Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)
1915-07-15 / 191. szám
2. oldal SZAMOS (1915 julius 15. 191. szám) lövészárokharcá fejlődött, mely eredmény nélkül éjjelig tartott. E szárnyon két gépfegyvert zsákmányoltunk. Jóllehet az ellenség a tegnapi csatában mintegy hatvanezer gránátot pazarolt el és egyéb súlyos veszteségeket szenvedett, semmiféle eredményt nem ért el. Uj orosz sereg a Boszporusz ellen. Genf, julius 14. [M. T. I.] Oroszország uj, kétszázezer emberből álló hadsereget össz~ pontosított Odesszában a Boszporusz ellen. Elsülyecfí egy orosz páncélos. Szófie, julius 14. [M. T. I.] A Hurik orosz páncélos cirkáló, amely a Fekete tengeren szállitóhajókat kisért, Odessza közelében személyzetével együtt elsülyedt. Hogg akna vagy torpedó okozta e a hajó pusztulását, még nem tudják. Ghenadiew öngyilkossági kísérlete. Bukarest, julius 14. (M. T. I.) Ghenadiew a fogságban öngyilkosságot kísérelt meg. Rómában arra magyarázzák Ghenadiew letartóztatását, hogy Bulgáriában a hangulat végre Oroszország ellen fordult. Szatmár, julius 14. A szatmári megfigyelő állomás barakkkórházának tiszti pavillonjában, magyar és osztrák sebesült tisztek között egy átlőtt fejű orosz tiszt fekszik. Barnaarcu, fekete bajuszu, 35—40 év körüli, intelligens kinézésű orosz kapitány: Szaszanow Konstantin, unokaöccse Szaszanow orosz külügyminiszternek. Az érdekes vendég a galíciai harctérről került a szatmári barakk-kórházba öt napi megíigyelés és további gyógykezelés céljából dr. Szőllős Henrik vezető főorvos kezelése alá. Szaszanow Konstantin, aki aktiv katonatiszt, junius 21-én került fogságba a Tysmienica és Halicz között folyó harcokban Zabokruky községnél. A mieink erős rohamot intéztek az orosz állások ellen. Szaszanownak, aki zászlóaljparancsnok volt, a roham alkalmával egy golyó fúródott a baloldali arc-csontjába és a halántéka fölött jött ki. Állapota fölöttébb súlyosnak látszott, de orvosaink gondos kezelése teljesen talpraállította az orosz külügyminiszter unokaöccsét Szaszanow Konstantin a legnagyobb hálával beszél a magyar orvosok jóságáról, odaadó, gondos kezeléséről és az ellátásról, amelyben eddig részesült. — ügy tudom, mondotta, hogy nálunk is jól bánnak a hadifoglyokkal, mert még a háború elején kaptunk egy rendeletet, hogy a foglyokkal, különösen a fogoly tisztekkel jól, udvariasan kell bánni. Szaszanow Konstantin csak oroszul és angolul beszél. Kérdéseimre nehezen, hosszas gondolkodás után válaszol és meglátszik rajta — nem is nagyon igyekszik titkolni — hogy nagyon akar vigyázni mindarra, amit mond, nehogy valami olyat áruljon el, amit neki orosz tiszt létére nem szabad. Az oroszországi viszonyokra vonatkozó kérdésekre tényleg csak nagyon burkoltan vagy egyáltalában nem felel. Elpusztult szerb uszályhajók. Budapest, julius 14. [M. T. I.] Tegnap Csernavodában 20 vaggon benzint és 52 vaggon petróleumot Szerbiába szállító uszályhajók robbanás folytán a levegőbe repültek. Mit ígérnek az olaszok ? Lugano, julius 14. [M. T. I.] Az olasz félhivatalos jelentése szerint a háború legközelebb intenzivebben fog folyni. Francia— olasz megállapodás Genf, julius 14. (M. T. 1.) Rómából érkezett jelentés szerint Porro olasz szenátor visszetért Párisból és referált a Parisban kötött megállapodásokról. Asquith nem akar tudni a békéről. Rotterdam, julius 14. (M. T. I.) Az angol alsóházban megkérdezték Asquithot, igazak-e azok a békefeltételek, melyekről mostanában beszélnek, mire Asquith kijelentette, hogy nincsen tudomása ilyenekről. — Orosz tiszt vagyok, mondja minduntalan, nekem nem szabad hadi titkokat elárulnom. Sokkal szabadabban nyilatkozik azonban Oroszország szövetségoseiről. Őszintén megmondja a véleményét úgy Angliáról, mint Franciaországról és Itáliáről. Megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye galíciai előnyomulásunkról illetve az oroszok visszavonulásáról, Hosszasan gondolkozik, majd vontatottan, mosolyogva felel: — Hadi titkokat nem árulok el és igy a visszavonulás okainak részleteiről nem mondhatok semmit. Az azonban tény, hogy a szövetséges haderők most olyan vitézséggel törtetnek előre, aminőre mi nem voltunk elkészülve és ami nagyon meglepte az orosz hadvezetőséget. Öroszország belső viszonyairól, az ott uralkodó hangulatról nem akart beszélni a kapitány. Mikor pedig arról kérdeztem meg, hogy mit gondol: soká tart-e még a háború és milyen lesz a kimenetele, mosolyogva felelte : — Erről csak annyit mondhatok, hogy el vagyok rá készülve, hogy én még igen hosszú ideig leszek az Önök fogságában. Beszélgetés közben szóba jönnek a kaukázusi cserkeszek is, akik a meghódított területeken határtalan kegyetlenséggel jártak el. — A cserkeszek, mondotta Szaszanow, hihetetlenül vad, brutális emberek. Mikor a mozgósítás elején Michael Alexandrovics herceg parancsnok vezetése alatt Kiewbe érkeztek, ott már türelmetlenül kérdezgették, hogy lehet-e már itt elvagdosrű az emberek nyakát. A cserkeszeknek addig ugyanis csak egy széles kés volt a fegyverük. Különösen a vasúti személyzet egyenruhája izgatta őket s csak a legnagyobb fegyelemmel lehetett visz- szatartani őket attól, hogy ezeknek az „idegen katonáknak“ el ne nyiszálják a nyakát. A harctéren aztán igen nagy zavarba hozta őket az ellenséges tüzérség működése. Nagy elkeseredéssel panaszkodtak, hogy nem igy képzelték ők a háborút. Hiszen itt nem is lehet látni az ellenséget, nemhogy a fejét tudnák levágni.-- Igaz-é az, hogy Nikolajevics nagyherceg a tisztek között tettleges inzultusokkal • tartja fenn a fegyelmet és saját tekintélyét ? — Ez igaz. Nemcsak a tisztek, de nem ritkán a tábornokok is kapnak egy-egy pofont a nagyhercegtől. De a nagyherceg tudja, hogy kit lehet és kit kell megpofozni. A nagyherceg kitűnő ember és ha ő megüt egy generálist, akkor az bizonyára megérdemelte azt. Ezután Oroszország szövetségeseiről kezdtünk beszélni. — Az orosz tiszt háború idején nem foglalkozik politikával. De mint magánember annyit mondhatok, hogy szomorúnak tartom, mikor egy nép odajut, ahova Olaszország. Mint egy rossz nő, annak adja magát, aki többet fizet. Igaz, hogy ebben nem a nép a hibás, hanem a kormányzás. — Éppen igy voltunk mi a háború elején Angliával, mint Önök Olaszországgal. Az utolsó percekig kétséges volt, vájjon Anglia nem áliapodík-e meg a szövetségesekkel, ha azok többet találnak neki Ígérni, mint mi. Elvoltunk rá készülve, hogy Anglia éppen úgy megszegi a szövetségesi hűséget velünk szemben, mint utóbb megtette ezt Önökkel szemben Itália. — A francia szövetségesek értékére nézve elég, ha annyit mondok, hogy nálunk ,,metriczki-kameradi“-nak — méteres bajtársaknak nevezik őket, mert harctéri jelentéseik állandóan pár méteres lövészárkok elfoglalásával vagy feladásával vannak tele. A kárpáti harcokban Szaszanow Konstantin nem vett részt. De mint érdekes dolgot meséli el egy osztrák ti°zt, aki vele együtt tette meg az utat a harctérről Szat- márig, hogy amint a kőrösmezei vonalon jöttek, a kapitány mindig előre megmondta térkép nélkül, hogy milyen állomás következik, sőt még azt is, hogy melyik oldalon, lesz az állomás épülete. Szaszanow- Konstantin egyébként igen vígan viselkedik a fogságban. Egész napon át orosz orfeumi kuplékat énekel és valósággal ő szórakoztatja a tiszti pavillont. Mikor eljöttem tőle, egyik vele közös teremben fekvő osztrák tiszt, akivel később találkoztam a barakk udvarán, elmondta, hogy Szaszanow a következőket mondta neki eljövetelem után : — Ha ez az újságíró arra kért volna, hogy danoljam el neki az összes nemzeti dalokat és táncoljak is hozzá, szívesebben megtettem volna, mint hogy interjút adjak. Nem katona-embernek való az ilyesmi. Dénes Sándor. Ä maximális élelmiszerárak. — A Szamos eredeti tudósítása. — Máramarossziget, julius 7-én. Tudvalevő, hogy az elsőrendű élelmi cikkek maximális árát, a drágaság csökkentése és az élelmiszerazsora letörése céljából, Szatmár-Németi város tauácsa, a többi városokhoz hasonlóan, megállapította. Értesültem arról, hogy Máramarosszige- ten már néhány héttel előbb megállapította a hatóság az élelmiszerek maximális árait, mint Szatmáron. így felútaztam Máramaros- szigetre, hogy illetékes tényezőktől szerzett Információk alapján tájékoztassam e lap olvasó közönségét arról a hatásról, amelyet az elsőrendű élelmiszerek maximális árainak megállapítása Máramarosszigeten, tehát oly város piacán idézett elő, amely e tekintetben több tapasztalattal rendelkezik, mint városunk. Először Ibrányi György rendőrkapitánynyal találkozhattam, ki kérdéseimre, szives előzékenységgel, a következőkben tájékoztatott : — A kenyér, tojás, tej és tejtermékek és szárnyasok maximális árát a városi tanács 3 héttel ezelőtt állapította meg. A cél természetesen a túlságosan felcsigázott árak csökkentése volt. Szaszanow, ofosz kíiíügpinigztep , unokaöccse a gzafmári barakk-kórházban. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. —-
