Szamos, 1915. június (47. évfolyam, 147-176. szám)

1915-06-16 / 162. szám

2 oldal SZAMOS (1915 junius 16. 162. szám) Marinthiai határon stájer nópfölkelők rohammal elfoglalták a Ploecken szorostól keletre a kis Pált és itt az ellenségnek három ellentáma­dását a határ felé visszaverte. A tivoli határon az ellenség állásaink ellen előretört és eredmény­telen tüzérségi tüzelést folytat. Egyik határponton egy csendőrőrs saját vesz­teségei nélkül visszavonulásra kénysze- ritett egy olasz századot és ötvennyolc foglyot ejtett. nemet főhadiszállás jelentése Berlin, junius 15. (A miniszterelnökség sajtóosztályából) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A franciák áttörési kísérlete a Liewin- arrasi fronton az ellenség legsúlyosabb vesz­tesége mellett összeomlott. Vasárnap a leffinghei templomot, Osten- détől délnyugatra, a polgárság istentisztelete alatt ellenséges tüzérség ágyuzta, több belga polgári egyén megsebesült. Tegnap Karlsruhe nyílt városra, mely a hadszíntérrel semmi­féle összeköttetésben nincs és legcsekélyebb mértékben sincs megerősítve, egy ellenséges repülőgépraj bombákat bajitott, amennyire eddig ismeretes, tizenegy halott és hat sebe­sült polgár esett a támadás áldozatául. Katonai kárt természetesen nem okozhattak. Egyik hadi repülőgépünk egy ellenséges repülőgéprajból kilőtt egy repülőgépet, akik rajta ültek, meghaltak. Egy másik ellenséges repülőgépet Schirmecknél leszállásra kény- szeritettünk. Keleti hadszíntér: Szawietól nyugatra a német csapatok rohammal elfoglalták Dauksze falut és azután két-három orosz ezrednek az ellentámadását visszautasították, négy tisztet és egyezerhat- százhatvan főnyi legénységet elfogtak. A Mariampol—kovnoi országúitól délre és keletre újabban elfoglalt állásainkat teg­nap jelentékeny ellenséges erők ismételten eredménytelenül támadták. A Lipovo—kai varjai arcvonalunkból előre­törtünk, behatoltunk az orosz arcvonalba és elfoglaltuk a legelői levő árkokat. Az Orzionál is sikerült csapatainknak Jedno-Rozec falut (Chorzelctől délkeletre) és Czerwona gorat és attól keletre levő hidat rohammal elfoglalni. Ezen a helyen eddig háromszázhuszonöt oroszt elfogtunk. A Bolynowtól északra levő betörési pontunk elleni ellenséges támadások meg­hiúsultak. Délkeleti hadszíntér: A junius tizenharmadiki és tizennégye- diki csatában Mackensen vezérezredes had­serege által megvert ellenségnek nem sikerült előkészített állásaiban, Javorovtól északnyu­gatra lábát megvetnie. Az ellenséget min­denütt visszavetettük, ahol szembe fordult velünk. A hadizsákmány növekszik. Az eré­lyes üldözés a Przemysl—lembergi vasúttól délre levő orosz csapatokat is visszavonu­lásra kényszeríti. Von der Marwitz tábornok csapatai tegnap elfoglalták Mosciskát. Linsingen hadsereg jobbssárnya rohammal elfoglalta a Jezupoltol nyugatra levő magaslatokat. Lovas­sága pedig elérte a Maryampoltól délre fekvő vidéket. Vizsgálat a Lusitania ügyében. London (Hágán át), jun. 12. (M. T. I.) Az alsóházban Asquith ministerelnök bejelentette, hogy a Lusitania ügyében ked­den kezdődikmeg a vizsgálat. Osztrák-magyar repülők akciója. Becs, junius 15. (M. T. I.) Szombaton két osztrák-magyar repülő­gép Bavira és Albortora bombákat dobott. Egy ember meghalt, többen megsebesültek. Később Polignonra dobtak bombákat, melyek nagyobb kárt és sebesülést okoztak. Olaszország lehangolt. Oenf, junius 15. (M. T. I.) Olaszországban nagy lehangoltság ész­lelhető az Isonzo melletti kudarcok követ­keztében. Vetélkedés Albániáért. Szófia, junius 15. [M. T. I.] A szerbek és montenegróiak között Albánia miatt komoly diferenciák merültek föl. A montenegróiak azzal fenyegetőznek, hogy az albánokhoz csatlakoznak, ha a szer- bek Szkutari ellen vonulnak. Olasz csapatok Montenegróban. Chiasso, junius 15. (M. T. I.] Az olaszok csapatokat szállítanak Montenegróba. A szerbek Albániában. Szófia, junius 15. (M. T. I.) Nisből érkezett hirek szerint a szerbek Elbaszánból nagy csa patokat vittek a tengerpart és Durazzo irányában. Bolgár—román tárgyalások Szcfia, junius 15. [M. T. I.] Derussi román követ vasárnap Buka­restbe való elutazása előtt hosszasan tárgyalt Radoszlavov miniszterelnökkel. Utóbbi kije- entette, hogy Bulgária kész Romániával barátságos megegyezésre lépni. Lucaciu Konstantin. — A Szamos eredeti tudósítása. — Kiráiydaróc, junius. A 3000 lakossal biró kis szatmárme- gyei község mintegy ezer főnyi románságá­nak papja, Lucaciu Konstantin tucat-kaliber. Tehetség és egyéniség dolgában messze mö­götte marad nagynevű bátyjának. Ha véletle­nül nem Lucaciu Lászlónak az öccse, soha­semtud róla senki a saját falujabelieken kívül. A daróci pap azonban alaposan kihasz­nálta zseniális bátyja hírnevét., összeköttetését. Bátyját csak ravaszság dolgában köze­lítette meg: ha féktelen nemzetiségi érzelmeit nem is tudta teljesen eltitkolni, de viszont sokszor el tudta hitetni mindenkivel, hogy — miként bátyja — ő is megjavult, megtért, jó hazafi lett s agitációi nem egyebek bűnbá­nóan vezekelt megtévelyedésnél. Királydarócra akkor érkeztem, mikor berencei Kováts Sándor cs. és lrir. kamarás, főszolgabíró valami vizsgálatot foganatosított a néhai Király daróci Keresztény Fogyasztási Szövetkezet ügyében. A községháza udvarán gyűlnek a be­idézettek, akiktől megtudom, hogy a szövet­kezetei Lucaciu Konstantin alapította. A szö­vetkezetnek legfontosabb üzletága a korcsma volt, amely legalkalmatosabb gyülekező hely­nek mutatkozott egyes agitatorius kérdések megvitatására. A szövetkezet kezdett rosszul menni és akkor az elnök Lucaciu Konstantin Szent Pál példájára otthagyta a királydaróci románokat. Szőcs Dániel községi jegyző, akit Lucaciu távozása atán felkértek: vállalja az elnöki tisztet, a könyveknek és az ügykezelésnek megvizsgálása után elhárította magától a meg tiszteltetést és a Királydaróci Keresztény Fo­gyasztási Szövetkezetből keresztényfogyasz­tási szövetkezet lett — elfogyasztott a Luca­ciu által beugrasztott hívek közül egy nehány tehetősebbet, akiknek károsodása tejenként 10—20000 K. között váltakozik. Lucaciu Konstantin 1907-ben került a királydaróci paróchiára. A község 3000 la­kosának körülbelül egyharmad része tarto­zott hívei közé. A kigyómódra sima modorú pópa rövid működés után csendes munkával elérte azt, hogy a faluban élő görög katholikusok, akik addig mindig magyarul beszéltek, otthonukban is, már a falu többi lakosaival is csak romá­nul voltak hajlandók szóba állani. Sok galibát csinált Lucaciu Konstantin a falu képviselőtestületében is. Itt mindent elkövetett, hogy a románság supremaciáját kivívja. Szőcs Dániel jegyzőnek és Szabó Mik­lós ref. lelkésznek nagy erőfeszítésükbe ke­rült, hogy a Lucaciu Konstantin alattomos agitációit ellensúlyozni tudják. Ő is, mint bátyja, választott tagja volt Szatmárvármegye törvényhatósági bizottság­nak. A megyegyülésekre ritkán járt be, két év alatt egyszer halottük a szavát: hazafias beszédet mondott. Mikor a háború kitörésével a mozgó­sítás megkezdődött, Lucaciu Konstantin meg­gyóntatta hadbavonuló híveit és minden be­vonuló csapathoz buzdító, hazafias beszédet intézett. Állandóan dicsőítette a magyarokat előttük és arra buzdította őket, hogy harcol­janak vitézül a magyar hazáért. A község képviselőtestületi ülésén Luca­ciu Konstantin volt az, aki elsőnek terjesztette be az indítványt, hogy az otthon maradottak közös erővel miveljék meg a hadbavonultak földjét. Mindjárt a háború kitörésekor 50 koro­nát küldött berencei Kovács Miklós főszolga­bíró kezeihez a Vörös Kereszt Egylet céljaira. A féktelen, szenvedélyes Lucaciu Kons­tantin — már úgy látszott — megtért: lán­goló szivü igaz magyar hazafi lett belőle. Mikor Szabó Miklós ref. lelkész ünnep­séget rendezett a vak katonák javára, Lucaciu Konstantin volt az első, aki az ünnepélyen felállott és miközben szemeiben csillogtak a könnyek, belefogott a Hymnusz éneklésébe. Mikor pedig az oroszok betörtek Má- ramarosba, valósággal kétségbeesett, levert és szomorú volt. Mindenki joggal azt hitte, hogy Lucaciu Konstantin valóban aggódik a magyar hazáért. Ö is nagy utazó volt, mint a bátyja. Sokat volt távol a paróchiájától. így senkinek sem tűnt fel, hogy a királydaróci pópa január hónapban elutazott otthonról. Hogy hosszabb időre ment el, azt is csak onnan sejtették, hogy a templom ol­tárán levelet hagyott hátra, amelyben a következő pár sor állott: „Elutazom, de visszajövök közétek. Addig is miveljé- tek földjeiteket“. Elutazása előtt lovait eladta, marháiról pedig marhalevelet váltott gazdasszonya, Papp Mariska nevére. Az asszonynak írást adott róla, hogy összes marháit és bútorait a nála hűségben eltöltött szolgálati évek ju­talmául neki ajándékozza. Távozása csak akkor tűnt fel, mikor már Bukarestből három havi szabadságot kért dr. Hosszú Vazul szamosujvári püs­pöktől. A püspök azonban hivatkozással arra, hogy Lucaciu Konstantin előzetes bejelentés

Next

/
Thumbnails
Contents