Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)

1915-07-16 / 192. szám

2. oldal SZAMOS (1915 julius 16. 192. szám) LEGÚJABB. Orosz jelentés Galíciáról. Budapest, julius 16. (M. T. I.) A pétervári Werstnik ügynökség szerint az oroszoknak sikerült Linsingent és Pflan- tzer-Baltint offenzivájuk megállítására kény­szeríteni. Rigánál és Slavenál csend van. Prasznisznál a németek offenziváját megállították Bár Galíciából kivonulásra kényszeritet- ték az oroszokat, hadseregüket elfogni vagy szétverni nem sikerült. Orosz nyomás — Montenegró ellen Szófia, julius 16. (M. T. I.] Caulbast tábornokot cári megbízatással Montenegróba küldték. A tábornok fel fogja szólítani Nikitát, hogy Szkutarit ürítse ki, mert Olaszország tiltakozott a bevonulás ellen. Az orosz hadügyminiszter biztatásai Hága, julius 16. (M. T. I.) Pétervári jelentés szerint az orosz hadügyminiszter kijelentette, hogy a jelenlegi kudarcok nem kell, hogy elvegyék a nép kedvét. A sikerért nagy erőket kell kifejteni. A kitünően felfegyverzett ellenséget csupán úgy lehet legyőzni, ha munícióval teljesen ellátják magukat. Az olaszok és a Dardanellák. Budapest, julius 16. [M. T. I.] Cadorna megváltoztatva eddigi nézetét, most már helyesli, hogy Olaszország részt- vegyen a Dardanellák elleni akcióban, sőt sürgeti azt és ragaszkodik hozzá. A király ellenzi a tervet, Salandra el­lenben Cadornát támogatja és lemondásával fenyegetőzik Döntés még nem történt. * Tárgyalásaink Romániával. Bukarest, julius 16. [M. T. I.] A monarchia és Németország nagy­követei tegnap hosszasan tanácskoztak Bratianu miniszterelnökkel. Románia repülő­gépeket rendel Budapest, julius 15. [M. T. I.] Berlinből jelentik: Románia Olaszországban 3 repülőgépet rendelt. Anglia tervei Görögországgal Athén, julius 16. [M. T. I.] Itteni lapjelentések szerint Anglia Venizellosnak kormányra jutásakor azt fogja javasolni, hogy 150 ezer főnyi angol expe- diciós sereg szálljon partra Szalonikiben, ott görög csapatokkal egyesüljön, hogy Török­országot megtámadja, ügy gondolják, hogy az egyesült csapatok rákényszerítik Bulgáriát, hogy őket területén átengedje. Az angol sajtó pesszimista Berlin, julius 16. (M. T I.] Az angol lapok Németország helyzetét az Unióval szemben pesszimisztikusan ítélik meg. De azért általános a vélekedés, hogy háborúra nem fog sor kerülni. A barakk és a járvány. A tiszti főorvos válasza. Szatmár, julius 15. Igen tisztelt szerkesztő ur! A Szamos szerdai számában megjelent és személyemet is érintő cikkre vonatkozólag legyen kegyes alábbi soraimnak helyt adni, ámbár hasonló dolgokat nem tartok a nyil­vánosság elé valóknak és nem is óhajtok hírlapi polémiákba bocsátkozni. Mindenek előtt kijelentem, hogy én a h. főkapitány urnák semmit sem sugalmaz­tam, csak kötelességszerüleg véleményt mond­tam és intézkedést kértem az általam szük­ségesnek vélt teendőkre vonatkozólag. A szá­raz tényállás pedig a következő: Dr. Nagy József szatmárhegyi kapitány ur néhány nappal ezelőtt jelentést küldött a hatósághoz, egy jegyzőkönyv kapcsán, amely­ben jelenti, hogy a Szatmárhegyen egy fiatal leány hetekkel ezelőtt typhusban megbetege­dett és elhalt. A betegség forrását kutatva, az elhalt leány apja azt vallotta, hogy a leány betegségének kezdete előtt fivérét láto­gatta meg, állítólag a barakk-kórházban. Ezen felmerült concret esetből kifolyólag, de, mert az utóbbi hetekben városunkban a typhus esetek száma szokatlan mértékben emelke­dett, kértem a főkapitány urat, hogy írjon át a min. biztos úrhoz és kérje meg, miszerint a megfigyelő kórházak és a város közötti közlekedést a minimumra redukálja és csak a szükséges óvóintézkedések szigorú betar­tása mellett engedje meg. Ezzel korántsem akartam a íelelősséget a barakkra áthárítani, avagy meggyanúsítani azzal, hogy a betegség onnan hurcoltatott be, de ezt állásomból ki­folyó kötelességemnek tartottam, mert a köz­érdeket véltem ezáltal szolgálni. A felelősség alól egyáltalában nem óhajtok kitérni, válla­lom is, de csak abban az esetben, ha a fo­ganatosítandó intézkedéseknél véleményem meghallgatásra talál. És elvégre a megfigyelő kórházaknak járványkórház jellege van s épen azért az azokba való ki és bejárás mindig aggályos, még abban az esetben is, ha olyan mintaszerűen vezetett kórházról van is szó, mint a barakk-kórház. Mert az olyan nagy kórházban, ahol oly sok száz fertőző beteg nyer elhelyezést, mindig van igen sok bacil­lus hordozó, akikkel szemben a védekezés igen nehéz, amit a nagy tapasztalattal biró vezető főorvos ur is bizonyára concedálni fog. Ennyi volt és ez volt alapja az én ide­vonatkozó ténykedésemnek. Ami a főorvos urnák a felsorolt fontos egészségügyi ténye­zőkre vonatkozólag tett megjegyzéseit illeti, mirdenekben alairom és elismerem, hogy városunk egészségügyi viszonyai bizony nem állanak magas fokon. A bajokat is­merem én is jól, hiszen én sem vagyok egészen uj ember. És nagyon le volnék kö­telezve, ha bárki is kioktatna rá, hogy a ren­delkezésre álló eszközök és személyzet mel­lett, nem is szólva a lakosság jó nagy részé­nek az egészségügyi intézkedésekkel szemben tanúsított érzéketlenségéről, a lakás-hygiéne mizériáiról stb., hogyan lehetne a jelenleginél többet tenni? Csakis tiszti orvos társaimmal hónapok óta szakadatlanul végzett, testet és lelket ölő fáradtsággal sikerült a lehető leg­rosszabb viszonyok között lévő városunkat ez ideig nagyobb veszélytől megóvni. És, ám - bár nem törekszem babérokra, mégis bánt, hogy legjobb akarattal és intentióval végzett ténykedéseim célzata íélreértetetett és értéke a nyilvánosság előtt kérdésessé tétetett. A tek szerkesztő urnák kész hive dr. Vajay Imre tiszti főorvos. ADJUNK LÁTCSÖVEKET KATONÁIN «HAK! Jó távcső égés»: csapatokat r»»veg- menthei a meglepetés veszedelmé­től és az ellenség kikémleléaére is a legbiztosabb segitő eszköz. Küldjük el távcsöveinket hö's katonáink szá­mára a Hadsegélyezö Hivatal címére (Buda­pest, IV., Váci-utca 38. szám.) ■ Mikor értjük meg egymást ? — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, julis 15. Tizenkettedik hónapja, hogy ennek az agrár hazának fiai életüket semmibe sem véve vérzenek a harctéren s dicsőséget dicsőségre halmoznak s az orosz mumust pozdorjává törték. Ez tény, ezt mindenki elismeri; bá­mulja katonáink vitézségét az ellenség is, lélekzetfojtva beszél a muszka fogoly hon- védeink hősiességéről és ide haza mégis visszavonás van; nem akarnak bennünket megérteni; az évezredes nemzetfentartó gaz­dában még egyes speku'ativ elemek mindig az ellenséget keresik, az ellenséget látják, nem pedig azt az elemet, mely úgy odakünt a harctéren, mint idehaza véres verejtéket izzadva, hozza még vér és anyagi áldozatát imádott édes hazánk jólétéért, függetlenségéért, boldogságáért. Mindnyájunk előtt köztudomású az álta­lános drágaság. Drága a kenyér, drága a hús, de drága a nadrággomb is. Mindenütt fizetünk vigan, beletörődünk a nehéz viszonyokba, csak egyedül a pro­duktiv termelő gazdát vádolják uzsorával, zsarolással, mintha talán ő neki a termés az égből potyogna s nem fizetne oly horribilis munkabéreket mint senki más. Maga az anyaföld oly tőkét képez, mely­nek kamatai már magukba véve is nagy ösz- szegeket tesznek ki, az évek óta tartó katasz- trófális időjárás vármegyénkben még a tarta­lék tőkével rendelkező gazdákat is kimerítette s a mindentéren beállott drágaság a legna­gyobb fogyasztót : a gazdát érintette legköz­vetlenebbül s ily körülmények között a szé­kesfőváros és néhány vidéki város a kormány által méltányosan megállapított maxmális terményárak ellen szólal fel, és hangzatos frázisokkal hívja akcióba a produktiv terme­lés dolgában teljesen járatlan nagy közönsé­get s felsorakoztatja azokat az elemeket, amelyek legtöbbször azt sem tudják, miért léptek sorompóba. Nézzük csak, hogy alakul az a maxi­mális terményár, vájjon a mai termelési vi­szonyok mellett kedvezőbb anyagi előnyöket nyujt-e a gazdának, mint az évek előtt — nem is olyan régen elért — piaci ár. Ősszel a gazda fizetett vetőmagbuzáért 40—60 koronát, földmegmunkálás holdanként, az aratási és cséplési munkálatokat is bele­értve, felemésztett 60 koronát, adó, ártér, pótadó stb. stb. holdanként 10 korona, a be- fektetetett tökének kamata holdanként évi 30 korona, összesen 140—170 korona s ennek ellenében lesz vármegyénkben a bú­zával bevetett területen átlag 5 q termés, melynek értéke a maximális ár alapján a legkedvezőbb esetben 180 korona. Hát kérem hol van az az irigyelt jöve­delem, hol van az az uzsora ? Igen, ennek ellenében fel lehet hozni azt, hogy nemcsak búzát termel a gazda, de van tengeri, rozs, árpa, zab stb. s állat- tenyésztéssel is kell foglalkozni az igazi gazdának. Akik ismerik viszonyainkat s látták a tavaszi időjárást, azoknak a tengeri kilátá­sokról nem sokat kell szólni; akik tudják azt, hogy a sertésvész és száj-fájás mennyire megtizedelte és megnyomorította állategészsé­günket, hogy a helyzet úgyszólván kétségbe­ejtő lett, azok tudják, hogy a gazdálkodás­nak ez az ága sem járt jövedelemmel. így tehát a gazdának helyzete nem oly irigylésre méltó, mint azt szeretik sokan lefesteni. Ily körülmények között egész termé­szetes mindenki előtt, hogy agrár testületeink, egymással kezet fogva, felvették a küzdelmet a maximális árak ellenségeivel szemben. A vármegyei gazdasági egyesület elnöksége, is sürgős értekezletre hivta össze a Szatmáron lakó tagokat, hogy a fenti kérdésben az egye­sület állást foglaljon és interveniáljon a kor­mánynál a gazdaérdekek, megvédése szem­pontjából. Az értekezleten Böszörményi Emil dr. egyleti alelnök, valamint Világossy Gás­pár egyl. titkár részletesen kifejtette azokat a szempontokat, amelyek a megállapított

Next

/
Thumbnails
Contents