 600 külömhöző lövedék esett. Az ágyúzást szerdán és csütörtökön hevesen folytatták. Számos ház lángokban áll, a gránátok sok embert megöltek. Háromszáz ház elpusztult. Német léghajó Calais felett Pária [Genfen át], julius 31. (M. T. I.| Egy német léghajó bombákat dobott Calaisra, melyek ott anyagi károkat okoztak. Elsülyedt halászgőzös. Kopenhága, julius 31. (M. T. I.) A Senator Beerenberg német halászgőzöst egy angol b»várhajó elsülyesztette. Az olasz nép lázongani kezd. Chiaaso, julius 31. [M. T. I.] Rómában, Nápolyban, Ge- nuában, Milánóban, Bolognában, Torinóban és Flórencben az utóbbi napokban nagyarányú tüntetések voltak, melyek lázadásokká fajultak eL A kereskedők üzleteiket bezárták. A királyi család palotáját, a miniszterek és az ántánt nagyköveteinek lakását katonaság őrzi. Az angol nagykövetség palotája előtt a katonaság és a tömeg között véres összetűzés támadt. — A tömeg ugyanis a nagg követnek tulajdonítja a háborút. Salandra és Sonnino csak katonai kísérettel mehetnek hivatalukba. Qiolitti lakását már nem őrzik. Az utcákon Cadornát gúnyoló röpirato- kat terjesztenek. Stanislau, julius. A hatalmas generális nagy ur volt Sta- nislauban egészen junius 8-ig, a Herr Ober pedig alázatos szolgája volt a Caffé Union- ban lebzselő orosz tiszteknek. A generábs nagytermetű, szép szál ember volt, csupa aranysujtás ragyogott a ruháján, nehéz amerikai havannákat szívott és fölöttébb szerette a zamatos lengyel pálinkákat. Gavallér is volt, mert a rubelekből sohasem kért vissza a Herr Obertől, aki mindössze 15 éves volt, fényesre kopott fekete ruhában pótolta az elmenekült főpincért és mikor a kabátja alatt megzörgette a pincértáska bőséges tartalmát, olyan komoly arcot vágott a főpincéri méltóságához, hogy maga Haubenstock ur, a főnök sem tudott volna tekintélyesebb lenni. Igaz, hogy Haubenstock urnák azidőtájt valamivel nehezebb is volt a helyzete tekintély dolgában, mivelhogy ő elment vendégnek : Gavinszky ezredes elküldte egy kicsit Oroszországba. Amig ugyanis Webel generális volt az ur Stanislauban, Haubenstock ur igen szép jövedelemre tett szert a befő lyásával. Webel generális ugyanis csak annak adott ki igazolványt az utazásra, akinek Haubenstock ur, a hasonnevű Restaurant tulajdonosa pártfogolta a kérését. Már pedig a Restaurant Haubenstock étlapján drága csemegeként szerepelt a protekció, amelynek árából csak fele maradt a vendéglősnek, másik feléről nem vezetett könyvet Webel generális. Hasztalan pukkadozott Gavinszky ezredes, a város rendőri parancsnoka, hogy nem vele „mutyi“ a vendéglős, a hatalmas generálissal szemben tehetetlen volt. Február végén azonban egy kis baj történt Stanislaunál. Az osztrák-magyar csapatok tiz napra átvették az uralmat s mire az oroszok ismét visszajöttek 150 ezer főnyi megerősítésükkel, Webel generális már útban volt a Kaukázus felé, ahova áthelyezték. Gavinszky ellenben visszajött és egy sereg stanislaui kereskedővel együtt elküldte a köpcös Haubenstockot is, hátha utoléri valahol Webel generálist. így maradt aztán a Restauranttal kapcsolatos Caffe Union lőpincére az öreges arcú Fa fara Kazimir. A nevét voltaképpen nem ‘is tudták a tiszt urak, akik a kávéházban ültek, „Herr Ober “-nek hívták csak. ' Valósággal dédelgették a kis Fafarát az orosz tisztek, csak éppen a kozákok ígérgettek neki pár pofont, ha az ital árát kérte. Hát ő inkább nem is kérte. A kozákok számláját elkönyvelte üzleti költségek címén. A kárt u^yis behozták a többi tisztek, akik annál gavallérosabban fizettek. Pár nappal a márciusi interregnum után, amikor az orosz tisztek nagy mulatságot csaptak visszatérésük örömére, Fatara Kazimir feltűnően tikszirozta az egyik tisztet. — Mit bámulsz? förmedt rá a hadnagy. — Én ismerlek téged, bátyuska, felelte a Herr Ober, te itt voltál akkor is, mikor az osztrák-magyar csapatok itt voltak. — Nem igaz, szamár vagy. — Én nem vagyok szamár. Te itt voltál. Csak akkor nem mertél katonaruhában járni. Te akkor azt mondtad a mi tisztjeinknek, hogy te osztrák mérnök vagy Bécsből. — Hogy mered azt mondani, hogy: a mi tisztjeink. A ti tisztjeitek már mi vagyunk és mi is maradunk. — Nekem nem, bátyuska. Én Habosban születtem, én osztrák vagyok, én osztrák is maradok és ti nem vagytok a mi tisztjeink. — Megütlek kölyök, ha szemtelen vagy. — Azt megteheted. De én egy 15 éves gyerek vagyok, te meg harcos katona vagy. Nem nagy hősiesség lenne, ha engem megütnél. Fafarának már orosz kézben volt a füle s talán ott is marad, ha a generális meg nem menti. — Derék fiú vagy, Herr Ober, mondta a hatalmas ur és magához húzta Fafarát, aki akkor úgy nézett ki a szólesvállu nagy ur mellett, mint a hasbeszélő bábja a gazdája ölében. Derék fiú vagy és ha mi most tovább haladunk Bécs felé, magunkkal viszünk és Becsben is te leszel az Ober. — De ti nem mentek Bécs felé és én hamarabb leszek pikkoló Bécsben a magam erejéből, mint fizetőpincér a ti segítségetekkel. Mert ti nem fogtok Bécsig jutni, a mi katonáink nem fogják azt megengedni. A generális értette a tréfát, maga mellé ültette Fafarát és ettél kezdve neki is velük kellett fogyasztani a vízben oldott Kontu- sowszkát. A mulatság ezután abból állott, hogy ittak é3 ugratták Fafarát, aki a generális védelme alól merészen riposztozott minden kötekedésre. Már nehezen forgott az orosz tisztek nyelve, az erős pálinka illatától bóditóan nehéz volt a levegő, mikor a „bécsi mérnök“ felemelte a poharát és miután hasztalan próbált felállani, előregörnyedve kiáltotta : — A cár egészségére. Éljen Ö Felsége a cár! Fafara felállott a székről, amelyről a lába alig érte a földet, vakmerőén odaállott az orosz tiszt elé, jobb kezében a poharát fogta, bal kezével kikapott a belső zsebéből egy képeslevelezőlapot és kiitta poharát: — Éljen a mi császárunk! Ez a császár éljen! és közvetlen az orosz tiszt orra előtt lobogtatta az aazixot, amely I. Ferenc Józsefet ábrázolta. Az orosz tiszt megmarkolta a képet, úgy megmarkolta, hogy Fafara kezéről is ott maradt egy kis bőr, összegyűrte a képet és beledobta a kávéház éjszakai szemétjébe, a hosszuszopókás cigarettvégek közé. Fafarának még ideje sem volt lehajolni, a generális felállott, felemelte a földről a képet, megtörölte és visszaadta neki. Azután szigorú arccal a tiszt felé fordult: — Ezt többé meg ne lássam! így ment az egészen junius 7-ig. A Biftzádi gyógyfürdő m SVlegnyitás: junius hó 1-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas-fürdő, hidegviz-gyógy- intézet, dr. Butting-féle inhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acet. világítás. Állandó fürdőorvos. (Szatmár-meiyébsn). Vasúti állomás, posta, távírda, telefon, gyógytár helyben. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság. Elő- és utóévadban az állandó tartózkodónál 30 százalék engedmény! Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron (szobaár és összes gyógy tényezőkből). /
