Szamos, 1915. június (47. évfolyam, 147-176. szám)
1915-06-15 / 161. szám
(1915 junius 15 161. szám) SZAMOS 3 oldal szélt senkivel. Környezetével szemben rendkívül zárkózott volt. Most is csak annyit mondott, hogy átmegy apahegyi szőllőjébe. Kis oláhszekeren mentei és azóta nem látták, nem irt senkinek. Ez év februárjában Romániában levő öccse: Lucaciu Péter kincstári sóbánya igazgató lakodalmát tartotta. A lakodalomra kiment Nagybánya mellett lakó nővérük Barbul Gáborné is. Lucaciu a Barbul-családdal már itthon sem érintkezett, Barbul Gábor, aki vagyonos ember, nagyobb obligót vállat a bankért, azután olyan szabálytalanságokat észlelt a banknál, amelyek miatt ma is bűnügyi eljárás van folyamatban. Barbul ezeket szóvá tette, mire a cégjegyzékben történt feljegyzés szerint: — elmozdították és a cégjegyzékből törölték. Most a testvérük esküvőjén Bukarestben találkoztak: Lucaciu László és Barbul Gáborné. Lucaciu itt figyelmeztette nővérét, hogy márciusban Románia hadat fog üzenni a monarchiának és kérte nővérét, hogy csaladjával együtt költözzék ki Romániába. Barbulné erre azt felelte: — Eddig sem jártunk veled egy utón. Ezután, amiket most cselekszel, még kevésbbé fogunk valaha találkozni. Lucaciu ekkor összetett kézzel kérte nővérét szülei emlékére hivatkozva, kö- nyörgölt neki, hogy legalább igyekezzék Lucaciu Konstantinra személyesen hatni, hogy ő okvetlen költözzék ki, ne várja be itthon a hadüzenetet. Ami meg is történt. Lucaciu Lászlóról köztudomású, hogy fölöttébb intelligens, nagytudásu, megnyerő modorú ember volt. Ravaszságával mindig sikerült eltakarni azt, ami belsejében lakott. Volt már nemzetiségi agitátor, volt mártír, volt külpolitikai ügynök, volt lángoló hazafi, pénzügyi kapacitás és végül haza- áruló. Nagy lábon élő ember volt, akinek minden politikai tevékenységét a pénzszerzési vágy mozgatta. Utazásainak, költekező életmódjainak költségeit igy sem tudta előteremteni : töméntelen adósságot hagyott maga után Magyarországon. Egészen bizonyos, hogy romániai végleges kirándulása és ottani működése is pénzkérdés volt nála, mint minden egyéb. Bizonyítéka a meggyőződés hiányának az is, hogy Lucaciu László egy évi szabad- ságnt kért Hosszú Vazul szamosujvári püspöktől. Helyetteséül 1916. január 1-ig Papp Endre van kirendelve. Szóval Lucaciu László mikor elment, még a viszontlátás reményében hagyta itt Lacfalut. Ma már egészen bizonyos, mit távozásakor talán még ő maga sem tudott, hogy ez a viszontlátás sohasem fog többé megtörténni. Nem lehet tudni, hogy Lucaciunak hogyan jövedelmezett a bukaresti működése, de hogy megbízottai ráfizettek, azt mutatja Romániánál: szilárdan álló és folyton erösbbödő semlegessége. Dénes Sándor. Meg akarják mérgezni a Szamos vizét. A városi főorvos ur és a rendőrség figyelmébe. Szatmár, junius 14. Háború van, sokan nélkülöznek, a harctéren az emberek ezerszámra esnek el és ilyenkor nem stilszerü, ha az itthonmaradot- tak a saját szükségleteiket, saját panaszaikat, sérelmeiket forszírozzák. Legalább is ez az általános — és tegyük hozzá : felületes — felfogás. Felületes és téves ez a felfogás, mert egyáltalában nem következése a háborúnak, hogy ittthon szántszándékkal szaporítsuk a mizériákat, bajokat olyan ambiciózus nemtörődömséggel, mintha mindazzal, amivel az itthonmaradottak helyzete rosszabbodik,. a harctéren levőknek vagy a háborúnak javulna a sorsa. Éppen ezért az itthonmaradottaknak is joguk van legalább olyan téren tűrhető állapotokat követelni, ahol ezek ellenkezőjét nem Írja elő okvetlenül a hadi reglama. A szatmáriaknak — nőknek és azoknak a bánatos férfiaknak, akiknek nem sikerült bejutniok a küzdő katonák sorába — egyetlen üdülőhelyük a katonai uszoda. Azt nem kell magyarázni, hogy az egész napon át fülledt melegben izzadó, konyha melegénél munkálkodó embernek mit jelent az uszoda üdülés és egészség szempontjából. Most az a veszedelem fenyegeti ezt az egyetlen helyet is, hogy Szatmár lakossága éppen azért nem fogja tudni igénybe venni, mert az egészségét veszélyezteti vele. A városban ugyanis köztudomású, minden gyerek tudja, csak éppen az erre illetékes hivatalnak nincs, vagy nem akar tudomása lenni róla, hogy a Tanítók Házában levő katonai kórház szennyvizét levezető csatornát bekapcsolták a Csatornautcai főcsatornába, amely a Szamoson levő két hid között torkollik a Szamosba. A nyílt csatorna bűzös folyadéka — mint ezt személyesen tapasztaltuk — förtelmes illatot terjesztve halad lefelé a zsilipen át és beomlik a Szamosba. Szerencse, hogy az időjárás sokkal melegebben gondoskodik ró'unk, mint a városnak erre hivatott vezetősége, mert a folyó széles partján levő homok felfogja a szennyvizet, nem engedi át a folyóba, hanem eltereli a villanygyár háta mögé, ahol a mindenféle piszokkal, szennyel, undorító tartalommal és járván jt terjesztő bacillussal telitett viz egyesül a gyár fáradt vizével és a közúti hid közelében közösen büzlenek. Azt sem kell magyaráznunk, hogy mi minden undorítót, veszedelmest tartalmaz egy ilyen kórház szennyvíz-csatornája. Azt is tudjuk, hogy a bacillusok, amelyek természetszerűleg illetékes lakosai ennek a szennyvíznek, nemcsak tovább élnek a Szamos vizében, hanem tovább szaporodnak is. Szóval ma még nem jut belé a szennyvíz a Szamosba. De ez csak addig tart, mig egyszer eső nem lesz és meg nem teremti a vizi összeköttetést a bacillusok számára. Ennek elmaradása tekintetében pedig — tudtunkkal — nem történt hatósági intézkedés. Ne is beszéljünk az uszodáról, hiszen erre az illetékes hatóságok kényelmi szempontból még rá találják fogni, hogy a fürdés luxus. De a Szamos mentén ártatlan falvak vannak, amelyeknek lakói gyanútlanul isszák a folyó megmérgezett vizét. Szatmár város közönségének, a Szamos mentén fekvő falvak lakosságának egészsége érdekében kérdezzük tehát úgy a városi főorvos urat, mint a városi rendőrséget, nem- külömben az összes hatóságokat, amelyeknek j beleszólásuk van ebbe a dologba : megengedhetőnek tartják e azt, \ hogy akkor, amikor Szatmár városa már évek óta várja az általános csator názást és senkinek sem volt sürgős an- | nak a gyors megteremtése, most egyet len egy tartalékkórház belevezesse veszedelmes, járványterjesztő szennyvizét a Szamos ivóvizébe? Annyira jól ál- lunk-e egészségügy dolgában, hogy már erőszakkal kell egy kis járványt termelnünk? Ha évtizedeken át el lehetett kerülni ezt a csatornázást, nem lehetne ma is másként gondoskodni ennek a szennyvíznek a levezetéséről, csak úgy, ha azt az egyetlen fürdőnkbe, az ivó- poharunkba vezetik ? Ugyanitt jegyezzük meg azt is, hogy éppen az uszoda fölött, a Szamos túlsó partján állati bőröket mosnak. Ezt egyetlen csendőr lejebb terelhetné onnan. Hősök halála A cs. és kir. tartalék-kórházban meghaltak: Müller Heinrich, 156. porosz gyalogezredbeli közlegény, r. kath. vahásu, nőtlen, behringhauseni születésű (Poroszország), Iváncsics Rudolf, k. u. k. Landwehr Inf. Reg. Nr. 27., 28 éves, nős, r. kath. val- lásu, karfreiti születésű (Küstenland). Temetésük f. hó 14-én délelőtt 10 órakor volt. Ugyanott meghaltak: 1915. junius 14-én éjjel 1 ó. 30 p. Szentivényi László 17—5. hadtápzászlóalj- beli hadapród őrmester, 36 éves, nős, budapesti lakos, ág. evang. vallásu. Holtteste Budapestre lesz szállitva. Junius hó 13 án délután 5 ó. Koch József, cs. és kir. 47. gyalogezredbeli közlegény, r. kath. vallásu, nőtlen, 21 éves, hermsdorfi születésű (Steierország). Temetése f. hó 15 én délelőtt 10 órakor lesz a cs. és kir. 5. gyalogezred laktanyájának udvaráról. Junius 13-án délelőtt 11 órakor Hess Wilhelm, 224. porosz gyalogezredbeli közlegény, grossruhahaimi születésű [Hessen] evang. vallásu, nőtlen, 23 éves. Temetése f. hó 15-én délután 3 órakor lesz a cs. és kir. 5. gyalogezred laktanyájának udvaráról. A barakkórházban meghaltak: Mathias Sauseng, a cs. és kir. 9. sz. tábori vadászezred 4. századának közembere, szül. 1886., Radegund, r. kath., nős, földműves. Rettl Michael, a cs. és kir. 7. sz. gyalogezred 3—VII. századának közembere, szül. 1893. Granichtal, r. kath., nőtlen, munkás. Karavalj Jefim, az 5. orosz vadászezred 4. századának közembere, szül. 1882. Nyizni-Jaroslaw (Oroszország) g. kel., nős, földműves. Sieferdecker Anton, a 13. sz. cs. és kir. gyalogezred 14. századának közembere, szül. 1879. Magudil. Csehország, r. kath., j nős, munkás. MIR EK A drágaság ellen. Garázdálkodás és uzsora az, amit az élelmiszer termelők és kereskedők a piacon könyörtelenül és büntetlenül űznek. És nincs reá mód és nincs hatalom, hogy őket meg- rendszabályozzák ? Mindenki zúgolódik, de nem cselekszik senki. Pedig itt a szó nem használ, itt tenni kell, de gyorsan. Nem holnap, hanem ma. Állapítsa meg a hatóság az élelmiszerek árát. Akár van hozzá joga, akár nincs. És hajtsa végre az ármegállapitó határozatot felsőbb jóváhagyás bevárása nélkül, azonnal. És a munka béreket is tessék megállapítani. És tessék szigorúan büntetni azt is,
